Szégyenérzettel kevert izgatottsággal jártuk be japán újdonsült szellemvárosait a monitor elől. A helyszín a Fukusima prefektúra, egy nagyjából két Békés-megye nagyságú közigazgatási terület, amelynek nevét Japán történelmének legnagyobb földrengése óta ismeri a világ. A földrengésnek kereken négy éve, Fukusimában ma áll néhány magára hagyott település, benne rengeteg magára hagyott autó a magára hagyott utcák magára hagyott házainak udvarán. Csodaszép és romos otthonok előtt szép és kevésbé szép autókat nő körbe a méteres gaz.
A helyszín a 21. század legsúlyosabb atomkatasztrófája, amihez elég volt egy balesetbiztonsági spórolás és egy – kalkulálható – természeti katasztrófa szerencsétlen találkozása. Itt van egy egész alapos és jól érthető összegzés arról, hogyan és miért lett egy kilences erejű földrengésből és egy azt követő cunamiból olyan reaktorsérülés, ami 160 ezer embert űzött el otthonából. Közülük sokan már visszatérhettek, sok tízezren azonban lehet, hogy sosem tehetik.
A kitelepített zóna az erőmű húsz kilométeres körzetére korlátozódik. Az ok itt is az erős háttérsugárzás, de egész más a helyzet, mint Pripjatyban volt. Ott a robbanással kiszabadult radioaktív por évszázadokra tett lakhatatlanná óriási területeket, a fukusimai erőműből a szabadba került hasadóanyagok mennyisége a tizede annak, ami a csernobili baleset idején jutott a levegőbe.
Fukusima környékén a legnagyobb veszély az erőműből szivárgó szennyezett víz, ami a környék talajvízét is elszennyezte, de a terület maga nem súlyosan sugárzó, optimistább vélemények szerint helyenként talajcserével, néhol anélkül menthető lesz a helyzet. És persze lesznek területek, melyekre soha nem engednek senkit. Korábban 10-20 ezer ember lakta településekről van szó, melyek újranépesítéséről szólnak tervek, de a legoptimistább vélemények szerint se tér vissza 2017 előtt az élet a kevésbé szennyezettekbe, más kisvárosokba – mint amilyen az erőműtől 1,5-2 kilométerre található Futaba – talán soha. Ezekben tettünk egy nagy kört és csodákat találtunk. Kattintásra nyílik a gigagaléria 126-os Mercivel és rengeteg belpiacos Suzukival, Toyotával.
Az ötlet nem a sajátunk, még januárban szántotta fel az angol autós blogszférát körülbelül két tucat kép a lezárt területről. Volt a gyűjtésben Lancer Evo, Subaru kereskedés, Opel Astra kombi, Skyline GTR, VW Beetle. Ezekből többet mi is megtaláltunk a Google Street View 2013-ban és 2014-ben készült fotóin. Az autók amúgy nem feltétlen szennyezettek, ezeket egyszerűen csak hátrahagyták. A zónát lezárták, csak az épületek egykori lakói jöhetnek vissza időnként, hogy elvigyenek onnan ezt-azt, de a ki-be járás szigorúan korlátozott.
Nyolcvan kilométerre lakom Pakstól, és kb. ötvenre Mohitól. Az én udvaromat valószínű nem látom majd így viszont, de Szekszárdon vagy Dunaújvárosban nem lennék ennyire nyugodt. Az ördög nem alszik, mi meg épp leláncoljuk magunkat további két évtizedre az atomenergiához. Még ki sem jött rajtam az első libabőr, a homlokomra csapok: oké, de ezek a japánok voltak.*
Ezt pedig itt csak kísérőként mindehhez.
Bejárná Fukusima szellemvárosait? Itt megteheti: Namie; Okuma; Tomioka; Futaba. Ha valami érdekeset talál, a kommentfalon megoszthatja.
