- Figyelj, figyelj, baró videót láttam a Tube-on az előbb, valami csóka csapatott valami turbóssal egy poros úton fel egy hegyre. Ismered?
Nem volt nehéz kitalálni, mire gondolt drága lelkes, ifjú barátom.
- Gondolom a Climb Dance-re gondoltál Ari Vatanennel.
- Igen, igen, az volt az, de ki az az Ari Vatanen?
Na, mit mondjon egy ilyennek az ember? Válasz helyett küldtem neki egy videót.
- Nesze, nézegesd.

Azóta nem jelentkezett a srác. Remélem, elsüllyedt szégyenében.
Nem kellett sokat gondolkodnom rajta, hogy mikor raktam volna tele először a pelenkát. Olyan 15-20 másodperc múlva már biztos.
AZ a mentés pedig valami félelmetes. Ember vagy gép?

A gazdasági válság ellenére jó évet zárt a BMW M GmbH, hiszen 2008 novemberéig bezárólag 22 340 autót adott el, ami az egy évvel korábbi eredményhez képest (14 092) több, mint 58 százalékos NÖVEKEDÉS.
Az új E90 M3-nak köszönhető a siker javarésze, hiszen viszik, mint a cukrot, mintegy kétszer olyan jól, mint elődjét, az E46-ot.
„A tény, hogy kereskedőink az utóbbi kilenc hónapban átlagosan jóval több autót adnak el a tavalyi évhez képest, még ezekben a világgazdaság számára drámai időkben is kitűnően példázzák a BMW M modellek iránt érzett növekvő elragadtatottságot és autóink attraktivitását.”- nyilatkozta Ludwig Willisch az M GmbH elnöke.

És, - teszem hozzá, - minden bizonnyal igaza is van. Menjen jól az M divíziónak, menjen jól a BMW-nek, hiszen oly sok kitűnő, szinte ikonikus modellel melengették már az autóbuzi szívet, hogy nem lehet haragudni rájuk (amíg nem lesz dízel M3).
De! (És itt a bogaram.)
Vajon a varázslatosan növekvő számok mit jelentenek?
Hogy nőtt a vezetés örömét keresők tábora?
Kikben adrenalin túltengést okoznak a pengeéles kormányreakciók, mosolyt minden egyes leheletfinom gázpedálsimítás?
Kiknek kevés volt a soros hathengeres érces hangja?
Nem hiszem.

Az új M3 fáj nekem. Kit érdekel? – kérdezhetnék, és igazuk van, ez csak egy apró szikra volt, a gyújtózsinór másik végén szomorúan robban a tény, a tény, hogy a profit érdekében –sajnos- egyre inkább „puhulnak”, válnak úgymond „user friendly”-vé az olyan rétegmodellek, melyek pár éve még csak tényleg hozzáértő kezet és főleg fejet kívántak meg. A Type-R, az M3, a WRX, csak egy pár példa. Honnan jöttek és hová jutottak?
Nem veszett ki egy kicsit az élményautókból maga az élmény?
Persze saját kategóriájukon belül a mai napig az élvezetes, príma autók közé tartoznak, de hol az a (nem is pici) nyersesség, a kompromisszum, amit vállalni kellett anno, a szerethetőség? Azért fogy ennyi M3, mert sikerült bénabiztos, villantós verdává degradálni?

„This is business Sonny, nothing personal.” - mondta Solozzo.
Tudom, hogy akadnak páran, akik megértenek.
A többieknek ez csak kis kesergő egy értetlentől.
Sebaj, megnézem ismét a 2005-ös Goodwood Revival  DVD-t, azt a részt, ahol a 76 éves Stirling Moss keresztberakja a Lotus Cortinát a Lavant-kanyarban. Csak úgy. Esküszöm, csillog a szeme közben…

Születésnapokra lopjuk az alumínium mérföldköveket, átlagban 20 perc alatt halunk meg a leállósávban, és ha defektet kap, az autópályán bárki kaphat terelést.

Vélemények az azonos című cikkünkről.

Suzuki rally

Nemrég vettem az autót nagyon erős és teljesen épp. Sajnos mikor elhoztuk 120km után csapágyas lett. Most készül az autó és nagyon várom már!

17 évesen vettem át életem első autóját

A színválaszték egyenesen lenyűgözött: a sok vajszínű jármű között állt ez az egyetlen kék példány. Itthon nem kis büszkeséggel mutogattuk ismerőseinknek az új "családtagot", mert nekünk is megadatott hogy új "autó" tulajdonosai lettünk

Szilveszteri digo limo (új részeket a vége felé keresd)

Az oláhoktól jöttünk haza Jocóval, mikor megkockáztattam egy olyan kijelentést, hogy nincs fékhatás. Jocó erre elkezdett pánikolni, hogy "Úristen, meghalunk, még fiatal vagyok, élni szeretnék, néger csajjal szexelni, stb."

Rövid pályafutás

A a menetkomfort és csendesség terén óriásit fejlődött az új Mondeo. Minden úthibán nagyvonalúan lép át, és sokkal csendesebb lett, mint elődje. Hát egyelőre ennyi tapasztalatom van csak, mert immár öt hete szervízben van az autó, mivel motort kellett benne cserélni!

Ha valaki így széthajtja a gépet, miért csodálkozik?

A szinte újszerű gép nálam full extrém igénybevételt kapott, (sárdagasztás ,gumifüstöltetés, egykerékk, offroad terep,csőgáz!

Számomra idén karácsonykor nem az ünnepi hallevesben úszkáló alattomos szálka vagy a bejglimérgezés okozta a legnagyobb sokkot, hanem az, hogy Eger környékén kipróbálhattam minden idők legjobb autóját. Fülsüketítően hangos volt, a kormányát alig tudtam eltekerni, a rossz akku miatt másodjára már csak betolásra indult, a bal első lengéscsillapítója eleresztette a gázt, a motorvezérlés anomáliái miatt rövid használat után felvillant a "Check engine" lámpa, és darabos lett az üzemanyagellátás, a fék pedig puha volt és levegős. De az enyém volt és gyönyörű, és ment.

Kézzel, kisipari körülmények között épített autónál, amit ezernyi tuningalkatrész tesz még szeszélyesebbé, már önmagában ennyi is kész csoda. Ráadásul még így is fantasztikusan jó volt. Minden rezdülésén, moraján, mozdulatán érezni lehetett, hogy az apró hibák takarásában egy csodálatos élményautó rejtőzik. A motor erősnek, a kormány közvetlennek, a váltó gyorsnak, a lassulás határozottnak, a kézifék pedig harapósnak érződött. Imádtam az elviselhetetlen kakofóniában töltött minden másodpercet.

Két héttel az ünnepek előtt Busman, a kocsi építője váltig fogadkozott: karácsonyra kész lesz a Toyota és elvihetem. Én azért hívtam, hogy az építés árának még fennmaradó részét kifizessem neki - karácsony előtt. Nem gond, ha nincs kész a kocsi, ilyen időben úgysem használnám, eltenni se nagyon tudom hova, meg egyébként is, azt szerettem volna, hogy tökéletes legyen. Viszont úgy éreztem, hogy még az ünnepek előtt ki kell fizetnem azt a rengeteg munkát, amit beleölt. Egy átlagos szerelő és kuncsaftja között pont fordított lett volna a beszélgetés: neki a pénzt, nekem a kocsit kellett volna követelni.

Kína nagy. Nagyon nagy. Itt pár tízezer autót elsózni nem nagy cucc, csak árulni kell, és magától elmegy. Másrészt a kínai vevőknek nincs komoly képük az autógyártás múltjáról, nem tudják, mi az a kifinomult stílus. Vagy, ha mégis tudják, valami másról hiszik ezt.

Vajon mit érezhetett az a formatervező a Peugeot-nál, aki megnyerte azt a remek feladatot, hogy a 206-osra rajzoljon feneket, méghozzá olyat, mint a 607-esé? Felemelő meló. Mert Kínában az eladott járművek többsége szedán, ahogy Dél-Amerikában is komálják a négyajtós formát. Hát megkapták. Az, hogy eggyel több alkoholista formatervező van Franciaországban, kit érdekel? Csendben jegyzem meg, hogy ezt a típust közelebb is árulják, Romániában, bár az emberek ritkán merészkednek ki nyílt utcára ilyen autóval. Talán a Logan mellett nehéz labdába rúgni ezzel:

A következő nagy kihívás az volt a Peugeot-nál, hogy meg kellett alkotni a 207-est, lehetőleg két fabatkából. Vagyis úgy, ahogy a Citroen C2-t készítették a kínai piacra: tulajdonképpen egy 206-os, más orral.

A német ADAC egy friss baleseti statisztikához kapcsolódó körképében az A-oszlopok vastagságát és a miattuk létrejövő holtterek veszélyességét vizsgálta. A legrosszabb típusok − a Mitsubishi Colt, a Fiat Idea és a BMW Z4 − szinte a fél utcát kitakarják. De akad pozitív példa is: a legjobb a Renault Grand Espace lett, de a Suzuki Splash is benne van az első tízben.

Vélemények az azonos című cikkünkről.

Régóta tudtuk, a mi Angélánknak csak az a férfi, aki repül. Nem érdekli a sok drifter, nem törődik az offroaderekkel, és a motorosokra is, nagy ívben. Tommal tudtuk, ha most, 2008 végén nem leszünk képesek a levegőbe emelkedni, egy újabb évet fecséreltünk el bizonyítás nélkül.

Hajnalban keltünk, még álmosan csilingeltek a villamosok, amikor a külváros elfelejtett utcájában felbukkantunk. Bakancs, thermodzseki, lábszárunkra feszült a kötelező jégeralsó – ez még nevében is a hős, hangsebességet először átlépő férfit idézte. Két markunkban gázpalack, a kelő nappal egyre messzebb néztünk – még nem repültünk, de az eget már úgy kémleltük, minta az bármit is mondana.

Megvan a felszállóhely, kezdődhet a ballon felállítása

Kovács úr negyven évvel ezelőtt vett egy Bogarat, aztán nemrégiben egy Golfot. Nem nagy szó, mindenki ismeri a sztorit a reklámból. De persze Volkswagenekkel és volkswagenesekkel gyakran megtörténik az ilyesmi, toyotásokkal, lexusosokkal pedig a statisztikák szerint még sűrűbben. Bár itt van egy kis csúsztatás, mert negyvenéves Lexus még nincs. Az alábbi levelet a rövidesen hetvenhez közelítő apósom, Massányi Aurél küldte pár hónapja. Ő éppen ötven éve skodázik…

Unoka és após, a sarokban az új Fabia látszik

"1958 tavaszán édesapám, Dr. Massányi Aurél körzetorvos, azzal a jó hírrel jött haza az Egészségügyi Minisztériumból, hogy kiutaltak részére egy új Skoda személygépkocsit. Addig először egy oldalkocsis Pannóniával járt, majd 1957-ben, mint orvos, engedélyt kapott egy használt autó vásárlására. A kocsi egy DKW Junior lett, sok baj volt vele, de azért általában használható volt. A lerongyolódott, kétütemű, öreg DKW után nagy dolog volt az új autó.

A kerékkitörős DKW Junior, apósom húgával

A Skodáról később kiderült, hogy Skoda Spartak 440-es illetve 445-ös közül lehet választani. Ő a 440-esre szavazott, amely akkor tetemes összegbe, 62 ezer forintba került. A kicsivel erősebb és nagyobb motorral szerelt 445-ös 65 ezerbe, de háromezer forint nagy pénz volt akkoriban, meg kellett gondolni ekkora kiadást.

Autonanizálásom közben kaptam egy linket barátomtól. Találgatunk, spekulálunk, naná, hogy rákattintottam. És lőn...

Tudjuk mindannyian, hogy jogosítványt minimális felfogóképességgel és némi tanulással nem gond szerezni. Aki pedig ezen csekély felfogóképesség birtokában ül nap mint nap autójába, az azt is tudja, hogy bizony el is lehet veszíteni.
De minek is találták fel az apróhirdetéseket, ha nem azért, hogy gyötrő-mardosó bűntudatunktól már hajunkat és reményünket vesztve némi anyagi ráfordítással vásároljunk magunknak KRESZ-vizsgát. Akár (utó)karácsonyra.
Uram, Ön feltalálta a jövőt!
Gratulálunk!

u.i.: Remélem, azért így szerzett (visszanyert) tudását Bagdad utcáin kamatoztatja, nem a fővárosi közlekedésben, autóstársai nagy örömére.

Ahogy a bal alsó sarokban olvashatják: Kész.

Hiába imádom én Pandácskát, rajongok a praktikusságáért, az olaszos ötletességéért, a vászontetőiért, színtiszta nyolcvanas évekes hangulatáért, kiskutyahangon morgó 45 lóerejéért, azért a többség szemében ez mégiscsak egy pici, piros, elaggott, motorizált retikül. Nem egy kopasz, szakállas, kétgyermekes csávónak való, mint én. De higgyék el, így negyven fölött már én is szoktam vágyni a Jó Autóra. Legalább valami húszéves, nem túlságosan lelakott Mercedesre, egy szivar Audi 100 Avantra, 5-ös kombi BMW-re. Csakhogy minden modernizálásra való törekvésem olyan balul sült el eddig, hogy fogy a kedvem. Mert a huszonsok-harminconsok évesekkel, ha olykor matatva, nagy zajban is, de mégiscsak remekül eljárogatok. Öreg Pandától Alfa Romeón át a Mercedesekig tartó íven.

Sajnos néha muszáj a neten bóklásznom, mert tényekkel kell alátámasztanom, amiről a cikkekbe írok. Például a múltkor is ez történt, amikor azt boncolgattam, vajon mit vegyen az ember 2-300 ezer forintért. Keresőbe a 180-350 ezres határok beír, majd lapoz. Akkor pillantottam meg ezt az autót.

Istenem, nekem is volt már ilyenem, csak görbébb, rozsdásabb, átfestettebb, és nem ezzel a 200-as, K-Jetronic befecskendezős motorral, hanem eggyel nagyobban, 230 TE-ként. Ez viszont itt gyönyörű, gáz is van benne, ha valamire lecserélném a Pandát, akkor egy ilyenre. Még az az ótvar 230 TE is jó szolgálatot tett, mit tudhat egy ilyen, sokkal jobb 200 TE?

Egységes egészségügyi határérték megállapítása igen bonyolult, mert sok aeroszolképző anyag már egészen kis mennyiségben is nagyon káros lehet.

Vélemények az azonos című cikkünkről.