Az ilyen alkalmakat ki kell élvezni. Ritkán jönnek el az életben.

Útban a partira

Helga

Ahogy beleültem, az tetszett meg benne, hogy a km-számláló 300000 fölötti értéket mutat. Nem úgy, mint a korábban megtekintettek 200-250 ezres állásai, illetve volt egy 600 ezres is, ami pesti taxi volt és cserélték már a motorját, ettől inkább menekültem. Gondoltam, ezt nem nagyon tekergették (később kiderült, hogy igen, kb. egy százast).

Ha te is:
- jól érezted magad a tavalyi vetítéseken (például ezen, ezen, vagy ezen)
- élvezted a Belsőség Találkozón a földön fekve/ülve/hasalva/guggolva filmezést
- idegenkedsz a plázák zsúfoltságától, trendi hangulatától
- szereted a régi filmeket
- nosztalgiáznál egy kicsit...

...vagy csak szimplán jó társaságban, kellemesen töltenéd az idődet, akkor 2013. augusztus 2-án, pénteken autósmozizz velünk! Amit megnézünk, az természetesen egy újabb magyar klasszikus, az Autó. A filmet Böszörményi Géza rendezte, és Presser Gábor remek zenéje hallható benne.

Hozhatsz magaddal széket, havert, pokrócot, családot, jöhetsz autó nélkül, de leginkább azzal. A helyszín a szokásos Fővárosi Autósmozi a Fővárosi Autópiac területén. Kapunyitás 20 órakor, a vetítés kezdete 21.30. Jegyár: 1600 forint/fő.

Figyelem! Rágóról mindenki gondoskodjon magának, a büfében többek között zsíroskenyér és málnaszörp kapható.

Keep calm, you still have time to cut off the top.

A filmet a MANDA (Magyar Digitális Filmarchívum) biztosítja.

Fránya dolog ez a nyár, ha az ember nem megy el szabadságra, az nagyjából azt jelenti, hogy utána már jó eséllyel bent ragad egy rakás napja év végén. Ha pedig bent ragad, akkor a következő évben jön hozzá még, majd még...

Július második felében tehát elhúztam két hétre a Balatonra a családdal, egyenesen az észbontó Goodwood Festival of Speedről, ahol a csütörtökömet és péntekemet töltöttem. Ha belemennek a cikkbe, mert nem látták, kattintsanak a galériába, életem legjobb képeit lőttem ott az új a most vett, használt Canon objektívvel...

Zsibbadt még ilyenkor az agy, ez a helyzet, nincs rajta mit szépíteni. És nem, ez nem a lüktető másnaposság, amikor az embernek két feje van és a nagyobbik van belül, hanem az a hétfői realitásba visszarántó üresség, amikor csak bámulunk magunk elé, miután töröltük a merevlemezről a szemetet és tiszta lapot tömünk a heti darálóba.

A delfinarcú

Ami nagyszerű: avantgard forma, belső tér otthonossága, műszerfal borítása,belső tér variálhatósága és nagysága, alkatrészek olcsósága (már amikor egyáltalán kell), sose romlik el, nagyon gazdaságos, márkatársak összetartása és az üdvözlési szokások az úton.

Szomorú véget ért végtelen történet...

Annak ellenére, hogy a saját gazdája mondta, hogy ne vegyem meg ezt az autót, mert problémás, öreg, ki van a lelke. Azonban mint említettem, elég jól kerestem és csak az lebegett a szemem előtt, hogy új fényezés, motorfelújítás, kis teljesítménynövelés, nagy fék, nagy zene, nagy pályás foci stb. Tudjátok, csak a szokásos fiatalkori álmok.

- Tönkrement a Peugeot. Döbbent csend áll be a szerkesztőségben. Csikós hitetlen, fürkésző tekintettel fordul felém, Tom leveszi fülhallgatóját, Dani arcán együttérző, vespás mosoly jelenik meg, de ő sem elégszik meg ennyivel. Bizony, itt tartunk, hogy váratlan esemény, sőt, képtelenségnek tűnik, hogy a Rozi letérdeljen. Ráteszek még egy lapáttal: - Eltörött, szétszakadt. Mondd már, sugárzik az arcokról. - Az ablaktörlő.

Nem kell nézegetni a részleteket az összhatás a lényeg

Régóta tartozom ezzel a poszttal azoknak, akik őszinte kíváncsisággal jöttek oda hozzám a Traktormajálison, a pályanapon, meg még ki tudja, hol. Mentségemre csak annyit tudok felhozni, hogy nem történt semmi érdemleges, ami beindította volna bennem a posztírási kényszert. Tényleg, amióta nagyjából összeállt, alig nyúltam hozzá. De most hosszú és fájdalmas szenvedés után végleg eltörött az ablaktörlő kar az orrom előtt, ami gyors beavatkozást követel. És közben majdnem vettem egy másik 504-est.

Ha az öregautón kiütközik egy újabb probléma a legtöbb ember felteszi magának a kérdést: borítsak bele még egy talicska pénzt vagy vegyem tudomásul a hatalmas buktát és adjak túl rajta? Nem is tudom mikor, talán egy éve lehetett az a pillanat, amikor mindent megbocsátottam Aladárnak, az akkor még csak 31 éves Transporteremnek. Nem csak visszamenőleg, a jövőre nézve is. Azóta nem bosszankodok, ha megjelenik egy olajcsepp, elreped vagy elszakad egy gumikéder, vagy zárlatos lesz valami. Az alkatrészesnek és a szerelőnek sem fáj annyira a fizetés, már-már természetes, hogy havi 20-30, olykor 50 ezer forintot kér az öreg kisbusz a használati időszakban. Ilyenkor jó, hogy ez csak öt hónap. Tudomásul vettem, ez egy ilyen buli.

Ma reggel korán keltem, még a munkaidő előtt ki akartam juttatni az autót Buggy Bélához. Titkon remélem, hogy ő lesz az, aki az apró karbantartásoktól a mások által talán eszement hülyeségnek tartott ötleteimet megvalósítja. Találtam már rendes szerelőt, meg olyat is, aki érzi az általam elképzelt vonalat, de akiben ez a kettő egyesülne még nem. Így első nekifutásra nem terveztem komoly dolgokat, épp csak annyit, hogy nyugodt szívvel vághassak neki jövő héten a Belsőség találkozónak. Minimális olajfolyás, a múltkor felbukkant egy kis adagolási probléma, és mintha nem egyenlő arányban és túlzottan is negatív irányba dőlnének a hátsó kerekek. Biztosra akartam menni, hogy ma reggel gond nélkül eljutok Vácra, úgyhogy tegnap este meg is járattam kicsit a Tranyót. Pöcc-röff indult, simán járt, semmi nem folyt, semmi nem zörgött. Mondhatni, gyanúsan jó volt. Ahogy a ma reggel indulásnál is. Nagyjából hatvannal hömpölyögtem a forgalommal a Szentendrei úton, a motorhang még nem nyomta el a rádiót, bevallom hízott is kicsit a májam, hogy milyen fasza minden. Megálltam tankolni, gyors ellenőrzés, csöpögésnek továbbra sincs nyoma, indulás tovább. Fejben már azt tervezgettem, hogy fogom elmagyarázni a problémákat.

Aztán Aquincumnál valami elkezdett gőzölögni a motortér felől. Félreálltam. Mivel a T3 farmotoros, ezért a motor fölött van a csomagtér, amiben most csak egy fóliába csomagolt Renault Twingo faltdach és annak sallangjai voltak csak. Ugye mondtam már, hogy vannak agymenéseim? Körbenéztem, sehol semmi. Megnyugtattam magam, hogy biztos egy kis hajnali pára szorult a fólia alá, és a motor melegedésének a hatására gőzölög. A faltdachot átraktam a hátsó ülésre, visszapattantam, elindultam, de fél szemem innentől a tükröt figyelte, hogy jön-e még gőz.

Persze jött. Leszedtem a nemrég beszerzett műanyag motortérfedelet (ezúton is köszönöm Kusztó!), és akkor már tudtam, hogy munka előtt nem fér bele a váci túra. A víztartályba bemenő csőből ömlött a gőz. Legurultam egy mellékutcába, bezártam az ajtókat és bejöttem a szerkesztőségbe. Ilyen korán még sosem értem be. Munka után visszamegyek és orvosolom a problémát. Lehet, hogy hihetetlen, de egy percig sem bosszankodtam. Talán még örültem is, hogy nem múlt héten hét emberrel, csomagokkal megrakva Sopronból hazafelé repedt el a cső. Öröm az ürömben. Ez egy ilyen buli.

Ha valaki el akarná vinni figyelmeztetném, hogy nincs az autóban hűtővíz, hamar le fognak rohadni vele!

Hmm, hmm... lassan kezd összeállni a kép. Márciusban filmezték le ezt a fura öszvért a versailles-i technikai központ tesztkörén. Laikusnak semmi különös, de nézzük csak meg a képet: valahogy látványosan kicsi neki a DS3 R3-bódé (a tengelytáv elég nagy, a túraautó esetében ez előny), valahogy szélesebb és alacsonyan van, nem úgy mozog, mint egy raliautó...

...aztán valahonnan itt lett ez a kép, ami nem fake.

A Citroen tegnapi (július 17.) hivatalos bejelentése szerint mindenképpen egy túraautó-világbajnokot szeretnének Loeb mellé csapattársnak. Yves Matton csapatfőnök megerősítette, hogy  ajánlatot kapott Yvan Muller, Rob Huff és Alain Menu is.

Azt hiszem, hogy a 2014-es szezon lesz az utóbbi évek legnézettebb WTCC-évadja.

(Update: Közben a szemfüles olvasók leleplezték a tavalyi TTA-C5-ös versenyautót, köszi. De a videó még így is több, mint érdekes...)