IndiánékZsigulimuzinja jól halad, kész a fényezés is, lassan a célegyenesbe érnek. Azóta megtudtam, hogy a karosszéria meglehetősen merevre sikeredett, hiszen kerékcserekor, mikor emelték az jobb elejét, szépen, vonalban, jött vele a hátulja is, nem kevés anyagot dolgoztak bele, elég lesz.
Természetesen - jó Ladához méltóan - hátsókerekes lesz, a háromrészes kardánt szakikkal gyártatták le méretre. Egyelőre az eredeti motorral üzemel, kifogástalanul. Utóbbi cserélve lesz, ideiglenes jelleggel van benne még a gyári. Persze mozgatáskor óhatatlanul is meg-megállítja maga körül a forgalmat, autóst, gyalogost egyaránt. Ilyen az, mikor egy őszinte rajongó, halmozottan Zsiguli-tulajdonos is odaáll.
És a két eset nem függött össze egymással. Sietve igyekszem megnyugtatni az olvasót, senkinek semmi baja nem lett, ahogy a filmek végén szokás mondani, a jelenetek rögzítése közben élő állat nem szenvedett sem maradandó sem bármilyen sérülést. Péter fiam és a feleségem is jól vannak. Én kevésbé: öregedtem vagy tíz évet egy hét alatt.
Hol is kezdjem? Elhatároztuk, hogy eladjuk a Camryt, gondolom ez vezetett a további bonyodalmakhoz. Szóval Rita a múltkor, egy kellemetlen szerdai vagy csütörtöki napon ment hazafelé a kocsival, amikor a viharos időben közvetlenül melléjük csapott a villám. Ők, és a körülöttük lévő pár autó egyből legállt, de miután újraindították a rendszert, és meggyőződtek róla, hogy senkinek semmi baja, továbbhajtott mindenki. A Camryn annyi változás állt be, hogy elmúlt az alapjárata, illetve nem múlt el, csak kicsit lejjebb költözött, olyan 400-500 közé.
Ha nem tudnánk, hogy igaz. Legalábbis hiteles szemtanúk szerint. Brit-Kolumbia tartományban, egy Boston Bar nevű helyen forgatták. Az Alexander-alagútban. 1. főút, két és fél órára Vancouvertől. Két hét alatt készült el és talán nem túlzás azt mondani, hogy az első olyan valós film, ami úgy néz ki, mintha trükk lenne. Pedig nem az.
Tudjuk, megcsinált a Top Gear is már. Most Papp Tibivel azon gondolkodunk, hogy kérünk kölcsön egy FKF-es, narancssárga Unimogot, aztán irány az alagút. Legfeljebb nekifutunk a Lánchídról. Annak rámpa sem kell. És ha sikerül, ha nem, mindenképpen jó anyag lesz belőle.
Mekler Lacit autós körökben elsősorban csodás Alfa Romeóiról ismerik, továbbá arról, hogy ő indította el a korábbi, lassabb folyású oldtimeres rendezvényekhez képest jóval keményebb tempót diktáló Coppa Pannonia Regia veteránversenyeket. Ha valaki zsenge ifjúkorában ingyen jár dolgozni a közeli Lamborghini-dealerhez, csak hogy igazán jó autókat tapogathasson, az valószínűleg már születéskor erősen beütötte a fejét, mondjuk az ilyen emberre, nem alaptalanul. Persze fentiekhez nem árt, ha az ember zsenge ifjúkorát éppen nem Magyarországon tölti, hiszen nálunk a Lamborghini márkakereskedő-hálózat viszonylag gyérnek mondható – de ez csak egy mellékszál. Viszont talán hozzájárul ahhoz, hogy valaki merjen nagyot álmodni.
Nyakig bemásztunk a BMW új szélcsatornájába. Fúj meleget is, hideget is, mint egy jó hajszárító - így Afrikától Alaszkáig le tudják szimulálni az időjárást Münchenben.
Hogy tényleg van-e effektív haszna a gyárnak belőlük, vagy csak egy ügyes marketinghúzás volt részükről, nos, ez más kérdés. A tény, hogy a 860 lóerős FXX-ek és a 730 lovas 599XX-ek V12-esei ízekre tépik maguk körül a levegőt, kétséget kizáróan bizonyítva, hogy ez a legjobb, amit a Ferrari 2010-ben nyújthat.
„Nem minden arany, ami fénylik” - akartam a címet adni, aztán eszembe jutott egy jobb, a „Szopás Baloccóban”, de végül nem vitt egyikre se rá a lélek. Olyan csodás volt ez az egész meghívás, hogy idióta címmel nem akartam elrontani az emlékét. Meg unprofi dolog privát ügyeket belekeverni a hivatalos cikktartalomba. Viszont van nekünk egy Belsőség blogunk. Itt lehet magánügyezni.
Mert Baloccóval kapcsolatban akadt azért egy nagy de.
Továbbra is állítom, hogy olyan névvel, hogy nanobionikus bevonat, az ember már eleve sarlatánságra gondol. Aztán, amikor már kezdene eloszlani a bizalmatlanság, jön a következő gyanús infó: NASA-technológia. Ezzel csak azt akarom érzékeltetni, hogy mennyire nem meggyőződésből próbáltam ki a vízlepergető nanobionikus bevonatot, maximum kíváncsiságból.
Amúgy is utálok mindenféle kencét kenni az autó bármilyen részére, vagy csodaadalékokat rakni a motorba/váltóba, satöbbi. Annyira, hogy otthon van is egy bontatlan flakon vízlepergető csodaanyagom, amit egy barátomtól kaptam, amit a felgyújtható fényezésvédő másik csodafolyadékhoz kapott ajándékba, valamelyik tévéshoptól. (Talán még emlékeznek a gyújtogatós reklámokra.)
Továbbá egyszer kaptam páramentesítő kendőt valahonnan, gondoltam, a szánalmas párátlanító rendszerrel bíró Trabantomon összemaszatoltam vele az üveget. Elég nagy szívás volt letakarítani azt a trutymót, amihez képest a normál pára szinte javítja a kilátást. Szóval, azóta hitetlen vagyok, és ezen a védőburkon tényleg olyan elszánt PR-esek tudnak áttörni, mint amilyen az előző írásban már említett Elvira keresztnevű hölgy, aki úgy tapad a telefonhoz, mint nanoréteg az üveghez.
Amikor a nanobionikus bevonatot felhordták a szélvédőm egyik oldalára, szárazság köszöntött be. Azóta, párezer, házából kiöntött ember bánatára fordult a kocka. Az elmúlt hetek szélsőségesen esős időjárásának egy haszna volt: végre kijött úgy a lépés, hogy nagy tempónál is kipróbáljam a vízlepergető réteg hatását.
A bal oldalát kezelték, a jobbat csupán letisztították
A nanobionikus saga első fejezetében kiderült, hogy városban nem sok haszna van a cuccnak, ráadásul felnagyítja az ablaktörlőlapát hibáit. Tényleg tökéletes ablaktörlőre van szükség ahhoz, hogy ne csíkozzon a nanokezelt felületen. Továbbá, Magyarországon az esővíz nem foltmentesen szárad, márpedig a nanobionikus oldalon jó kövérre hízott cseppekké áll össze az esővíz, lassabban párolog el, és utána pöttyös marad az üveg. Az önmagában megérne egy misét, hogy például Németországban hogyan marad tiszta eső után is az autó, illetve nálunk miért nem. Gondolom, arrafelé sem adalékolják Calgonnal a felhőket, gyanús, hogy nálunk túl koszos a levegő, de ez már más téma. Mindenesetre ez az, amiért a külső tükröt nem érdemes nanabionikus bevonattal ellátni.
Időközben felhívtam dr. Ábrahám György professzort, aki a BME Mechatronika, Optika és Gépészeti Informatika Tanszékének vezetője. Bár itt autószélvédőkkel nem foglalkoznak, pláne nem vízlepergető hatás szempontjából, annyit elárult a professzor, hogy ezt a hatást például szemüveglencséknél úgy érik el, hogy a szabad szemmel simának tűnő üvegfelület nanoméretű krátereit feltöltik valamilyen anyaggal. Az üveggyártás során az ilyen réteget vákuumgőzöléssel viszik az üvegfelületre, legalábbis szemüvegméretnél. Gyanús, hogy a nanobionikus réteg is hasonló módon működik, azaz a nanoméretű részecskék befészkelődnek a hasonló méretű lyukakba. Viszont a felhordás módja eltérő – és ez lehet az oka annak is, hogy a hatása egy idő után elmúlik.
A forgalmazó állítása szerint a naobionikus izé annyiban különbözik az eddig árult vízlepergetős cuccoktól, hogy azok polimerek, azaz lényegesen nagyobb molekulák. Ezért vastagabb rétegben tapadnak az üveghez, gyorsabban kopnak le, ezért gyakrabban kell újra felhordani őket. Állítólag foltosan kophatnak, ami zavaró. A nanoréteg viszonylag lassan és egyenletesen kopik, elsősorban a mechanikai hatások miatt – viszont a hatás csökkenése nem zavaró, csupán az ember annyit észlel, hogy magasabb az a határsebesség, ahol a vízcseppek megindulnak az üvegről.
Nem tudom, hogy mindebből mi igaz. Az előző blogposzt kommentjei között feltűnt a Rain-X neve is – ő lenne a polimeres anyag példája. Mindenesetre nem célom, hogy összehasonlítsam a kétféle anyagtípust, csupán az érdekelt, hogy ez a nanobionikus dolog működik-e, vagy csak átverés. Úgy tűnik, nem az.
A múlt heti felhőszakadások egyikét szemeltem ki a tesztelésre. Nincs sok mondanivaló a dologról, csupán annyi: a bevonat valóban működik. Úgy 70-80 km/óra táján a vízcseppek megindulnak arra, amerre az adott ponton a menetszél sodorja őket, és letakarodnak az üvegről. Íme a videó, amit készítettem.
Nem kérdés, hogy a kezelt oldalon tényleg jobb a kilátás. Nem mintha bűn lenne bekapcsolni az ablaktörlőt, de az időjárás mostanában jól szemléltette, hogy létezik olyan eső, amelyben két ablaktörlő-csapás között alig lehet kilátni. Bevallom, azóta elkapott egy felhőszakadás az M5-ösön egy tesztautóval, és határozottan bántam, hogy pont nem az Avensisszel voltam.
Azt azért nem állítanám, hogy mostantól a nanobio szekta főpap(p)ja leszek. Mint mindennek, ennek is vannak előnyei és hátrányai. Az előnyöket ugye láttuk, ezek azonosak az eddig használt hidrofób bevonatokkal. Ilyesmit annak éri meg használni, aki sokat megy, gyorsan, messzire. Városban szerintem sok értelme nincs, mert a víz nem fog a higanyhoz hasonlóan viselkedni, a cseppek távozásához szükség van a menetszélre. A hátrányok között említhetjük azt is, hogy fizetni kell a bevonatért, ami Magyarországon kifejezetten irritálja az embereket, mert adhatnák ingyen is. A helyszínen való felhordás hatezer az első szélvédőre, meg sem kell érte mozdulni. Ez van. Állítólag maga az anyag olcsóbb, a végső ár az adott műhely munkadíjaitól is erősen függ, simán lehet ennél kevesebb is.
A következő kérdés az, hogy megéri-e. Nyilván, ha nem kell gyakran maszatolnia az embernek a szélvédőn, az már egy érv. A bevonat tartósságáról nincs fogalmam, az biztos, hogy egy hónapot tutira kibír. Amikor felhordták, megígérték, hogy ha nem tetszik, eltávolítják a bevonatot az üvegről, ha pedig bejön, akkor a másik oldalt is megcsinálják. Azonban maradok a jelenlegi állapot mellett, hogy pontosan lássam, meddig tart a hatás. Bár egyre többször járok motorral, az Avensist rossz időben mindenképp használni fogom, tehát érzékelem majd, hogy meddig bírja a nanobionikus réteg az ablaktörlő csapkodását, a mosókat, és az egyéb igénybevételt. A garancia fél év, gondolom, a forgalmazó nem bolondult meg, ez a gyakorlati minimum, amit túlél. Majd meglátjuk.
Szaporodjatok, és sokasodjatok,
és töltsétek be a tenger vizeit;
a madár is sokasodjék a földön.
Mózes I./1
Ideje volt már, tudjuk, tudjuk. Az idők szavára hallgatva mi is megcsináltuk Facebook-oldalunkat, hogy közösségünk sokasodjék, olvasóink ismerjék meg egymást és legyenek hasznára egymásnak.
Mi tartott ilyen sokáig? Alapvetően az, hogy kigondoljuk, mi lesz az a plusz információ, ami miatt érdemes ott lenni, figyelni és olvasni. Elsősorban olyan képeket, sztorikat, amelyek jó esetben soha nem láttak volna napvilágot (mint például ez a kép itt lenn), illetve készülő anyagainkba is betekintést nyerhessenek az olvasók, így nagyjából tudják, mire készüljenek, mit lesz érdemes figyelni és keresni. Természetesen minden írásunk megjelenik itt is, lehet tetszést, nemtetszést kifejezni szóben, képben, videóban.
Osztogatunk bögrét, kedvezményesen lehet majd cuccokat boltolni, rendezvényeinkről is itt értesültök majd azonnal, gyorsan, hatékonyan.
Nyomjuk a Facebookot, ez a lényeg. Gyertek, minél többen vagyunk, annál jobban figyelnek majd a hangunkra. Lesz értelme, jövője és főleg súlya a közösségnek.
TComment blog
Nincs megjeleníthető elem