Lelkileg se nagyon tudtam felkészülve: az ebéd utáni kajakómában kaptunk egy telefont az Autóvadász munkatársától, Vezda Lacitól, hogy a BRFK GBEO nyomozói és az NNI munkatársai autótolvajokat fogtak a Népszigeten, ott egy csomó lopott autó, meg a műhely, meg akarjuk-e nézni. Gondoltam, ott sorakoznak majd az autók, lefotózzuk, este kirakjuk, hogy tessék, a lopott autók köztünk élnek, de annyira korán jöttünk, hogy kiderült, még a tolvajok is.

Mai beszámolónk blogposztja.

Tudod, mi kell ahhoz, hogy Ferrarid legyen? Hetvenezer forint, néhány tábla lemez, némi narancssárga festék meg két rugó a kukából. És a rendőr sem büntet meg, ha elkened a száját.

Vélemények az azonos című írásunkról.

Minden bizonnyal nem friss a videó, böngészés közben akadtunk rá a leghasználtabb videómegosztón. Miután kiderült, hogy idehaza készült (talán a Rábaringen?) máris érdekes volt.
Aztán végignéztük, tényleg idehaza készült és szemmel láthatóan nem egészen úgy sikerült, ahogy kellett volna. Bár igaz, nem tudjuk, hogy a Karosa busz robusztus építését vagy a szalagkorlát és beton megállító erejének teljes hiányát volt-e hivatott demonstrálni.

Tud valaki pontosabb infót?

Ez a poszt egyben felhívás is. Amint az autógyűjtő posztunkból már sokan tudják, május 14-én az Opel gigantikus családi rendezvényt tart a Hungaroringen. Lesz ott tesztvezetés, elképesztő veteránautó-bemutató, Tankcsapda-koncert, ezer más, mi szem-szájnak ingere. A happeningen való részvétel ingyenes, csak a Facebookon kell regisztrálni rá.

Arra buzdítjuk olvasóinkat – írják meg saját első, avagy meghatározó opeles élményüket. Nem kell túlcizellálni, túlpoénkodni, nem is kell nagyon hosszút írni, csak érdekes, bensőséges legyen a sztori. Az írásokat az olvasok@mail.totalcar.hu címre küldjék, akár egy perc múlva is nyomhatják a "Küld" gombot. Ne feledjék – nem árt, ha van kép is, az mindig dobja a sztorit. A jó szövegeket sajtó alá rendezzük, és május 15-ig folyamatosan kitesszük a Totalcarra. Tudják - hogy mindenki élvezhesse őket.

Talán az anyám tehet róla. Meg, hogy az apám külkereskedő volt. Tudják, a hatvanas-hetvenes években minden külkeres – sőt, ha jól tudom, a politikai vonalon mozgó külügyesek (értsd: nagykövetségiek) is, bár velük nem találkoztunk annyit – általában Mercedest hozott haza, amikor három-öt év külszolgálat után hazatért.

1969-től a szolgálati 200-as. Már akkor légvédelmi para volt Irakban, azért a kék szigszalag

„Nyári munka ’91 külföld”. Ha jól emlékszem, ez volt a címe annak a kiadványnak, ami a nagy lehetőségeket rejtette. Két évvel a rendszerváltás után, betöltött 18 évvel, frissen letett érettségi vizsgával, kész felvételivel a műszaki egyetemre, és még az első nagy szerelem is meglett. Így minden sikerült, amit arra az évre elterveztem (azaz reméltem), egyvalamit kivéve.

Hej, ha az enyém lenne

Eleinte furcsának tűnt, de aztán rászoktam a köszöngetésre. Mármint a forgalomban. De elegem lett, leszokom róla.

Vélemények az azonos című írásunkról.

Szupernóvaként robbant annak idején, villanása elvakította konkurenseit, de hol tart ma a Renault egyterűje? És mi legyen a családosokkal?

Vélemények az azonos című írásunkról.

„Szegény fiúk” – gondoltam, miután sikerült lefékezni a mérsékelten kivilágított Opelt toló fiatalok mögött a Dózsa György úton a középső sávban. Hirtelen elemi erővel törtek fel a Zaporozseccel és a Fieróval szerzett ifjúkori élmények: amennyit azokat toltuk-húztuk annak idején, azzal simán benevezhettünk volna egy Balaton-kerülő versenyre. Nem volt teljesen egyértelmű a helyzet, mit keresnek a középső sávban és miért indexelnek balra, így jobb híján élő elakadásjelző háromszögként gurultam mögöttük egy darabig. Nem kell ötvennél sokkal gyorsabban menni ahhoz, hogy benézzen az ember egy ilyen szitut.

Balra záróvonal és másik három sáv, jobbra sokáig magas járdaszegély. Talán ötven méter után a zebránál ki tudnak állni – gondoltam, de nyílegyenesen tolták át a gyalogátkelőn, majd a következő lámpás kereszteződésen is. Itt kezdett gyanússá válni, hogy a srácok talán fogadásból tolják végig az Astrát a Felvonulási tér teljes hosszában, vagy valami hülye vetélkedő kellős közepébe csöppentem, és mindjárt rám kiabál a rendező, hogy húzzak onnan, mert így nem elég izgalmas.

Egy sarokkal odébb a lámpánál már a piroson tolták át az autót: biztos ez a következő szint. De vajon hány életük lehet?

- Mégis meddig toljátok? – kérdeztem, amikor feltűnt a Szépművészeti Múzeum gyönyörűen kivilágított épülete előttünk. A benzinkútig – szólt a válasz, amire aztán tényleg nem számítottam. Az a javaslat, hogy ezt esetleg tehetnék a szélső sávban is, nem talált meghallgatásra, így továbbra is a középsőben haladtunk el jobbról a hét vezér, balról egy villogó rendőrautó mellett, de egyikük sem látta szükségesnek, hogy beavatkozzon az események alakulásába.  

Több, mint egy kilométer tolás után, a vasúti felüljáró felé az út lejteni kezdett, az Astra szép lassan gyorsult, amire a két fiatal különbözőképpen reagált: egyikük futólépésben követte a kocsit, másikuk enyhén oxigénhiányos állapotban lecövekelt a háromsávos út kellős közepén, és úgy maradt. A történet mindezek ellenére végül happy enddel zárult: az Opel lendületből befordult a felüljáró utáni kúthoz, és amennyire a tükörből látszott, a másik fiatalt sem ütötte el senki.

A tanulság levonását az olvasóra bízom. Talán csak egyetlen dolgot emelnék ki: attól, hogy az ember gyalogosként, vagy bringásként kiválóan látja és érzékeli a körülötte zajló eseményeket, még egyáltalán nem biztos, hogy az ötvennel, vagy gyorsabban közeledő autós időben észreveszi és reagálni tud arra, amire egyáltalán nem számít.

Anyám sose volt egyszerű, mindig a család fekete bárányának számított. Traktorra is csak azért nem lett jogsija, mert kitalálta az akkori vezetés, hogy nőknek nem lehet.

Kertészként dolgozott, így gyerekkorom tetemes részét töltöttem temetőkben, sírok közt játszva, miközben ők egyelték a növényeket.

Hogy mi köze ennek a Totalcarhoz? Csak annyi, hogy nemrégen egy bevásárló túrán, az egyik barkácsáruház kertészeti osztályán egyszer csak kijelentette, hogy ez nekem kell. Nézem, hát a láncfűrészek előtt cövekelt le, és egy kompakt gépet szuggerált. Olyan kis nőies modellt (oldalt láthatjuk, Angélának is milyen jól áll), rövid lappal. A legközelebbi ünnepre legyek oly jó, és ajándékozzam meg egy ilyennel. Nézem mi a legközelebbi ünnep, hát úgy néz ki, anyák napja - amire tehát láncfűrészt kapott drága anyám. Bár már van egy elektromos, de sajnos a kertben korlátozottan lehet használni, hacsak nem kötünk utána egy aggregátort, vagy egy baromi hosszú hosszabbítót.

Technikailag alsó kategóriás, kompakt darab, 25,4 köbcentis, 900 watt teljesítménnyel, 30-as Oregon-lappal, mint általában az olcsó modellek. Egyébként kis keresgélés után megtaláltam az eredeti, magyar felirat nélküli változatot is. A hét végén megjáratom a kertben, kiderül mit tud.

Végül a kéziszerszámok tiszteletére szóljon a kedvenc Satisfaction klipem, Jerri Byrne, Thekla Roth, Natasha Mealey és Lena Frank művésznők segítségével.

Van az úgy még az én életemben is, hogy elkészülnek dolgok. Na, nem teljesen, de mondjuk, legalább részfolyamatokat sikerül lezárnom.

Például Csabi elkészült Dezsővel. Mielőtt bárki arra kezdene gyanakodni, hogy tudósítás következik a Capellából, sietve leszögezem: Csabi a karosszérialakatos barátom, Dezső pedig a tavaly Svédországból ideszármazott Ponton-Mercedesem.

Csab múlt szeptemberben kapta a kezei közé Dezső fekélyes testét. Eredetileg úgy volt, hogy idén január végére elkészül. De mivel mindketten láttunk már kívülről jónak tűnő, de itt-ott gyanús régi autókat, pontosan tudtuk, hogy nyilván csúszik majd a vége. Természetesen pénzt se beszéltünk meg előre – havonta viszem a megállapított részletet, ha közbejön valami, kell szigetelőanyag, alapozó, csavar, bármi, azt hozzácsapom még.

Csabi dolgozott, szakadatlanul, precízen, szállította a képekkel dagadtra tömött cédéket, alkatrészt tervezett, mért, fejet vakart, álmatlanul forgolódott, kitalált, alkotott. És nézzék, itt van Dezső gyönyörű teste. Amikor megláttam, lefeküdtem a műhely padlójára, és csak bámultam. Szenzációs.

Gyönyörű, nem? Nem is kéne lefényezni

És a Papról érkezett küldemény ma megcsinálta a napunkat. Bár B125-ös kampányunk, - melyre annak ellenére büszkék vagyunk, hogy nem jött össze az 50 ezer aláírás -, kis híján két hónapja véget ért már, azért Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében tudják, mi a lelkiismeret és kötelesség: beküldték a kitöltött íveket. Eshet hó, jöhet zivatar, múlhatnak az évek, nem számít. Köszönjük!

Peka barátunk, ha már arra járt, nemcsak az utcán nézelődött, hanem beugrott a sanghaji autószalonra is. Rengeteg képet lőtt, ezek minden szónál többet elárulnak az ország autópiacáról. És nőkínálatáról. 

Ez nem a tokiói metró peronja, hanem a sanghaji autószalon. Mellesleg a kínaiak rendkívül erőszakosan tolakodnak, lökdösődnek. Főleg a nők. Még szerencse, hogy nincsenek sokan.Nem tudom, mennyi Sanghaj lakossága, de abból ma egymillióan a kiállításon voltak. A legszörnyűbb az volt az egészben, hogyha valamelyik autó mellett megjelent egy hosztesz, akkor az egész tömeg odatódult a nőt fényképezni, úgyhogy az embernek esélye sem volt az autót megnézni. Tudom, hogy Kínában férfitöbblet van, de hogy ennyire ne legyen nő, azt nem hittem volna.

Lehet, hogy a kínaiak sokat másolnak, de a tanulmányautóik egyre szebbek és egyedibbek. A képeken látható Luxgen (made in Taiwan) egy kicsit emlékeztet a Chevy Voltra, de ettől függetlenül nagyon jól néz ki, és természetesen elektromos hajtású.

A sanghaji szalonon kötelező jelleggel mindenki bemutatta a saját elektromos tanulmányautóját, de konkrét gyártási időpontot senki sem tudott mondani. Már ha valaki egyáltalán mondott valamit, mert a standokon dolgozók 95 százaléka csak kínaiul beszélt.

Mitsubishi Global Small:.a neve is arról árulkodik, hogy az egész világon akarják forgalmazni.

Mitsubishi PX MIEV. ők is bemutatták a kötelező elektromos prototípust. A tervezett gyártási időpontról mélyen hallgatnak.

Ez egyike a számomra ismeretlen kínai gyártóknak. Elég sok ilyen volt, jellemző módon a stílusjegyek kavalkádjával. Felfedezni véltem egy kis Jaguart, Bentley-t, Audit és Fordot is. Természetesen ez is elektromos.

WRX-EVO, Made in Malaysia.

A "mi autónk" is beállt a sorba es range extender (azaz hatósugárnövelő) álnéven teljesítette a villanyautós házi feladatot.

Az egyik legszebb prototípust a Skoda hozta el Vision D néven.

BMW Vision Connected Drive. Hogy ez mit jelent, arról fogalmam sincs, de legalább szép.

Ezt a Citroënt olyan ügyesen bújtatták egy ívelt szúnyogháló mögé, hogy lehetetlen volt róla normális képet készíteni

A retró nem mindig jön be. A Volvónak nagyon nem - szerintem.

A Mitsuoka japán kisszériás építő-átalakító cég. Először láttam balkormányos modellt tőlük. A Mitsuoka saját tervezésű autója, ez nem átépítés. Érdekes forma, de én a hátsó bajuszformájú spoilert elhagynám. Amúgy Collani autóira emlékeztet.

Mitsuoka-remekmű Mustangra építve. Gondolom, rendesen be lehettek állva, amikor tervezték.

A Mansorynál úgy gondoltak, hogy megszépül az SLS, ha az SLR elejével összeházasítják. Kár volt.

<

Na végre itt az Aston Cygnet szériaváltozata. Úgy hiányzott, mint egy falat kenyér.

Aston one77. brutális (pláne az ára ), de szerintem elveszítette a modern Astonok elegáns vonalait.

Ilyen is lehet egy Merci Sprinter beltere.

Nem állítom, hogy minden concept car formatervezési bravúr. Emlékszem, jó pár évvel ezelőtt Detroitban láttam a Pontiac tanulmányautóját, amit meglátva örömmel nyugtáztam magamban, hogy szerencsére nem minden prototípusból lesz szériaautó. Na, hát az a prototípus nem sokkal később Pontiac Aztek néven gyártásba került. Aki nem ismeri, annak ajánlom, keressen rá.

Icona. Hallott valaki erről bármikor? Lehet, hogy érdemes lesz odafigyelni, mert úgy látszik, Kínában is vannak tehetséges formatervezők.

Lehet, hogy Kínában újraszületik a Renault Avantime? Mindenesetre ez a prototípus még elég messze állhat a sorozatgyártástól.

Akar Bertone keze alól is kikerülhetett volna ez a számomra teljesen ismeretlen tanulmányautó. Egyre szebbek lesznek az Európából nézve névtelen kínai prototípusok. Mi lesz, ha gondolnak egyet, és el is kezdik gyártani ezeket? Lehet, hogy Europa előbb-utóbb felkötheti a gatyáját?

<

Baic B90. Méretében a legnagyobb amerikai suv-okkal vetélkedik, de ez hibrid.<

Azt hiszem a BMW innen vette az ötletet az X6-oshoz.

A hírekben azt olvastam, hogy a Bugatti két Veyront hozott el Sanghajba, de én csak ezt az egyet találtam (ami állítólag már gazdára is talált itt).

A kiállítás zárása előtt 20 perccel elkezdték letakargatni az autókat. A Phantomra pontosan passzol a takaró, de úgy tűnik, a nyújtott Ghostra kicsit rövid lett.