Botond majdnem kihagyott a sztoriból: a fészbúkról tudtam meg véletlenül, hogy megfáradt DeLoreanjét átmozgatta Besztercebányáról Miskolcra. Nosza, hívom telefonon, a háttérben flex sivítása, szerszámcsörgés: az én barátom ott tanyázik az autója mellett a Flamin' Garage diósgyőri műhelyében! Nekem se kellett több, átvágtatva a novemberi ködön, hipp-hopp ott termettem, hogy beszámolhassak a felújítás következő szakaszáról.

Nemzetközi fuvar. Besztercebányáról trélerezték Miskolcra a lemeztelenített DeLoreant

Pista öregszik és lefejezett német tisztet lát, holott egy fejvesztett arabot kellene, de ettől még nem lett szebb az új Mini Coupe. A szépség azonban relatív és Louis Armstrongot sem az arcáért szerették milliók. Megnéztük hát, hogyan szól a Cooper S a hátracsapott beseball-sapka alatt.

A hangját pedig az az autó próbálja elvenni, melyet egyként emelt piedesztálra a világsajtó, a Citroën DS3 legdurvább változata, a DS3 Racing.

Persze mindez mit sem érne, ha a múlt ködéből ne tűnne fel egy igazán jó elsőkerekes japán élményautó, annak is az eddigi legutolsó változata, amely öregecske ugyan és talán kicsit hajlott hátú, de Kosmodiskként merevíti őt pár méternyi csövezés. Hogy mire lesz elég a tesztoszterontól duzzadó ifjak ellen? Ráadásul a tempós és remek Slovakiaringen?

És ha már gymkhana, akkor ezúttal rágyúrtunk rendesen, megnéztük, mennyire zúzzák le egymást és a pályát Rubint Réka és Schobert Norbi, aki agytépő szóviccel búcsúzik.

Winkler nem menekült az időjárás elöl, ellenben az utóbbi évek legszebb Astrájában ülve vészelhette át a zuhét. Mallorcán.

Jövő héten jövünk megint!

Kedves Robi, tisztelt egybegyűltek!

A korábbi nagy sikerre való tekintettel újból a gépteremből jelentkezem. Majd’ egy hónap telt el azóta, hogy bő lére eresztett életjelet adtam magamról. Azóta sok minden történt.Az országot leminősítették, a gázolaj literje 430 forint körül jár, már alá kell öltözzek az overálnak, és a hajam sem ér már a seggemig.
Legutóbb valahol ott ért véget a történet, hogy féket kell légteleníteni, kipufogót alkotni, valamint nagyon jó lenne, ha megérkezne végre a sperr. Azóta megérkezett, de haladjunk sorjában.

Nem úgy néz ki, de ebben a pillanatban is szopok valamivel, ebben teljesen biztos vagyok

Azt hiszem, végleg szertefoszlott a gondos osztrák tulaj imidzs, mióta megvan a háromajtós, ausztriai származású Balenónk. Már régóta tartogatom a képet például az autó légszűrőjéről, hogy egyszer berakjam egy posztba. Ezt rögtön cseréltem, amikor megláttam, gondolom nem kell magyaráznom, miért.

Ennyit a gondos osztrák autótulajokról

Ez nem picit szürke, ez gyakorlatilag fekete. És ami nem látszik, a redők között masszívan állt a por és mindenek a tetejébe ott egy méhecske múmia. A gondos osztrák tulaj a sárvédőívek kilakatoltatásánál sem végeztetett jó munkát. Repedezik a gitten a festék. Na és?! Nem mintha ennyiért minőséget várnék... de miért kellett gégecsőbe bújtatni a gyújtókábeleket?!

Hogy miért itt kezdem? Azt hiszem, életemben még nem tapasztaltam ekkora trógerságot, mint most.

A Balenón eleve nem működött a hátsó ablakmosó. Ez egy ilyen ferdehátúnál latyakos időben gáz. Pedig a szivattyú hallhatóan dolgozik, ha nyomjuk a gombot az ablaktörlő bajuszkapcsolója végén.

Hogy miért álltam neki pont most, amikor nulla fok van? Mert hirtelen beütött a krach. Az első is megszűnt működni. A tünet hasonló: motor zúg, kis spricc, aztán semmi.
Már régóta halogattam a szétszedését, mert tudtam, hogy az ablakmosó tartály a sárvédő alatt, a kerékjárati dob mögött lakik. Tényleg szellemes elhelyezés, már tizenéve divat. Számos előnye van, bár még nem jöttem rá, hogy mi. Több hely a motortérben? Még ennél is több? Szerintem egy kisebb V6-os is beférne, ha nem is ennyire szellősen. Hát akkor meg?

A kerékjárati dob és a sárfogó előbb leugrik. Visszaszereléshez inkább leveszem a kereket

Oké, persze van előnye, a gyár szempontjából. Például gyorsul a gyártás. Sőt, az egész autó összeszerelését kezdhetik úgy, hogy felhelyeznek a futószalagra egy ablakmosótartályt, majd egyszerűen köré építhetik az autót.

A mai autókon már egészen extrém módon zegzugos tartályokat építenek a sárvédő mögé, úgy, hogy a sárvédőt is le kell szedni, ha valami baj van vele. Emlékszem, az utolsó szériás Opel Omega esetében a xenonos változatokon az első lökhárító mögött volt az ablakmosó tartály, gyakorlatilag az autó teljes szélességében. Egy balesetnél már az ablakmosó folyadék is komoly tétel volt, ha jól emlékszem, vagy tíz liter fért bele.

Kellemesen elrejtve. Igazából hálás lehetek, hogy nem kellett a lökhárítót és a sárvédőt leszerelnem

Ehhez képest hálát adhatok az égnek, hogy a kereket tökig elfordítva hozzáférhetek a tartályhoz. Igaz, előtte le kellett szedni a kerékjárati dobot, meg a sárfogót. Mindez egyszerű, ha az ember egy csápos emelővel felemelheti a kocsit egy fűtött műhelyben, de nekem ezek közül egyik sem áll a rendelkezésemre. Mindegy, valahogy megoldottam, sőt, visszafelé is.

A Baleno ablakmosó rendszer egyszerű. Van egy tartály, amelyben két szivattyú csücsül alul, mindegyiktől megy egy-egy cső megy a megfelelő irányba. Persze a csöveken nem látszik, hogy áramlik-e benne a folyadék, vagy áll, mert nincs benne buborék. Szerencsére vannak benne csatlakozók, ha az ember széthúzza, egyértelműen látszik, vajon a szivattyú környékén van-e a baj.

A feleségem nyomkodta, húzkodta, én meg figyeltem. Először a hátsó csövét húztam szét, és jött belőle. Akkor a szivattyú jó. Gondoltam, egy próbát megér az első is, sőt, ennek szét sem húztam a csövét, mert érdekelt, mitől van ez a kis spricc az elején, utána meg a semmi.

Ööö, hát, igen, én a kerékjáratnál térdelek, és fentről dől a nyakamba a víz. A motorházfedél ugyanis közben nyitva volt, és láss csodát, jön a víz a spricniken. Lehet, hogy más baja van az elsőnek, mint a hátsónak?

Nézzük csak, merre megy a cső? Most nézem, hogy meglepően hosszú darab megy a rugótornyon lévő fültől a fedélre. Amikor lecsukom, a motorházfedél a pereme alá gyűri. Aha. De miért? Ja, hogy kiugrott az egyik rögzítési pontból a cső, ami úgy tűnik, ezt hivatott meggátolni. Visszarakom, és bekukucskálok, mi történik, ha lecsukom a fedelet. Láss csodát, a cső szépen összetekeredik, mint egy jóllakott kígyó az emésztéshez.

Kiugrott a helyéről, ez volt a baj

Egyes probléma tehát kipipálva. Az persze bosszantó, hogy ehhez nem kellett volna szétborítani semmit, csak visszapasszítani az átkozott csövet a helyére.

De hova lesz a víz? Benézek a sárvédő alá, és látom, hogy a cső folytatása egybe van nyalábolva egy kifli vastagságú kábelköteggel, ami elvész a doblemez egyik nyílásában. Mindegy, nézzük, hová tűnik a folyadék! Megkértem a feleségemet, hogy nyomja a gombot kifulladásig, ennyi már nem tűnik el nyomtalanul. Hát nem is.

És megjött a hátra indult ablakmosó folyadék

Oké, hogy maga alá csinál, de vajon miért? Elkezdtem nézegetni a harmadik ajtó környékén, hol jut át a cső a karosszériából. Találomra lehúzom a bal oldali gumihernyót, és mi néz ki belőle? Egy elvágott csővég.

A baj az, hogy a másik vége nem látszik bent a lukban. Ez nagy baj. Nem értem, hogy miért kellett elvágni, mert a gyári szerelési rajzok szerint itt egy széthúzható csatlakozó van, pont arra az esetre, ha netán le kéne szedni a csomagtérajtót. Na mindegy, ebből már nem jön jól ki a gondos osztrák tulaj.

 

Sajnos hiába van meg a Baleno szerelési könyve, abból lehetetlen kideríteni, vajon merrefelé megy hátra az az átkozott cső. Ehhez gyakorlatilag szét kellene borítani a műszerfal alját, valószínűleg felszedni a padlókárpitot, illetve hátrafelé haladva esetleg az oldalsó műanyag paneleket is. De ha jót akarok magamnak, simán befűzök egy új csövet, és kész, bár az sem járna kevesebb bontással.

Na, erre most nem vagyok hajlandó. Hideg van, ott egye meg a fene a hátsó ablakmosót. Majd a latyak nedvesít, a lapát meg töröl. Beszereztem pár új patentot a kerékjárati dobhoz – szétszereléskor sérültek – és összeraktam a francba az egészet. Tavasszal szétszedlek Baleno, meglásd, csorog még itt ablakmosó a hátsó üvegre, azt az osztrák mindenségit.

Lehet, megtérek. Ha hinnék felsőbb erőkben, már lumbágósra hajlongtam volna magam a mecsetben, csapágyasra koptattam volna a rózsafüzért, esetleg bárányt áldoztam volna, véres késsel. Lehet olyan közhelyeket durrogtatni, hogy kicsi a világ, de a statisztika tudománya még nem ért el arra a szintre, hogy számokban ki lehetne fejezni annak a valószínűségét, ami a napokban velem történt. Persze, véletlen, de csodálatos.

Első kifakadásomra környezetem komoly ellenreakcióval válaszolt. Olvasók felkutattak elkallódott 504-eseket, felajánlottak transzportokat, jobbnál jobb internetes hirdetésekkel bombáztak. Kösz mindent, igazán jól esett, bár azt talán elárulhatom, hogy a meghirdetett autókat az akkoriban lázmérőt robbantó kórom kifejlett stádiumában nyilván mind ismertem. Ezt az autót viszont nem én találtam, ő talált meg engem.

Majdnem úgy néz ki, mint egy rendes autó

Pontosabban Kati néni volt az, egy Csongrád megyei tanyáról, aki gyöngybetűkkel írt levelet adott postára, talán pont abban a szent pillanatban, amikor billentyűzetem nyögve csattogott autonanizálásom alatt. Egy biztos: pár perccel a poszt élesedése után csöngetett be a postás a szerkesztőségi listára a levéllel, amely Bochkor Gábornak volt címezve; tőle jutott el a levélben megnevezett autóguruhoz, Winkler Róberthez.

Ha nem pont azon a napon kerül adásba a Peugeot-lázálmom, talán el is sikkad a beszkennelt papíros, így viszont főszerkesztőnk leplezetlen örömmel pumpálta vérnyomásomat a piros tartományig. Kati néni ugyanis egy nagy becsben tartott 504-es Peugeot-nak keresett szerető gazdát. Tulajdonosa - fia - négy éve lelépett Svédországba, azóta pihen a gép, csak akkor indítják be, amikor évente egyszer-kétszer hazalátogat. Aki olvasta az előzményeket, el tudja képzelni, mit éltem át abban a két másodpercben, ami a levél olvasása és a megadott telefonszám tárcsázása között telt el.

Kati néni tündéri hangon jelentkezett be; talán még jobban meglepődött a hirtelen sikertől, mint én, akinél levele kis híján infarktust okozott. Az év eseménye lenne, mondta, ha megvenném a Pözsót. Üzemképes, mondta, hogyne, hiszen mindig beindítja a fia, amikor hazajön. Van rendszáma, legális magyar autó, 504D a típusa, 71-es. És világoskék - ennyit sikerült megtudni a pár perces izgatott interurbán beszélgetés alatt. De adjam meg a számomat, szól a fiának, aki fel fog hívni Svédországból, és mindent meg tudunk beszélni.

Nem kifakult, tuning a jobb hátsó lámpabura

1986. A mexikói foci vb-n a dobogóra esélyes Magyarország egy hatost kap a Szovjetuniótól, a mai napig nem derült ki, hogy a nagy testvérnek feküdtünk le vagy a legendás tésztakúra vágott minket haza.
Argentína megnyerte a VB-t, az isteni Diego pedig két olyan gólt tolt az angolok kapujába, melyek bevonultak a kollektív futballtörténelem legtöbbet tárgyalt góljai közé. Az Isten keze, ami valójában nem lehetett gól, de mit számít ez akkor, amikor előtte belőtte minden idők legszebb gólját?

Persze nem csak foci vb volt 1986-ban Mexikóban, hanem a Forma-1 turbókorszakának egyik emlékezetes futama. A verseny, melyen Gerhard Berger megnyerte élete első nagydíját. Pirelliken indult és kibírták az egész futamot. Második Prost, harmadik Senna.

Hírszerkesztőnkkel, Asszural - aki velem egyetemben képezi a Totalcar Forma-1-es kollektív öntudatát – néhanapján azzal szórakozunk dohányszünetben, hogy adott idő alatt méltán vagy méltatlanul elfeledett Forma-1-es versenyzők neveit soroljuk és megpróbálunk arcot kapcsolni a névhez. Azt hiszem a múltkor Teo Fabi tette fel az i-re a pontot. De ki emlékszik még Eddie Cheeverre vagy Jyrki-Jarvi Lehtóra?

Történt azonban azon a versenyen valami, amit ma már meglehetősen ritkán látni, pedig csak egy egyszerű, emberi megnyilvánulásról volt szó, amolyan bajtársiasságról, amit legutóbb tán Mark Weber és Fernando Alonso adtak elő. És jó eséllyel bizonyosan valamiféle szankció járna érte, hiszen hű, de veszélyes.

Kevesen fejezték be a futamot, a motorok és turbók úgy szólltak el, mint Clifford Etienne Tyson ellen. Nehéz futam volt, embernek-gépnek egyaránt. A francia René Arnoux motorja a 63. körben ment tönkre, a svéd Stefan Johansson turbója egy körrel később szállt el. A 68 körös verseny végén, a leintést követően a hatodik helyen célba ért Philippe Alliot megállt csapattársának, aki mellett már akkor Johnansson is ott üldögélt.

Mindketten felkapaszkodtak a Ligier-Renault oldaldobozaira, de pár méternyi gurulás után Alliot gépéből kifogyott a benzin. De véletlenül arra járt a negyedik helyen befutó Piquet - aki amúgy sem állt szigorúan szabálykövető ember hírében – és nagyon sportszerűen fedélzetre vette mindhárom pilótatársát.

Akik aztán kellemesen andalogva megvitatták a verseny történéseit a Williams-Honda taxin ücsörögve.

(És persze abban az évben rendezték meg az első Magyar Nagydíjat. Én pedig ott voltam az 500 forintos állójegyemmel.)

A világmindenség egyik fontos kérdésére kapunk választ ebben a pár másodperces videóban. Egyik oldalon a Bugatti Veyron, hivatalosan 1001 lóerős, 1250 Nm, összkerekes és 1890 kilós. A másikon a Koenigsegg CCXR, 1018 lóerővel, 1060 newtonméterrel, hátsókerék-hajtással és 1280 kilós tömeggel.

Repülőrajt 60 km/órás sebességről, majd padlógáz végig.

Nagyon úgy néz ki, hogy hiába érkeznek tömött sorokban az egyre erősebb, Veyron-verőnek kikiáltott sportautók, még mindig az a gép a király, amelyikbe hosszú éveken keresztül ölt milliárdokat a világ egyik legnagyobb gyártója.

Nincs új a nap alatt.

Milyen is lenne az, ha minden elektromosságunkat dízelmotorok biztosítanák? Talán ilyen büdös és egészségre káros, mint a kisfilmen, talán nem. De inkább igen. Jót nevettünk ezen a régi kis Nissan Leaf-reklámon, de titokban annak is örülünk, hogy nem így lesz. Bár ha hirtelen kiszakad a villanyautó-zsák, akkor aztán megnézhetik magukat az energiaszolgáltatók, hogyan szolgálják ki őket. Mondjuk csúcsra járatott szénerőművekkel?

Mikor kiderült, hogy lesz két napunk a Slovakiaringen, rendes hiénaként elkezdtem ólálkodni. Mennyire miénk, mit lehet csinálni? Lelki szemeimmel láttam magam előtt egy üres pályát, amin akár keresztbe is lehet menni. Ideális lenne egy kis gyakorláshoz, a Sierra startra kész, felgumiztatok pár felnit (kukázott gumikkal, arra hogy pár kör alatt elkopjanak, tökéletesek). Papp Tibi, aki az egész eseményt szervezte, azt mondta, jöhetek, bár arra még Pista is figyelmeztetett, hogy forgatás lesz, tehát egész nap dolgoznak. A forgatás szent, egy egész stáb munkálkodik a zseniális TCTV anyagokon, őket feltartani ilyenkor nagyon nem ildomos. Ígérem, nem zavarok.

A nagy pusztaság közepéből egyszercsak egy versenypálya fog kinőni

Hiba a mátrixban – gondoltam először, mert más ésszerű magyarázat hirtelen nem jutott eszembe, mikor megláttam a harmincas táblát. Azaz hogy pont nem láttam meg, és ez volt a gyanús. Pedig máskor ott szokott következni a hetvenes és az ötvenes karika után. Minden más érintetlennek tűnt: a laza padka, a terelést jelző táblák, az úthengerek - csak a munkások hiányoztak, meg a harmincas tábla.  

Habkönnyű nyári közszolgálat – küldj két infantilis majmot gyermekmentőt tesztelni, hogy kiderüljön: hiába a technikai fejlődés, az emberiség nem lett okosabb az évtizedek alatt, csak a géppark. De az mennyivel! Szegény-szegény Dodge, végtelenül aranyos jármű, de egy szörnyen roskatag bácsi szunyókál a lemezei alatt. Hanem viszont a Sprinter, az tényleg olyan, mint az űrsikló szirénával.

Pista szépen körbenézte a Lanciát, én arra tippelnék, hogy ez is egy olyan autó lesz, aminek a karrierje 5 éves korában kezdődik majd, használtan.

Majka és Kökény Attila gymkhanája szolgáljon mindenkinek elrettentő tanulságul. Van olyan, hogy valaki vadul vezet, gyorsan és rosszul. A srácok javára írandó a kendőzetlen őszinteség, de azért szívünk szerint mindkettőt bezártuk volna egy bentlakásos sofőrképzőbe pár hétre, ahol egymás slágereivel kínozhatták volna a másikat a pihenés hosszú órái alatt.

Jövő héten megint gyorsan megyünk: hülyegyerek-különkiadás jön Cooper S-sel, DS3 Racing-gel, Type R-rel. Addig kellemes munkahetet, én elhúztam Japánba a Csikóssal. Majd jelentkezünk.

Előző adásaink:

Két francia esete a nemzetgazdasággal – Fluence, Avantime, Volt – tctv3 6. adás

Új magyar Mercedes B, Range Rover Evoque – tctcv3. 5. adás

Egy Charger, egy Zafira és egy magányos majom a McLarennél – tctcv3. 4. adás

Úgynevezett létező autók 2 millióért + autóversenyzők – tctv3 3. adás

BMW M5, Bódi Sylvi, Velodrom – tctv3 2. adás

Nissan 370Z vs Hyundai Genesis, Mini JCW – tctv3 1. adás

Toporgok a külvárosi parkolóház alagsorában, még nem érkezett meg a tulaj. Összehúzom magam a túl vékony dzsekimben, amely a novemberi éjszakához már nem elég vastag, de belülről pezseg bennem a kíváncsiság. Negyed óra alatt értem ki a belvárosból, ami még az este tízkor elhagyatott, nyirkos utakon is túl rövid ahhoz, hogy be lehessen tartani minden közlekedési szabályt, de van mentségem. Egy 504-est jöttem megnézni. Nincs meghirdetve, igazából nem is akarják eladni, amit mélyen meg tudok érteni, bár még nem láttam az autót.

A Pista szavaival élve szerelmi vallomással felérő autonániám titokszobát nyitott ki. Olyat, amit egy porlepte lépcsőn gyertyával a kézben botorkálva talál meg az ember, és a rozsdás kilincs első nyomásra enged. A kicsapódó ajtón át pedig egy cédulát sodor szembe a szél, amelyen az olvashatatlan név alá töltőtollal lejegyzetelt telefonszám elvezet egy csipkerózsika-álmot alvó Peugeot-hoz.

Mesebeli látvány