A hallgatók állítólag igénylik, hogy legyen az Égéstérnek előzetese, tartalmi ajánlóval. Mi nem egészen értjük, mire jó, hiszen az Égéstérben három-négy random hülye a szerkesztőségből beszélget mindenféléről. Azt úgyis tudni, hogy lesznek autós témák, miként az is sejthető, hogy bekavarodnak teljesen autómentes témák is. A világért sem lennénk azonban okosabbak, mint a hallgató - az e heti műsor felvételén jegyzeteltem, milyen témákat érintünk.

Azt hittem, hogy nincs attól lejjebb, amikor valakinek a halálhírével szórakoznak és akarnak újabb, Kínában gyártott, fölösleges hulladékot eladni. Legutóbb Árpád húzta fel magát - teljes joggal - egy hasonló levélen.

De van lejjebb, most esett be a privát fiókomba (nem kategorizálta spam-nek) Júliától a következő levél, Osztálytalálkozó tárggyal.

From: Júlia
To: Vályi István
Sent: Wednesday, July 10, 2013 2:32 PM
Subject: Osztálytalálkozó
Nem csak Te hiányoztál az osztálytalálkozóról, Laci sem
volt ott, bár azt hiszem az ő helyzetében ez teljesen
érthető... biztos hallottad, a hírekben is benne volt...
tolatásnál halálra gázolta a saját fiát a garázsuk előtt...
szörnyű tragédia!

Talán véletlen vagy a sors keze, de épp ma kaptam az alábbi
hírlevelet az egyik partner cégtől - a fentiek alapján az
ajánlatuk minimum megfontolandó... Remélem mielőbb
találkozunk!

Kedves Judit!
Cégünk az elszaporodó halálos tolatásos balesetek miatt
különleges, de mindössze néhány napos akciót hirdet: eddigi
legnépszerűbb termékünk, a tolató szett most korlátozott
számban 50% kedvezménnyel kapható.

(itt volt a hirdetéslink)

Korábbi rendeléseihez hasonlóan ezúttal is gyors döntést
kérünk Öntől, mert a hasonló készülékek 2-szer, 3-szor
magasabb ára miatt készletünk várhatóan rekord sebességgel
fogy majd ki.

Üdv,
(itt volt a hirdetéslink)

Na most, kedves Júlia, ehhez, mint családapa és főleg, mint EMBER, csak annyit tennék hozzá - a te szinteden - Don Gatto után szabadon, hogy anyád temetésén huncutkodjál.
Remélem, hogy az MRSZ, az ÖRT és a DIMSZ, valamint a létező összes - reklámetikával foglalkozó - szervezet megtalál majd téged és a céged is.

Hogy csak ilyen módon tudod reklámozni a csipogó tolatóradarjaidat, az ebben a szánalmas, talán nem véletlen, hogy a pazarul összerakott honlapotokon nincs elérhetőség feltüntetve.

Klasszikus verda

Az autót 2001 óta használom - 2005. ősz óta második autóként. Miután már öreg olasz verdáról van szó valóban igazak a közhelyek: sok rozsda és nagyon gyenge elektromos rendszer.

Isteni Szerkezet

1981 márciusa: nagy az öröm a Németh családban: lehet menni átvenni a Kispolszkit az Autóker csepeli telepére. Nagypapa szabadnapot vett ki a Vállalatnál, és elindult elhozni élete első autóját. A telepen persze nem fogadta a bőség zavara, legalább is a mai rendelkezésre álló szolgáltatásokhoz képest, három színben van: fehér, mustársárga, és napsárga, de szerencsére ez a szállítmány még krómlökhárítós volt.

Ez már a tizedik eset.Nyilván ilyenkor ünnepelni kéne, hangzatos címszavakban kommunikálni az eseményt szerte a világba, szponzorokkal, síppal-dobbal, nádi hegedűvel, ahogy illik, ha egy ilyen kerek ünnepet ülünk.

De nem. És szerencsére, hogy nem. Mert eddig - az eltelt évek alatt - mindig attól féltünk, hogy ez az író-olvasó találkozó egyszer túlzottan kinövi magát, nagy, szervezett esemény lesz belőle, sok pénzzel és akkor vége mindannak, ami miatt az eltelt sok-sok év alatt annyira megkedveltük, hogy mára már a szerkesztőségben is izgatottan kérdezik a srácok: mikor lesz? Mikor megyünk?

Mert a Belsőség-találkozó még mindig az, ami volt: egy hétvége velünk-veletek, együtt. Ismert és ismeretlen arcokkal, a végére temérdek új baráttal, arcokkal a nevek mögött. Csak szimplán azért, mert jó együtt. Jó együtt húst sütni, zenélni és sörözni, nagyokat beszélgetni és nagyokat hallgatni. Szép helyen, senki által nem zavartatva, messze a várostól. Aki nem volt, az próbálja ki, ha nem hiszi, kérdezze azokat, akik egyszer eljöttek és azóta visszajárnak.

Ahogy ígértük, ezúttal az ország sarkába, az Őrségbe megyünk. Itt találtunk egy nagyon kedves és megértő családot, akik a Vadása Camping nevű csodálatos helyet üzemeltetik és megszavazták a bizalmat nekünk. Nem voltunk restek, egy szép napon elautóztunk oda, hiszen csak akkor tudjuk igazán, miről is beszélünk, ha látjuk.

Egyszerű, de tiszta és takaros, konyhával-zuhannyal ellátott négyszemélyes faházak. A meseszerű Vadása-tó alig százméternyire, féltucatnyi étterem és büfé, sütőhely, tűzifa és sátorozási lehetőség az ősfás parkban, parkolás közvetlenül a házak mellett, mi kell még? Ja, mondjuk egy full size focipálya? Az is van.

Gyertek. Gyertek barátaink és ismerőseink, gyertek ismeretlenek és ismertek, szinte az egész Totalcar-stáb ott lesz. 2013 július 26 - 28 között miénk a hely. Pénteken estefelé lehet érkezni, szombaton bármikor. Kilenc faházat foglaltunk le egyelőre, bővíteni természetesen lehet. A szállás ára baráti: 3000 Ft/fő/éj, ami főszezonban egyáltalán nem rossz, sátrazni 700 forint/sátorhely áron lehet, a tűzifa csomagja is valami 500 forint csupán.

A Totalcar Szalonzenekar ismét kornyikál, mindenképpen játszunk egy komoly focimeccset is (a tavalyi Fecskések-Alsógatyások visszavágója várat magára), sütünk tárcsán, nyárson és bármin, amin lehet és természetesen előad majd Novoth Tibi, Kopasz, a Becsületesnepper, Göbölyös doki és Kőbájker. Kérdéssel-tanáccsal, tokkal-vonóval, ingyen és bérmentve.

Autóval-motorral, bármivel lehet érkezni, ételt-italt mindenki hozzon saját belátása szerint.
Mozduljatok ki, jó dolog az internet és a Facebook, de még jobb, ha kezet is tudsz fogni a másikkal.
Bármi kérdés, óhaj van, azt kommenteljétek ide, amint lehet, válaszolunk.

Nagyobb térképre váltás

Hűséges útitárs

Az autó külseje nem volt a legszebb de a motorja nagyon jó volt. Én láttam fantáziát a típusban, és elkezdtem építgetni (teljes fényezés stb stb).
De egyszercsak elegem lett belőle és eladtam a ráköltött pénz töredékéért.

Mondta két és fél éves fiam, amikor két óra ülés után végre felálltam a Kakucsring lelátójának deszkájáról, hogy kinyújtóztassam magam és elslattyogjunk a fagylaltos bódé felé.

Lám, a kisember megkedvelte ezt a büdös-zajos dolgot, szorítanom kellett a kezét, mert folyamatosan visszafelé nézett, hátha indul megint valamelyik döntő vagy előfutam, ilyenkor megbotlott. Csoda történt. Akinek van gyermeke, az tudja jól, hogy egy ilyen pöttöm emberke figyelmét hosszú órákra lekötni nem kis teljesítmény, pláne, ha meglehetősen aktív és izgő-mozgó gyermekről van szó.

Gyermeknek a ralikrossz ideális

Az igazság azonban az, hogy én is úgy ültem, mint a cövek. Mert a ralikrossz továbbra is a talán legkirályabb és második legtahóbb sportág evör és imádom. Szerettem már Nyírád előtt, amikor még műsor volt az Eurosporton, nem csak hülye tenisz, foci és díjugratás, hanem rendszeresen ralikrossz Metro 6R4-ekkel és Ford RS200-akkal. Will Gollop, Pat Doran és a többi bolond a B-csoportos elmebajokkal, szűkítő és limit nélkül.

Persze, bunkó és kemény technikai sportnak mondják, csak a roncsderbi keményebb, mégis, akiknek nem tetszik, azok leginkább sosem voltak egyetlen ralikrossz-futamon sem, nem nézték még a sokszor házi körülmények között rommátuningolt, nulláról százra három másodpercen belül gyorsuló kalitkákat... Valószínűleg ők vannak többen, ezért is van műsoron a már említett díjugratás és a snooker, nem a ralikrossz és a BTCC.

Kész szerencse, hogy idehaza azért elég jól állunk e téren, hiszen ahogy a hazai rali lassan beleroskad saját maga ásta sírgödrébe, úgy fordulnak egyre többen a ralikrossz felé: olcsóbb, sokkal-sokkal látványosabb, pörgősebb. Reméljük, hogy sikeressége okán nem jut a rali sorsára.

Klausz Kristóf nevéhez fűződik a nap legszebb és legkeményebb párharca, eszméletlen izgalmas volt, köszi!

Mondjuk addig, amíg a Kakucsring Gabi-féle srácok szívügyüknek érzik, addig biztosan nem. Mert a hétvégi magyar- zóna- és osztrák bajnoki futam egyben kitűnően demonstrálta, hogy kicsiben is lehet látványos és jól szervezett versenyt rendezni. Sajnos idehaza minden rendezvényszervező szeretne egy lendülettel nagyot szakítani, legyen szó oldtimer-kiállításról vagy versenyről, a kapzsiság felülírja az óvatosságot. Aztán a nagy fingani akarásnak sokszor befosás a vége.

Természetesen a Swift a legkézenfekvőbb belépőautó a ralikrossz világába. Olcsó, de vigyázat, lehet belőle faragni nagyon-nagyon hegyeset is

Ezért is volt szívet melengető a látvány, ami a kis, vidéki pályán fogadott. Semmi tömegnyomor, összevissza parkoló autók vagy üvöltő hülyezene. Nyugalom, békesség, sült csibe, fagylalt, büfé és porlasztós zuhany a lehűléshez. Kétezer forintért az ember megvásárolta magának a napját és nem érezte egy pillanatig sem lehúzásnak, mert a büfében 190 a félliteres víz 14 éves korig pedig ingyenes a belépés.

Nyitrai Béla, azaz Nitró, a hazai ralikrossz mezőny rangidőse elöl a 306-ossal

És a legjobb a buliban, hogy a pörgés folyamatos, ez nem EB, nincsenek százan, hanem mondjuk negyvenen, csúcstechnikás autóból talán három-négy ha van, a többi mind-mind a kis tuningműhelyek és családi vállalkozások terméke, közel állnak az ember szívéhez: rommá reszelt Swiftek, melyek BMW-ket és Mitsubishiket aláznak, sikító Civicek, lapjával forduló Ascona 400, alig pár perc után a tömeggel együtt üvöltve drukkoltunk a magyaroknak az osztrákokkal és a gyors csehekkel szemben.

Ascona 400 ki tudja, mennyire tuningolva. A paddock legszebben kanyarodó autója

A ralikrossz jó. Jó, mert kis helyen történik, nem maradunk le egyetlen mozzanatról sem, mindent látunk, a program pörgős, a leghosszabb szünet is 30 perces és az akció látványos: fekete zászlót a tolakodásért nem adnak, de ha hátulról löki ki a másikat valaki, azonnal kizárják. Horpad a lemez, üvölt a motor, lapjával fordul, aki tud, nem lehet megunni. Kedvet kap hozzá az ember.

Aki ott volt, az tudja, aki nem, az legközelebb ne hagyja ki, remek kis hangulatos esemény, ügyesen szervezve, nem pénzéhségből. Gratulálunk!

Nem, ez nem az ezres bevásárlószatyor. Az nem így jön ki a kanyarból és...

A Múzeumok Éjszakája az egyik legmenőbb rendezvény-sorozat, amit az utóbbi években kitaláltak. Ilyenkor nem csak festményeket, tartósítószer-szagú relikviákat lehet nézegetni szúrós tekintetű teremőrök társaságában. Minden intézmény igyekszik interaktív programokkal színesebbé tenni a programokat, kicsit még talán egymással is versenyeznek, sőt magángyűjtők is előhozzák a kincseiket. Sok helyre ingyenes, vagy nagyon kedvezményes a belépő. Egész nap zajlanak az események, de alkonyattól válnak igazán izgalmassá a dolgok.

Az első futóműben használt Earles-villa, ideális volt oldalkocsis üzemhez. A régivágású bokszerek és a Steib oldalkocsik nagyon jól állnak egymásnak

Én legalábbis estefelé szoktam bemenni a városba. Mivel menthetetlen autó és gépbuzi vagyok, meg aztán útba is esik, mindig a Közlekedési Múzeummal kezdek. Az épületbe csak ritkán megyek, inkább a szabadtéri dolgok érdekelnek. Idén BMW motorkerékpárokat felvonultató kiállítást szerveztek. Mindenki, ingyen és bérmentve nézhetett meg egy rakás öreg BMW-t. Sajnos az öreg gépeket túlságosan is összezsúfolták a sátor alatt, az új motorok aránytalanul sok helyet foglaltak (múzeumok éjszakáján én a régi gépeket szívesebben nézegetem). Voltak kiskocsira applikált öreg Isetta-motorok, oldalkocsiban motoroztatás. De a legkirályabb dolog a múzeum fala mellett állt.

A K1 igazán ritka látvány, még szólóban is. Oldalkocsival sosem készült, ez egy egyedi megoldás

Egy BMW K1. Az első soros motorral szerelt utcai szupersport-BMW. Illetve annak nézett ki, de inkább sport-túra gép volt, amivel akár kettőnegyvennel lehetett az autópályán utazni. Mert nagy volt a tengelytávja, és szuper-aerodinamikus burkolatot szereltek az első 16 szelepes BMW motorkerékpár blokk köré. És amivel kínszenvedés volt manőverezni, mert nagy volt a tengelytávja, és a szuper-aerodinamikus burkolatok alatt megrekedő hő kisebb (értsd 80 km/óra alatti) sebességeknél simán megégette a motorost. De nagyon sportos, modern volt a forma, a konzervatív német stílushoz mérve felért egy forradalommal. Nem is adtak el belőle túl sokat, 1988-93 között kevesebb mint hétezer darabot gyártottak. És ebből egy itt állt. Oldalkocsival! Méghozzá olyan oldalkocsival, ami mellett a motort be is lehet dönteni, a fogat nem mereven van rögzítve. Ráadásul, ha minden igaz, a konstrukció magyar.

Eredeti fényezésű, tényleg megkímélt púpos Wartburg

A parkolóban számtalan veterán autó és motor állt, bárkivel kötetlen beszélgetésbe lehetett keveredni. Megállni a púpos Wartburg előtt, és beleszippantani a levegőbe. Amiben méterekre a kocsitól is terjengett a tipikus Wartburg-szag. Naná. A kocsiban volt vagy harmincnyolcezer kilométer...

Járművek a rendőrség múltjából

Innen a Mosonyi utcába gurultam – zseniális dolog a langyos nyári estén motorozni a városban -, hogy a Rendőrség-történeti Múzeum előtt felsorakozott technikát megnézhessem. Sok járművet eddigre már elszállítottak, pedig jött a közönség folyamatosan, a kimondottan az esemény miatt indított múzeum-járatok buszai szakadatlanul szállították a népet. A számomra igazán érdekes gépek azonban még itt álltak. Volt régi R80-as BMW járőrmotor. A pártállami konvojok felvezetője mellett állt a sorban egy lakk-fekete W116-os Mercedes, olyan, mint amikből ezek a konvojok a nyolcvanas évek elején álltak. Európai autó, de amerikai lökhárítókkal. Volt púpos rendőr-Moszkvics, kék-fehér UAZ-busz, kockalada, hátul az akkoriban hipermodern, világítós megállító-táblával.

A sok embertől ezek a motorok alig látszottak

A múzeumban lehetett alkoholszondát fújni, célba lőni, ujjlenyomatot venni, és messziről egy pillantást vetni a régi rendőrmotorokra, amiket szorosan egymás mellé parkoltak. Kár, hogy nem lehetett körbejárni ezeket a motorokat, és kár, hogy a múzeum saját Moszkvicsát viszont közelebbről is meg lehetett nézni. Mert valahogy erre az autóra nem jutott elég figyelem, lelkesedés. Egyáltalán nem stimmelt rá a kék lámpát tartó tetőcsomagtartó elem, nem volt rajta semmilyen sziréna, és a Rendőrség felirat úgy nézett ki rajta, mint ha valami gyerekkönyv-illusztrátor rajzolta volna rá. Kár, mert impozáns autó lehetne.

Bár nem túl régi mentőautók, de ilynek már a nyolcvanas években is futottak

A Kresz Géza mentőmúzeumban igazán régi járműveket nem találtam, de azért a kiállított Mercedes is elég öreg már. Itt inkább a motoros-balesetet idéző életkép sikerült kellőképpen retróra, Simsonnal, lapostelepes elemlámpával, ezeréves porral oltóval. Itt inkább a közszolgálat dominált az udvaron (a múzeumba most nem mentem be, de jártam már ott, mindenkinek ajánlom): a friss angol kampányfilm mintájára a folyamatosan loopolt Staying alive ritmusára kellett életben tartani egy plasztik-beteget. Többen is sikerrel tartották a lelket a torzóban, nekik hangos taps volt a jutalmuk.

Egy gondolatra visszakanyarodnék a Közlekedési Múzeum előtti parkolóba. Épp a tésztaszűrő-lámpájú Adlert fotóztam, erősen koncentrálva, hogy ne (nagyon) mozdítsam be a gépet a hosszú exponálás közben, mikor besétált a kocsi és közém egy ember. Fél szemmel láttam, hogy ez nem az a helyzet, mikor elégedetlenkedve ciccegni lehet, vagy faragatlan módon „Mi van, vak vagy?"-ozni. Mert az ember jobb kezében egy fehér bot volt. Belelépett a képbe, hát belelépett, nagy ügy.

Több tégely polírozószert el lehet használni erre az Adlerre

Arrébb mentem igyekeztem más szögből lőni a tükörfényesre polírozott alumínium karosszériájú roadstert, mikor egyszer csak azt látom, felnézve a keresőből, valaki áll a kocsi mellett, és tapperolja, simogatja a sárvédőjét. Bár nem egy múzeumban vagyunk, de az ember mégsem fogdoshatja más féltve őrzött veteránját. Nem illik, na. De hallom, ahogy az ember mondja valakinek:" Nagyon fényes ám, csak úgy csillog. A tulajdonos mondta nekem. Azt mondja, az egész autó ilyen." És közben a fejét az ég felé fordította, az Adlerre rá sem nézett. Persze, mert ő volt a fehér botos ember. Aki most kinézelődhette magát, végigsimíthatta a kezét a kocsi minden alkatrészén. Mert a múzeumok éjszakáján tényleg testközelbe kerülnek a dolgok.

"Nagyon fényes ám, csak úgy csillog. A tulajdonos mondta nekem. "

A vén japán

Úgy kezdődött az egész, hogy megszállott Ladásként építgettem egy 2106-t. Egyszer nézegettem a neten, és belebotlottam ebbe az öreg Datsunba. Bár siralmas állapotban volt, egyből beleszerettem, és azt mondtam: Nekem ez kell! Pedig nem akartam autót venni, komoly terveim voltak a Zsigával.

Mindenki próbálkozott lebeszélni, de a szerelem nem a racionalitásról szól. Mindig vágytam egy W124-es kombira, most végre megvan.

Ma sem kell szégyenkezni a formája miatt

Megy az ember a forgalomban, vezeti az autóját, bambán néz ki a kormány mögül, szól a rádió, az unalom az eget mardossa. Szemből jönnek a többiek, egy BMW, egy Cayenne, egy GTi, pár Superb. Pulzus normál, nincs ezekben semmi lelkesítő. Hopp, ott jön egy szép 124-es Mercedes kombi. Pupilla kitágul, kis izgalom, azonnal beazonosítom az évjáratát, gyors állapotfelmérés, szép az állása, nem rohad, elhalad mellettem. Jönnek megint a többiek, unalom.

Ha ez évekig ismétlődik, az már nem hirtelen fellángolás, hanem tartós szerelem, és valamit tenni kell, lépni kell. Évek óta nézem a használtautón, szűrő beállítva klímás, automata, dízel kombikra. Pedig mindenki ellenzi. Bende Tibi odáig ment, hogy a számos látókörébe került kombi 124-es alapján kijelenti, hogy az összes el van átkozva. Az átok feneketlen pénznyelővé tette az összes kombit, az átkot pedig egy kirúgott tervezőmérnök szórta az összesre. Nincs kivétel. A limuzin jó, a kombi szívás.

Csikós szerint nem öregszik szépen, túl műanyag autó, és nincs már benne az élni akarás, mint az állólámpásban. Túl sok a szilent és a visszajelző. A Pontonhoz képest valóban egy modern, trendi műanyagautó, műanyag lökhárítóval és sok elektronikával. Egy mai autóhoz képest maga a megtestesült mérnöki tökéletesség. Ebben még volt anyag, szokták mondani, meg ez az utolsó igazi Mercedes. Én azt gondolom, ez azért inkább vicc, azonban van némi műszaki alapja. Vannak olyan megoldások, amelyek a mai autókban már nem így vannak.

Az autógyártást számos dolog befolyásolja, nem véletlenül olyanok az autók ma, amilyenek. Nemcsak a gonosz marketingesek sulykolják, hogy nekünk tolatókamera kell, meg ülésszellőzés, hanem ezekhez az autókhoz valóban kell. Nem is szeretnék azzal foglalkozni, hogy ebből mennyi a mesterséges igénygerjesztés, és mennyi a valós szükséglet, az azonban biztos, hogy bizonyos dolgok megszűntek, átalakultak, más formában vannak jelen. Változó világunkkal megváltoztak az autók is.

Azon is hosszasan vitatkozhatnánk, hogy előnyükre vagy hátrányukra, de nem vezetne sehová. Vannak objektív előnyök, például az alacsonyabb károsanyag-kibocsátás, vagy az újrahasznosítható, illetve lebomló műanyagok a gyártásban, amelyek persze számos hátrányt is hoztak. Ezek a műanyagok már nem fognak kibírni 30 évet, ahogy a vízbázisú karosszériafesték sem. Ezt az áldozatot meg kellett hoznunk a bolygónkért. Sajnos azonban hoztunk más áldozatokat is, amelyek értelmetlenek.

A formák játéka, az ívek futása, az emelkedő övvonal divatos és sportos megjelenést kölcsönöz a mai autóknak, de a hátránya sokkal több. A jobban döntött első szélvédő és üvegek miatt az üvegfelület sokkal nagyobb, amelyet még tovább ront az üveg alatt elhelyezkedő óriási fekete hőcsapda, a műszerfal.

A legendás E500-as

Nézzük meg az 1984-ben, majdnem harminc éve megjelent W124-es Mercedes formáját. Ma sem ordít róla, hogy ennyi idős, túlzás nélkül mondhatjuk időtállónak. De a szubjektivitáson túl számos egyéb előnye van. Az övvonal nem emelkedik, a hátsó ülésen helyet foglalók sem bunkerben érzik magukat. Az ajtók nem nyílnak kilencven fokban, de nem is kell nekik, mert a tetejük nem dől befelé, az ajtónyílás könnyű ki- és beszállást tesz lehetővé. Az ablakok magasak, és az ülésekhez, a bent ülőkhöz képest mélyre nyúlnak. Ettől nem érezzük, hogy ránk nyomódik a kasztni, nem lőréseken nézünk ki.

Meglehet, valaki ezt a formát idejétmúltnak érzi, azonban számos technikai megoldással nem lehet vitatkozni.

A világ egyik legjobb kamrás dízelmotorja

A legnépszerűbb dízelmotoros változatokban, a késői modellekben megcsodálhatjuk az osztott égésterű dízeltechnika csúcsát. Az előkamrás, hengerenként négy szelepes, keresztáramú hengerfejes motorok Bosch soros adagolóval voltak szerelve, teljesen mechanikus szabályozással. A Mercedes sokáig ragaszkodott az előkamrás égéstérhez, mert ezzel csendes és rezgésmentes járású motorokat tudtak csinálni. Emelt fordulaton már nincs a motornak dízel hangja, selymesen fut, leszabályozási fordulata pedig ötezer felett volt. Tartósságuk legendás. Általában nem a futott kilométer teszi őket tönkre, hanem a buta tulajdonos.

A futómű korának legjobbja, de mai szemmel is nagyon igényes, semmiképpen nem elavult. Az alsó lengőkaros, lengéscsillapítóval vezetett, de azon kívül elhelyezett rugós első futómű, vagy a hátsó, térbeli lengőkaros, passzív kormányzásra is képes geometriájú hátsó futómű annyira pontos kerékvezetést adott, hogy nagyon puha rugókat alkalmazhattak. A nagy rugóutakon mozogó kerék szélső helyzeten sem vesz fel extrém rossz szöghelyzetet így az autó a nagy kasztni dőlések ellenére stabil marad. Az egész terv ezen alapult, puha, komfortos, de stabil futóművet akartak. Segédkereteken nyugszik, amelyek nagy szilentekkel csatlakoznak a kasztnihoz, így a futóműzaj minimális.

Egy tipikus csatlakozó

Az autó elektromos rendszere is különlegesen jó. A hatvanas évektől elterjedt csúszó sarus megoldást a Mercedes ebben a modellben csak néhol használta, inkább speciális csatlakozókat alkalmazott. Ezen csatik nem egy vékony élen, hanem egy apa- és anyaként egymásba csúszó stiften keresztül vezetik az áramot, ahol az apa stiftbe bele van forrasztva a vezeték és úgy fogja össze a műanyag csatlakozó. Az anya, a fogadó csatlakozó pedig enyhén kúpos és rugalmas, hogy nagy felületen és szorosan fogadja be az ellendarabot. A nagyobb felület kevésbé hajlamos oxidációra, átmeneti ellenállása kisebb.

A elektromos egységek, a tempomat elektronikája, a túlfeszültség relé vagy az izzókiégést figyelő elektronika diszkrét elemekből épül fel. Ellenállások, kondenzátorok, tirisztorok alkotják, amelyek javíthatók, cserélhetők.

Izzók, diszkrét elektronikai elemek

Ezen egységek beavatkozójaként szereplő aktuátorok sem az akkor már elterjedten használt léptetőmotorok, vagy egyéb elektromos szerkezetek, hanem jobbára mechanikus, elektromechanikus egységek. Javíthatók, szétszedhetők, sok fém alkatrészből állnak, nem a ma megszokott műanyagból készült, lezárt házban lévő, műanyag alkatrészes egységek, integrált vezérlővel. Ezek közül az elektromechanikus egységek közül ismert a kombik ötödik ajtó-behúzója, vagy a tempomat motorja, ami a gázbovdent húzza. Mindkettő fém házban lévő, javítható és állítható szerkezet.

Akármelyik részegységét nézzük az autónak, a gyártó csak olyan technikát használt, amely már évek óta a piacon van és bizonyított. Nevezhetjük ezt konzervativizmusnak is, ahol a maximális megbízhatóságra és tartósságra törekvés volt a motiváció.

A tempomat működtetője belülről

Az autó ajtótömítő gumija harminc év elteltével is puha és jól zár, szélzaj minimális. A fűtés nagyon hatékony, köszönhetőn a nagyon nagy légszállítású, de kis fordulatú, csendes befújó ventilátornak és a levegőcsatornák nagy keresztmetszetének.

Az autó több szerkezeti eleménél használják a motor vákuumját, vagy a központi zár pumpájának nyomását mechanikus feladatok megoldására. Erre vákuumdobok, aktuátorok szolgálnak. Így működik a központi zár, a lámpa magasságállítása, de a négyfokozatú automata váltó is vákuumvezérlésű. Ide a terheléssel arányos vákuumjel jut, és ennek megfelelően vált a váltó, figyelembe véve még pár másik mechanikus jelet. A vákuum működteti a fűtés rendszerének levegőelosztó csappantyúit is. Ha azt gondoljuk, hogy a bonyolult, több tíz méter hosszú, műanyag csövekkel szerelt vákuumrendszer majd nem lesz megbízható, óriásit tévedünk. A vákuummotorokban a membrán tartós, a csövek jól illesztettek, ha fizikai sérülés nem éri őket, nagyon sokáig bírják.

Az egész autó olyan mérnöki munka, amelyet én jobban értékelek, mint egy mikroprocesszorral vezérelt áramkörökkel telezsúfolt mai gépet. Itt még az elektronika is oldschool.

Aztán egyszer csak jött egy mail, új autó került fel a hirdetési oldalra. Még telefonról ránéztem, biztató volt. Tempomatos, memóriás ortopéd üléses, utóbbi egy levegővel fújható deréktámaszos ülést takar a Mercedes nómenklatúrában. Szín onyxszürke, amely inkább grafit- vagy delfinszürke magyarul. Még a színe is jó. A 250-es húszszelepes dízel a kedvencem, volt már ilyen motoros autóm, egy C osztály. Majdnem az ukrán határhoz utaztam érte, tisztán és csillogóan nézett rám egy tiszta és nagy udvaron, emeletes ház tövében. Azonnal tudtam, hogy az enyém lesz, bár a bőrülés nem a kedvencem.

Az eleje egy hajszálnyit lóg, de hamarosan jó lesz

Az autót kettő perc alatt átnéztem, mert tudtam, hová kell nézni. Semmi korrózió, itt-ott fényezve, de nagy zúzás nem volt soha. A tulaj hozatta be Németországból másfél éve, 290 ezernél még ott javították a szervizkönyv szerint, most 340-en áll az óra. Sok apróságot cserélt ki, ez megerősítette bennem, hogy figyelmes és gondos gazdája volt, ráadásul az utastér annyira tiszta, hogy a saját autóim sincsenek ennyire tiszták. Ennyire akkor lehet egy utastér tiszta, ha soha nem hagyták elkoszolódni, hanem folyamatosan figyeltek rá. Megvettem.

Hazafelé életre kelt az álom, amit az elmúlt körülbelül négy évben annyiszor megálmodtam. Megyek a lomha dízellel, az automata lustán de finoman kapcsolgat, a motor szépen morajlik elölről, és puhán rugózva megy a tohonya bálna. Megértem, ha valakinek nem ez a kedvence, de nekem nagyon. A kombi formája pedig az egyik legszebb, amit valaha gyártottak.

Semmi csicsedli, semmi öncélú majomkodás

Persze, mint minden használt autóra, még kellett költeni, de ezek inkább az én hülyeségeim, mert szeretem, ha minden tökéletes. Legutóbb a harmadik féklámpa kábelét húztam be újra, mert az ötödik ajtó zsanérjánál megtört. Kicseréltem a féktárcsákat, fékbetéteket, valamint a hűtőt, mert egyszer csak elkezdett folyni. Bende Tibi jóslata azonnal eszembe jutott, biztos el van átkozva, de ha ilyen az átok, nem bánom. Már túl vagyok a hatezredik közös kilométeren, mindig várom az alkalmat, hogy mehessek vele valahová. Még eltelik egy-két hónap és tökéletes lesz.

Én azt gondolom, hogy a W124-es Mercedes széria megszűnésével valami eltűnt a mi autós világunkból. A bovdennel hajtott sebességmérő kicsit ugráló mutatója, a mechanikusan átforduló napi számláló, és a kicsit nehézkes, de robusztus kapcsolók egy elmúlt kor tanúi. Egyet most megmentettem.