Komment, innen:
was? 2012.12.28. 12:01:15
Hű de rosszak voltatok fiúk , szégyelljétek magatokat .
Ha egy ugyanilyen hir jött volna az USAból akkor meg mindenki istenitené őket , hogy milyen faszagyerekek ezek az amcsik . Magyart viszont csak gyűlölni lehet bármit is csinál.
Nem volt ebben semmi gáz, csak igy tovább! 

És tényleg. Most, hogy megnéztük a Speedhuntersen (tudják, ez az a nemzetközi szinten is számító magazin, ahol Karotta megnyerte az Év Autóépítője-díjat) ezt a videót, amelyet a tavalyi év legjobbjának szavaztak meg, igazat adunk a trollunknak. Tapsikolunk nekik, milyen faszagyerekek, hogy nem harminc centire a tömött sorokban álló nézők lábaitól driftelnek, ja nem, driftelnek. Így is lehet.

Talán csak annyit tennék hozzá, hogy Raikkönen helye itt van. A Forma-1 üresebb és unalmasabb lenne nélküle.

Egy igazi terepjáró

Néhány első féltengely törés, kardánfelfüggesztő csapágy, agycsapágyak, kuplung, fék. Tulajdonképpen ( a használathoz képest ) semmi baja nem volt.

Iskolabusz

Mondhatjuk, hogy az első autóm volt. Zenekari célokra vettük, mert a személyautót kinőtte a felszerelés. Emellett én használtam hétköznap is, mert ezt nem féltették tőlem:)

A beteljesült álom

Ausztriában egy kis faluban láttam egy 88-ast. Mondhatom első látásra szerelem volt. Ahányszor arra jártunk, mindig sóvárogva néztem a kis ütött-kopott gépet.

Az angol balerina

Az üléspozíció igen alacsony, ezért az utas hajlamos megijedni egy, a szomszéd sávban elhaladó Opel Astrától is. A beülés még egyszerű, a gravitáció segít, de a kiszállás már nem olyan könnyű.

Sokba van, de a barátnő is, mégis szereti az ember

Az hogy költeni kell rá az igaz. Nem kevés pénzbe van, de alapjában véve egy f.sza kicsi kocsi.

Az Indexen olvastam a tegnapi orosz repülőbalesetről. Szerencsére utasokat nem szállított a gép, de sajnos négyen így is meghaltak. A Tu-204-es túlfutott, nem tudott megállni a pályán, és kicsúszott a reptérről, egészen a kijevi autóútig száguldott tehetetlenül, ahol aztán három darabra szakadva állt meg végül.

A vnukovói reptér balesete furcsa autós vonatkozással is bír. Az ember mára hozzászokott, hogy ha valami történik Oroszország útjain, azt biztosan megörökíti egy autó fedélzeti kamerája. Talán nem meglepő, hogy erről a balesetről is készült belsőkamerás videó, amit a fent említett cikkben be is mutattak.

Az, hogy sokkoló, a legkevésbé sem megfelelő kifejezés arra, amit az ember az alábbi képsorokon láthat. Engem annyira megdöbbentett, hogy többször is meg kellett néznem, mire elhittem, ez a valóság, és nem valami ócska CGI.

Voltak már rémálmaim, amikben repülőgépek zuhantak le a szemem láttára, az is szörnyű volt, a hideg verejték kivert. Bele sem merek gondolni, milyen érzés lehetett valóban átélni, mikor a nyugodtan autózók mellett becsapódott az utasszállító, és egy futókerék, majd egy komplett széksor csapódott a kocsi elé.

„Ki kell úgyis vennem legalább egy hét szabadságot, hogy el ne ússzon jövőre. Ezért hétfőn leviszem Bazegkettőt Kareszhoz, megcsináljuk rajta azt az öt apróságot két nap alatt, aztán kedd este jössz a gyerekekkel, hozod a 190-est, otthagyjuk olajcserére, egyebekre, karácsonyozunk egyet, aztán hazajövünk az öreggel, oké?” – vázoltam Katinak a kissé zavaros helyzetet egy december eleji taktikai megbeszélésen, amiből mostanában egyre több van az életünkben.

Egy őszi túrán Diósgyőrben. Itt is nehéz volt a váltó, naná

Van egy elméletem, miszerint a Hangyásznak is köszönhető, hogy nem jött el az éppen aktuális világvége. Egész pontosan az egyik jelképe lehetne annak, hogy miért is nem jött el. Elmondta ezer és egy ember, hogy 2012-re a világ olyan erkölcsi válságba került, annyi természetes és ember okozta katasztrófát hozott, hogy megérett a pusztulásra. Holott a maják naptárának lezárásával, ahogy azt Felipe Gomez, az Oxlaljuj Ajpop maja szövetség tagja kifejtette, egy új ciklus kezdődik. Gomez szerint ez az új szakasz nagy személyes, családi és közösségi változásokat hoz, amelyek az emberiség és a természet harmóniájához és egyensúlyához vezetnek.

Tudják, melyik 2013-as esemény az, amelyikre szívem szerint _nagyon_ el szeretnék menni? Nem, nem a Genfi Autószalon (bár ott leszünk, ha minden igaz), nem a Goodwood Festival of Speed, de még inkább a Revival (bár bakancslistás az is) de nem is a Mille Miglia. Nem. Jövőre ugyanis 50 éves fennállását ünnepli az a márka, melynek alapítója két egyszerű célt tűzött ki maga elé, miután Enzo Ferrari elhajtotta, mert szóvá tette autóinak csapnivalóan gyenge kuplungszerkezetét. Ferruccio Lamborghini a legszebb és legerősebb autókat akarta elkészíteni. 1963-ban megalapította az Automobili Lamborghinit, a többi pedig már legenda.

Jövőre egész évben ünnepelnek, május 7-11. között pedig több száz mindenféle Lamborghini lepi az Emilia Romagna-régió útjait, összesen 1200 kilométeres szakaszt autóznak be. Na ott szeretnék lenni és csak azért, hogy csordultig töltsem hallójárataimat és emlékezetemet atmoszférikus V12-es hanggal amíg lehet, retinámba pedig pazar autók sziluettjei égjenek örökre. Az AutoEmotionen.tv-stábja már készíti az ünnepi filmet és ha van valami, amit megjelenése után mindenképpen látni akarok, akkor ez a film lesz az. Pedig szinte semmi nem történik benne: autók mennek és emberek dolgoznak. Na igen, ilyen erővel azt is írhattam volna, hogy a Renault Twizzy egy autó.

Mert tudjuk, hogy nem a Lamborghinik döntögetnek pályacsúcsokat, tudjuk, hogy vannak erősebb és gyorsabb autók, de az is biztos, hogy nincs a földön olyan ember, akinek ne tetszene valamelyik. És azt is, hogy ilyen hangja sosem lesz turbómotornak, legyen az Koenigsegg vagy Veyron. Bőszen bömbölő bika csak egy van és feketébe öltözöm azon a napon, amikor végleg kimúlik ez a szívó V12-es is. Ha más nem is, de a Lamborghini V12 számomra szent, sérthetetlen és abszolút egyedi. Mert vödörrel és hangszóróval is lehet hangot csinálni, de csak sok hengerrel és sok köbcentivel az igazi.

Jövőre megyünk, ez biztos. Boldog születésnapot, Lamborghini és köszönjük, Ferruccio.
 

Sajnos nem vagyok olyan könnyű helyzetben, mint önök, akik csak olvassák a Totalcart; én találkozom is az olyan cikkek íróival, mint ez, valamint ez, és kávézás közben könyörtelenül térítenek, győzködnek. Nem erőszakosan, hanem úgy passzív agresszív módszerrel, Göbi, neked egy jó Vespa kellene, Göbi hidd el, ezek nagyon jó autók, Göbi, ha veszel, ilyet vegyél, mert ez nagyon jó – és itt érvek jönnek, amelyek elől nem lehet félreállni. Aztán bejön Vályi Pista, fejből nyom körülbelül tíz tuninglinket, és felsorolja, mit szoktak a 127-essel csinálni, hogy igazi autó legyen belőle. Ugye nem kell tovább mentegetőznöm?

Lassan már csak pár óra marad 2012-ből. A pontyok még talán csapkodnak a kádakban, a pezsgő behűtve a hűtőben, a buli leszervezve. Fenyőillat? Mézeskalács? Forralt bor? És persze rengeteg, finom étel.

Reméljük, az is ízlett, amit idén mi szervíroztunk. Állandó és külső munkatársainkkal, azokkal, akik írnak és azokkal, akik a háttérben tesznek meg mindent azért, hogy minden nap legyen új a Totalcar és a Totalbike. Kemény volt az idei év, de amit terveztünk, azt véghezvittük: kiépítettünk egy csodás Facebook-közösséget, kialakult egy erős, jó minőségű TC-támogatott blog-holdudvar, lett újra TCTV, el- és befogadták podcast-műsorunkat, az Égésteret, mi adtuk a COTY-zsűri első internetes autómagazin-tagját és merengtünk Jay Lenóval a saját garázsában vagy szerveztünk pályanapot egy másik országban, ráadásul ismét hozott az esztendő egy remek, új kollégát Zách Dani személyében,. Persze történt ezer más dolog is, felsorolni most nehéz lenne. Millió apróság is változott, sokszor alig észrevehetően, a színfalak mögött (nagyobb Indavideo-sávszélesség külföldre, új lejátszó, szerverfarm-bővítés stb.).

És sokszor remekül szórakoztunk. Akár együtt voltunk egy helyen, akár itt, az interneten, virtuálisan. Lehajtottuk magunkról a menetet de nem hiszem, hogy akad olyan köztünk, aki visszanézve az idei évre azt mondaná, hogy kár volt. Mert - és ez nem üres duma - mindent megtettünk azért, hogy mi maradjunk a Totalcar. Éjszaka-hajnalban, esőben és kánikulában. Keveset vagyunk otthon, de ez ezzel jár, ez a munka ilyen. Mi szeretjük és remélhetőleg önök is szeretni fogják jövőre is. Terveink nem csak nagyok, komolyak is. És olyan merészek, hogy még talán önök sem hinnék el. Belevágunk mindenbe és továbbra is kellemetlenül szúrunk, ha kell. Bízzanak bennünk!

Őszintén és tiszta szívből köszönjük az idei évet. Partnereinknek, mindenkinek, aki segített, a közösségnek, amely mindent megold és bloggereinknek a csodás tartalmat.

De legfőképpen önnek ott, a monitor másik oldalán, akiért mindezt érdemes csinálni. Fogadja szeretettel tradicionális lapunkat, amely le is tölthető. Áldott karácsonyt, nyugodalmas új évet mindenkinek!

Üdvözlettel
Totalcar és a Totalbike

Az utolsó utáni konc. A végső, a visszatapsolt hiéna, nyálas pofájában szorítja, ameddig csak tudja. Márpedig egy hiéna harapása nagyon-nagyon erős. Nem lesz könnyű.

Ez az RC-modell tényleg olyan hiénáznivaló, amiért rendes autóbuzi a fél bármijét odaadja. Nem elég, hogy legeredményesebb autóversenyzőnk, Michelisz Norbi autóját mintázza, de ez az 1/10-es méretarányú gép több szempontból is történelmi jelentőségű.

Zsíros konc. Sőt, könnyen lehet, hogy a legzsírosabb! Ez a Carrera Digital Long Race versenypálya azon felül, hogy digitális (Hogy ez miért jó? Itt megtudhatja!) még a feláras, Wi-Fi-adapterrel is rendelkezik, így lényegében azonnal alkalmas egy csoportos versenyre, és naná, hogy sávváltó is van. Mivel digitális, így nem zavarják egymást a versenyzők, hiszen az egyes autókhoz lehet hozzárendelni a kontrollereket. Már ezzel a szettel is öten tudnak egyszerre zúzni. Feltéve, ha van még három autójuk a meglévő kettő mellé. 

Nem véletlenül Long Race a neve, hiszen a kirakható leghosszabb pályavariáns kilenc (!) méter hosszú. Az ára sem rövid: 110 000 forint, így gondolhatják, mekkora ámokfutást rendez a Hiéna azért, hogy megtarthassa magának. (Látják, gyakornokunk Dáriusz "Tigris" sem nyugodt.)

Sejthetik, hogy a feladat nem lesz könnyű. Itt csak a tényleg elszántaknak van esélyük a győzelemre. És hogy mi az?
Mutasson be videón egy alap testépítő-gyakorlatot az öt póz felhasználásával!

Természetesen igyekszünk megkönnyíteni mindenki dolgát, ez az öt alap-póz:

Itt pedig egy rövid kisfilm, amolyan vezetőként, hogy mégis, hogyan kell az ilyesmit csinálni:

Egy nagyon-nagy előnyük van: nem kell így kinézniük. Sőt, egyáltalán nem kell testépítőnek lennie senkinek, aki bevállalja. Azonban a részletekre adunk: fecske vagy tanga kötelező, a barnító nem, de plusz pontot ér, ahogy tetszőleges eszköz is, a fantáziának nem szabunk határt. Hogy mivel rögzíti (telefon, fényképezőgép, kamera) és hol, az mindegy, a lényeg, hogy ön legyen rajta, felismerhetően, és mind az öt gyakorlatot bemutassa szépen, ahogy kell és ahogyan a fenti videóban látja.

Egyáltalán nem biztos, hogy a profin elkészített és összevágott videó lesz a nyerő. A móka-faktor legalább annyira fontos!

Ha elkészült vele, akkor töltse fel az Indavideóra (vagy más videómegosztó-helyre) és küldje be a linket komment formájában ebbe a posztba. A végső határidő december 25. (azaz kedd) 20:00:00.

Csak egy nyerhet, de az viszi a pályát, megérdemelten. Na, nyulak vagyunk vagy csináljuk? Hajrá! Ez az utolsó előtti konc, ideje belehúzni!

Remek cucc, én is használom. És aki pakolászta már a dzsuvás-fékporos kerekeket a csomagtartóba (mert bármennyire is tisztítjuk meg őket, akkor is összekoszolnak mindent), az tudja, hogy az ilyen, hordozható keréktáska hasznos dolog. Sok bosszúságtól kíméli meg az embert. 37 kilós teherbírása van, így már elég combos méretű felni-gumi kombót is elbír, ráadásul mosható.

A mellé járó Skoda-pendrive-on pedig minden kerékcsere képei elférnek majd.
Ahhoz, hogy öné legyen a Praktikus Hiéna, csupán egy egyszerű kérdésre kell _pontosan_ válaszolni:

Melyik - utcai autókat gyártó - cég melyik terméke fogyasztja el gyorsabban a csurig tankolt tartályból az üzemanyagot, mint saját gumijainak futófelületét és pontosan mennyi a két idő közötti különbség?

Az első helyes választ beküldőé a pakk! Típus is kell!