A legnagyobb baj talán, hogy van végre egy igazán jó állólámpás Mercim. Nem, nem a Szobor, hanem a másik. Amelyik az utcán lakik, lóg az orra, horpadt az ajtaja, itt-ott elég szakadt, és a testét kézzel festettem pöttyösre a nyáron. Foltos annyira jó kocsi, hogy most már nem csupán nekem, veterános rózsaszín ködön át tűnik zsír verdának, hanem még egy sokkal újabb autóhoz szokott valakinek is. Persze, tohonya, nincs benne ABS és klíma, de még fejtámla sem, de olyan kellemesen működik, mindene olyan lineáris, hogy elmenne egy öt-hat éves használt autónak. Pedig nyolcszor idősebb.
Gyűrjük is rendesen, most két hete megint elvitte a családot Miskolc-Tapolcára, egy héttel ezelőtt pedig csak Budapesten belement bő százötven kilométer, mert a családom különböző tagjait szállítgattam vele mindenfelé. Imádom, egyfolytában örülök neki, nem tudom megunni, pedig huszonegy éve ilyen kocsival járok. Ez, látják, egyfajta autizmus, de vállalom, mert nekem jó.
tovább »
TComment blog
Nincs megjeleníthető elem