Mi az érdekes ebben? Ha egyszer valaki felteszi önöknek ezt a kérdést, akkor ne is próbálják meg elmagyarázni neki. Csak ültessék le a gép elé, vagy koppintsanak okostelefonjuk képernyőjén erre a videóra és hagyják, nézze csak végig. Elhihetik, megérti. Mert a versenysport - és ebben igaza volt Steve McQueen-nek - maga a minden. A feszültség, a harc és a küzdelem a fájdalom és a halál árnyékában, végül a dicsőség és a boldogság. Ez egy drog és biztos vagyok benne, hogy ha most meg tudnánk kérdezni Ranga Lacit, Sennát, Dan Wheldont, McRae-t vagy Marco Simoncellit, hogy mit csinálnának, ha kapnának még egy esélyt, csak annyit mondanának: újra versenyeznének. Imádjuk a versenysportot, amíg még lehet.

Frissült a Digó Limó!

Még régebben eldöntöttük Decsúnya Bélával, hogy elmegyünk Bukarestbe. Az említett reggelen bevágtuk gizda testünket az autóba és elindultunk. Adja magát az obligát kérdés: minek megyünk Mordorba?

Ha nagy leszek, Lada leszek!

Sokan úgy hiszik, hogy a Zastava 750 hűen követi a Fiat500, vagy a kis Polski által kitaposott fenékrisszálós, csavarelhullajtós, darabokra esős vonalat.
Nos nagyot tévednek, mert a 750-es ízig vérig autó, mégpedig a javából.

Ferdinánd a fenevad

Ez a történet úgy kezdődött, hogy kellett egy autó amivel tudtunk a koleszba /kóterba járni, mivel minden pénteken 45 percet várni a csatlakozásra kb. 100 emberrel versengve, ki fér föl a buszra verseny télen -10be /utólag is köszönöm a 4.5 év náthát balaton és veszprém volánnak/ szóval olcsó legyen ne egyen sokat,sok műszakival, olcsó biztosítással, 4 ember elférjen benn.

Nyasgem dízelek!

A dinamizmusa páratlan, szoci autó lámpától lámpáig soha nem volt ellenfél!

Raj Gaz

9 személyre vizsgáztatva, lehet bulizni menni földúton, vendéglátóipari egységekre rácsapással.

Ki ne hallotta volna az apjától ezt az örök érvényű mondást? Nem biztos, hogy mindenki azonnal megértette, miről is szól ez a tömör életbölcsesség. Nekik mutatnék egy példát, egy egészen plasztikusat.

A szerkesztőségi levelezőlista komoly fertő. Gyakran tűnnek fel levelek, amikben másokra ártalmas tartalmak vannak – ilyenek Árpád motorhirdetéses szpemjei, Dani Vespa-hirdetései, de néha Csikós, Bandi és Bende Tibby is küld be szerintük érdekes hirdetés-linket.

Run the wall: Egy olyan autóvezetési technika, melynek lényege a gépjármű hosszanti tengelyével minél nagyobb szöget bezáró erőcsúsztatás során az adott jármű hátsó lökhárítójával a lehető legközelebb kerülni tetszőleges, szilárd falhoz.

Nos, a Fukusimán található, kicsit lepukkant Ebisu Circuit erre tökéletes helyszín. Már csak a tökéletes eszközöket kell megkeresni és egy kicsit... hmm... lezúzni?

Mi a fennköltebb érzés? Múzeumban agyonpolírozott gépeket nézni kordon mögül, vagy ugyanezen gépeket látni és hallani teljes gázzal eltépni az orrunk előtt? Legendát kreálni és filmet vetíteni magunknak vagy megélni az olajszagú autóverseny-hangulatot?

Nem kérdés. Ezért is tömegrendezvény a szinte túlvilági Goodwood Revival, a csodálatos Mille Miglia és mind közül a hozzám legközelebb álló: a Le Mans Classic.

A Le Mans Classicon mindaz megtörténik, ami az idén június 16-17.-én megtartott nyolcvanadik 24 óráson. Ezen – természetesen – ott leszünk megint, hiszen kihagyhatatlan, semmihez nem hasonlítható buli. De lelkünk mélyén legalább olyan vonzó a Classic is, amit nem egész egy hónappal később, július 6-8.-án tartanak meg.

1923-tól 1979-ig bezárólag, hat kategóriában állnak rajthoz azok az autók, melyekért az ember vérét adná minden további nélkül. 1928-as Stutz Blackhawk-tól, Aurelia B20GT-n át a Lola T70-en keresztül a 908-as Porschéig... Vagy a Howmet TX? A gázturbinás versenyautó? Jaj, jaj, mind kéne...(Igen, hiányzik a bal alkarja...)

Pfau Péter hívta fel a figyelmünket Laurent Nivalle fotósorozatára és ha tudta volna, milyen végtelen zuhanó spirálba taszított Csikóst és engem, akkor bocsánatot kér, mert ma képtelenek vagyunk érdemi munkát végezni. Amatőr videók tucatjait néztük végig, könnyes szemmel kattintottunk a képekre, a kor nagy császárai bőrsisakban, majd a hetvenes évek abszolút macsói pilótái barkóban-napszemüvegben…

Ide kéne menni, legalább egyszer az életben, a fene vigye el. Hallgassák csak!

Suttyomban készítették angol betegek a Ray Mallock Racingnél, vállalva a Nissan haragját, mely azonnal teljes mellszélességű támogatássá változott, amint kiderült, hogy ez a furcsa izé bizony képes porba döngölni a szupersportautók krémjét is akár. A Juke R szabad utat kapott. Bölcs döntést hoztak, hiszen éppen az ilyen eszement ötletek hiányoznak manapság az autógyártók kínálatából és bár 200 darabnál biztosan nem készül több belőle, de a Juke R egy ütős poén így is. És jó eséllyel az is marad.

A prototípus még az előző GT-R 485 lóerős motorjával készült, ezzel 3,7 másodperc alatt gyorsult százra, 257 km/óra volt a vége és a nagy testvér kifinomult hajtásláncának köszönhetően szinte minden körülmény között képes volt letenni erejét az útra, ezért is lett _döbbenetesen_ gyors. Az utcai változatokba azonban már az új GT-R 550 lóerős biturbó V6-osa kerül. Elképzelni is nehéz, mit tudhat vele ez a kvázi versenyautó.

Most itt a lehetőség, hogy bárki közelről is megnézhesse, sőt, kis szerencsével akár ki is próbálhatja a leggonoszabb bevásárlószatyrot. Ehhez nem kell tenni csak annyit, hogy június másodikán, 17 óra után lesétál a pesti alsórakpartra. A Margit-híd és a Dráva utca között találkozni fog vele, garantáltan meghallja majd, merre jár. Természetesen akad némi körítés is, motoros kaszkadőrök, dínomdánom, zenebona, de az igazi autóbuzi csak a kis fekete gömbvillámot keresi úgy is.

Szpotterek előre!

Ilyen még biztosan nem történt velünk, amióta létezik a TCTV. A természet és az élővilág furcsa anomáliája lehet, vagy csak a mezei nyulak tudják a titkát, de az biztos, hogy amikor Karotta egy diszkrét burnout-al (kiégetéssel, ahogy kedvenc fordítóinktól tudjuk) elindult a Slovakiaringre vezető kis mellékúton, az út menti susnyásból kiugrott egy megtermett mezei nyúl (Lepus europaeus) és operatőrünk lábai között elhúzva lobogó fülekkel vetette magát az autó után.

Megdöbbentő képsor, már csak azért is, mert inaszakadtából aszfalton rohanó nyulat még kevesen láttunk. Ezért is meglepő a tempó, amit diktál, nulláról-ötvenig bizonyosan ráver a Camaróra. Soha nem tudjuk meg, mi volt kirohanásának oka, lehet, csak szimplán bejönnek neki az ilyen nagy, sárga, zajos csajok.

Ezzel szemben Winkler a kamionsofőr-kártya (jelenleg) mindent vivő gépében egy jót szusszantott az ágyon, majd szembesült mindazzal a hedonista kényelemmel, mellyel a Volvo a világ legerősebb nyergesvontatójában kényezteti a sofőröket. Röhögve fut 20-30 tonnával, a ki-az-erősebb-verseny aranyérmese egyértelműen a Volvo FH16.

És mielőtt azt hinnék, hogy Extrém Rutin-rovatunk az unalom mocsarába süpped, bebizonyosodik, hogy bizony néha az olvasók jobb lába is elsül és az aranyos lányok kénytelen-kelletlen, de alulmaradnak olykor-olykor.

Tetszett?

Idén is megtartották, talán, hogy mindannyian kicsit meghaljunk. Hogy mit? A Mille Migliát, amit, ugye, mindenki úgy mond (áhítattal) mos már, hogy "mille míjja", senki nem "miggliázik"... Hiszen ez egy szent ünnep. Naná, hogy megtartották, hiszen a szervezőknek jó, mert a beugró közel két és félmillió forintnyi kemény valuta fejenként, a nézőknek jó, mert ez egyike az utolsó, közúton, kilométerek százain zajló autóversenyeknek (még ha hivatalosan be is kell tartani a sebességkorlátozásokat), a versenyzőknek jó, mert értő nézőknek megmutathatják felbecsülhetetlen értékű, olykor legendás hírű, de mindenképpen csodás régi versenyautóikat, de jó maguknak az autóknak is, mert végre rendesen megtornáztathatják elgémberedett öreg ízületeiket.

Ferrari 225 Export Tuboscocca, 1952

Álom autó (Rémálom)

Autó látszólag hibátlan, jobb oldali tükör nem hajlik fel automatikusan és később kiderült hogy a tempomat sem működik.

A sötét erő

Az elején elmesélném,hogy miért is vettem meg a Bravomat...
Nem tudom...

Nem vagyok normális

Pár embernek ismerős lehet a helyzet, amikor kajakosokat megszégyenítve próbálja a felsőteste előre-hátra mozgatásával előre hajtani a gépjárművet, hátha számít valamit a felszabaduló mozgási energia - nem számít -, és meredten szemléli a szembejövő kamionos arcát.

Kicsi kék virágszál

Télen meg nem szereti ha mossák, olyankor ezt úgy adja tudtodra, hogy következő reggel alig akar menni és hatalmas fekete álcázó füstöt éreget.

Olyan, mint az olaszok

Kellemesen erős a motor.
Az elektromos tükrök végig jól működtek.
Ennyi jót tudok mondani.

Három év és kb. hárommillió forint kellett, hogy a Cougar vezetési élménye elérje azt a szintet, ami kicsivel a vételi állapot felett van. Nehéz összehasonlítani Csikós Puchjával, amiről 2006-ban írta ezt a posztot, és azóta belement egy-két százezer, de ugyanúgy néz ki, mint amikor megvettem, és vezetni sem sokkal jobb. A trollok persze mindig megmondták, hova nem kellett volna vinni: természetesen oda, ahová épp vittem. Úgyhogy most változtatok a stratégián: az internetes közösséghez fordulok, hogy döntse el, mit tegyek az autóval. Előbb azonban összefoglalom, hol járt eddig, és nagy vonalakban mi történt vele.

1.: Base Camp
A Cougart megveszem Mustang Sanyitól. Nagyon imbolyog, kóvályog, nem igazán megy, a féke az első érintésre nagyot harap, de aztán semmit. Van néhány apró hibája, például a jobb oldali ajtónyitó gomb magától visszacsúszik a helyére, de ezt afféle limitált központi zárként is fel lehet fogni. Nem működött a duda, vagy ha igen, szarul szólt, az index még esetlegesebben működött, a féklámpa az előző kettő kombinációja. A motor vízjárataiban egy fél búvárruhányi trutymó nehezítette a hűtést, a hátsó híd ferde volt, az előgyújtást a rossz hűtés miatt levették, ezért pörögni egyáltalán nem bírt a motor,a hűtővíz nem folyt, de fogyott, valószínűleg valami füstölésgátlót is töltöttek az olajhoz, ami hamarosan megette a csapágyakat, lehetetlenül régi lengéscsillapítói voltak, az első mért fogyasztás 23 liter,

Eladásra összetákolva

2.: VMax Zsolt
Zsoltinak egy baja van: egy megbízhatósági modult kéne a fejébe ültetni, mert egyénként jól szerel, azon kevés szerelők közé tartozik, akik olvasnak, és az interneten túrják a szakirodalmat. Ráadásul életem legszórakoztatóbb szerelője, akinél bármelyik látogatás ér annyit, mint a legjobb magyar stand up comedy. Csak ha elmegy a kedve a szereléstől, baszhatjuk az egészet. Márpedig el szokott neki menni.

Beszerelt egy motoros antennát, ami végül a Cougar kopogó szellemévé vált. Gázadásra kicsit megmozdul, akkor is, ha a rádió ki van kapcsolva. A legváratlanabb pillanatokban képes megindulni fel és le. Zsolti azt mondta, kontakthiba, mindjárt megnézi - lehet, hogy megnézte, de sosem látta meg.

Mint szerelő, lényegesen jobb, mint a teljes Last Barons és Mustang Sanyi csapata együttvéve, de sajnos az önmenedzselési képesség teljesen hiányzik belőle.

...és kinyomta a gyökér szilóval
Amerikai alkatrészek Zsiguli-árban
Első indítás au új hengerfejjel
V8, pizza, perverz csajok

3.: Last Barons
Az egyik gond, hogy maga VMax Zsolt javasolta őket. A másik, hogy soha nem láttam náluk olyan autót, ami kész lett volna. Úgy értem, elfordítja az ember a slusszkulcsot, és megy vele egy kört, nem kell kalkulálni félrehúzó fékkel és bűvészkedni a váltóval. A saját autóik is mind szarok voltak, egy év alatt egyiket se sikerült kipróbálnom, mert az egyiknek eleje nem volt, a másiknak hátulja, a harmadikban nem volt váltó, és így tovább.

A Cougar lakmuszpapírja, a rejtélyesen liftező antenna csak egy kis fölényes mosolyt váltott ki belőlük: ja, az valami kontakt, mindjárt megcsinálják (azóta is ugyanúgy liftezik). Egy kifogástalan szakember volt a Last Baronsnál, Ricsi, a lakatos, aki tényleg gyönyörűen megcsinálta a tetőt. De már legalább fél éve elment valami kamionos céghez, ha jól tudom.

Van viszont egy tehetséges PR-esük, Kölyök úr, aki bármelyik hollywoodi sztárt lenyomja távolba révedésben, ahogy kimondja a detroiti acél kifejezést. Kár, hogy ez nagyjából a Last Barons legjobb szolgáltatása. Többektől hallottam már, hogy azért a Branovics Géza ért ám hozzá. Erről annyit tudok elmondani, hogy ő "nézte meg és állítgatta" többször a kickdown kapcsolót, aztán a Sabcnál derült ki, hogy ahhoz a kapcsolóhoz semmi nem megy, se bowden, de rudazat. Semmi. Ugyanő mókolta be az oda nem illő kormányművet, a felesleges Panhard-rudat, és végül egy péntek délelőtti átadást követően az ő munkájának minőségtanúsítványaként esett ki a jobb első kerekem a Szentendrei úton.

A Last Barons szolgáltatásaként azonban megkaptam a detroiti acél Schmitt Pálját, Kölyök urat, aki egy hét múlva felhívott azzal, hogy az RPM-esek azt mondták, a Mustang kerékcsavarjaival van ilyen probléma, hogy könnyen kilazul. Akkor egy kicsit üvöltöttem Kölyök úrral a telefonba, amiben szerepelt a "kuss, picsába" kifejezés is, mert ugye két órányi gurulgatással négy csavart elveszteni, ilyen Mustang-kórságról Kölyök úron kívül még senki sem hallott.

Összességében tehát az, hogy egyszer átadták rossz fékkel és még rosszabb futóművel, mint kész autót, valamint hogy még egyszer megcsinálták ugyanezt, tetézve a kieső első kerékkel, már a gondatlan veszélyeztetés büntetőjogi kategóriája, vicc nélkül. Azt pedig, hogy a V8-fórumokon továbbra is ütemtévesztés nélkül osztják az észt a futóműépítésről, tán ne minősítsük. A kis Last Barons matricát, amit a hátsó szélvédőre ragasztottak, ott hagytam, de a Karotta javaslatára lehet, hogy fölé írok egy Fucked up by-t.

Tisztul a gépház és fejlődik a futómű
Teszteljük a Cougart
Lehet, hogy egyszer lesz valami a Cougarból
Sportélet a Last Baronsnál

4.: Sabc
Sabc az, akihez a szerkesztőségből többen is hordják az autót. Pista a Volvót, Tibby a BMW-t, Assur Volvót, Nyegleo a Tipót. Sabc közmegelégedésre dolgozik, sőt, az ő szerkesztőségi respektje messze túlmutat a közmegelégedésen. Szakosodni speciel a 80-as-90-es évek BMW-ire szakosodott, azokban a legnagyobb, de a Cougar érdekelte. Nem ígért semmit, csak hogy mindennek utánajár, és helyreállítja a gyári állapotot.

Sabc az első, aki adott munkalapot. Így nem fejből, vagy a posztokból kell rekonstruálni, miket javított. Az persze ziher, hogy az elektromos antenna rejtélyes liftezését ő sem tudta megoldani. Viszont gyanakodni kezdett a fejegységre, amit még Mustang Sanyi rakott a Cougarba, mert szerinte beleillik, hiszen ott van rajta egy puma, de az valójában agár, ami ugye mégsem cougar. Igaza lehet, mert a rádió kijelzője is látszólag ok nélkül felvillan néha.

Továbbá a Last Baronssal ellentétben nem azt mondta, hogy ennél normális, ha van alatta egy kis olaj, hanem még úgy is kicserélte a főtengelyszimmeringet, hogy tudta, irtózatos szopás lesz. Sabc ráadásul nem képzelte okosnak magát, és folyamatosan konzultált olyanokkal, akik láttak már ilyet. Ráadásul a Cougar egy tiszta, rendes műhelyben lakhatott, a futóműszerelés csápos emelőn történt, a motoré állványon.

Csapataink harcban állnak
A grafomán szerelő jelentkezik
A grafomán szerelő visszavág
Ezért pokol ez

Konklúzió: bár a Baronsnál történt némi visszalépés a tákolásoktól a rendes összerakás felé vezető úton, a Cougar most már a célegyenesben van. A vmax zsolti útnak köszönhetően a hűtése jó, Ricsi és Kárpitos Rezső nem könnyen és egyszerűen, de végül kívül-belül összerakták a tetőkárpitot. Ráadásul a padlólemezre és a tető alá is került hő- és hangszigetelő Dynamat fólia, úgyhogy hiába kúrtuk ki belőle a klímát a Baronsnál, kánikulában sem hiányzik. Sabc cserélt kerékcsapágyakat, újracsövezte a fékeket, többször is

Most már egy olyan szerelő kellene, akinek van termékismerete. A kitűnő szakkifejezést Jamiki úr dobta be, aki a Gigamachine-nél choppereket épít, saját magánál pedig hotrodokat, szerepelt is az egyik Totalcar adásban. Jamiki úr tehát szerel amerikai nagyvasakat, régieket, ráadásul mérnök, és egyébként sem hülye. Azt mondta, erősen be van táblázva, de a váltóm érdekelné, ha egyszer lélegzethez jut. Azt mondta, látott már közelről GM-et, MOPAR-t és Fordot is, de ez nem arról szól, hogy ki milyen autót javított, hanem azt a konkrét futóművet és váltót ismeri-e, mert mindennek megvannak a maga apró trükkjei, ami nélkül nem lehet boldogulni. Hát igen, termékismeret, az kéne.

customer survey

Karotta nem mert elmenni Winklerrel a reptérre, ami érthető, hiszen annak idején közösen borzongtak a Viper csapnivalóan durva és kezelhetetlen viselkedésén. Csaknem tíz év kellett ahhoz, hogy behegedjenek a sebek, de most a michigani tulok kapott még egy esélyt. Illetve annak harmadik generációja, ez a kőkemény, 2005-ös SRT-10. Hogy még mindig könnyebb-e benne meghalni, mint túlélni, azt Jason Sta Winkler kideríti.

Azt gondolhatnák, hogy persze, az olvasóknak semmi esélyük a Ladies Cup-os csajok ellen, pedig könnyen borulhat a papírforma, Budaházi Nóri esetében azonban még nem. Ő nem dísznek van ott, ezt már tudjuk.

Hogy a mai műsor totális, érzelmeket felkorbácsoló gyönyör-métere megpattanjon, Pista bevetette magát az istennő ölébe és talán azóta is a nyugalom és békesség négykerekű szigetén nyaral.

Tetszett?

Előzőleg:
Tankoljon el kéthavi fizetést vagy hajtson pöckölt Opeleket, Ford F650, Corsa OPC Nürburgring Edition - TCTV S02E01
Turbóhegyek, lehengerlő dízel-erő, libbenő csodák a Fuji lábánál, szalonautó romokból, BMW M550xd, Nismo-fesztivál - TCTV S02E02