Tudják, hogy néha milyen kicsin múlik az, hogy elkészül-e az autójuk, ha hibával szervizbe viszik? Itt egy bennfentes írás, tiszta krimi.

Vélemények az azonos című írásunkról.

Nyolcvanas évek vége, még berlini fal leomlása előtt. Lakótelepi panel-romantika, a házak közötti kitaposott, poros részen, ahol annyit fociztunk csak a por kavarog. Szombat kora este van, Marek barátomék ebédlőjében ülünk az első emeleti lakásban vagy négyen-öten. Fagyasztószekrény-méretű Tesla Color tévé, infrás távirányítóval ma már károsnak mondott sugárzás súlyos dózisaival bombázza arcunkat. Videózás van! Feszült csend, surrog a kazetta a képmagnóban...

A képen néha fura remegés fut végig, a bevezető zene taktusai meg-megbicsaklannak olykor, mikor a rongyos szélű szalag a BASF-kazettán ismét romlik egy mikronnyit. Hiába, papírvékony, 240 perces. Két és fél film van rajta az első az, amit most nézünk, a második a Commando hangalámondással (Jaj, vigyázzlőnek. Uh, a fenébe!), amelyik (emlékeznek még?) úgy kezdődött, hogy Arnold visz a vállán egy IKEA-ebédlőnyi anyagot. Polisztirolból.

Aztán a harmadik, (ami nem is baj, hogy csak félig volt meg) egy pornófilm, szintén hangalámondással, melyből a mai napig tisztán emlékszem a "A francba, szaros lett a farkam!" - mondatra, másra nem.

Vagy inkább olasz teadélután? Egy biztos, jól esik néha szembesülnünk azzal, hogy a Totalcar nem a Seggen Ülő Némák Egyesülete, hanem egy ilyen folyamatosan pörgő izé.

Ilyen óriási vitát eddig semmi se generált a szerkesztőségben. Ennél talán egy hosszabb levélváltás volt, amikor Ender Gábor a zseniális Totalbike szerző és ügyeletes autót akart venni, olcsót, takarékost, és lehetőség szerint működőt.

Fogadják szeretettel a Totalcar szerkesztőségének elmebeteg vitáját az imént olvasott cikkel kapcsolatban. Moderálnunk kellett - ezúttal saját magunkat -: az olvasót nem terhelhetjük feleslegesen csúnya szavakkal. Ugye megértik?

A munkamenet része, hogy a cikk bekerül a vállalati levelezőlistára, hogy a korrektor, a webszerkesztő és egyéb köztes munkafázisokat végzők megkaparintsák, a többiek elolvassák és véleményt nyilvánítsanak.

Vigyázat, szélsőséges vélemények következnek keresetlen stílusban, de ez itt a Belsőség.

Re: [tcszerk] holnapi publi az arrogáns vezetőség 2/3 ától.

Gulyas Gusztav:
K..vajo

Vályi István:
Hát, akkor nekem jogom van megelőzni a g..ibe

Ender Gábor:
+1 Viktorbácsi

Recesszió ide, krízisben lévő járműipar oda, a Mercedes nem lassít: óraműpontossággal építi kecskeméti autógyárát, így alighanem határidőre kész lesz az üzem. Nincs rés a falon, az összes informátor szerint minden a tervek szerint megy.

Vélemények az azonos című írásunkról.

Nagyon bántanánk, odaszólnánk már úgy szívből. Ahhoz azonban el kéne rontani és drágán adni. De sajnos az van, hogy ez se nem rossz, se nem drága.

Vélemények az azonos című írásunkról.

Majdnem, mivel japánul van, melyet meglehetősen kevesen beszélnek (bár Csikós néha elkapott egy-két mondatot) errefelé. Ez még elviselhető, ám a hazai, LCD-celebeket is megszégyenítő sikoltozást már nem sokan bírják. Pedig a Karottától kapott videó, maga a műsor, egész szórakoztató, főleg, hogy egy driftautóval rémísztgetik a jónépet és csinálnak döbbenetes kunsztokat.

Nagyon jókat nevettünk az autóban ülő, az első pár pillanatban keményen mutogató főhősön, aki pár másodperccel később minden valószínűség szerint beleinek teljes tartalmát zoknijába ürítette. Bár nem tudjuk, ki maga a – kicsit jóltáplált – mester, de az biztos, hogy - finoman szólva -  érzi a kocsit. Főleg, hogy az autó hátsó sarkával meg tudj gyújtani egy gyufaszálat, igen, figyeljék csak!

A 180 km/óra felé rohanó sebmérő mellett világító – a rögzített kézifékre figyelmeztető – ikon pedig lol. Gondolom az autó rendszere bolondult meg egy kicsit, miután kapott egy hidrós kézit vagy fene tudja…

Na és az autó, ami  szerintem csúnya, mint a bűn, bár kétségkívül jó autó lehet: a Toyota Mark II JZX110 formaterve leginkább egy ügyes Mercedes-nyúlásnak tűnik, főleg így, csontra átépítve elég meggyőzően lépeget, mindenki sikít és üvölt, nekünk pedig rettenetesen mókásnak tűnik ez az egész, távoli világ. (Persze japánautó-rajongók rámsütik a szűklátókörű európai redneckséget a mercizés miatt, de nem tudok mit tenni, csak az jut eszembe, elnézést.)

A vécéfrissítő reklám pedig egyszerűen priceless!

(Megelőzendő a következő Inda-suxx-kommenteket itt a youtube-link. Fogyasszátok mértékkel!)

Aki veteránautó felújításába kezd, annak többé nincs szüksége más szenvedélyre. Egy ilyen hobbi garantáltan száműzi a nőket, a piát, a kaszinót, a drogozást, a számítógép-függőséget az ember életéből. A tisztességes restaurálás tisztára nyalja a családi kasszát nemcsak arra a hónapra, hanem fél-egy évre előre is. És amikor az ember az ő specifikus modelljéhez egyenként próbálja összevadászni az ebay-ről, külföldi ajánlatokból, itthoni alkatrész-kereskedőktől kapott, homályos képek, rajzok, egyedi, belső cikkszámok alapján a millió kis bizgenyát, s közben attól retteg, hogy vagyonokért a fél évvel későbbi, egy milliméterrel rövidebb fityfenét rendeli meg egy taskenti zugkohóból Amerika közbeiktatásával, akkor nem fog éjszakába nyúlóan doomozni. Nőkre meg – piha – egyáltalán nem marad már sem ideje, sem idegrendszere. Sem pénze…

Nem új keletű a Lágymányosi híd budai csomópontjának problémája. Lett is gyorsan új tábla, jöhet a mutogatás.

Vélemények az azonos című írásunkról.

Ez már ezüstláz, szoktam magamban utalni Efrájim Kishon remek, azonos című humoreszkjére, amikor be akarja festeni a kályha ajtaját ezüstre és egyik túlzásból a másikba sodródva az egész lakást ezüstre festi. Hasonló a helyzet a bogárhátúval, ami egy kicsit több nyomaték kedvéért került átalakításra, mert egy balassagyarmati túra alkalmával vérre menő küzdelmet folytattam az emelkedőkön a teherautókkal. De akkor már legyen Oettinger, Oettinger alkatrészekkel. Lett, pontosan 85 lóval és 170 Nm-rel. De nem jó, nem forog, hamar vége van. Nem jó a karaktere. Szépen egyik túlzásból a másikba esve az ezüstláz kiteljesedett.

Már nincs móka és bolondozás, ezúttal a VW 1300 az Oettinger-koncepció után élesen vált irányt. Most egy GTS modell készül, kompromisszummentesen és remélhetőleg több lóerővel. Ez utóbbi valóban csak remélhető, az azonban már bizonyos, hogy pénzben sokkal többe lesz. A legvégén könnyes szemmel fogom kiszámolni, hogy egy lóerő mennyi forintot kóstál, de most nem akarok ezzel foglalkozni, mert az összeépítés megkezdődött. Ez pedig csodálatos része a tuningmotor-építésnek. A dobozok sorakoznak, egyikben a kipufogórendszer, másikban a felújított Weber karburátorok, a harmadikban a hengerfejek, csak össze kell őket rakni. Az elmúlt időben főleg spórolás volt, hogy azokat a megoldásokat, amelyeket pénz hiányában vetettem el, de tudtam, hogy a teljesítményhez szükséges, meg tudjam valósítani. Így jött hengerfej a tengerentúlról és megkapta az autó az álomkipufogót, amire megjelenése óta vágytam. Egy rozsdamentes, kívülről gyárinak kinéző, nagy térfogatú, csendes rendszert. Én utálom az ordító kipufogót akár motorról, akár autóról van szó. Nekem motorhang kell, nem pedig kipufogóhang, és ezt csak nagy térfogatú, így mégis kis fojtású rendszerrel lehet megvalósítani.

Első próbálkozás a lenyomattal. Ennyit kell kimarni, hogy a hengerfejhez passzoljon a szívócső

Kedves rendőrbácsik! Ha az autós nem a neki kijelölt úton megy, hanem mondjuk a játszótéren át, ugye meg tetszenek bírságolni?

Vélemények az azonos című írásunkról.

A Ferrari a világ legjobb sportautója – bizonyos kategorizálás szerint. Ez többet tud, mint egy Ferrari: nem féltjük annyira.

Vélemények az azonos című írásunkról.

Pistike, a brit halottaskocsi-ipar szerelmese intézte a Cougar alkatrészeit, a Last Baronsnál hetek óta a csomagra várnak. Még mindig nem jött meg, én pedig szisztematikusan nyomasztom őket: a rendelés óta már a harmadik olyan csomagot vittem ki a hétvégén, amit én rendeltem Amerikából. A legutóbbiban volt egy távfény-váltó, mert a Cougarban kicsit el lehet görbülve a lábkapcsoló, és nem nagyon merem felnyomni a reflektort, akkor sem, ha kéne. Ritkán járok vele országúton, éjszaka, de minél több tökéletesen működő alkatrész van egy autóban, annál jobb. Még csak drága sem volt: 5 dollár 85 cent. Az annyi, mint 1200 forint. Nem egy rablás.

Jött még egy indexfelújító betét is, mert az irányjelzőm nem kattan be rendesen, és azt utálom. És amióta ültem abban a tökéletes, 69-es Mustangban, úgy érzem, a láthatatlan, de működő részletekben is csak a tökéletesség lehet az alap. Főleg, hogy ennek sincs nagyon elszállva az ára: 9 dollár (1830 Ft).

Azt is rég elhatároztam már, hogy a Cougarra kétszólamú duda kell, és amit kiszereltem belőle a legutóbb, egy darab műanyag volt. Márpedig egy amerikai autónak elég jellegzetes, kétszólamú dudája kell hogy legyen. Most az is megjött: ugyanúgy néz ki, mint a műanyag, csak ez most vas. Két dobozban jött, egyikben a Concours Correct High Tone Horn, a másikban a Correct Low Tone, összesen 53 dollár (11 ezer HUF).

A 42 éves szilentek kicsit már rongyosak voltak

Miután így megvásároltam a feltétlenül szükséges dolgokat, amivel oldhatom a feszültséget, míg Pistike pakkja át nem szeli végre az óceánt, kétségbeesve kerestem valami rendelhetőt, hogy csökkentsem a fajlagos postaköltséget. Akkor találtam ezt.

Egy Cougar embléma, ami pontosan olyan, amilyen az 1968-as, tehát az enyém hátulján van oldalt, de nem csavaros, hanem ragasztós. Ebben a formában tehát soha nem létezett, de igény az volt rá, a West Coast Classic Cougar pedig legyártatta, most 20 dollár az ára. 4 ezer forint, mondtam is a Kölyöknek, hogy szerintem Corsához nincs ennyiért embléma. Csak azt felejtettem el, hogy neki Opel bontója van, így pontosan tudja az árakat: egy corsa embléma 7 ezer forint körül van, és az műanyag, nem ilyen szép fém öntvény.

...és elöregedtek