Sajnos a belógó motortól az utas lábtere elfogyott, így Pista eléggé összezárt lábakkal utazott a Római-partig, ahol a forgatást megejtettük. A kocsi gazdája mondta is, hogy ott senki nem szokott utazni, inkább a második sor forgatható foteljeit foglalják el.

Nehéz érvet találni, de ha mindenáron indokolni akarjuk, végső mentsvárként még mindig mondhatjuk: ez Amerika, kisöcsi. Nagy hang, nagy test, lazítás, stukker a műszerfal tetején, 66-os út meg ilyesmi.

Véleményük mai cikkünkről.

Talán emlékeznek még a Totalcar történetének eddigi egyetlen szolgálati gépkocsijára, a VAZ 2101 típusú, okkersárga autóra. Karotta és Winkler gagyi-pimpelte egy tévéadásban, amely kizárólag a Zsiguliról szólt, majd szerepelt még cikkekben, utolsó éveit azonban javarészt a szerkesztőségi mélygarázsban töltötte, leeresztett gumikon.

Néha elmentünk még vele ebédelni, párszor kihúzott egyikünket-másikunkat az autónélküliségből, majd lejárt a vizsgája, és már csak útban volt.

Ha egy ex-F1-es pilóta, akit ismernek, tisztelnek és tudják róla, pontosan ért mindent, ami a pályán és a pálya körül zajlik, szóval ha egy ilyen ember megy oda hozzájuk, akkor arra számítanak, hogy értelmes kérdést tesz fel nekik, és megpróbálnak normálisan válaszolni, már csak a régi idők emléke miatt is. Szujó Zoltán és az RTL Klub azonban szemmel láthatóan nem villanyoz fel senkit, így az interjú alatt, bármilyen semmit mondanak is éppen, a szemükben csak azt látjuk: hagyjál már békén!

Véleményük mai cikkünkről.

A hőmérséklet emelkedésével együtt szenved ember és gép. Míg előbbi legkésőbb karácsonyra elfelejti az izzasztó nyári hőséget, addig a tűző napon átforrósodott beltér anyagai gyorsan, időnként helyrehozhatatlanul öregszenek. És bár az átlagmagyarra nem kimondottan jellemző, hogy autóját az ésszerűség határain túlmenően óvja, védje és ápolja, azért csak előkerülnek a lepedők, napernyők és takaróponyvák.

Bár a kis Suzukin úgy feszül a king size gumírozott lepedő, mint kezdő testépítőn az S-es izompóló, de a hősugarak és az UV jelentős részét távol tartja, így praktikus döntésnek látszik.

A kupék eleganciája, a limuzinok kényelme és a kombik praktikussága egyetlen autóban. Az Audi szerint ez az A5 Sportback. Szerintünk meg egy ferdehátú, középkategóriájú ötajtós kocsi, annak viszont szuper.

 Vélemények az azonos című írásunkról.

„If it ain’t broke, don’t fix it” – mondja az angol (és az amerikai, meg az ausztrál, meg az új-zélandi, meg a dél-afrikai, talán a hong-kongi is), én pedig messzemenőkig nem vagyok hajlandó követni ezt a javaslatot, ugyanis hülye vagyok, mint minden öregautós. Tudják úgyis, minek magyarázzam, jó lenni a pszichológusnál, kényelmes a bőrkanapé.

Szóval még a múltkor egy hétre lementünk Balatonra nyaralni családostul, ami eleve csak hat napnak indult, végül lett belőle négy, mert kettőt a Karesznál töltöttem a száznegyven centis, spéci guggolóaknában. Utána egy hét itthon, fullasztó mennyiségű munka, hát szinte felüdülés volt újra Balatonra cihelődni. És ismét a Karesz aknájában body buildingezni egy jóízűt

Drága Olvasónk!

Nagy nap a mai, mert hosszú veszekedések, tervezés, meetingek, zrikálás és kihullott hajszálak árán elmondhatjuk, itt az új Totalcar.

A bal felső pixeltől a jobb alsóig mindent kicseréltünk, megújulásunk célja nem kizárólag a szebb külső - tehát nem egyszerű facelift történt: egyszerűbb lett a kezelhetőség, jobb az átláthatóság, hasznosabbak a kapcsolódók, több a kép és a videó. Magyarán minden új, az is, amit a kedves olvasó nem lát.

Ezúton áldassék érte a TMK, az Index tervező és kivitelező csapata neve.

Igyekeztünk olyan címlapot kitalálni, ahol nem csak az aznapi anyagok látszanak, és a korábbiak örökké a süllyesztőben, csak a megszállottak számára elérhetők.

A tesztekben és hírekben szerettünk volna relevánsabb kapcsolódó anyagokat kínálni, hiszen aki a Suzuki Swiftről olvas, nem a V6-os Grand Vitara érdekli, hanem a Honda Jazz, a Skoda Fabia és versenytársik.

Az adatoknál kezelhetőbb lett a felület, sokrétűbb a keresés - ez persze a mi munkánkat is könnyíti, de elsősorban azoknak mutat megoldást, akik vacillálnak két típus között, és egymás mellé kívánják rendelni a száraz adatokat, az autókról írott és forgatott tartalmat valamint a Népítéletek átlagait, vagy egyszerűen érdeklik az autók.

Végre értelmes a tesztek archívuma, kezelhetőbb a Népítélet, keletkeztek jobban összeválogatott rovatoldalak (pl:http://totalcar.hu/magazin) és márkaoldalak (pl: http://totalcar.hu/suzuki).

Integráltuk a Népítélet és Totalcar csillagos értékelését nagyjából mindenüvé, ahol egy autó felbukkan.

Tessék észrevenni a címlap alján lévő óriási médialepedőt, ahol az eddig készült TV-adások és netre forgatott Totacar saját videók mellett, szívszaggatóan gyönyörű és addiktív képeket nézegethetnek - ráadásul ingyen.

Ugyan nem szeretnénk, de az átállási időszakban bárhol előfordulhatnak nem működő, döglött linkek, önállósodhat egy legördülő menü, széteshet az oldal. Ha ilyet lát és tapasztal, kommenteljen bátran, írja meg, hol látta, mit csinált, milyen böngészőt használt.

Nem ömlengünk tovább, tessék klikkolni.

Szeretettel, a Szerkesztőség
 

Olasz autónak lelke van, mondják azok, akik a fura parajelenségek mögött a lelketlen gép egyfajta emberi megnyilvánulását látják. Szarul van összerakva, mondják azok, akik nem voltak vevők a gépi hisztire, vagy csupán sosem volt olasz autójuk. Pontosabban: kicsi olasz autójuk.

Mert így vagy úgy, a fene vigye el, valami lehet a dologban. Az olaszoknak nagyon megy a kisautó-gyártás, szinte kivétel nélkül mindegyik aranyos, jópofa, az igazi mediterrán életérzés és nemtörődömség aprócska szelete. Ja, és valahogy beléjük van építve egy jókedv-generátor.

Na jó, ha éppen nem is gombokért, azért meglehetősen olcsón. Jómagam pár hónapja találkoztam a locost-autókkal egy meg nem nevezett pécsi költővel folytatott beszélgetés után, aki épített volna egy gyerek gokartot a remek kartbuilding.net-en található tervek alapján.

Szóval a locost-mániát Ron Champion indította el még 1996-ban, amikor megjelentette nagy sikerű Build your own sports car for as little as £250 című könyvével. Persze Champion nem amatőrként osztotta az észt, már 1963-ban Colin Chapmannel karöltve építették versenyautóikat ezért nem is csoda, hogy a Lotus 7-et vették alapul, ami már annak idején is egy nagyon olcsó élményautónak készült.

Nem sokkal utána – olajként a tűzre – jelent meg a Haynes gondozásában Chris Gibbs hasonló könyve a Build Your Own Sports Car: On a Budget, amely lényegében ugyanazt a témakört járta körül kicsit más megközelítésben. Már független hátsó kerékfelfüggesztéssel számolt a De Dion helyett, a terveket CAD-ben készítette el, foglalkozott a megfelelő bukócső elkészítésével és persze a modernebb, befecskendezős motorok beszerelésével is. Donorként könnyen hozzáférhető, hátsókerekes autókat javasolt mint pl. a Sierra, a BMW E36 vagy a Mazda MX-5 melyek szinte minden részegységét felhasználta.

A két remek könyv otthoni buherátorok és önjelölt autóépítők ezreit mozgatta meg világszerte és a Seven replikákat készítő apró cégek is ráharaptak, sőt, rengeteg új vállalkozás jött létre a világ olyan szegleteiben, ahol nem okoz gondot a forgalomba helyezés ill. a versenypályáig eljutás. Fórumok és klubok alakultak, sikeres és sikertelen konstrukciók születtek, lényegében egy remek közösség jött létre, hajlott a szögvas, röpködtek a szikrák a csővázak körül, törtek a kezek-lábak. Ez egy ilyen sport, a biztonság kérdését ne nagyon firtassuk.

Az építők többsége természetesen saját honlapon osztja meg tapasztalatait és magát a technológiát a többiekkel, ilyen az orlandói Jim McSorley vagy a brit Rob Lane, akik különböző motorokkal, más-más módon, mégis ugyanazt építik: egy használható élményautót.

Persze a 250 fontos határ már az első könyv címében is csak egy imagináris vonal volt, ennél azért többe kerül, már csak az alapanyag is, de még mindig elfogadható határokon belül maradnak a költségek, ha jó donort találunk, akkor tényleg kevés pénzünkbe fáj, feltéve, ha az építéssel eltöltött időt nem számlásítjuk.

A locost aranyszabályok egyszerűek és meghökkentőek is egyben:

- a vázat használt acélból építeni új helyett
- saját kezűleg megformázni az orr-részt és a kerékjárati íveket üveggyapotból
- a donor üléseit, vagy használt üléseket építsünk be újak helyett
- a műszeregységet, kormányt és felnit is a donorból vegyük
- árnyalathibás, rosszul bekevert, leárazott festéket vegyünk
- kukázzunk használható alumínium lapot a roncstelepen a motorháztető számára
- a donor tetőlemezét használjuk fel a padlólemez elkészítésekor
- a fényszórók házát rozsdamentes salátástálból készíthetjük el

Tucatnyi alkalmas donorautó fetreng szanaszét a telepeken és ne mondja senki, hogy az olyan emberek hazájában, akik szarból üzemanyagot képesek filléres beruházásokkal előállítani, ne lenne meg a találékonyság, potenciál és akarat az ilyen járművek építéséhez. Mert megvan, hiszen tudjuk, készültek itt egész elfogadható Seven-replikák, sőt, hivatalosan forgalomba is lehetett őket helyezni. Valamikor, tán igaz sem volt. És ha a forgalomban nem is, azért egy Locost Bajnokságban sokan szívesen részt vennének. Kéne építeni valami ilyesmit. Az észtek megoldották. Lada, BMW, Audi alapokon, akár kerti locsolócsővel is. Van kedve valakinek?

Nálunk - ellentétben például Németországgal - nem az állam támogatja az autósokat, hogy új kocsit vásárolva pörgessék a válságba került gazdaságot, hanem az autósok fizetnek az államnak, mert öreg autóik vannak. Hungarikum.

 Vélemények az azonos című írásunkról.

Jelen kis borongásom csak laza szálakkal kapcsolódik az autózáshoz, ezért előre is elnézést kérek. Viszont van benne szerelés, igaz, minimális mennyiségű olajjal, de ez, remélem, kevéssé azért kárpótolja azt a néhány olvasót, aki ide kattint.

Évek óta használok egy kis kézi számítógépet, ismertebb nevén PDA-t. Lényegében belenőtt az életem, mivel saját memóriám nincs, ezért ez a készülék az agyam. Régóta gyűrök ilyeneket, még 1993-ban kezdtem egy HP 95LX-szel, aztán volt egy 200-asom, utána egy Psion 5-ösöm (azt szerettem a legkevésbé, mert állandóan melléütöttem rajta cikkíráskor), majd egy Jornada 680-asom, azt követően pedig ez, ami egy iPAQ hx2110-es.

Talán emlékeznek még, tavaly karácsony előtt adtam el Bazeg névre keresztelt állólámpás Mercedesemet, amely két éven át rendszeres szereplője volt a Belsőségnek.