Balázs Viktor TC-közeli egyén, egyben barátunk, nos az ő egyik ismerőse rendelt a múltkor alkatrészt a köztudottan amerikai Chrysler Voyager autójához. Nem, semmi baj nem volt az árral, az is jött, amit kért, csak volt egy kis bibi a zacskón levő felirattal.
A Mopar még rendben van, az a Chrysler tuningcége volt még a hatvanas években, mostanra már nagyon átalakult, de még mindig a Fiat-Chrysler-birodalom védjegye. Ott van a vignettán, semmi baj, oda is való a.
De nézzék csak, hol készült? Koreában. ÉSZAK-Koreában. Hogy is van ez az embargó?
Azért érdekes, hogy nem egy Hongqi, nem is egy Lada, Dacia, vagy akármi más alkatrésze készül épp a Föld legsötétebb és legelszigeteltebb diktatúrájában. Hanem egy amerikai autóé, értik. Csak annyit tudok hozzátenni: &#>&@@&#@Ł$Ł$Ł>#&˘˘˘ˇ~^~^~ˇ^][][]###@#@#&&!!!!OMFG!
Unlimited Hydroplane. Nem hangzik rosszul, hiszen ami tartalmazza az Unlimited-szót, az valószínűleg csak valami olyan lehet, amihez épeszű ember hozzá sem szagol. A H1 Unlimited az APBA (American Power Boat Association) királykategóriája. És mint olyan, meglehetősen gyors. Annyira, hogy a vizet, mint közeget csak meghajtásra és kormányzásra használják ezek a csónakok, nem lebegésre. Menet közben ugyanis csak a kormánylapátok és a siklótest csak akkora része van a vízben (sőt, utóbbi sokszor inkább csak a felszínén), amelyre a meghajtáshoz és kormányzáshoz okvetlenül szükség van. Ezért ezen csónakok közegellenállása nagyon alacsony (a víz hatszázszor sűrűbb a levegőnél).
A turbinás meghajtást sokan keverik a sugárhajtóművessel, pedig a kettő nem ugyanaz. A H1 Unlimited hajók turbinái között a Lycoming T55 L7C a leginkább közkedvelt, ilyen hajtja pl. a CH-47 Chinook helikoptereket is. A turbina - eltérően a sugárhajtóműtől - nem a fúvócsőből kiáramló nagysebességű gázokkal mozdítja a hajót, hanem egy osztóművön és meghajtótengelyeken keresztül mechanikus kapcsolatban van magával a hajócsavarral. Ami fúvócsőnek látszik, az valójában csak hatásos hőelvezetésre szolgál, hiszen 700-750 fokon üzemel egy ilyen. A hajócsavar önmagában 30 ezres fordulatszámon forog, nem csoda, hogy darabja 15 ezer dollár. Tonnányi vizet kavar meg és juttat a levegőbe. A pilóta egy masszív bukókeretben ül, a kabinból a jó kilátást az F16-os vadászgépekével megegyező ultraerős plexi biztosítja. Közötte és turbina között egy vaskos repeszvédő fal húzódik, ha netán a Lycoming megadná magát és szétrepülne.
A csónakok 28-32 láb hosszúak, a fent említett biztonsági berendezéseknek is köszönhetően a súlyuk minimum három tonna, a turbina 3000 lóerő körüli teljesítménye pedig 330-350 km/óra sebességig gyorsítja őket. Egy-egy futam átlagsebessége 210-260 km/óra körül alakul. (Monzában 245-250 km/óra a körönkénti átlagsebesség egy Forma-1-es futamon, igaz, a H1-es hajók maximum öt kört tesznek meg.)
Chip Banauer 12-szer nyerte meg a bajnokságot, ő vezette a legendás Miss Budweiser-t és ő mesél ezekről a csónakokról itt:
Mondanom sem kell, hogy Chip pár komoly bukás után 1996-ban visszavonult, de a H1 Unlimited kategória azóta is él és virul, ha lehet, még több modern technológiát felhasználva a minél magasabb sebesség elérésének érdekében. Alumínium, szénszálas műanyagok és titán, ez a vízi Forma-1.
Egyszerűnek tűnik? Mert nagyon nem az. Küzdeni kell az ideális ívért (nyilván a belső az), kezelni a turbinát, figyelni a hőmérsékletét, mindeközben rohadtul figyelni a többi hajót és persze kerülni azok farvizét. Mindezt ilyen tempó mellett. És végre elértünk ide, nézzék meg és emeljék kalapjukat ezek előtt az őrültek előtt, mert ez nem gyorsított felvétel, ez ilyen.
Digó limó (Aki már olvasta az eddigieket, ugorjon benne az Elvtársak, elvtársnők bekezdéshez ;)
Gyönyörűséget foltot sikerült csinálni rá, amikor lekerült a kocsi, a műszerfal elég vehemensen tiltakozott, olyan lámpák is elkezdtek világítani, amiről nem is tudtam, hogy léteznek.
Úgy ültem neki az első galantos posztomnak, hogy megírom a sztorit az autóvásárlás első pajzán gondolatától a jelenig, amikor már néhány hónapja használom az autót. Nem sikerült. Túl göröngyös volt a Galanthoz vezető út, és a vétel utáni eufóriát követő eseménysorozat még annál is kacifántosabb, nem fér el annyi betű egyetlen blogbejegyzésben. Ez se lesz rövid, de már nem akarom félbe szakítani. Hátra lehet dőlni, reccsenteni egyik tökmagot a másik után, és örülni, hogy mindez mással történik.
Így vettem. Jobban nézett ki, mint amilyen valójában volt
Hogy az önfeledt kárörömbe mégis belerondítsak, muszáj leszögeznem, sőt inkább behajtanék egy önmetsző lemezcsavart az üzenettel, hogy még mindig imádom a Galantot. Egyszer majd talán kifejtem bővebben, hogy mennyire lehet szeretni a szar autókat, de most nem ez a lényeg, és igazából annyira nem is szar a Galant. Menni vele nagyon jó, csak a génjeiben van egy-két selejt.
Száguldó harckocsit már láttam. Igaz, csak videón, de láttam már. Nagy tempóról nagyot fékező harckocsit is (mellesleg zseniális vírusvideó, a holland hadseregnek tuti nem volt még ennél virulensebb filmje):
Láttam már olyat is, hogy tankkal ütköztek neki más járműnek, de a legszebb talán ez, amikor a harckocsizó bajtárs benézi a stoptáblát:
De olyat, hogy egy lánctalpas harckocsival (pontosabban egy BMP páncélozott gyalogsági harcjárművel), gyorshajtás miatt árokba essenek, még soha. Többször is visszanéztem, mert nem akarom elhinni, hogy ilyen pikk-pakk be lehet vele csúszni a dzsindzsába. Remélem nem lett nagy bajuk a tetején utazóknak, ha egy ilyen dög rágurul valakinek a lábára, azt nem lehet egy mikiegeres sebtapasszal elintézni. Volt is elégedetlenkedés az utasok közt, az mondjuk nem teljesen világos, kit is akart volna lelőni a méltatlankodó katona, a saját száguldozó sofőrjét, vagy a személyautó vezetőjét, aki az utolsó pillanatban húzódott le, de szerencsére káromkodáson és lökdösődésen kívűl más nem történt:
De néha a porschés is. Meg a passatos phaetonos. Sőt, olykor autó se kell hozzá, hogy ugyanebből a halmazból kerüljön elő valamilyen jelző, mondjuk a cinikus. Könnyed péntek délutáni parasztnéző, mert nem csak videókat kapunk, de olykor ilyen képeket is, pár sor körítéssel. (Meg mostanság amúgy is rendre megkapjuk, hogy feljelentgetős faszok lettünk, akkor meg már nyomjuk fullba.)
Szégyenérzettel kevert izgatottsággal jártuk be japán újdonsült szellemvárosait a monitor elől. A helyszín a Fukusima prefektúra, egy nagyjából két Békés-megye nagyságú közigazgatási terület, amelynek nevét Japán történelmének legnagyobb földrengése óta ismeri a világ. A földrengésnek kereken négy éve, Fukusimában ma áll néhány magára hagyott település, benne rengeteg magára hagyott autó a magára hagyott utcák magára hagyott házainak udvarán. Csodaszép és romos otthonok előtt szép és kevésbé szép autókat nő körbe a méteres gaz.
Egy ritkaság, egy magányos VW Beetle Namiében. 2014 augusztusi fotó
De tényleg, micsoda dolog már. Az ember csak békésen gurul, erre meg rádudálnak. Micsoda viselkedés ez? Hová lesz ez az ország így?
Azt hiszem, itt az ideje, hogy mozgalmat indítsunk: senki ne dudálhasson csak úgy a zárt villamospályán tekerő bringásokra. Még a végén szívrohamot kapnak. Há nem? Há de.
Van egy örökérvényű igazság Hollywoodban: semmi sem igazi.
Éppen arről beszélgettem egy amerikai barátommal, hogy ő szereti a Halálfos Iramban sorozatot, én meg utálom. Az autók - szólt az érv, az én érvem meg az, hogy a sorozat mindannak a szépségnek és technika iránti alázatnak a megcsúfolása, amit mi autó és/vagy motorbuzik a járművek iránt érzünk. CGI van ebben, nem autó - és a legfájdalmasabb az, hogy felesleges rajoskodás és elmebeteg víziók nélkül sokkal többet ki lehetne ebből hozni, ha a producereket/rendezőt tényleg érdekelnék az autók.
Rájöttem az autó talán legnagyobb hibájára: nem lehet tőle racionális érvek mellett megszabadulni. Egyszerűen megy és az üzemanyagon, kopó alkatrészeken kívül nem kér semmit.
Ady Endre tökéletes tesztpilóta lett volna az új Corsához, csak a Harc a Nagyúrral című verset kellett volna kicsit átírnia, és az Opel navigációját helyezni a disznófej-középpontba. Ha pedig még nem látta, hogyan próbálják átverni a Becsületesneppert német kollégái, ezt a műsort kifejezetten önnek forgattuk!
A pécsi Árkád parkolója Krisztián fotóján
TComment blog
Nincs megjeleníthető elem