Tavaly láthatóan megkedvelték olvasóink az Expressz és a TotalCar közös kiadványát, amire csak annyi volt írva, hogy TotalCar, az impresszumban viszont az a hivatalos neve, hogy Totalcar-Képes Autó Expressz Autóvásárlási tanácsadó magazin. Ezzel a kis betű-nagy betű kombinációval.

Idén is lesz, három, az első már majdnem kész, majd szivárogtatunk belőle, mert szépek a képek meg érdekesek a cikkek. Addig is, mintegy bemelegítésként csináltunk egy olyat, hogy újautó-adatbázisunkat kicsit emészthető formában, papíron is értékesítjük.

Ezt a kiadványt érdekes módon ugyanúgy hívják, mint a másikat, csak ebben a tanácsadó szó után van még egy "melléklet" is.

Összetéveszteni úgyse lehet a rendes magazinnal, meg ezt nem is kell külön megvenni, hiszen az Expressz Autó-Motorban már benne van. Ma vettem az újpesti piacon, mint az újságárus büszkén megjegyezte, mai termék.

Teszteket ebben ne keressenek, mert leginkább adatok vannak benne: az összes Magyarországon kapható új autó ára, felszereltsége, töréstesztje, népítélet-átlagpontja, és néhány rövid szerkesztőségi értékelés. Ménkű sok kicsi betű, de leginkább szám: a klozeton pedig nincs is jobb filozofálni való, mint hogy 1,6-os benzines, 105 lovas Astra kombit vegyünk-e ötgangos kézi váltóval, 185-ös végsebességgel, 12,7-es gyorsulással, 6,8-as átlagfogyasztással, 500 literes csomagtartóval 4 339 000 forintért Cosmo felszereltséggel, vagy inkább nézzünk majdnem ugyanennyiért (4 320 000 Ft) 1,6-os Nissan Tiidát Acentába', ami eggyel gyorsabban megy (186 km/h), 11,1 a gyorsulása, 6,9-et fogyaszt, viszont csak 300 literes a csomagtartója.

Hát igen, kemény kérdések ezek.

A legkülönbözőbb cégek készítenek internetes reklámfilmeket, úgynevezett vírusfilmeket, nem egyszer nagy költségvetéssel, komoly színészekkel és rendezőkkel. Ezek az alkotások sokszor egészen hosszúak, hiszen nincs időlimit, nem azért születnek, hogy egyfolytában a tévében nyomassák őket, hanem felkerülnek az internetre, és – mivel látványosak – szinte maguktól terjednek el.

A BMW-nek is van egy csomó ilyen filmje, melyek közül az egyik legjobbat maga Guy Ritchie (A ravasz, az agy és két füstölgő puskacső, Blöff) rendezte. A Star című, kábé hétperces produkcióban a rendező felesége, Madonna főszerepet kapott Clive Owen mellett. A brit színész egyébként sok BMW-s reklámfilmben szerepel, és, ha jól tudom, olyan szerződés köti, vagy kötötte, a BMW-hez, hogy semmilyen filmben nem vezethet más autót.

Aki még nem látta a filmet, nézze végig, mielőtt elolvassa a továbbiakat. Jó szórakozást hozzá; szerintem zseniális, ha leszámítjuk azt a rövid jelenetet, amikor az M5-ös Wagner Walkürjének híres részletére – tudják, a Walkürök lovaglása, amire az Apokalipszis most című csodálatos Coppola filmben a Robert Duvall által alakított Kilgore alezredes és egysége szanaszét bombáz egy vietnami falut - lassítva ugrat egy hatalmasat.

A bejegyzést azonban nem azért írtam, mert közkincsé szerettem volna tenni ezt a filmet, hanem mert van benne egy érdekes momentum. Barátaimmal egy ideje vitázunk azon, vajon Madonna beszarik, behugyozik a sokktól, amit a sofőr vezetési stílusa miatt kap, vagy magára önti a kávét, és attól lesz barna és nedves a gatyája, és mindenki jól azt hiszi, hogy bekulázott, és pont ettől olyan vicces az egész. Nekem a kakis verzió jobban tetszik, de nem értem, akkor miért mutogatják az elején olyan jelentőségteljesen a kávéját.

Van egyébként több jelenet is, amiben Madonnát mutatják csapzottan a hátsó ülésen, és már hánykolódik egy ideje, szóval a kávé, ha ráömlött, már meg kellett, hogy színezze a gatyáját, mégsem látszik semmilyen folt a képeken. De akkor meg mi a francnak kell annyit mutogatni azt a rohadt poharat az elején?

Mostanában többször ért a meglepetés: felnőtt, huszonsok éves, olykor már harminchoz közeli ismerőseim nem tudták, hogy újonnan kapott/vett/örökölt mechanikus óráikat naponta fel kell húzni. "Öregem, ez egy szar, állandóan megáll. Nézd, most megrázom, megy egy kicsit, aztán egy perc múlva megint áll" – készült a diagnózis. Pedig csak a tok oldalán lévő tekerentyűt, alias koronát kellet volna megcsavargatniuk kábé hússzor, máris megszűnt volna a hiba. Hiszen a mechanikus óra a rugóban tárolt energiával működik, ezt még a gyerekek is tudják. Hittem én.

Ekkor jöttem rá, hogy az én gyerekeim egy elmúlt, dohos világban nőnek fel, Mézga Aladárt, Verdákat és Kisvakondot (Krtek) néznek a DVD-n, Naruto, meg Yugi-oh helyett. Kicsit szégyellem is magam emiatt, de vigasztal a tudat, hogy előbb-utóbb magától beszivárog a családba a japán egyenrajzfilm-kultusz. Egyelőre nincs antenna, DVD-t meg én veszek, odázgatom tehát a poklot.

De Bionicle-ből is csak kettő van otthon, azokkal sem játszanak a fiaim, pedig tiltva nincs, sőt, én vettem nekik mindkettőt. A sima Lego, a medzsó, és a távirányítós autó jobban leköti őket. Az igazi, letaglózó, bézbólütős csapást azonban az apósom mérte rájuk. A hétvégi esemény után a huszonegyedik század újabb hónapokra el lett napolva, én még titkon örülök is neki. Semmiképpen sem akarok kultúrdespotaként feltűnni a haladás zászlóvivőinek szemében – azzal játszanak a kölkeim, amivel akarnak. Persze bizonyos kereteken belül – muhaha.

 
Mint az tudvalévő, állandó jellegű tettestársaimmal feszített tempóban igyekszünk eleget tenni született autóbuzériánk velünk szemben támasztott követelményeinek.
Néha azonban meg kell állni pár röpke pillanatra.
Olyan percek ezek, amikor valami nem mindennapi, addig csak képzeletünkben vagy a képernyőkön bitek és pixelek formájában, esetleg szarrá gyűrött videószalagokon létező isteni kinyilatkoztatásba botlunk.
Mint mondjuk Stig Blomqvist Quattro S1-ese.
Amitől meglett férfiemberek gatyájába is hirtelen sátrat ver a Mókus őrs.
Blomqvist életrajza helyett beszéljen a tény, hogy 1996-ban meghívásos alapon indult az RAC Ralin, ahol összesítésben harmadik lett. Egy 1,6-os Felicia Kit Carral, 50 évesen.
Áhitat? Megilletődés? Nem is, inkább csak mélységes tisztelet és csodálat, ami először megtöri a dermedtséget.
Nem csak azért, mert a Quattro lényegében megreformálta a ralit.
Nem csak azért, mert egy rég letűnt kőkemény kor mementója.
Ez itt előttünk 500-550 lóerő és alig több, mint egy tonna.

Mielőtt az előző mondaton csak úgy átsiklanának, mint unalmas, száraz számokon, olvassák el még egyszer annak a ténynek a tükrében, hogy egy Dae pardon Chevrolet Spark 850 kiló. Jó eséllyel egyikünk sem tudja, milyen lehet élőben. Ezt versenyszerűen használni nem evilági dolog.

A „kurz” Quattro Sport a „mezei” Quattro 320 mm-rel rövidített tengelytávú alvázára épül. Ez az S1-es versenyverzió is kicsi, már-már tömbszerű, sikeresen csalja fölfelé kilóit, masszívnak hat. A vasalódeszkányi légterelők nélkül is.
És valószínűleg az is volt, hiszen Blomqvist, aki többek között 1984 rali világbajnoka, rendesen meghajtotta a 85-ös portugál futamon, csakúgy, mint Új-Zélandon.
Nézzék csak, 1:04-nél mekkora tempóval érkezik az éles balosba, ahogy kibukkan a kanyar mögül, az erő szinte a kerék köré csavarja a flasztert, majd egy nagyfék és porzik is tovább.

Végül mind Portugáliában, mind kiwiföldön „csak” negyedik lett, de ha a Timo Salonen, Miki Biasion, Walter Röhrl (csapattárs) dobogót nézzük, akkor azért nem olyan savanyú a krumplimedál.

És ez a gép most itt van előttünk. Semmi glanc, semmi vax. Mintha csak most teleportált volna a poros parc ferméből. Óvatosan oldjuk a motorháztető gyorsbilincseit, majd a pillekönnyű lemezt leemelve elénk tárul a „properly dirty” motortér. Dicht 2 bar, csak így filccel hányavetin odaírva a hűtőre. A KKK turbó csigája kalács formájában három embert jóllakat. A beltérben a hiányzó relék és a navigátor műszeregységének nemléte tűnik fel. A relék a múzeum széfjében pihennek, hogy évente egyszer helyükre kerülve életet leheljenek a pihenő öt hengerbe.

fotó:baowah

fotó:baowah
 

fotó:baowah

Csak pislogtunk, mint nyulak a szántásban, beszélgetni nem kellett. Hiú, gyermeki ábrándjainkban természetesen elképzeltük, milyen lehetne gázt adni, erőcsúsztatni és izzadásig dolgoztatni a három differenciálművet, de természetesen tudtuk, hogy olyan ez, mint nagypofájú Sonny Listonként szorítóba lépni Muhammad Alival – mondjuk ’65-ben. Egyedi, utánozhatatlan és minden bizonnyal fájdalmas befejezésű.
 
Csakúgy, mint a legendás B csoport. De ez a Quattro S1 itt maradt nekünk, mint a mindent elsöprő Ali, „A Legnagyobb”.

Rosszul állunk a fiatalkori közlekedésbiztonsági oktatás terén. Az első komolyabb információt akkor kapja a gyerek, ha segédmotor-kerékpáros jogosítványra vágyik. Előtte viszont lelkesen kerékpározhat és természetesen közlekedhet kedvére. Az ovisok már gyalog járnak haza, sokan tizenévesen már az utcán töltik idejük nagy részét.

A legnagyobb felelősség természetesen a szülőé, de ki az a szülő, aki séróból vágja a szabályokat és kellő tapasztalattal rendelkezik az oktatáshoz. Azt hiszem, ha a gyerekeimnek matematikát kell tanulniuk, nem én leszek a legmegfelelőbb tanár, és ilyesmi a közlekedésbiztonsági oktatás is. A Magyar Autóklub Közlekedésbiztonsági programja segíthet, vagy legalábbis maradandó élményt nyújt a gyereknek.

Áron elrendezi a gyerekeket

Egerben voltam az országos road show első állomásán. A Tesco parkolójában állt egy kamion, mellette lezárt pályák az oktatáshoz. Nagy szerencsémre az egyik oktató régi ismerősöm, így nem aludtam el a sajtótájékoztatón. Áron - az Aron's Garage motorkerékpár szerviz mestere - haknizik a csapattal. A kirendelt gyerekek hősiesen tűrték, míg a város elöljárói és a helyi rendőrség előadta, miért is jó a biztonság.

Időpontok

Eger    2008. 03. 26 – 03. 30.
Miskolc    2008. 04. 01 – 04. 13.
Nyíregyháza    2008. 04. 15 –04. 27.
Szolnok    2008. 04. 29 – 05. 11.
Szeged    2008. 05. 13 – 05. 25.
Hódmezővásárhely    2008. 05. 27 – 06. 01.
Orosháza    2008. 06. 03 - 06. 08.
Kecskemét    2008. 06. 10 - 06. 15.
Jászberény    2008. 06. 17– 06.22.
Balassagyarmat    2008. 06. 24 – 06. 29.
Tatabánya    2008. 07. 01 – 07. 13.
Győr    2008. 07. 15 – 07. 27.
Pápa    2008. 07. 29 – 08. 03.
Sopron    2008. 08. 05 – 08. 17.
Zalaegerszeg    2008. 08. 19 – 08. 31.
Szombathely    2008. 09. 02 – 09. 14.
Körmend    2008. 09. 16 – 09. 21.
Nagykanizsa    2008. 09. 23 – 09. 28.
Veszprém    2008. 09. 30 – 10. 11.
Székesfehérvár    2008. 10. 13 – 10. 26.
Pécs    2008. 10. 28 – 11. 09.

Pár hónapja történt, hogy egyszer csak nem nyílt többé Anna 240-esének csomagtartója. Eddig a központi zár nyitotta-zárta. Elvileg kulccsal is nyílik, de a kocsihoz kapott indítókulcs félig sem ment bele. Nyilván más kulcs való bele, de azt nem kapták meg az előző tulajtól. Kicsi WD40, feszegetés, próbálkozás, majd kétségbeesett telefonálás kezdődött. Van valaki, aki 18 ezerért kinyitja.

Mondtam Annánk, hozza el, egy próbát megér. Van egy síléc alagút a hátsó ülés kartámasza mögött, ott tekingettem be kétségbeesetten, mit lehetne tenni. A csomagtartó félig pakolva minden szarral, ha jól látom, némi textil és egy Burdaféleség van leginkább útban. A lyukon keresztül előrángatok egy pár négyzetméteres fóliát is, ami Anna elmondása szerint a csomagtartó nélküli életmód fontos kelléke, a hátsó ülésen hordott szennyes holmik alá hivatott.

Izgalmas tsuitsókat követően Grizli és Szeles Adjorján kerültek a döntőbe, egy AE86 és egy BMW mérte össze erejét. A japán driftkultúra számára olyan az AE86-os Toyota, mint a hazai ralirajongók számára a Lada, ma is hozta a tőle elvártakat a gyengébbek közé sorolható, népszerű típus.

A végső küzdelemben tehát Grizli diadalmaskodott az AE86-tal, ő lett az első tököli futam magyar bajnoka.

Lezárásként szeretném még egyszer elmondani, hogy igazán remek versenyhétvégén vettek részt, akik eljöttek. Biztos vagyok abban, hogy ennek a sportnak erőteljesen fog növekedni hazánkban is a népszerűsége. Remélem nem találtátok teljesen haszontalannak ezt az on-line közvetítést, és valamennyit sikerült a képernyőtökre csempészni a hétvége hangulatából. Találkozzunk a következő futamon!

A Totalcar lassan már hivatalosnak nevezhető mobil áramellátójának, a Királyi Kürtőskalács Energetikai Vállalat Zrt.-nek köszönhetően ismét futja egy posztra, úgy tervezem az utolsó előttire.

Ma hál' isten gyönyörű az idő, ennél ideálisabbat nem is tudnék elképzelni autóversenyhez. A versenyzők tolják a köröket, azt kell mondanom, hogy – már amennyit én láttam – példásan zökkenőmentes és jól szervezett az egész. Az ívek nagyon körültekintően védve vannak, első lépcsőben gumival vagy műanyag fallal, hogy lassítsa az autót, ha nekimegy. Attól jóval távolabb van a kordon, ami mögött várakozhatnak a nézők. Csak néhány autó csapódott eddig a gumifalnak, de ott már meg is állt, így azt lehet mondani, hogy pályaelhagyás eddig nem történt, a nézők veszélynek még csak a közelébe sem kerültek.

Éppen készülődik a drift taxi, Ádám és Géza is beállnak a sorba. Mindketten prominens szereplői a mai eseménynek, ahogy az autójuk mellett állva viccelődnek, köréjük gyűlnek a nézők. Ádám autójáról már írtunk, de Gézáé sem egyszerű darab. Turbós, van benne ALS, ami ha be van kapcsolva olyan elementáris puffogással, dübörgéssel és lángcsóvákkal adja hírül működését, hogy az érdeklődők csak tisztes távolságból merik figyelni az álló autót. 

Géza kocsijában bent van egy DriftBox nevű szerkezet is, amely rögzíti a driftelés főbb paramétereit: sebesség, szög, köridő, egyebek.

Mostantól átadom magam az eseményeknek, mivel vérprofi driftszakértővé csiszolódtam – ezt azért ne vegyétek komolyan – szeretném követni a mai verseny eseményeit. A döntő után beszámolok amiről lehet. Jó pár képet is készítettem, amelyeket legkésőbb hétfőn feltöltök valahova és az elérhetőséget belinkelem a következő (záró) posztba.

A tököli eseményeknek egy volt katonai objektum ad otthon. Messze nem ez az egyetlen Magyarországon, bizonyára rengeteg ilyen jobbára elhagyott kísértetváros maradványai állnak még. Valahányszor ilyen helyen sétálok, mély gondolatokat ébreszt bennem a hely szürreális hangulata. Nem csak azért, mert leggyakoribb rémálmom, hogy valamilyen elnyomó hatalom – amely nem mindig feltétlen militáns, sőt gyakorta nem is földi – , űzött szökevényeként menekülök, és akkor ehhez hasonló helyeken rejtőzve próbálok életben maradni. Szóval nem csak ezért.

Harmincnégy éves vagyok, számomra az a rendszer, amelyet le sem merek írni, nehogy így vagy úgy politikai vonatkozásúnak legyen olvasható írásom, csak egy boldog gyermekkori emlék. Gyerekek voltunk, sok mindent nem értettünk, de igazán örültem, amikor ezredszerre is kísérhettem gitáromon Krisztit, aki furulyán adta elő a Bunkócskát november 7-én. Jó volt.

A képeken egy rácsos szoba. Ki állt a rácsok mögött? Egy íróasztal. Hol van most, aki előtte ült? Milyen volt ez a hely, amikor még minden épületben, minden helyiségben emberek tették a dolgukat? Ahogy az oroszul írt papírokra bámulok, ismét felbőg egy motor a távolban. Folytatódik a drift, szaladok vissza. Kár, hogy egyetlen Zsiguli sem indul. Akkor milyen szépen össze tudnám kapcsolni a két szálat.

Ismét itt vagyok tökölön, ma a driftbajnokság OB futamára kerül sor. A nap előtti készülődésben elcsíptem a tegnapi EB futam bajnokát egy rövid beszélgetésre. Az EB meleg helyzeteiről és speciális épített autójáról kérdeztem Kerényi Ádámot.

TC: Számunkra dráma volt látni, amikor Gézával ütköztél. Azt hitük fel kell adnod a versenyt.

KA: Számomra is dráma volt, de nem az autó miatt, mert azt egyből láttam, hogy csak ráhajlott a lemez a gumira, egyből tudtam, hogy könnyen javítható. Gézával azonban nagyon jó kapcsolatban vagyok, rossz, ha az ember egy baráttal ütközik össze. Az ő autójában nagyobb kár keletkezett, de szerencsére nem komoly.

TC: A döntőben aztán megint tövig rágtuk a körmünket. A zsűri sokáig nem tudott dönteni.

KA: Mindhárom zsűritagnak az volt a véleménye, hogy a holland az első kanyarban jobb volt, de utána végig én. Ezért hoztak ki végül engem győztesnek. Ez így is van, mint tudod, tegnap úgy jöttem ki, hogy egy métert nem próbáltam az autót. Óvatos voltam abban a kanyarban, hiszen még szokatlan volt számomra a kocsi.

TC: Hogyan született ez az elképesztő felépítésű BMW?

KA: A tavalyi év során nagyon sok tapasztalatot szereztem a V8-as E30-assal, rájöttem az autó hibáira, rájöttem, hogy pontosan miben rosszabb egy BMW, mint például egy S14-es Nissan. Ezt elmondtam Tominak, aki ezek alapján rakta össze ezt az autót.

TC: Így ránézve nyilvánvalóan látszik, hogy elsősorban orrnehéznek találtad az autót.

KA: Nagyon orrnehéz volt, én rövidnek találtam a tengelytávját, kicsinek a kormányszöget, szerettem volna még erősebb motort, hogy legyen benne tartalék. Ez az autó most minden igényt kielégít és nagyon sok tartalék van benne. Hiába nyertem meg a tegnapi napot, nem vagyok magammal elégedett, sokat korrigálgatok, érzem, hogy az autóban még sokkal több van. Fog ez még javulni.

TC: Milyen érzés így hátulról irányítani az autót?

KA: Egyáltalán nem nehéz megszokni ezt az üléspozíciót. Azt nehéz megszokni, amit most se érzek rendesen, hogy az autó eleje hol van. Azért van leütve mind a két sarka, mert a bójákat nem érzem még annyira. Vezetői érzés tekintetében hamar megszokható ez a helyzet.

TC: A motor hogy muzsikál?

KA: Az elektronikával gondjaink vannak, egyelőre vészprogramban megy a motor. Bőven van még benne, jelenleg 6000-nél letilt, ez el fog menni 8000-ig, szerintem egy 100 lóerővel még erősebb lesz. Nagyon sok tartalék van benne.

Ahogyan fokozták a párbajok az izgalmakat, úgy csökkentette a hideg az emberek testhőmérsékletét itt a drift EB-n. Géza és Ádám párbajában Géza autója megütötte Ádám BMW-jének a hátulját, így sokáig kérdéses volt, hogy Ádám tudja-e folytatni a versenyt. Nagy volt a tét, hiszen akkor már mindketten az első nyolcban voltak.

Ádám autója az utolsó percben aztán lábra kapott, és eljutott egészen a döntőig, ahol egy hollanddal kellett megküzdenie. Igazán izgalmas, többször visszahívott versenyben, igen hosszas és idegőrlő tanakodást követően végül a zsűri a speciális építésű BMW-t hozta ki nyertesnek.

Hölgyeim és uraim: A tököli drift EB futam győztese Kerényi Ádám.

Gratulálunk.