A Carthorttle oldalt már régóta olvasom, jó anyagaik vannak és a felületük is guszta. Külön kedvencem a Car Memes, még matricát is rendeltem tőlük. Tegnapelőtt vettem észre a posztot, amiben a Carwow kvízének kitöltése a cél, 60% felett állítólag Jedi szint. Beküldtem a listára is, bár a szintet nekik 80%-ra emeltem. Az én csúfos, tudatlan 40%-os eredményemet mindenkinek sikerült túlszárnyalni, ezen nem is csodálkozom. A vereséget sose magyarázzuk, de volt benne pár Amerika specifikus kérdés is ami kifogott rajtam.

Örök szerelem

Úgy egyébként érdemes megbarátkozni a tulajdonosnak a gondolattal, hogy az autó nem annyival megy, amennyivel mi szeretnénk, hanem amennyit éppen bír. Ha húszat, akkor húszat.

A minap ültem az úton készült képek előtt (csak fotóból 8 GB készült plusz még videók), rendezgettem őket, fésültem egybe a különböző fotómasinákkal készült fájlokat a napokra lebontott könyvtárakba, ahogy szoktam minden nagyobb kirándulás után, és bosszankodtam rajta, hogy a feleségem Canonján elfelejtettük beállítani a nyári időszámítást, ezért az ő fotói nem illeszkednek pontosan az én sonys képeim közé.

Lido di Pomposa, milyen pompás név

Hirtelen ötlet, de működhet. Ma este a Szigeten fellép a Madness. Ők csinálták talán minden idők legjobb Honda reklámfilmjeit, ezeket:

Imádom ezeket a szpotokat, és most itt az alkalom, hogy harminc év után megint Honda Jazz/City mellett fotózzuk le a dilis angolokat. Legkésőbb négyig kellene egy ilyen kisautó. Lehet több is, csak siessetek. Ha van, írjátok meg kommentbe, a Facebookra, privátba, bárhogy.

Mit gondoltok, összejön?

Ismerjék meg Chen urat, ő az. Chent az Apple News Hong Kong fedezte fel és a zerotohundred tette hírhedté, akik rátaláltak az Apple News HK hírére és lefordították. Chen úr vállalkozó, kisiparos. Nem csak műhellyel, hanem bemutatóteremmel és raktárral is rendelkezik és valószínűleg nem szívbajos (miért is lenne), hiszen ezekben kamu Brembo és AP Racing - fékeket gyárt és forgalmaz skrupulusok nélkül. (A következő képen a kész és fémhideg féktárcsába fúrja éppen a lyukakat, valószínűleg csodás hajszálrepedéseket produkálva ezzel a furatok körül.)

Gyerekként minden vágyam az volt, hogy egyszer mérnök legyek, hiszen autókkal akartam foglalkozni. Tizennégy éves koromra aztán kiderült, hogy vannak problémáim a matekkal, talán emiatt is sodort más irányba a nagybetűs. Ha már nem tervezhetek, legalább írni szeretnék róluk, de ma azért igazán sajnáltam, hogy a trigonometria túlnőtt rajtam.

Kivonat a szerkesztőség levelezési listájából:

Nino Karotta
Testvérek!
Holnap délelőtt elmennék egy 16. kerületi kereskedésbe, venni egy autót. Az a kérdés, hogy van-e valaki, aki elkísérne, hogy visszahozza az Alfát, hogy én már jöhessek az újjal? És nem, nem mondom meg, mi az. És igen, kibaszottul röhögni fogtok rajta, elsőnek és leghangosabban az, aki eljön velem. Nos?

Ha megnéznék ezt  a kisfilmet, talán a H. Péter-féle megélhetési taplók is megértenék, miért nem állunk rokkantparkolóba. Ezt még az olyan szánalmas alakok is felfogják talán, mint azok, akik azzal védekeznek, hogy csak két percre álltak meg. Meg hogy egyébként sincs annyi tolókocsis, mint amennyi mozgáskorlátozott parkoló. Az ilyeneknek üzenném: ne te döntsd el. Inkább adj hálát az égnek, hogy nem te vagy az, akinek minden centiméter számít. Mert a tolókocsit nem könnyű összecsukni, mi több bottal, mankóval sem egyszerű beszállni az autóba.

Néha azt gondolom, hogy az autógyártóknak van egy részlege, amely a teljesen értelmetlen, már-már abszurd dolgok kitalálásáért felel. Ha létezik is ez a részleg, legtöbbször csak a koncepcióautókig terjed a hatáskörük, de néha ez-az átcsusszan a résen. Mondjuk ehhez jó nagy rés kellett:

Sandra Bullock a Facebookon

A tegnap voltam a kétéves műszakin, nem is értettem, mi a fenének vizsgálgatják, miért nem ütik rá egyből a "kiváló" minősítést. Erre ma nem tudok kiszállni az autóból :)

Gondolkodtak már azon, hogy mi közös Magnum Ferrarijában, és Columbo Peugeot-jában? Egyik autó sem központi eleme a sorozatnak, mégis, nem keveset hozzátesznek a főszereplő karakteréhez, szimbolizálnak valamit. Ritkán kerülnek előtérbe, néha egy-egy üldözés, vagy a kocsi állapotára vonatkozó poén, mégis, Thomas Magnumhoz legalább annyira hozzátartozik a 308 GTS, mint a bajusz.

A Breaking Bad nálunk Totál szívás címen futott, érthetetlen módon az éjfél környéki műsorsávban. Pedig ritka zseniális sorozatról van szó: adott egy ötven éves kémiatanár, akinél rákot diagnosztizálnak. A táppénzből nem lehet megélni, anyuka hasa minimum hetedik hónapra utal, a nagyobbik fiú pedig egyetemre készül, szóval gáz van. Főhősünk kellően leleményes, ezért egy hírtelen jött ötlettől vezérelve metamfetamint kezd főzni egy volt diákjával. A terv aztán jobban sikerül a vártnál, és az egyszeri kémiatanárból az alvilág királya lesz. Közben persze elszabadul a káosz, egyre-másra bukkannak fel a zseniálisabbnál zseniálisabb karakterek, és végig ott van a szénfekete humor, talán még Guy Ritchie sem csinálná jobban.

1970, Monza. Monza, ahol abban az évben, pár hónappal később egy borzalmasan szétszakadt autóban veszíti életét a zseniális Jochen Rindt, Monza, ahol csak olyan van, hogy teltház. Áprilisban Rindt még élt és minden bizonnyal figyelemmel kísérte az 1000 kilométeres versenyt, hiszen ismerősei, barátai, versenyzőtársai kenték az aszfaltot.

Roy Pagliacci pedig leült a Parabolica elé kis, nyolcmilliméteres kamerájával és forgatott. Egy rövid kis filmet, amely alatt persze nincs hang, mert nem tudott lenni, de a Status Quo legalább olyan jó aláfestésnek. Semmi különös, gondoltam, de azért elindítottam, az ilyesmit úgysem bírja ki az ember. Varázslatos és csodálatos, pedig a hangot csak odaképzelem magamnak, a fűrésszerű 12 hengeres Porsche-boxermotort, a Ferrari visítását és a V8-as Alfa-motorok recsegését, a tetejébe pedig a fülsiketítő Matra-dobhártyaszaggatást.

Hej, ha lenne időgép, illetve ha lesz egyszer időgép, akkor ide, ebbe a kanyarba akarok visszautazni, pontosan ekkor és (hogy klasszikusokat idézzek), nem vinnék magammal semmit, csak egy szarvasbőr kesztyűt. Azt is csak azért, hogy amikor feltűnik az első égszínkék 917K, nyomában az 512-essel, ahogy féktávon túrják maguk előtt a forró aszfaltot, majd üvöltő kipufogócsöveiket rázva eltűnnek a kanyar mögött, na akkor nyúljak magamhoz lassú, egyenletes mozdulatokkal szarvasbőr kesztyűben.

És hogy valami halvány fogalma legyen annak, aki el sem tudja képzelni, micsoda gyönyörteli égzengéssel jár mindez, annak itt egy kis ízelítő.

Ja, gondolom, EZT a filmet mindenki látta már.