Ez egy szenzációs, egyedi ötlet, ami talán nem is annyira egyedi. Hiszen még nekem is eszembe juthatott pár évvel ezelőtt, és amikor mondogatni kezdtem másoknak, kiderült, hogy nekik is eszükbe jutott. Igény tehát nyilván lenne egy ilyenre, de nem tudok róla, hogy itthon bárki megcsinálta volna rendesen.

Nem akarok rébuszokban beszélni, inkább belecsapok a lecsóba – sokaknak szüksége volna egy olyan tárolóhelyre öreg autójuk (vagy autóik) számára, ahová elég odamenniük, bedugniuk a kulcsot, elfordítani, és már mehetnek is. Sajnos a valóságban még a saját garázs sem mindig így működik.

Van, aki hosszú távra rendezkedik be, egész ponyva-regimenttel

A csapatok még viszonylag nyugodtak, megy a spanoskodás. Holnap már kicsit feszültebbek lesznek a vonások

Június 3. péntek, délelőtt, Hungaroring. A hétvégi versenyre ezrek készülődnek, a mogyoródi pálya területén szervezett káosz uralkodik. Történelmi versenyhétvége előtt állunk, azt hiszem, ezt nem kell bizonygatni senkinek. Szerintem, aki csak teheti, és nincs beoltva motorsport ellen, kimegy valamelyik nap a Ringre, de minimum figyelemmel követi a sajtóban, hogyan teljesít Michelisz Norbi ezen a számára hihetetlen jelentőségű futamon. Én a Zengő-Dension standon sürgölődtem (a jelenlétem pontos okáról kicsit később, a kisautóblogon ejtek pár szót).

Pozőr? Ernyei Béla? Ötvenen túli, felajzott teniszedző, netán butikot vezet vagy szépségszalont? Ha bármelyik kérdésre igen a válasz, akkor bátran üljön be egy Z3 roadsterbe, jó lesz az önnek. Ha pedig vezetni szeret és ízlése is van, akkor csak a kupét vegye, semmi mást.

Mai cikkünk blogposztja.

Amikor először hallottuk, hogy veterántraktor-majális lesz Bokorban, nem akartuk elhinni. Most, hogy évek óta élvezzük, megszerettük, és láttuk milyen jó, el se akarjuk hinni, hogy az idei volt az utolsó. Miért?

Mai cikkünk blogposztja.

Nem tudjuk, mi ez és hol készült, de ha fake ha nem, akkor is zseniális. Ha netán nem értené, akkor a szövegből kiderül, hogy burnuszos barátunknak nem újdonság a driftelés, na meg csinált már ő ilyet. (Impreza lehet?)

Na igen, én is tudok zongorázni, Dave Brubeck is tud zongorázni, valahogy mégsem ugyanaz.

„Aki jót tehetne, de nem teszi, bűne az annak."
Lukács 12:47

A történetet nagyjából megismerhetik, ha megnézik a videót, de ide kikívánkozik azért belőlem az, ami talán kimaradt belőle.
Mikor Papp Tibivel nekifeküdtünk és elkezdtük intézni Zoli születésnapi ajándékát, nem gondoltuk volna, hogy ilyen nehéz és könnyű is lesz egyben. Nehéz, mert rövid volt az idő és jóformán azt sem tudtuk, merre induljunk neki. Itt jött képbe Jacsó Tibi, akit jól ismernek a ralisok, hiszen vastagon benne van a Miskolc Rali szervezésében.

Tibi volt az, akinek a vérét szívtam, ő pedig minden kapcsolatát latba vetve igyekezett segítségünkre lenni. Ehhez persze kellett az is, hogy ne ütközzünk sehol az érdektelenség falába, hogy pénzt szagolva ne kezdjenek el azonnal alkudozni, eszméletlen összegeket kérni mindenért vagy simán csak elküldeni minket - akár mondvacsinált okokkal is - a fenébe.

Jóindulat, ez a kulcsszó és némi empátia, segítőkészség. A persze, segítünk kontra ezt nem lehet, megcsinálni. A KPM-től, akik lezárták nekünk az adott ex-gyorsaságit, Tibi szervezőgárdáján keresztül (akik kijöttek biztosítani a helyszínt) Magda Robiig, aki felpakolta, elhozta az autót és nem sajnálta, nem ajvékolt, hanem autózott egy jót velünk.

Közben persze nagyokat beszélgettünk, elsirattuk egy kicsit a magyar ralisportot, amely valami csoda folytán jelenleg ott tart, hogy egyre több versenyző inkább a külföldi (olasz, román) bajnokságokban indul, mert sokkal olcsóbb, mint idehaza. (Nem beszélve az ellátásról.) És persze a autókról is, naná. Robi VFTS-e otthon pihen, most lett felújítva a motorja, még bejáratós, azért hozta el az M3-mat.

Nem meglepő, bár sokaknak az lesz, hogy a VFTS-t húzósabb fenntartani, mint a BMW-t. A Lada kihegyezett motorja erősen üzemórás, alaposan át kell nézni minden verseny után az egész autót, de az S50B32-es alapjában véve sportmotor és simán bírja a terhelést hosszútávon is. A futómű betonbiztos, a külső olajtartályos spéci lengéscsillapítók jól teljesítenek, az egész autónak van egy iszonyatosan könnyedén mozgó (sok a műanyag karosszériaelem) pontos, precíz műszer-fílingje. A tolókerekes váltó már csak hab a tortán.

Többet nem is nagyon teszek hozzá, nézzék meg a videót, melynek készítése kivételesen pihentető volt. Köszönjük mindenkinek, aki segített, nagyok vagytok srácok!

A beltérben természetesen mindenki elfelejt levegőt venni néhány pillanatig, még azok is, akik bőven láttak felső kategóriás Mercedeseket, BMW-ket és Lexusokat.

Mai tesztünk blogposztja.

Hetente legalább két olyan levél landol a postaládámban, amelyben valamelyik olvasónk kérdezi, meg merje-e venni az e-bayen látott öreg autót, ha be akarja hozni veteránként. Hogy előtúrja-e a nagyapja garázsából a húsz éve leadott rendszámú Wartburgot, hogy oldtimerként újra forgalomba állítsa. Meg persze a szkeptikusok is kérdezgetnek mindenfélét – érdemes-e egyáltalán veteránvizsgáztatni a rendszámos, forgalmis járművet, hiszen anélkül is köthető rá kedvezményes biztosítás.

Egy megmaradt, szép állapotú autó kis törődés után megkapja a minősítést

Megpróbálom a lényeget elmondani, de nem vállalom, hogy hegyilevegő-tisztaságú rendet teszek a fejekben. Aki ilyenre vágyik, tanulmányozza inkább a Magyar Veteránautós és Motoros Szövetség (Mavamsz) honlapját, ott mindent az átlagember számára nehezen emészthető, de gyilkos precizitással tárgyalnak.

Csikós szerint a Puch, szerintem a Bogárhátas az örök szerelem, amitől nem lehet megszabadulni. Fokozottan igaz ez, ha az ember kényszeres bütykölgetős, tuningolós és mindig azon agyal, hogyan lehetne jobbá tenni a gépet, kicsit tökéletesíteni műszakilag, esetleg több lóerőt belecsempészni. Ez pedig egy kétélű fegyver, mert ha elérünk egy célt, tanácstalanul téblábolunk, nyugodtan alszunk és sok mindenre jut időnk. Ez pedig nem jó. A jó az, amikor álmatlanul nézzük éjszakánként a plafont és fejben számoljuk, hogy ha a kerékagy a nagy féktárcsával 6 milliméterrel növeli a nyomtávot, akkor milyen ET-jű felni kell ennek kiegyenlítésére. Másnap pedig, ha van egy kis szabadidőnk, azonnal az autó alatt, mellett fekszünk, könyékig olajosan, mert az ajtónk előtt tömött sorokban állnak a vágyak és arra várnak, hogy valóra váljanak mind.

Előbb-utóbb azonban eljön az a pont, amikor az elképzelések és vágyak megvalósulnak, összeáll a kép, négy lépést hátralépünk és csodáljuk. Aztán örömautózunk vele, és megmutatjuk a barátoknak. Bezsebeljük az elismerő pillantásokat, a benzinkutasnak elmondjuk, hogy kicsit több, mint 150 lóerős, minden autópálya-felhajtónál beleharapunk a 140-be, és a harmadik fokozatot pontosan 130-ig forgatjuk, mert imádjuk a hangját.

Aztán elkezd hiányozni az új kihívás, az agyalás, az éjszakai álmatlan gondolkodás. Kezded megismerni az új szerelmed eddig elkendőzött gyengéit, próbálod kijavítani, átformálni.

Az én esetemben ez úgy következett be, hogy hiába volt hátul is nagyobb fékmunkahenger, megváltoztatott fékerőelosztás a tengelyek között, sorozatos fékezésekkor a fékrendszer túlmelegedett és pihentetni kellett. Természetesen ez csak sportos vezetéskor jött elő, de ha egyszer észreveszed, már minden hiába. Ugyan már, nem érdekes, hiszen úgysem szoktam így vezetni, gondolod magadban, de saját magadat nem vered át. Ott motoszkál a fejedben, önkéntelenül nyitod meg az internetes lapokat, hátsó tárcsafék-átépítéseket nézel, árat kalkulálsz, cserélendő alkatrészeket listázol. Egyszeriben átértékeled az egészet. Nagyon jó, hogy ha kegyetlen vagy a kuplunggal, akkor a 800 kilogrammos kasztnit fellövi 6 másodperc alatt százra, de ez a futómű maximum egyenesben jó 140-ig, csak kanyar ne jöjjön, és ne kelljen nagyot fékezni. Már a Nordschleife-köridőket nézem és német fórumokon olvasgatom, hogy a 1303-as, elöl tekercsrugós, gólyalábas Bogarakat hogyan alakítják át Porsche-fékekkel, erősített futóművel akár pályaversenyzésre is. Napokig rágódom rajta, és megszületik az elhatározás: le kell cserélni, megtartani a váltót és a motort, beletenni egy olyan kasztniba, aminek már ilyen a futóműve, azt átalakítani nagy fékesre, és akkor tényleg lehet gyors autó belőle.

Így került hozzám

Jól sikerült a rajt, ez meglehetősen ritka, mert nehéz úgy 6000 felett tartani a fordulatszámot, hogy a nyolcezerbe ne nyaljon bele. Különben menthetetlenül kipörög a kerék és jó eséllyel eljön mellettem a mögöttem álló sor. Az mínusz két pozíció.

De most jól sikerült, besoroltam az első mögé, tudtam jól, hol tudok gyorsabb lenni, valami miatt értelmetlenül belefékez a célegyenes utáni kanyar törésébe, ott elmegyek. (Coca-Cola)

Nahát, ezt sem gondoltuk volna. Talán akadnak még itt páran azok közül a régi Belsőség-olvasók közül, akik velünk voltak már 2007-ben is. Sőt, talán még olyanok is akadnak, akik emlékeznek Anna egyik régi posztjára, melyben rácsodálkozott a Fővám téri piac előtt álldogáló, nigériai W110-es Mercedesre.

Meg is lett a tulajdonosa még ott, frissiben, Etawo Dániel azóta is hébe-hóba jelentkezik (bár inkább hébe). Mivel rendszeresen olvas Totalcart, így természetesen nem kerülte el figyelmét Árpádunk posztja sem.

Ezen felbuzdulva küldött egy képet, melynek címe (mivel még mindig a W110 boldog tulajdonosa): A márkahűség jegyében. Az éppen aktuális település helyi, specializált műhelyét mutatja. Dani képes beszámolói itt olvashatóak. Tanulságos.

Egy néni ott ténfereg, nyilván buszra vár, benéz oda, ahonnan én jövök, nincs köztünk több, mint tíz méter, aztán hátat fordít, és ott marad az átjáróban.

Mai cikkünk blogposztja.