Olasz szülők gyermekeként született 1915-ben, tizenhat évesen hagyta ott az iskolát, hogy énekeljen. Személyes barátság fűzte Lucky Lucianóhoz és Frank Costellóhoz, az amerikai–olasz maffia keresztapáihoz, és John F. Kennedy és Ronald Reagan amerikai elnökökhöz is. A Las Vegasban épített szórakoztató birodalom ikonja, és közben ügyeletes hollywoodi szépfiú. Négyszer nősült, harmadik felesége a nálánál 30 évvel fiatalabb Mia Farrow, Woody Allen későbbi élettársa. Rengeteg nővel volt viszonya, többek közt Judy Garlanddal, Jacqueline Onassisszal, Kennedy elnök egykori feleségével és Marilyn Monroeval a kor szexideáljával. Több mint 70 nagylemezt és 300 kislemezt adott ki életében a huszadik század egyik legnagyobb világsztárja. Háromszor Oscar-, négyszer Golden Globe- és tizenháromszor Grammy-díjjal díjazták munkásságát, rengeteg egyéb más díj mellett. Frank Sinatra nagy kanállal habzsolta az életet, és ez igaz az autóira is.

Most pedig nézzük végig Sinatra autóit időrendben, egy-egy az adott időszakban kiadott dalával párosítva:

Amikor az ember azt hinné, hogy már mindent látott, és semmi sem tudja meglepni, akkor jön egy amerikai, és megépíti a világ legbetegebb nyerges vontatóját. Nem tudom eldönteni, hogy Mike Harrah egy megalomániás őrült, vagy hithű gépbuzi, de hogy nem kicsiben játszik, az biztos.

Mert megtehetem -adta meg a választ a mindenkit foglalkoztató kérdésre, és jobb érvet én sem tudnék felhozni amellett, hogy miért jó egy 28 literes, V24-es motort beépíteni egy kamionba. A Detroit Diesel 24V-71-es kétütemű dízelt eredetileg hajókba szánták, de nem volt elég az 1800 lóerő, így került képbe a tizenkét darab kompresszor, igaz valódi munkát csak a négy gyári végez. Mike nem is lenne igazi redneck, ha nem fejelte volna meg a művét nitro-befecskendezéssel, így hiába forgat nyolc dísznek szánt feltöltőt, a motor teljesítménye majdnem a duplájára nőtt. A hatás nem marad el:

A szerényen csak Big Mike névre keresztelt dög egy tizenkét méter hosszú alvázra került rá, amit egy Peterbilt 359-es átszabott kasznijával házasítottak össze. A bő 3400 lóerővel egy négysebességes Allison váltónak kell megküzdenie.

Gyorsan lepörgött az idei szezon. Fel sem ocsúdtunk és lám: ez volt az idei utolsó adás. Nem tudjuk, mennyire jó még és mennyire sikerült a képzeletbeli lécen átugranunk ezzel a tíz epizóddal, de biztosíthatunk mindenkit: elmebeteg ötleteink és járműveink vannak betárazva jövőre is.

A szünetben sem lazsálunk, a kamerák nem pihennek, az operatőrök, a srácok a kép mögött nem pihennek, György - a főnök - újabb kamerakezelő kütyüket és szoftvereket fejleszt, Dani, Hal Bandi és Tomi, Peti, Ogre és Zsófia asszony pedig lehajtják magukról a menetet, hogy az OMG Visuals jövőre is ugyanezekkel a majmokkal megspékelt, csokoládéként olvadó és képileg legalább ilyen színvonalú (de leginkább még jobb) műsorral térjen vissza. Ha kell, akár egy kiskamerás, lopott időben csinált kis anyaggal, vagy éppen gumifüstbe burkolt csapatással, de jövünk.

És olyan legendás dolgokkal futhat jövőre össze minden nézőnk, hogy garantáltan megnyalják a szájuk szélét a legkukacosabb autóipari trollok is. Ebben biztosak lehetnek. Mert ez a műsor él és a lendületben vagyunk nem politikai frázis csupán.

Ezt a szezont pedig mindenkinek köszönjük. Azoknak, akik segítettek és azoknak is, akik bíráltak. Minden visszajelzés kell és fontos. Csak úgy lehet olyan a műsor, hogy szeressétek.

Ne vacakoljunk, adjunk egy esélyt annak, aki tényleg közlekedik is a városban. Robogóval, autóval, biciklivel. Szavazz Winklerre és bármit megígérünk! (Egyben ennyit ér egy ilyen szavazás.)

Itt lehet, ne légy rest!

A Mazda3-asokkal megtett szibériai túráról már részletesen beszámoltam. Csuvasföld fővárosa, Csebokszári közelében azonban elvittek minket egy traktormúzeumba, amit a nagy rohanásban nem volt időm megírni. Mentségemre szolgáljon, hogy a traktormúzeum nem szalad el, és hogy most legalább pótolom az elmaradást.

Megy a vita, de ez téged sajnos már nem érdekel. Sokan most szomorúak, sokan most okosak. Hogy melyikből van több, nem tudom és nem is érdekel. Valaki azt írta, annak azért örül, hogy most már biztos nem lesz újabb Halálos Iramban-film. Tényleg? Valahol pedig egy kamasz lány zokogva gyűri össze a fényképedet, mert az apja már nem jön haza.

Valaki James Deant hozta fel. Egy ikonikus sztár szíve egy Porsche ülésében dobbant utoljára. De mikor? 1955 szeptemberében? 2013 novemberében? Valaki sértőnek találta a párhuzamot. Mert régen minden jobb volt? Valaki meg találónak. Kell ide párhuzam? Változtat valamin?

Kicsit megkésve ugyan, de betartjuk, amit megígértünk mindenkinek, aki annak idején eljött az első Faluvégi Farolásra. A rendezvényre, amelyen minden autóbuzi jól érezte magát, kortól, nemtől és autótípustól függetlenül.

Akkor még csak szerettük volna továbbvinni ezt az egész mókát, csak a fene sem tudta, hogy mennyire lesz ínyére az autóbuziknak a hideg és a csúszós aszfalt.

Csináltunk is gyorsan egy felmérést, melynek végeredménye meggyőzött minket arról, hogy érdemes még egy remek kis évadzáró csapatást összehozni. Lehet kapaszkodni, termoszt bekészíteni, itt van:

Punto: amore italiano

Nem az olasz kocsi a szar, hanem a szerelők akik úgy gondolják, hogy az olasz kocsik szarok, na azok a szerelők a szarok, Ők teszik szarrá, mint a többi nem olaszt is. Érteeem?

Rendszám van rajta, lehet használni! Egy frászt. Köhög, tüsszög a motor, nem lehet újraindítani, ha meleg, ráadásul kábé húsz lóerős. Ezek a restaurálás igazi mélypontjai, amikor kész az autó, a légy nem tud rászállni, mert seggre esik a fényezésen, amin még hajszálkarc sincs, hibátlanul csukódnak az ajtók, csillog a króm, a belső térből enni lehet, büszkén feszít a test a magas gumikon, amik mellesleg újak, benne van az aggódás, a gondoskodás, a pénz, az idő, a szeretet – nincs jobb veteránautó nála. És mégis szar.

Van egy kis probléma a legfelső részén megragadni hajlamos fékpedállal, a negyedikben vadul zörögni kezdő kormányváltó-pálcával, a döglött hangú, vén hangszóróval és az indexszel, amelyikre kézzel kicsit rá kell segíteni balra, mert nem kattan teljesen ki a villogási helyzetig. Ezeket idővel rendbe tudom tenni, de igazából egyik sem súlyos hiba. De a motor – attól falnak megyek. A Ponton azt képviseli most, amiről mindig beszélek, hogy Magyarországon ilyenek az oldtimerek: csilliókért szépre megcsinált, mutogatós darabok, amiket pocsék vezetni. Most akasztják a hóhért, nekem ilyen az autóm.

Itt minden új volt, ami benzint kevert és szikrát villantott

Megjött. Már vártuk. Mert megígérte a nő a 4 τροχοί című laptól, hogy majd küld egyet, de egyikünk sem vette komolyan. Elvégre újságíró.

Az aluljárókban minden sarkon hülyebiztos térkép van, most mégis tanácstalanul állok az egyik előtt. Tudom, hogy melyik állomásra szeretnék menni, és biztos vagyok benne, hogy innen indul a vonat, csak azt nem tudom, pontosan hol tudok felszállni rá. Odalép hozzám egy negyvenes férfi, és megkérdezi, tud-e segíteni. Nagyon kedves, hogy a búbánatba ne tudna. Megmutatom, hová tart az utam, mire kis töprengés után azt mondja, kövessem.

Sosem gondoltam volna, hogy a forgatás nélküli talajlazító eljárásokhoz bármi közöm lesz, de érkezett hozzánk egy különleges ajándék. Mindez egy félmondatból indult, ami az Égéstérben hangzott el. De ne menjünk a dolgok elébe.

Először is nézzük a mezőgazdasági vonulatot. Magyarországon nagy hagyományai vannak a tradicionális földművelésnek, vagyis annak, hogy ősszel, a betakarítás után jól felszántják a földet. Ennek vannak hatalmas előnyei, de mint egy remek tanulmányban olvastam, akad hátránya is. Például sokat kell tankolni a traktorba, mert a földet a szántás meg is forgatja, jó mélyen és ez nem kis meló, pláne, ha nedves a föld. Aztán meg kiszárad, és nem biztos, hogy az elpárolgott rengeteg nedvesség pótlódik egy szárazabb télen.

A legdurvábbat még nem is említettem: ezzel felbolygatjuk a földigiliszták életterét. Belegondolni is borzasztó, mi lenne, ha ön arra ébredne egy szép napon, hogy a lakása fejre állt? És esetleg a szomszédját kettényiszálva találja. Komolyra fordítva a szót, tényleg nem előnyös kitolni a gilisztákkal, mert ők a legjobb talajjavítók, olyanok, mint egy földben élő boci, megeszik a füvet és kikakilják, mintegy önkéntesen és adekvát módon trágyázva a földet. Erre egy bocit azért elég nehéz lenne rávenni.

Itt jönnek képbe az úgynevezett forgatás nélküli talajművelési eljárások, mint például a tárcsázás. Ennek jóval kisebb az energiaigénye, és számomra is meghökkentő módon (több év átlagát tekintve) alig kisebb terméshozammal lehet így kukoricát termelni, miközben jóval kevesebb gázolaj megy el. Továbbá az évek során jóval nagyobb marad a talaj nedvességtartalma, mintha mindig jól fel-mélyszántották volna.

Na de mit csinál a paraszt a tárcsával, miután a feloszlott téesz gépparkjából hazavisz egyet? Mit csinálna: húst süt rajta.