Szeretettel üdvözlünk minden Totalcar olvasót és TCTV nézőt!
Ez a poszt egy kis sorozat első része, melyben megpróbáljuk kicsit részletesebben bemutatni azt, hogyan készül a Totalcar tévéműsora. Bár az utazás, melynek keretén belül mindez megtörténik, nem volt éppen megszokott még számunkra sem. És az, hogy egy teljesen idegen helyen dolgoztunk - ráadásul több napig - csak az érdekességek egyik része. Legyünk maradiak, kezdjük az elején.
Már a Totalcar.hu készítésekor is sokszor nehezen megoldható problémát okoz egy-egy összehasonlító teszt megszervezése (mint pl. ez a legendásan szórakoztató). Nem elég, hogy ilyenkor az importőrök magas fordulaton pörgő, pontosan beosztott tesztautó-flottáiból kell időben összehangolva akár több típust is egyszerre igényelni (dátumegyeztetés, elhozatal-visszavitel), hanem ezen felül figyelni kell arra is, hogy ha lehetséges, akkor hasonlóan felszerelt, egyforma karosszériaváltozattal rendelkezzen mindegyik résztvevő. (Kivéve ha nem más szempontok a mérvadók.)
Ha mindez megvan, akkor elő kell szedni azt az X számú kollégát, akik részt vesznek az összehasonlító tesztben, majd lehetőleg úgy keringetni közöttük az autókat, hogy mindannyian elég időt töltsenek el mindegyikben ahhoz, hogy véleményt alkossanak róluk. Közben persze az X számú kolléga teszi a dolgát idebent és a magánéletében is, ezért külön feladat kijelölni és megtalálni a fotónapot, amikor minden résztvevő képes együtt lenni hosszú órákon keresztül. Ezek az emberek aznapra jó eséllyel kiesnek a szerkesztőségi munkából (legalábbis estig, amíg haza nem érnek), de egy ilyen tesztnek egyéb költségvonzatai is vannak (üzemanyag, koszt, sztrádamatrica, mosatás stb.).
Ha netán pedig olyan autókról lenne szó, melyek igénylik a versenypályát vagy annak környezetét, akkor a helyzet csillió százalékkal bonyolultabb és drágább. Hogy még nehezebb legyen, képzeljék el mindezt a tévéműsorra átültetve, ahol egy óra forgatott anyag egy percnyi vágott anyagnak felel meg. Mondjuk hat autóval. A megoldásba Mr.Wolf is beleizzadna.
Egyszer már csináltunk hasonlót, négy autóval a Kakucsringen, de még egyszer nem akartunk beleszaladni a késbe.
Ebbe a logisztikai rémálomba sem vágtunk volna bele, ha egy szép napon nem kapunk egy levelet a Slovakiaringtől, melyben együttműködésüket ajánlják fel. Az üzenetet olvasva eleinte csak néztünk bután egymásra: mi? Hogyan? Szlovákiából? Szívesen látnak? Próbáljuk ki, bármikor mehetünk? És ők keresnek meg minket? Örömünkben legszívesebben körültáncoltuk volna a Flórián teret. Van rá esély, hogy megoldódik egyik legnagyobb problémánk. Ráadásul ott jó eséllyel mindenki ért magyarul, csodás.
Mert – bár alapvetően száguldásra való – egy épített versenypálya remek munkahelyszín: közben itt nem zavar senki, minden fázist (fahrtolás, külső-belső duma) nyugodtan rögzíteni lehet, koncentrálni tudunk a dolgunkra és mi sem vagyunk útban. Nem utolsó sorban pedig nagyon menő képeket készítenek a srácok, pedig a kameráikon nincs is Top Gear-gomb.
Versenypálya bérbe?
A tévéműsor indulásakor természetesen Karottáék megvizsgálták, mik a lehetőségek idehaza, de az eredmény felemás volt. A tököli reptér kilőve, nyáron még meg lehetett csinálni a Totalcar gyorsulást, de a mostani időben már ott több napot dolgozni nem lehet. Ráadásul a bóják közötti keringés képen nem mutat semmit.
A Hungaroring bérleti díja csillagászati összeg, a Pannóniaringet pedig szinte kisajátították a jól fizető osztrák kuncsaftok, pedig gyönyörű egy hely. Oda csak korán reggel vagy este férhettünk volna be egy-két órára, így erről is le kellett mondanunk, ráadásul messze van. A Kakucsring túl szűk és kanyargós, remek helyszín a szórakozáshoz, de munkához nem ideális. Maradt az Euroring, innen azonban kaptunk egy olyan árajánlatot, hogy helyből dobtunk egy hátraszaltót: 5600 euró/nap. Aki volt már ott, az tudja, hogy 1,7 millió forint inkább jó poén és egy kis Dagobert-bácsiság, mintsem reális ár. Ennyiért kiadják Knockhillt vagy Goodwoodot, ugye érzik?
Így már érthetik, miért kezdtünk el lázasan szervezkedni. Végre megcsinálhatjuk azokat a dolgokat, melyekről annyit beszéltünk szomorúan bólogatva a dohányzóban, tisztességes helyszínen, sok idővel, ó, nirvána. Szerveztünk ezerrel, Papp Tibinek (aki a tesztrovat vezetője) füléhez nőtt a telefon és mi is azonnal felvettük a kapcsolatot ismerőseinkkel.
Az már az elején világos volt, hogy hiába vonul fel szinte teljes létszámban az OMG Visuals remek kis csapata minden technikájával egyetemben, egy nap erre nagyon kevés, minimum kettő kell. Ráadásul november van, ami azt jelenti, hogy az effektív képkészítés ideje (mínusz reggeli, kivonulás, előkészítés, munkamegosztás) talán napi 5-6 óra nettó munkára korlátozódik, utána besötétedik. Szerencsére a Totalcarban a világ minden tájáról dolgoznak emberek, így természetesen igénybe vettük a csallóközi motoros vámpírt, Árpádot, aki tálcán kínálta a remek megoldást: szállást a családi nyaralóban.
Mikor bizonyossá vált, hogy a dolgot meg lehet csinálni, kezdetét vette egy négy héten át tartó folyamat, melynek részleteitől mindenkit megkímélnék. A lényeg az, hogy a végén a budaörsi McDonald's előtt gyülekeztünk reggel fél kilenctől. Tízkor – miután utolsóként Karotta is befutott Balázzsal, a fotóssal – aztán útnak indult rendhagyó karavánunk. 14 elmebeteg, kilenc autó.
Tizenkét óra volt, mire odaértünk a Nagyabony melletti Slovakiaringre. Tizenkét óra négy perckor pedig mindenki a földön tapogatva kereste leszakadt arcát.
Hümmögtünk, néztünk jobbra-balra, majd egymásra: hol vagyunk? Európában? Egy fél Hungaroringnyi területen óriási, betonozott parkolók, nagy terek, modern épületek nőttek ki a puszta közepén. Takaros rend és tisztaság mindenütt, kedves, mosolygó emberek jönnek elénk, kicsit úgy éreztük magunkat, mint Rejtő Jenő három testőre, akik az Igori kényszermunkatábor helyett a földi paradicsomban találják magukat. Csak éppen ez nem álcázás, ez a valóság. Egy pillanatra még Winkler is letette a fényképezőgépet, pedig őt újabban csak Fotó Robinak hívjuk, annyira belebolondult az exponálásba.
Temérdek box, széles utcával és ezektől kétszáz méteres körön belül egy háromcsillagos hotel ingyen wifivel (ez a pályán is így van) és masszázsszalonnal, a tágas és modern étterem földszinti ablakai a paddockra és a pályára engednek kilátást. Három automata kútoszlop, melyekhez az adott értékre feltöltött zsetont az információs pultnál megvehetjük (természetesen fizethetünk kártyával), egy kétállásos, profin felszerelt műhely, ha netán szerelni kéne. Egészségügyi központ, helikopter-leszállóhely, kávé és üdítő- valamint édességautomaták mindenütt, egyszóval minden, ami egy modern versenypályához hozzátartozik.
Igaz ugyan, hogy a főúttól tíz kilométernyire esik, de legalább kétsávos úton lehet megközelíteni és elhagyni, amit az tud igazán értékelni, aki próbált már hazajutni a Hungaroringről tetszőleges verseny idején azon az egy szem, szerencsétlen egy sávos felüljárón, ami Budapest felé egy stoptáblás pihenőhelybe torkollik.
A pálya minimális szélessége 12 méter, a célegyenes több, mint egy kilométer hosszú. Hat különböző variánsa van, ebből kettő akár egymástól függetlenül is üzemelhet. Kérni sem kellett és pár perc múlva már el is választották egymástól a két kört, így szimultán foroghatott két kamera, nem zavarta egymást a két dolgozó csapat. Szervizút alig van, hiszen a pálya alatt alagutak könnyítik meg az egyes szakaszok közötti közlekedést. Ez gyorsabb megoldás, ráadásul nincs akkora helyigénye sem, ellenben drágább. Üsse kő, valahogy csak megcsinálták.
A vonalvezetés elég lendületes, egyedül a belső részen van egy rafinált, szűkülő kanyarokkal megtűzdelt rész, de mindezzel együtt is egyértelműen gyorsnak számít. Szintkülönbségből is van bőven, ezek a dombok nagyon érdekessé és szórakoztatóvá teszik a körözést. Egyedül az aszfaltozott bukóterek hiánya tűnik fel, cserébe mindenütt keskeny füves résszel leválasztott mély kavicságyat látunk.
Nem, ez jó eséllyel sosem lesz Forma-1-es pálya, de – mint kiderült – nem is ez volt a cél. Forma-1 van a régióban, ráadásul csak évente egyszer rendezik, van ezen kívül bőven elég érdekes verseny. Az eseménynaptár meglehetősen zsúfolt, de heti négy alkalommal minden esetben szabad a pálya (májustól augusztusig két órára hattól nyolcig, márciusban, áprilisban és szeptemberben hétig). Ezen kívül persze rendeznek kimondottan nyílt napokat is.
Bízvást állíthatom, hogy mind a tizennégyen egyetértettünk abban, hogy a Slovakiaring király hely. Jó eséllyel a régió egyik legfejlettebb versenyhelyszíne. És a legjobb hír, hogy Budapesttől alig 150 kilométernyire.
Azt pedig, hogy mit alakítottunk ott és mi történt velünk ez alatt a két nap alatt, megtudhatják a legközelebbi werk-posztban. Tartsanak akkor is velünk!
