Miért nem létezik luxusautó, amiben legalább nagyjából minden benne van?

Vélemények az azonos című cikkünkről.

Akár hiszi az olvasó, akár nem, számos reklámszerződést utasítottam már el, mert a reklámozandó termék szargyanús volt. Tehát pusztán mert az ilyesmi talált pénz, még nem cuppanok rá, hiszen mindenféle bóvlik hirdetésével az ember elég hamar lelakja a saját imidzsét.

Amikor a Statoil ügynöksége megkeresett, hogy lennék-e a Statoil magyar arca, kis gondolkodási időt kértem, mert a büdös életben nem hallottam a Statoilról, úgyhogy utánaolvastam. Skandinávia legnagyobb cége, 1972 óta mókolják a fúrótornyaikat az Északi-tengerbe, mely olajon a Brent olajipari szabvány is alapul. A skandináv termékek nagy általánosságban nem arról híresek, hogy gagyik, úgyhogy fellélegeztem: oké.

Az nyilvánvaló volt, hogy prémium olaj, és hogy a világon mindenhez van olajuk, a dömpertől a tankhajón át a szupersport motorokig. Tehát jó, de ki tudja, mennyire? Milyen pompás volna például, ha kurva jó lenne a Statoil olaj, ábrándoztam holdas éjszakákon. Mert egy olaj nagyrészt hit kérdése: igen nehéz megmondani, jobb-e az egyik, mint a másik. Egzakt összehasonlító teszt kéne azonos motorú azonos autókkal, azokos körülmények között, satöbbi, satöbbi. Mert különben ha az ember nem valami gyanúsan olcsó olajat vesz, és tényleg kicseréli az olajat 5-10 ezer kilométerenként (szűrőstül, természetesen), nagy baj nem történhet.

Van viszont, ahol hamar egzakt tesztelést lehet végezni, és ez nem más, mint a saját Vmaxom. A Vmaxban ugyanis a motorolaj keni a kuplungot, motor, kuplung és váltó egy körön van (A Harley például háromféle olajat használ.) Motor és kuplung olajszempontból ellenérdekelt felek, az egyiknek az a jó, ha csúszik, a másiknak időnként meg kell tapadnia, ezért az ilyen olajokba (kuplung)csúszásgátló adalékot is raknak.

VMax Zsolt régóta csak a Castrolban hisz. A VMax valahogy azzal pont jó volt. Néha próbáltam mást is, egyszer pl. egy Quaker State-rajongó meggyőzött, hogy a Quaker State mennyire jó, és kipróbáltam az akkor már Midland néven futó olajukat. VMax Zsolt persze jó előre óbégatott, hogy haha, „Swiss premium oil”, egyenesen az alpesi olajkutakból. Aztán nem is lett jó a Midland, csúszott vele a kuplung. Próbáltam Mobil1-et, azzal se volt jó a váltó, úgyhogy egy idő után nem törődtem vele: legyen Castrol.

Most viszont kipróbáltuk a Statoil RacingWay 10W40-et, és megváltozott az életem, mint a lengyel statisztának, akinek a prosztatagyógyszertől lelohadt a húgycsövén a fánknyi daganat. Hogy a Vmax jobban menne, természetesen képtelenség, az is egy távolabbi projekt, hogy megnézzük, melyik olaj mekkora nyomást tud különböző üzemi hőfokokon. Hanem egyvalamin nagyon hamar látszik a jó olaj, és az a váltó. A VMax órája 53 ezer kilométert mutat, nagyjából annyi is lehet benne. Ez egy motornál már nem kevés, bár a VMaxnál nem is sok. A váltója olyan volt, amilyen, semmi különös. Mióta – és most jön a riasztó reklámszöveg – Statoil van a VMaxban, drasztikusan javult a váltó életminősége.

Négy éven át megszoktam például, hogy miután üresbe raktam, az ellenőrző lámpára pillantok, üresben van-e. Minden motornál ezt csinálom. A VMax most olyan, amilyen jó sose volt, talán még újkorában sem, bár én csak 18 ezer kilométeres kora óta ismerem.

Döbbenetes. Kettesben csak rálehelek a pedálra, és már kint is van, mármint üresben, egyesben csak megsimítom és már gyullad is a zöld lámpa. Az üres, általában ez az, amivel kisebb-nagyobb gond még új motorok váltóinál is gyakran fordul elő. Az új olajjal olyan 7-800 kilométert tettem meg, és egyszerűen nem tudom megszokni, hogy felesleges ránézni az N-lámpára: ha úgy érzem, üresben van, és kész. Mindig ránézek ellenőrzésképpen, és mindig ég a zöld. Ilyet még tényleg nem tapasztaltam. Ha valaki még próbálta, írja már meg, mit tapasztalt, én egyelőre csak azt mondhatom, VMaxokba rakott Statoil Racing Way-ért vállalom a felelősséget.

Az Országos Rendőr Főkapitányság megbízásából videoklip készült az ittas vezetés ellen. Ahogy a rendőrség oldalán olvasható:
A „Tiszta fejjel Projekt”: Lola, Tóth Gabi, Völgyesi Gabi, Puskás Peti, Márk, Molnár Tamás (AntiFitness), Gáspár Laci közösen énekelt dalában egy végzetesnek ígérkező estét énekelnek meg. A klipben kiderül, a végzetes autós kaland csak álom volt. A valóságban ellenben hétről hétre tucatnyi fiatal veszíti el értelmetlenül az életét az ún. diszkó balesetek során. A Tiszta Fejjel kampány üzenete: „Ne haljon meg senki oktalanul!”

 A dal szerzői: Szabó Zé és Kyoto. Producer: Gold Records

Hát ehhez (azon ironikus mellékkörülmény megemlítésén kívül, hogy Égő Ákos kollégánk hosszú ideje E85-re átállított Saab kabriója, tehát egy alkoholüzemű autó szerepel az alkoholellenes klipben), nincs mit hozzátennünk.

Ellenben teljesen véletlenül találtam ma a neten ezt:

Az Unscrew America (Csavard ki Amerikát) kampány idén februárban indult, a nonprofit szervezetet egy Lesley Chilcott nevű producer hozta létre, a fantasztikus weboldallal (katt a képre) és tévéreklámokkal operáló kommunikációs kampány célja, hogy a hagyományos izzók helyett átszoktassa a népet a jóval energiatakarékosabb LED-ekre, vagy CFL fényforrásokra. A kampány támogatója egyebek mellett Austin városa.

Két nemes cél, két eszköz; én itt befejezem, és nem kezdem el fejtegetni, hogy szerintem melyik jobb, hitelesebb, melyik hív fel inkább aktivitásra, melyik segít jobban azonosulnom a kitűzött céllal. Pedig van véleményem arról, hol sikerült jobban felhasználni a rendelkezésre álló forrásokat.

A Belsőségről már ismert magyar Aprilia Motó 6.5 közösség egyik bandatagja, Krisz küldte ezeket a képeket. 

Tesóm fotózta Londonban, az Objektum a saját... "kerekén" parkolt le. Azt mondja, hogy valami vékony tömör gumi van rajta, és egy szerecsen vezette. Húsz perce pusztulunk rajta.

Ehhez a Hummerhez nem tudok mit hozzátenni, én már két napja pusztulok a hülyeség rügyezésén. Peres gumi? Pimp felni? Felkel még a bognárok napja!

Csak dögleni akartam, de a hétvége füsttel és olajszaggal lett átitatva. Szombaton Tóth Zoli kolléga szellemi támogatást nyújtott ahhoz, hogy Karotta elvegye a driftszüzességem, ma reggelre pedig adott volt az útirány: a pestszentlőrinci veteránbörze.

Idei motorépítő bajnokunk, Szakál hívott ki, és biztosított arról, hogy sok bolondság kapható. Nem vert át, volt minden, igaz egy imolai triphez képest ez annyira üt csak ki, mint az aszpirin-kóla. Viszont volt valami, amivel nem találkozhatunk a nagy nemzetközi börzéken: négyhengeres Pannónia blokk. A két darab kéthengeres, kétütemű blokk kényszerű háztáji házassága a magyar ták dicsősége: a nagyjából 50-60 lovas motor sehol másutt nem létezhetne - ez a magyar szükséggazdaság fészerszintű válasza Japánnak.

Többen próbálták meg legyártani a magyar ötszázast, van, akinek sikerült, valakinek beletörött a bicskája. Hogy ez itt éppen működik és megbízható-e? Fogalmam sincs. Ettől függetlenül kéne, nagyon. Nem csak erre a hétvégére.

Nekrológ - majd feltámadás

A négy tagú család SÉRTETLENÜL mászott ki a természetesen továbbra is működő ablakok lehúzása után. Visszafordítás után az összes ajtó nyitható volt, pedig kapott szegény autó rendesen.(...)Ismét eltelt majdnem egy év. Az autó szebb és jobb, mint valaha.

És a folytatás... 100% élvezet

Ismerem a márkát és a magyar felhozatalt. Teljesen reménytelen közel gyári állapotú 126-ost találni, pláne emberi áron. Jó, ha negyedévente felbukkan a hirdetések közt egy kicsit is normálisan kinéző darab, de annak az ára is rettenetes.

Miért éppen Kangoo

Az autót júliusban rendeltük meg, még várunk rá, de addig is gondoltam leírom miért esett rá a választás.

Nagyon szép képek voltak róla...

Kapcsolatunk egy szép márciusi napon, egészen pontosan 2006.03.14-én kezdődött. Normális ember nem vette meg volna ezt az autót...

2000-ben alapítottam a Saab 900 Klubot, és azóta minden évben, ahogy közeledik az aktuális találkozó nyomasztom a független szervizeket - természetesen egy kis támogatás reményében - hogy jöjjenek a találkozóra mutassák meg magukat, jó lesz az mindannyiunknak. A legtöbb esetben mindig azt a választ kaptam, hogy látnak ők Saabot egész héten, had találkozzanak inkább a családjukkal a hét végén Saab mentesen. Rendben, utáltam, de érthető álláspont.

Aztán ahogy múlt az idő, sikerült szinte mindenkit behülyíteni, és évente egy hétvégén a szervizek is megjelentek a találkozókon. Ez csak azért meséltem el, hogy lássátok a hozzáállást azok esetében, akik javításával keresik kenyerük. Nincs ez máshogy más típus esetén sem, a szabadidejében melyik szerelő kívánja az autókat.

Na de most az elmebaj jeleit kezdtem felfedezni az egyik szerviz munkatársain. Ahelyett, hogy feledve a márkát vidáman vitorláznának a Balatonon vagy a gyerekkel sétálnának az állatkertben, filmezésbe kezdtek. Érdeklődtem a motivációról, elvégre sokszor arra sincs idejük, hogy a telefont felvegyék. De úgy tűnik, egyszerűen örömüket lelik az alkotásban, és ha ez másnak is tetszik, akkor az külön jó.

Rövid filmeken keresztül leplezik le a Saabok titkos hibáit, tájékoztatnak, mire kell ügyelni vásárláskor, és a tervek között a házilag elvégezhető javítások is szerepelnek. Rendkívül frappáns és rövid nevet találtak a filmes webszájtnak: www.igyszeresdasaabod.hu pedig lehetett volna www.rovidtajekoztatofilmekasaabokrejtetthibairolésegyebrdekesdolgok.hu is.

Most még hírlevél formájában juthatunk az éltető Saab dokumentumokhoz, de gondolom a régebbi anyagok egyszer csak megjelennek az oldalon. Itt a legelső: Mire kell figyelni egy Saab kiválasztásánál. Legalább az első pár képkockát érdemes megnézni, Győri-Dani Gábor tekintete megéri.

Aki már készített filmet, vagy csak a közelébe volt tudja, micsoda vezeklés egy amatőrnek. A vágással vannak fenntartásaim, de ennek ellenére úgy érzem, nem lett  rossz. Én örülök, hogy a Saabról elindult a sorozat, ismerve az autót szerintem lesz téma bőven. Jó lenne viszont, ha előkerülnének további elmebetegek is, akik más-más típust dolgoznának fel. Mondjuk a múltkor eltévedtem a skoda-orrmotor.hu oldalra és ott a műhelytitkoknál típusra bontva sorakoztak a szerelési ötletek. Ugyanez filmben még izgalmasabb lenne.



Amikor elindult a projekt, nagy titokzatosan megkerestek, nincs-e képi ötletem a Saab szeretet témakörben. Bár nem tudtam mire készülnek, nekem azonnal beugrott egy régi sajtófotó, amin egy csaj simogat egy Saabot. Na mondom, ennél jobbat én sem tudok, csináljuk meg házon belül.

Járt az agyam, ki az a lány ismerősöm, aki hajlandó ráfeküdni egy motorháztetőre. Aztán beugrott a teljesen evidens személy: Péter Anna. Anna főállásban divattervező és esetleg a TotalCar illetve mostanában az autoblog.hu oldalról lehet ismerős. Ő nyitott minden autóbuzulásra - és bár 240-es Volvóval jár -, gondoltam felkérem a modellkedés nemes feladatára, csak tud ő Saabot is szeretni.  Felhívtam, éppen valami inges bizniszt bonyolított, de mondta, van egy órája a fotózásra, felvesz valami szép ruhát (ami persze nem látszik a képen, még a nyakpántot is kiretusáltam).
 
A IX. kerületben a Duna partra mentünk fényképezni az OG Saab 900 cabriómmal. Nem mondom, hogy ideális helyszín, de nem volt sok időnk vacakolni. Éppen sütött a nap, ki kellett használni a jó időt. A fényképezés közben kiderült, hogy a hatvan fokosra melegedett sötét motorháztetőre nem lehet csak úgy ráfeküdni, ezért Anna arca alá papírzsebkendőt raktunk. A keze alá viszont nem rakhattunk semmit, így Anna hősiesen tűrt. Minden óvatosság ellenére bal kezének körömlakkja valósággal ráolvadt a motorháztetőre, még most is ott van, valahogy le kell majd polírozni. Szerencsére volt nálam egy takaró, így legalább nem kellett a földre térdelnie. 


Anna tenyere is megperzselődött

El tudjátok képzelni a szituációt milyen szép látvány lehettünk. Aki arra járt, kivétel nélkül lassított, és kíváncsian leste mi alakul ki a dologból. Két félmeztelen fiatalember nem is bírta ki, megálltak az út közepén, kipattantak a Swiftből és hozzánk sétáltak, hogy nézhetik-e. Persze valami durvábbra számítottak, és egy autó előtt térdelő lány ígéretesebbnek tűnt. De mivel látták, hogy csupán az elemekkel küzdünk, és nem szállhatnak be a buliba, így hát csak a Saabot nézegették meg, majd csalódottan tovább hajtottak.
Csináltam körülbelül 50 képet, de az utolsó előtti fotó az, ami megfelelő lett.  Minden elismerésem Annáé volt, a tűző napon nem könnyű szeretni egy Saabot. Aztán mielőtt a dolgunkra indultunk, egy darabig viccelődtünk azzal, hogy az igyszeresdasaabod.hu arca annyira szereti a Saabot, hogy Volvoval jár.

Tisztelt Winkler úr!

Mivel anno még ön számolt be erről a RAM-ről, ezért úgy gondoltam, érdekes lehet, hogy árulják ezt a vasat itt.

Ezúton is minden jót sok egészséget, és erőt a munkájához. És ha arra megkérhetném hogy a késobbiekben én (és szerintem még sokan mások is) nagyon örülnének hogy ha amerikai piacon lévő autókat tesztelgetne (gondolok itt főként a pick upokra és a nagy terepjárókra ). Most voltam kint az USA-ban 2hónapja jöttem visza és szeretnék ezekről az autókról többet megtudni és szerintem mások is:P:D.

Üdv: Lőrinc

A varázspöcök egy szelep, ami a tágulási tartályból engedi ki a levegőt. Ha nem állunk meg 45 liternél, simán több üzemanyag is belemegy az autóba, mert a tágulási tartályt is feltöltjük. Így ha valakinek 50 litert tankolnak valamilyen VW konszern autóba, ami nem teljesen üres, nem biztos, hogy azonnal átverésre kell gondolnia.

Széndioxiddal terhelt melegedő világunkban nap mint nap gyötör a lelkiismeretfurdalás: miért ingázom én belső égéssel napi kétszer hatvan kilométert valami környezetbarátabb megoldás helyett? Tömegközlekedni egyelőre drága, lassú, kényelmetlen, gyakorta büdös; nincs pénzem egy új Tesla Roadsterre, de még egy Twike-ra sem. Nézzük, kínál-e megoldást a használtpiac a problémámra. Mondjuk úgy egy milláig bezárólag.

A magyar piac nem bővelkedik öreg alternatív energiaforrású autókban, az Expresszen a többmilliós Priusok, Lexusok képviselte hibrid mezőnyt leszámítva alig-alig bukkan fel bármi, ami nem belsőégésű. Egy nyilvánvalóan hibásan rögzített, bontásra szánt 626-os Mazda mellett mindössze egy Puli árválkodik a nyilvántartásban:

A kissé kétségbeesett és szűkszavú magyar hirdetés nem nekem szól: a Puli még újkorában sem tudott hatvan kilométert egy feltöltéssel. Inkább a Mobiléhez fordultam, hátha tőlünk a térképen balra jobb a helyzet olcsó villanyautó-fronton. Keresési feltételek:legyen olcsóbb négyezer eurónál, legyen elektromos.

Gyorsan leszkrollozok a találati listában, a rokkantkocsikat, lepukkant golfkocsikat, de még a Balkancar targoncát is figyelmen kívül hagyom; az első érdekes találat ez:

Együléses, négy kilowatt teljesítményű villanymotor - ez se nekem való, alkalmatlan százhúsz kilométeres napi ingázásra, de legalább jól néz ki. City EL-nek hívják, Dániában fejlesztették a '80-as évek derekán. Az első években - ekkor készült az eladó jármű is - még ólom-sav akkuval szerelték, a 280 kilós jármű négy lóerős teljesítményével így 40-50 km-t tud egy feltöltéssel, 55 km/h végsebességre képes.

A háromkerekű izét ma már németek készítik, Németországban. A későbbi változatokat már nikkel-kadmium vagy lítium-ion akku és modernebb motor hajtja, a legfejlettebb City EL 63 km/h-t tud, és óvatosan hajtva akár 90 kilométert is kibír. Na! Ez már érdekesebben hangzik! Kár, hogy a keretösszegbe nem fér bele egy ilyen korszerű kisvacak sem.

1999-es City EL, 2899 euróért

Jó tudni, hogy a City EL a korszerűbb akkuval sokkal könnyebb is lett: a gyártó erős oldalszélben nem ajánl 50 km/h-nál magasabb sebességet - még tán felborulna a gép. Brrr. Inkább nézzünk valami erősebbet, négykerekűt.

Ez a kis kékség egy Kewet El-Jet 2. 1992-ben készült, tíz lóerős, 3400 euróért árulják. Üssük csak fel a Wikipédiát! Nahát, a Kewet is dán-német vállalkozás! Knud Erik Westergaard alapította '71-ben, a cég '95-ben áttelepült Németországab, '98-ban pedig szépen csődbe ment. A Kewet autócskák glicenszjogait most egy norvég vállalat birtokolja.

A képek alapján kifejezetten megkedveltem a 16 éves csöppséget, , de a szöveges leírást átfutva jön a hideg zuhany: az El-Jet 2 húsz kilométert tud egy tank árammal. A boltba el tudnék szaladgálni vele tejért, kenyérért, sörért, de a szerkesztőségig kétszer kéne feltöltenem, majd munkaidő után hazafelé is még kétszer (ha meló közben bedugom a konnektorba), ez pedig csak akkor jönne össze, ha egy nap vagy negyven órából állna. Tovább.

Hopp, nincs tovább, a következő értékelhető jármű már majdnem 11 ezer euró. Pedig ezzel tudnék mit kezdeni.

Renault Clio Electrique, ’96-os, igazi autó! Semmi kísérleti jelleg, igazi gyári modell. (A PSA is gyártott elektromos Saxókat, 106-osokat, francia közművek vásárolták őket előszeretettel.)

22 lóerős villanymotorja már csaknem a szokványos országúti sebességig gyorsíthatja, egy feltöltéssel akár nyolcvan kilométert is elmegy (persze nem végsebességgel, sajnos). Elektromos ablak, centrálzár, szervokormány - mi kell még? Ja, a pénz.

Hát ennyi, egyelőre nem tudom gyors, hatékony, emissziómentes járművel kiváltani a Burgmant meg a BMW-t. Kivéve, ha közelebb költözöm a szerkesztőséghez. Vagy spórolok még pár tízezer eurót, és megvárom az Európába – állítólag – két év múlva beköszöntő Chevy Voltot.

SAJTÓKÖZLEMÉNY

Pirelli – A legnagyobb presztízsű járművek gyári szerelésű, „csúcskivitelű” gumiabroncsainak piacvezető szállítója a Párizsi Autószalonon

A Winter Sottozero Serie II, a Pirelli téli kínálatának zászlóshajója ezen az eseményen debütál Franciaországban.

A stand három vezérmotívuma a következő:
- a prémium modellsorozat, ahol a Pirelli két fő termékkel: a Winter Sottozero™ Serie II-vel és az új PZero™-val biztosítja vezető pozícióját
- biztonság és környezetvédelem az új Cinturato™ abroncscsaláddal
- a híres Pirelli naptár, amelyet most először interaktív, retrospektív megközelítésben mutatnak be.

A kiállítás 15 napja alatt bemutatott, legnagyobb teljesítményű autólegendák gumiabroncs-szállítójaként a Pirelli magától értetődő választás a világ legkiválóbb autógyártói számára. A Pirellivel szerelt legújabb, legizgatottabban várt modellek között olyan nevekkel találkozhatunk, mint a Ferrari California, a Maserati Granturismo S4.7 és Quattroporte S4.2, a modellfrissítésen átesett Porsche 997, a Mercedes-Benz GLK, az Audi Q5 és az új A6, az Alfa Romeo Mito, az Abarth 500, a Volkswagen Scirocco és sokan mások.

Minden autószalon tele van csajokkal. Jó csajokkal. Jó csajokkal, akik azért állnak a standokon, hogy a sok hülye odamenjen, guvassza a szemit. A párizsi szalon is ilyen volt.

Azért is vannak ott csajok, hogy a hülye újságíró menjen oda, és fotózzon. Aztán a fotóra hátha rákerül a csaj mögött darvadozó autó is. És akkor majd a cikkekben jól látszik is a csaj mögött az autó, és akkor lesz jó nagy publicitás az autónak. Is.

Hát én hülye újságíró, lefotóztam a csajokat. Nem volt mind olyan jó, mint például a torinói szalonon, de a frankfurtin és a genfin is jobb szokott lenni a felhozatal. De azért némi szelekcióval akadt néhány lencsebarát kinézetű is. És ide most kiteszem, ami összejött, hogy a hozzám hasonlók is lássák őket, azok persze, akik nem voltak ott. Meg egyáltalán - amúgy is lefotóztam volna őket, hiszen szinte kérték. Ha gondolják, kattintással nyilvánítsanak a poszt végén véleményt. Amint szavaztak, azonnal látják az addigi statisztikát is.

Első képünk a szalon előtti estén, a GM-összprezentáción készült. Spanyolos hatás a piros ruhás leányzón, de a beltartalom inkább angolos. Az autó egy leendő Chevrolet Orlando.