Közkívánatra tartunk egy második fordulót, elsősorban az olvasók javaslataiból. A gyári felnik előtérbe helyezése marad, mert egy felni nem áll meg magában, a kasztni része. A nem gyári, változatos mintázatú, mindenre jó, de igazán semmire se tökéletes felniket hanyagolnám, akármennyire is szépek magukban. (mert nem is szépek)

Az átlátszó és hasonló ökörségek a legízléstelenebb felni választáson fognak szerepelni, a hétvégi vasalódeszkaszárnyakra boruló olcsó szilikonokat felvonultató rendezvény alatt. Azok között nem lesz gyári, szinte biztos.

A Lamborghini a legutóbb egy kicsit  figyelmen kívül hagyta a kortárs formatervezés fő csapásirányát, a Reventón egy öncélú dobócsillag, mattszürkére festve. Minden gyártó lelkesen puhítgatja a lemezeket Bangle után szabadon, erre jön ez a baltás gyilkos. A felnije sem túl kedves, az előző választás győztese, az SLR propellere, biturbóval.

Egy Lambo tud elegáns is lenni, legalábbis az Espada igen. A fehérre fújt, finom sormintákkal díszített felni a Reventón késeivel nem mutat sok rokonságot, csak annyit, mint a két gazdatest. Az Espada a csavarok felnimintázatba komponálásának különdíjasa.

Ennyi Lambó mellé kell Ferrari is, nehogy sértődés legyen belőle. A Ferrari P 4/5, tömegautónak semmiképpen sem nevezhető modelljének acélból origamizott tavirózsái másodszorra már nem maradhattak ki.

Az első körben csúnyán elvérzett a Spider felnije, a kötelezően utolsó F200 előtt végzett. Most annak a felninek az eltúlzott változata, a biohazard indul. Ennek a formája is kapcsolódik a körökből építkező Alfa-felnikhez, nem idegen a típustól, de már túlzás. Egyszer, poénnak elmegy.

Többen hiányolták a fekete felniket, én ugyan nem, de ez most a kivánságműsor. Igyekszem a lehető legkevesebb veszteséggel kijönni ebből a kérésből, kikerestem a lehető legkultúráltabbat. Az M6 Lumma Design Body Kit-jéhez járnak ezek a felnik, az előző fordulón második, gyári Hatos felniknél biztosan nem pengébbek, de fekete, ez kell, tessék, valakinek majd utolsónak is kell lennie.

A BMW most is sokat szerepel, legalább olyan erősek felniben, mint az olaszok, a 2007-es CS tanulmány kerékagyából éleslevelű hínárok bújnak elő, jól kiegészítve a hullámzó élekből kialakított kasztnit. Nagyon remélem lesz valami a CS-ből az utcán is, nem csak bedarált agyagmodell.

A mai klasszikus induló is BMW. A pókháló sportos változata egy piros cápának áll a legjobban. Próbáljatok meg elvonatkoztatni a Hatostól és a felnire szavazni. Mert a legpengébb verda még ebben a társaságban is ez lenne.

Teljesen érdektelen felniken mutatták be a Dodge Challengert, de ez a nyers és lényegretörő sajtófotó, előtérben a kerekekkel megérdemel egy jelölést. Minek is elbaszni az időt udvarlással és kamuval, a Challenger nyilvánvalóan nem egy kifinomult kanyarvadász lesz, hanem elsőrangú gumiégető.

Ma reggel elindultam otthonról, mint rendesen. Lejövök a lejtőn, megy a szívató, megvárom, míg meleget fújnak a rostélyok, és valahol az Attila út sarkán szoktam visszatolni. Ez ma is így történt, és egyből lefulladt a Citroen BX. Azt gondoltam, valami hiba csúszott a számításba, hidegebb van, esetleg a napszél, így újraindítottam szívatóval, és tessék ment is rendesen. Egészen az alagútig. A baljóslatú Alagút utcában ismét megkíséreltem visszatolni a szívató bütykét, amit újbóli lefulladással hálált meg.

Nohát.

Nem kísértem az ördögöt holmi folyamatos indítózással, ezért igyekeztem mozgásban és sebességben tartani az autót, ami a reggeli araszolás közben nem könnyű. Egy-két méter menet, 10 mp állás, ez a legnagyobb ellenség ilyenkor.

És sikerült. Tudosítónk korábban jelentette,hogy elhoztam a kész fényezett elemeket a VMaxra Művész Zolitól. Szép munkát végzett, szépek lettek a festmények, de maga a Bianco Fuji fényezés is jól sikerült. Az egyes alkatrészeket sokkal szebben oldotta meg, mint korábban VMax Zsolt majma a bordót. A hűtő oldalsó burkolatát nem csak úgy egyben fújta, mint tót az anyját – bocsánat, tudom, hogy ilyet tót az anyjával nem csinál, illetve nem tudom, igazából lehet, hogy mégis -, hanem alaposan kiragasztgatta, és a kis rácsot külön feketítette.

Utólag örülök, hogy nem voltam lusta, és minden festhetőt leszedegettem, a kilométeróra borítását is beleértve. Az összeszerelés aztán jó kaland volt, igazából két óra alatt meg is voltam, csak a faridom madzagolásánál akadtam el egy kicsit. VMax Zsolt tanácsára a széthúzott madzagokat előzőleg egyesével felcímkéztem, melyik melyikkel találkozik majd. Aztán persze a nagy visszamadzagolásban a madzag- vagy szigszalag Murphy szellemében leesett két kis cetli, márpedig VMax Zsolt szerint ha csak egy-egy amorf kábelköteg van egymással szemben, még egy autóvillanyász is nehezen rakja össze.

És akkor most jöjjék a mi kis installációnk. Öt autóval vonultunk fel, szépen leparkoltuk őket két rövid halszálkába, kis táblákra felírtuk, melyik micsoda, és az egészet körbekerítettük egy piros-fehér szalaggal, amit rozsdás felnikbe dugott rozsdás kipufogókra kötöttünk (két 250-es Jawa hangtompító, egy vadiúj, még füstöt nem látott Wartburg dob, és valami ismeretlen izé). Van még egy asztalunk, ahol Angéla fogadja a látogatókat, matricát oszt, és pólókat ad el nekik, valamint egy asztal, ahol most ezt a posztot írom, mint ügyeletes tudósító.

Rácz Tamás, Totalcar, Hungexpo, Budapest

A falra kötözött ötméteres TOTALCAR-molinó alatt megtekinthető Csiki harminchat éves állólámpás Mercije, ami alul körben bámulatosan rozsdás, érdemes megnézni. Mellette Winkler MX5-ös Mazdája áll, rajta több hét garázspora, amit szándékosan hagytunk rajta, annyira jól néz ki.

Asztalos Angéla, Totalcar, Hungexpo, Budapest

A következő műtárgy Karotta Nissan 200SX-e, ami felnyitott gépháztetővel, nagyon látványos, ám rendkívül szeszélyes motorral várja a látogatókat. Aztán jön a pult és az íróasztal, majd Karotta másik autója, az AE86, szintén tátott szájjal.

Totalcar, Hungexpo, Budapest

A sor végén, vagy elején, ahogy vesszük, az én kis 318-as (injektoros!) BMW-m pózol. Teljesen meg vagyok hatva, hogy az öreg, kissé megfáradt kasztnijú autót most is többen fotózzák; nagy boldogság, hogy 170 ezer forintért sikerült olyan autót vennem tavalyelőtt, ami ennyire érdekli az embereket, még a DeLoreannal, a Fast & Furious autókkal, sőt, morcosított Suzuki Swiftekkel egy hangárban is.

Ez vagyunk mi. Aki nem hiszi, járjon utána, Tudják: Hungexpo, Budapest, hétfő estig.

A D pavilonban a kiállítók azt gyűlölik a legjobban, akit a látogatók a legjobban kedvelnek, naná. Egy Fusion márkanév alatt csoportosuló zöld csapatot, a T3-as Transporterrel. Eszetlen dörgés jön a kocsiból, ami szép lassan teljesen elöli azoknak az agyát, akik nem csak bejönnek, körülnéznek és kimennek, de egész nap itt vannak.

Viszont lehet náluk kapni zöld ufót, ezer forintért. Viszik, mint a cukrot, minden apuka ellátja vele a gyerekét, minden macsó a csaját, ahova csak nézek, zöld gumiufót látok. A póló, passtartó, bézbólsapka történelem, a gumiufóé a jövő!

Ebből a sok-sok erősítőből lesz az a sok-sok tucctucc, ami a többi kiállító audiojellegű közönségszórakoztató próbálkozásait teljesen elnyomja:

És arra is sikerült rájönnöm, mi az a szörnyű sziszegés, ami időről időre belehasít a csendbe zajba. Amikor felfújják az ufókat:

Ez meg az a kis film, amiből remekül kitűnik, mennyire nem tud megküzdeni a hangnyomással egy kamera mikrofonja:

Üdvözlöm a Belsőség olvasóit, innen a Carstyling Tuning Showról, a Hungexpo vásárközpontból. Rácz kolléga vagyok. Csikós kolléga és Bende kolléga most hagyta el a helyszínt, jelenleg Angéla kolléganővel kettesben teljesítünk szolgálatot a Totalcar standján. Amit hamarosan bemutatok, pár fotóval.

De addig is: Csajok. Mielőtt Csiki lelépett, körbeszaladt egy fényképezőgéppel ebben az irdatlanul dübörgő hodályban, amit D pavilonnak hívnak, és lefotózott mindenkit, aki hagyta magát. A képekre kattintva egy kis galéria nyílik, fogyasszák a lányokat jó étvággyal!

Itt ülünk, mögöttünk mennek a TC adások plazmatévén, és akkora a tömeg, hogy a szemben lévő standot sem látni. Ami azért baj, mert remek motorok vannak kiállítva, pl. egy Triumph.

Egyébként memóriakártyák terabájtjait foglalja el Bazeg, az MX5, meg az AE86, nem beszélve a SX-ről.

Van itt minden, De Lorean éppen visszaérkezve 2025-ből (this is the real thing, man!, azaz ez a filmbeli eredeti), csak nekünk új persze, mert Gyulavitéz már említette egy korábbi posztban, de akkor is.

Meg akad Kawasaki-motoros Smart, diffitlen hátsó futóművel, lehegesztett rugózással,

autólámpából meg egy standon annyi, hogy ez az egy szem bolt ellátná a Blues Brothers végén a tömeges rendőrautó-töréses jelenetet.

Kicsit sréhen tőlünk egy hangnyomásverseny-győztes VW Transporter T2-es áll, amikor elindítják, halk patakokban folyik a fülünkből a vér. És vannak, akik közel mennek hozzá, sőt, még beszélgetni is próbálnak a kiállítókkal...

Csajok... Hát csajokból van elég. Egy későbbi blogposzban kimerítjük ezt a témakört is. addig is viszontlátásra.

Bende Tibor, Csikós Zsolt, totalcar, Hungexpo, Budapest 

Most nézem a tegnapi Autó-motorban, hogy milyen csodás Silvia Super Silhouette képet találtak a Silvia/SX típustörténet cikkhez. A történeti visszatekintés apropója alighanem régi kedves ismerősünk, KYE-514, azaz a Gyulavitéz által is megírt új 350Z. Erről van teszt a 30. oldalon, A pokol angyalai címmel, aminél, azt hiszem, csak a „Könnyen táncba vihető a 350Z” közcím aranyosabb.

Van benne egy ilyen rész, hogy „Kovácsolt lengőkaros felfüggesztéseivel a kocsi rendületlenül kapaszkodik a fordulókban. Persze, elég egy nagyobb gázadás, és máris táncba lendül a hátulja – feltéve, hogy kikapcsoltuk a menetstabilizáló rendszert. Ilyenkor is jól kézben tartható a kocsi, látványos erőcsúsztatással fordulhatunk.”

Búcsúzóul átnyújtom önöknek ömlesztve, ami kimaradt. Nézegessék a fotógalériát, sok szép autó van benne. A legérdekesebb, de legalábbis legfurább a V8-as narancssárga fagyi árus kocsi, vagy mi. A rózsaszín MR-2-es miatt a Winkler külön felhívott, hogy elmondja, hányingere van. Én annyira nem undorodtam, de tény, hogy láttam már szebbet. A sok régi amerikai verda - a fecskefarkúval az élen - például elég jól nézett ki.

A képen látható motor - van néhány kétkerekű is -, megdöbbentő, de igaz, egy 2,3 literes, háromhengeres blokkal szerelt Triumph. Nem tudom, hány lovas, de azzal a nitrós palackkal a seggén egészen biztosan képes lenne rá, hogy egy életre elvegye a kedvem a motorozástól. Az M5-ös Hamann BMW is nagyon durván nézett ki a húszas felniken. A géptetőn lévő matricán sajnos nem árulhatom el, mi van, ezt meglepetésnek szánták, és külön megkértek, ne szivárogtassak ki információt. Legkorábban holnap délelőtt tudhatják meg, ha kimennek a Tuning Show-ra. Jó szórakozást mindenkinek!

Időközben el kellett jönnöm. Ezeket a sorokat már itthonról írom, óriási megkönnyebbülés a jól ismert tasztatúrát csapkodni a laptop kicsi, fura és idegen billentyűzete helyett, arról nem is beszélve, mennyivel gyorsabban haladok. Mivel hazaértem, csak telefonon értesülhettem arról, hogy már megérkezett a Totalcar standjára - igen, mi is kiállítunk néhány autót - Winkler MX-5-öse, Csikós imádott állólámpás Mercije, amivel - vagy akivel - a rossz nyelvek szerint nemi életet is él, és Karotta rettenthetetlen és elnyűhetetlen driftautója, az AE86-os Corolla.

Amikor ott voltam, még csak a Postás cápa-BMW-je volt kint, amit a tulaj és Nyegleo kolléga boldogan tisztogatott, hogy a diszkréten rozsdafoltos masina ne valljon szégyent az exkluzív környezetben. Házi tündérünk, Angéla is a helyszínen serénykedett, ő a mi legerősebb bástyánk. Ha nem lenne, semmi nem lenne. Szervez, intézkedik és segít, ha baj van.

Ha minden igaz, Karotta isten tudja, hány száz lóerősre tuningolt 200 SX-e is részt vesz a rendezvényen, ha el tudja indítani. Csak annyi biztos, hogy egyelőre máshol van, de drukkolunk neki. Lesz a standon még egy plazmatévé is, amin a Totalcar legemlékezetesebb, leglátványosabb felvételeit tekinthetik meg. Idézem Winklert: "Robertó álmából keltve is lazán összevág egy bestofot".

Ott álltak mind a tréleren. Igazi versenyautók, látszik rajtuk az elszántság. Három Skyline meg talán egy Silvia, legalábbis én annak láttam. Megtaláltam a placcot, ahol a térkép szerint az őrjöngés lesz, de driftelő autót nem láttam, a pilótáknak se híre, se hamva. Erről, úgy néz ki, lemaradok, hétvégén ugyanis húsvétozás lesz a program. Orrvérzésig.

Az autókon, ahogy rendes versenyautókon szokás, feltüntették a pilóták nevét. Én nem ismerem őket, de a fanatikusoknak biztosan jelent valamit a holland sofőrök, Leen Bruin, Jos Bruin és Johan van der Padt neve. Igen, ez csak három név, a Silvián nem láttam, csak reklámfeliratot. Tényleg sajnálom, hogy nem láthatom őket akcióban; az autókon nem fog múlni, az biztos. Most, hogy írom ezeket a sorokat jut eszembe, soha nem hallottam még, hogy szól egy Skyline motorja. Pedig gondolatban ez az egyik kedvenc autóm.

Általánosban még a farmeremre is képes voltam szmájlimatricákat ragasztgatni, annyira hülye voltam a többivel együtt. Aztán a matricák eltűntek, a levelezésemet meg nem zsúfolom tele ilyesmivel. Egyik nap szeretnék átérni a zöldön, de sárga és lol.

Persze el lehet kezdeni fröcsögni, hogy ez rongálás és aki rongál az lop, aki lop az pedig ölni fog, csak nyugodtan, én jót röhögtem, ami jólesett. Ahogy tudok röhögni az idióta stencileken az omladozó aluljárók falán (kedvencem a pávián, a képen az azóta elmúlt Mumusban) és a lámpaoszlopokon felbukkanó ökörségeken is, mint például a buszmegállóba installált pukifólia.