A többi hír tömegében szinte elveszik az új 911 GT3 RS-ről szóló, de az igazi finomságot kedvelők azért biztosan rákattintottak. Mert ők tudják, hogy az RS nem csak egy Porsche, az RS egy 36 évvel ezelőtt született igazi nemesi család sarja. Az 1973-ban debütált Carrera RS által lefektetett szigorú alapelveket és szabályokat követi. Vegytiszta vérvonal mind a mai napig.

Örüljünk, hogy van még ilyen, él még a tradíció valahol, még ha csillagászati árat is kérnek érte. Érdekes, de pár éve, amikor béna SUV-ra került a logójuk, jómagam is berágtam és árulást emlegettem. Aztán jöttek az eredmények, ment a szekér, én pedig titokban rehabilitáltam a márkát. Egyrészt sikerült azóta egy-két új autójukat is kipróbálnom, egyedül tán a leginkább kedvelt Cayman hiányzik a sorból, másrészt beismertem, hogy ahhoz, hogy ilyen és ehhez hasonlóan remek dolgokat csináljanak, kell a Cayenne és a Panamera is.

Ja, és még egy dolog, amiért szeretem: szívómotoros.

Sportsikereket persze más is elért ezzel a lehetetlen koncepcióval. Egy tényleg remek sportfotó talán többet mond. Itt éppen Jiří Šedivý tolja maga előtt a német Karl-Heinz Wellmannt a Škoda 200RS-sel. Remélem a kétszázas utódjával (vagy legalább egy tisztességes replikával) sikerül összefutnom pénteken Orfűn.

A biciklis nem fog kerülni, nem fogja tolni: a biciklis az arra megy, amerre a legrövidebb.

Vélemények az azonos című írásunkról.

Ezernyi lóerő tépi-nyúzza az aszfaltot az amerikai autóipar fellegvárában, Detroitban. Tombol az óriási tömeg, vakuk fénye csillan a krómon, öles lángnyelvek és fojtogató gumifüst, szórakoznak az izomautó-fanatikusok. Keresve sem találhattunk volna szebb illusztrációt arra, milyen is lehetett a szmogterhes város valamikor.
 

Ez volt 14 éve, 1995-ben. Aztán szépen, lassan elkezdődött az a visszafordíthatatlan folyamat, melynek eredményével mindannyian tisztában vagyunk: Detroit halott.

Tán épp maga a halódó indusztrialitás képi világa, ami a világ egyik leginspiratívabb helyévé teszi a fotósok számára. Közülük heten, név szerint Corine Vermeulen-Smith, Mitch Cope, Clinton Snider, Mark Alor Powell, Antonio Gomez, Ingo Vetter és Scott Hocking úgy döntöttek, dokumentálniuk kéne a pusztulás és aztán az újjászületés folyamatát.

Elképesztő gyűjtemény: az ábécé minden betűjéhez található gyártó itt, az Alfa Romeótól a Borgwardon, Cadillacen, DKW-n, Jaguaron, Mercedesen, Riley-n, Simcán át a Valiantig és a Volkswagenig. Mind rom.

Morbid hangulat: a kaufdorfi autótemető

Gyűjtők, rajongók, oldtimer fanatikusok figyelem: 2009. szeptember 19-én a toffeni Oldtimer Galéria által szervezett, limitárak nélküli aukció keretében értékesítik a kaufdorfi Gürbetal Autótemető járműveit. A tulajdonos, Franz Messerli szóbeli beleegyezése már megvan - jelentette be Reinhard Schmidlin, a svájci aukciós ház igazgatója, aki jó esélyt lát arra, hogy néhány napokon belül az írásos szerződés végére is pont kerül.

Ugyanis lassan szorít már az idő: 2009. szeptember végéig a svájci Bern kantonban található roncsgyűjtemény fel kell számolni. Még februárban döntött úgy a kaufdorfi önkormányzat, hogy a Történelmi Gürbetal Autótemető egyesület szanálási terveit elutasítja, mivel az nem felt meg a hatályos környezetvédelmi előírásoknak. Ezzel egy öt éve tartó jogi huzavona zárult le. 250 ezer svájci frank (közel 44 millió forint) biztosíték ellenében a hatóságok június elején abban még beleegyeztek, hogy az előírt tereprendezést és takarítást az őszi aukcióig elhalaszthatja a tulajdonos.

Az autótemető 782 járműve közül a legtöbb az '50-es és a '70-es évekből származik

Franz Messerli még áprilisban megpróbálkozott az autótemető értékesítésével - akkor még egyben. A ricardo.ch internetes aukciós ház oldalán 1,2 millió svájci frankért (~ 210 millió forintért) kínálta bizar gyűjteményét. Május 23-án járt le az aukció, de az 50 ezer oldalletöltés ellenére a temetőre nem érkezett komoly ajánlat.

Pedig elképesztő a gyűjtemény: az ábécé minden betűjéhez található gyártó itt, az Alfa Romeótól a Borgwardon, Cadillacen, DKW-n, Jaguaron, Mercedesen, Riley-n, Simcán át a Valiantig és a Volkswagenig. Köztük van nyolc Mustang, 13 Ponton-Mercedes, egy tucat Alfa Romeo Giulietta, hat Borgward Isabella, hét XJ Jaguar, négy osztott ablakos Bogárhátú és három 356-os Porsche. Mind rom.

Amerikai gyártók gyűjteménye: sok az USÁ-ból származó kocsi

Svájcban hagyományosan népszerűek az amerikai autók, így ezekből a Mustangokon kívül is akad bőven. Chevrolet, Dodge, Plymouth, Pontiac, Oldsmobile, Mercury és Studebaker - egy részük már teljesen kihalt, így az autótemető kifejezetten stílszerű hely a számukra. Néhány igazi ritkaságot felvonultat ez a fura, kicsit beteg gyűjtemény. A természet ölelő karjaiban vagy a vastag portakaró alatt egy Ferrari 250 GTE, egy 1925-ös Fiat 509 karosszériája, egy Austin Gypsy lakóautó - micsoda brilliáns névadás -, egy Beutler felépítményes VW-busz 1963-ból, és egy 1949-es, Worblaufen karosszériájú Peugeot 203 Cabrio is megtalálható.

Walter Messerli, eredeti foglalkozását tekintve ács, 1933-ban fordított hátat a fának és fordult a vaslemezek felé. Ekkor nyitotta meg autóbontóját, ahova kidobásra ítélt kocsikat hoztak, amiket ő elbontott, használható alkatrészeiket pedig értékesítette. Bontója abban különbözött a többitől, hogy a kibelezett karosszériákat nem dobta ki és nem préseltette kockára, nem adta le újrahasznosításra. Inkább a birtokán helyezte el őket - az évek során pedig a természet elkezdte benőni a fém bódékat, a telep autótemetővé vált.

DKW - Junior de Luxe

Fia, Franz, 1975-ben vette át és folytatta az apai örökséget. Az alkatrészkereskedelmi tevékenység megmaradt, de tervek születtek arra is, hogy szabadtéri múzeummá nyilvánítassa az autóparkot. A roncsok és a természet különös szimbiózisa elképesztő hangulatú hellyé vált. Franz Messerli 2007-ben alapított egy egyesületet, hogy az autótemetőt kulturális emlékhelyként megőrizhesse. Azóta körülbelül 30 ezer látogató volt kíváncsi a különös, kissé morbid atmoszférájú gyűjteményre.

Az autótemető egyébként nem csak romantikus árbrándozásra és elképesztő fényképek készítésére alkalmas hely. A Neuenburg, Bern és Jura kantonokban található Konzerválási és Restaurációs Főiskolák is felfedezték maguknak. A roncsok ugyanis kitűnően alkalmasak arra, hogy a múltbéli autókonzerválási technikákat kutassák. Messerli engedélyével manapság a hallgatók szisztematikus vizsgálatokat folytatnak, ami nem csak a tanulást, de a kutatást is elősegíti. Az iskola különös figyelmet szeretne fordítani például az autók műszereinek tanulmányozására -de úgy tűnik, erre már nem sok lehetősége marad.

Két példány az összesen három Porsche 356-osból

Az utóbbi hetekben pedig nem csak a tanulók, de a szomszédos Toffenből Reinhard Schmidlin és kollégái is gyakori vendégek az autótemetőben. Május óta folynak a tárgyalások az oldtimer galéria, Kaufdorf önkormányzata és Franz Messerli között. Schmidlin bízik benne, hogy minden rendben lesz, bár azt tudni kell, hogy Messerli nem könnyű tárgyalópartner, minden erejével azon volt, hogy megmentse apja örökségét, és saját munkájának fura gyümölcsét, az autótemetőt.

Ez azonban nem sikerült, így összeállt a 782 tételt tartalmazó aukciós lista, amely már meg is tekinthető az aukciós ház internet oldalán. Az oldalon elég részletes információkat lehet megtudni a kalapács alá kerülő tételekről, de szeptember 12-től lehetőség lesz a járművek megtekintésére is.

Maserati Biturbo

A toffeni oldtimer galéria 1991 óta szervez évi két-három aukciót, amelyekre átlagosan 1500 látogató és vásárló érkezik, az értékesítési arány pedig 65 és 85 százalék között mozog. Így elég nagy annak a valószínűsége, hogy a terület megtisztításához és rendbetételéhez szükséges pénz összejöjjön. Annál legalábbis nagyobb, mintha összepréselték volna őket és fémhulladékként próbálják meg értékesíteni - amivel Messerli az utóbbi években többször is fenyegetőzött. Ugyanis Svájcban a fémhulladék felvásárlási ára az elmúlt időszakban 60 százalékkal, tonnánként 200-250 frankra (kb. 35-45 ezer forintra) csökkent.

Negyed mila és máris a tiéd Sumáhher ótója. Az évszázad üzletét találta prostreetes Söndör barátunk, és ha nem tartanánk tőle, hogy mire leérünk az ország túlsó felére, megveszik előlünk, rohannánk céges autónak elhozni a Zsiga helyett. Ezzel ebédelni menni a hétfői értekezlet után, mekkora flash... Kár, hogy csak egyszemélyes.

A múltkori blogposztomban elsírtam, hogy eladjuk a Camryt, melyet oly nagy szeretettel használtunk több, mint egy évig. Öntudatos autó, az eladás helyett inkább a halált választotta.

Sietve leszögezem, hogy az autó sem nem volt törött, sőt, az első egy éveben a meghirdetés pillanatáig semmi baj nem volt vele. Amikor az első vevő telefonált, elhatároztam, hogy a kipufogón megcsináltatom a kifújást, mégis csak egy alkutétel, meg nem is szerettem, hogy dörmög kicsit. Szóval bejelentettem a kocsit a kipufogóshoz, és egy lambda szonda áthegesztés és huszonötezer forint múlva egy halk Camryvel távoztam. Minden baj itt kezdődött, elindult a szarzivatar.

A kipufogó szerelés egy meleg péntek reggel volt, másnap elindultunk vele a Balatonra, konkrétan Siófokra a bikini rekord döntésre. Marha meleg volt, bedugult a sztráda, az M0-on és az M6-oson kerültünk. Volna. A dugóban állva észrevételeztem, hogy a napi számláló 666 kilométert mutat, viccesen mondtam is Ritának, hamarosan valami baj lesz.

„Odi et amo quare id faciam fortasse requiris, nescio sed fieri, sentio et excrucior.” Catullus

Ez hosszú lesz, ezért szerintem csak az kezdjen bele, akinek bírják az idegei, az ideje, és szereti a nehezen emészthető szellemi nyűglődést három felvonásban. Jobb-e a fekvőlámpás, mint az álló-, autós mélypontok és magaslatok, egy kis szerelmi szál és rettenet unalom a poszt teljes hosszán át. Végiggondoltam - borzalmasan hosszú lesz. Én szóltam. Akkor kezdjük.

Lerohadt a sógorom az 57-es kilométerkőnél hazafelé a Balatonról. Tizenkilenc éves a Favorit, első tulajos autó, apósom vette még 1991-ben (oké, ő a második gazda, mert nyereményautó volt, de akkor is nullkilométeresen jutott hozzá, mert addig egy garázsban állt, és tréleren vitette haza), pár évvel ezelőtt megkapta a feleségem bátyja, azóta havi négyszáz kilométert tesz hozzá a kilométerszámláló karrierjéhez, nem sok ez talán. Most sincs meg még benne a százezer.

Fiatnak nagy, Alfának kicsi

Neveljük meg együtt az Alfa Romeót: tüntetően vegyünk inkább Fiatokat!

Vélemények az azonos című írásunkról.

Rövidebb, merevebb, erősebb, gyorsabb: már a 350Z is nagy kedvencünk volt, de a 370Z még jobbnak ígérkezik. Sokkal jobbnak.

Vélemények az azonos című írásunkról.

Rövidebb, merevebb, erősebb, gyorsabb: már a 350Z is nagy kedvencünk volt, de a 370Z még jobbnak ígérkezik. Sokkal jobbnak.

Vélemények az azonos című írásunkról.

Nem kis különbség, hogy úgy megy-e az ember a legnagyobb magyar amerikaiautó-találkozóra, hogy csak úgy elmegy, vagy hogy vesz magának egy 1968-as izomautót, és úgy megy el. Utóbbi esetben ugyanis kicsit beleássa magát a történelembe, és akkor úgy jár, mint én: nem azt játja, milyen rengeteg autó van itt, hanem hogy milyen sok nincs.

Fájdalmasan hiányoztak olyan kedvenceim, mint az AMC Javelin, hogy a tényleg ritka AMX-et ne is említsem. Nagyon megnéztem volna valamelyik Magyarországon lappangó AMC Pacert is. Imádom az első generációs Camarókat – egy se volt, és ha csak nem siklottam el felette, másodgenerációs sem.

A végén jöttem rá, hogy nem, láttam Mercury Cougart. Oké, az enyémhez pillanatnyilag épp hengerfejet rendelünk Amerikából, de van még Magyarországon három Cougar. Vajon merre jártak? Plymouth Road Runner gondolom, nincs, GTO Judge se nagyon lehet. Dodge Challengert az 1970-es eresztésből is nagyon megnéztem volna, nem beszélve a Chevy Nováról, és a végtelenségig tudnék panaszkodni.

Ugyanakkor viszont nincs mit panaszkodni, hiszen rettenetesen sok szép autó volt, és aki nem buzult még végérvényesen bele valamelyik hülye részterületbe, mint mondjuk én, az két napig is nézelődhetett. Engem a pickupok nem nagyon érdekelnek, a négyajtós szedánok még kevésbé, a fecskefarkas ’50-es évek végképp hidegen hagy. Mások viszont ezeknek örülnek. Meg a bigfootoknak, a gumifüstölő versenynek, a felvonulásnak, amin mondjuk én nem hagynám, hogy boldog-boldogtalan kiüljön menet közben az ablakba, a plató szélére vagy a szélvédőre, mert nagyon könnyű leesni, és az aszfalton fantasztikus könnyedséggel törik össze egy emberi koponya. Na mindegy, ezt idén szerencsére mindenki megúszta.

3500 forintos napijegyért mindenképpen ért annyit, mint három mozi, mert ennyi szép (és persze ennyi ronda) autót egy rakáson mifelénk máskor nem látni.

Zsoltival egyébként eredetileg Bajnára mentünk Ford hengerfejért a Cougarba, csak nem stimmelt az egyik vízjárat. Nem volt nálunk amerikai autó, csak egy dízel Alfa Mito, de jövőre lehet, hogy mindketten egy-egy 60-as évek végi amerikai tepsivel jövünk. Ha Henry Ford is úgy akarja.

Együtt töltött időnk alatt csupán két dolgot kedveltem meg benne: a motort és a Jimi Hendrix cédémet.

Vélemények az azonos című írásunkról.