Imádtam a hétvégi Belga GP-t. A világ legszebb helyén, egy csodálatos pályán soha nem volt még rossz futam és feltett szándékom, hogy egyszer autóval is kipróbálom, ha már annyit szimulátoroztam rajta. Az Eau Rouge-Raidillon-kanyarkombináció pedig vitán felül a világ legjobb kombója. Nagyon gyors, gyönyörű ívű, az alján összenyomorít, a tetején kidob miközben elképesztő erők hatnak a testre. Imádom. És imádják a versenyzők is. Kár, hogy még senkinek nem jutott eszébe egy lassító-kamerát fixen odarakni az aljába, mert akkor látnánk igazán, hogy valójában négy kerékkel csúszva zuhannak bele ezek az őrültek és ha nem veszik el, akkor a tetején dobbantva repülnek ki belőle, éppen csak érintve a rázókövet. Bahhh... gyönyörű kihívás, emberes teljesítmény.

Szóval éppen ilyen felvételeket kerestem, miközben rábukkantam erre a nem túl friss videóra. Emlékszem, hogy egyszer már könyvjelzőztem, de az új szerkesztőségi géppel együtt odalettek a régi bookmarkok is, pedig érdemes megnézni. Főleg azoknak, akik előszeretettel szapulják a kevésbé szerencsés vagy gyengébb autóban ülő pilótákat. Mert ez mutatja meg valójában, milyen is egy Forma-1-es autó belülről. (A másik a Monacói helmet cam, arra is érdemes vetni egy pillantást.)

Remélem szép, nagy képernyőn nézte meg mindenki és jól látja a számokat, miközben esőgumikon öblöget Di Grassi. Durva és elég demonstratív.

Gianni kitalálta. Két pohár bor között, bal kézzel rajzolt egy egyszerű gépet, egy éket. Mielőtt az esti AS Roma meccsre kapcsolt volna a Rai1-ról, még azért csavarintott rajta egyet, ezért nem lett fából az az ék. Nem aggódott, hisz mi baj lehetne? Az ék akkor is egyszerű, ha nem fa. Az Alfa Romeo 159 Sportwagon pedig gyönyörű. Ha meg baj lenne, majd az Alfa-rajongók úgyis a Bosch-alkatrészekre fogják, vagy a törődés hiányára. Aki meg eddig sem hitt az olasz autókban, ezután sem fog. Persze akadt olyan is, aki eddig hitt, de már nem. Meg olyan is, aki az olaszt elhagyva tervez szintet lépni és vásárol franciát. Egy volt és egy leendő ex-alfakombis, Pista és Karotta tárgyalta ki, miért is nem olyan egyszerű a faék. Pláne, ha még csak nem is fa.

A kolosszus, vagyis ha kevés a Rolls-Royce

Sokan lebeszélnek a 350-esről, pedig nem rossz az, és hengerfejes sem lesz, ha nem gyilkolod hideg motorral, bemelegíted menet közben magas fokozatban, és 70-fokon már akár rá is léphetsz, nem lesz hengerfejes!

András, az Iveco PR-ese azt mondta, szerinte közepes, mármint méretre, de érdemes megnézni. Amikor kijöttünk, megkértem, hogy ha legközelebb valaki megkérdezi, nyugodtan mondja csak, hogy nagy, és bár Olaszországban van az UNESCO-világörökség kétharmada, és a Torinói Autómúzeum nem számít bele, ez a maga műfajában nagyobb durranás, mint a Colosseum, a Szent Péter bazilika, vagy a Forum Romanum.

Az előző részek tartalmából:
Elkezdtem Volkswagen Bogarat keresni.
Vettem egy bogarat, örültem neki.
Elkezdtem szerelgetni, kiderült, nagyon élvezetes dolog.
Kasznit cseréltünk rajta, szép sárga lett.
Az egyik részben pedig felpolíroztam
Ezúttal lerobbantunk az út szélén

Lilla: Ez a csotrogány nem fogja kibírni addig, az tuti. Legalább vigyük el az én kis szerszámkészletemet a Mazdából. Vagy menjünk azzal.
Tibby: Ugyan, nem lesz itt semmi gond, hiszen a kerékcsapágyakat és a fesszabályzót is kicseréltük.

A Velencei tó magasságában blokkolt a bal első kerék, majdnem keresztbefordítva az autót. A hegyhátszentjakabi Belsőség találkozóra igyekeztünk az M7-esen. A Bogárhátú némi égett szag és füst keretében lelassult, de kormányozható maradt. A leállósávon elgurulgattunk az első kihajtóig, alig egy kilométerre, majd onnan Pázmándig, a Hegyalja vendéglő parkolójáig. Szinte lépésben, mondjuk hússzal. Ott a tűző napon kézifékkel megálltunk, és néztünk egymásra Böbével és Lillával, hogy ez most mi volt?

Ha már megszívtuk, legalább ehessünk

Eddig nálam ez az év videója. Tudom, hogy nem friss, de most láttam először. Igazi, rendes, őszinte háztáji barkács, ahogy azt egy szükségből mindenhez kicsit értő paraszttól az ember megszokta. És tökéletes humor, egyszerű eszközökkel.

Mert mit csinál az ember, ha van egy tizenkilencezer köbcentis, V12-es, léghűtéses Deutz motorja a padláson? Kereket szerel rá, a traktor mögé köti (mert azért valamivel mozgatni is kell), és néha beindítja. Nagy motor, kell az indításhoz a kraft, ezért a traktor teljesítményleadó tengelyével (TLT) pörgeti meg a behemótot. Már a barkács-csatlakozó, az önkioldó rögzítőstifttel együtt megér egy misét, pedig hol vagyunk még a csúcsponttól. 

De mit is lehet egy hátbrzongatóan szép hangon járó, 200 lóerős motorral kezdeni? Hát varrógépet hajtani! Jean-Pierre kedveli a német technikát, a Deutz tengelyéhez egy Singert csatlakoztat. Nekem itt elállt a lélegzetem. Magnifique! Chapeau!

A koronát az egészre a túlmozgásos terrier teszi fel, aki addig nem fog megnyugodni, amíg a lendkerék ki nem veri pár fogát. Csodás videó, mondtam már?

Azt sejtettük, hogy Prokee Parkolásasszisztens? Tolatóradar? Mind felesleges filefranc című posztjához jönnek majd olyan alternatív megoldások, amiktől leesik az állunk, de tothbel felhasználó Suzuki SX-4-ének periszkópos kamerája mindenen túltesz.

"Egy Philips 7" monitor lett beépítve egy házilag gyártott műanyag középkonzolelembe. A kibillentés 5 Volttal, a behúzás 12 Volttal megy. A gyári középkonzolelem nyitható fedele és a szivargyújtó lett megtartva a többi saját terv. Tartozik hozzá a lökhárító alól periszkópszerűen lesüllyedő és indexre elforduló kamera, amely, ha nem használjuk visszabújik a lökhárító alá."

Szép, igényes és profi munka, gratulálunk. Aki pedig hitetlenkedne, hogy ez jól működik, nézze csak meg a videókat:

Így jön le a hátsó lökhárító alatt a kis kamera

Így forog az index kapcsolásával

És a legprofibb a képernyő nyílási mechanizmusa rükverc kapcsolására

Több gyártó is megirigyelhetné ezt a profi, összehangolt működést. A szerkesztőség egy emberként gratulál.

Simson Marci posztolta legfrissebb fejlesztését a garázsba állást segítő rendszerről:

...amiről nekem meg eszembe jutott számtalan egyéb megoldás is, a szépemlékű Ezermester barkácsmagazin olvasói ötleteit megszégyenítő kreativitással.

Az Autófílián is lőttünk már kreatív ötletet, de a Dacia klub oldalán is találunk labdás javaslatot - nekem egyébként ez tetszik legjobban. A padlóba fúrt léc is elterjedt, a megfelelő pontban rögzítve megfogja a kereket.

Ezek azonban egy-egy autóra kalibrálva működnek csak, ellentétben a falra ragasztott (esetleg csak oda támasztott) hungarocell lappal, ami bármilyen autónál megbízható nyiszorgással jelzi a szabad terület végét.

Abban viszont biztosak vagyunk, hogy a tízmillió mérnök országában ezeknél CSAK JOBB konstrukciók léteznek, ezért kommentben várjuk az ötleteket.

Tehát, te, Kedves Olvasó, hogyan parkolsz?

Mostanra már mindent tudunk a Szigetről: nyereséges volt, sokan voltak, nagyjából mindenki boldog –talán a sünöket kivéve. Érdekes, hogy amit a statisztikákban is említettek, miszerint sokan szenvedtek a végtagsérülést, a helyszínen is ki lehetett szúrni. Feltűnt, mennyien bicegnek mankóra támaszkodva.

Szombaton voltam kint, kimondottan azért, hogy megnézzem, milyen autókkal jöttek a fiatalok, meg az is érdekelt, a szigeten dolgozók mivel tartják mozgásban a bulit. Ez volt a nap,amikor kudarcba fulladt az ős-Honda Jazz (Japánban City néven futott) beszerzési kísérletem (illetve lett, de addigra már késő volt). Nagyon jó gépeket találtam, a kempingben széles spektrumon mozgott a felhozatal, volt ott minden. A Szigeten fellépők és a rendezvényt üzemeltetők is izgalmas autókat-motorokat használnak a napi hajtásban, ezeket is megmutatom, érdemes egyik-másik képen hosszabban elcsemegézni.

Egy tekercs szigetelőszalag kell csak, hogy mindenkinek elmondhassa az ember, éppen hová tart

Ennyiből a fene nem mondja meg, iskolabusz vagy rabszállító volt eredetileg, az biztos, valamikor viszkis promócióhoz használták, az oldala egy egyben lenyitható színpadnak tűnik

Néhány hete készült egy poszt, ahol szóba került a Top Fuel versenyzés. Abszurd dolog, amit talán a számok jellemeznek a legjobban. Például csak a csavarkompresszor hajtása 900 lóerőt emészt fel, de nem baj, mert a motor amúgy is legalább 8000 lóerős. Percenként 291 liter üzemanyag fogy – vagyis csak fogyna, hiszen mindössze bő 4 másodpercet jár a motor. Ami talán a legmeredekebb, hogy a kiáramló kipufogógáz majd' 400 kilónyi leszorítóerőt termel. Lehetne még ragozni, de akárhonnan is nézzük a pilóta egy atomvillanást lovagol meg, ami mindenhogy rizikós. 6 g ver tarkón a rajtnál, és 6 g présel fel az övre, amikor kinyílik a kevlár ernyő. 

Mindezek fényében inkább az a csoda, hogy nem az összes futam végződik így: