A napokban hozta le az év hírét a Spiegel, melyet olvasva a legőszintébb káröröm felhőtlen kacajában fetrengtünk egy fél óráig. A történet – mint minden ilyen – egyszerű és mulatságos.

Bár az mondjuk nem lehetett valami vicces, mikor az ember szembesül azzal, hogy oberriedeni (Svájc) háza elől meglovasították a Bugatti Veyron Gran Sportját (tudják, ez a 2009-es limitált széria, mellyel a márka centenáriumát ünnepelték), a szomszéd hetes BMW-jével és egy Ferrari 599GTB-vel együtt. Nettó 1,5 milliós értékhez jutva ezáltal.

Amerika azért autóbuzi szempontból nem egy rossz hely. Talán sehol a világon nincs annyi különféle bajnokság, látványos és hülye verseny, mint az USA-ban (na jó, a holland kombájn-rali azért egész szép próbálkozás).

Ezek közül persze vannak, amelyek jobban exponáltak, figyel rájuk a világ, aztán vannak, amelyekre csak akkor csodálkozunk rá, ha néhanapján feltűnik egy-egy nemzetközi eseményen valamelyik képviselőjük és mutat valami érdekeset. Mint mondjuk Robby Gordon, akitől megőrül a tömeg, mikor átugratja a Dakar-rali pódiumát. Holott neki ez csak móka és kacagás, hiszen az ugrások, melyek láttán az itteni rali-rajongó felszisszen és ámulatba esik, na azok arrafelé csak amolyan rutinfeladatok. Nálunk tán leginkább a terepralival ötvözött autókrossz lehetne az, ami leginkább hasonlít az Off-Road Racing bajnoksághoz, melynek – természetesen – rengeteg szakága van.

Több szervezet is rendez ilyeneket, a legnagyobb látványosságot általában az iszonyatos, 3.5 literes V6-os turbómotorral, vagy V8-as rettenetekkel szerelt Trophy Truck-ok jelentik, de egy-egy baja-futamon, vagy aréna-salakpályán durvát mennek a szöcskék is. A szabályok megengedőek, a felhasználási profilból adódóan pedig túlzottan kifinomult rendszereknek helye nincs. Nyers erő, brutális G-k és egy elmebeteg, aki az egész kupac tetején próbál ezen úrrá lenni.

Megdöbbentő látni, hogy ezek a csővázas szörnyek hogyan mozognak, milyen emberfeletti terhelésnek van kitéve alattuk a futómű és persze a sofőr. Porckorongsérvnek, vesekőnek esélye sincs és mielőtt megnéznék a következő videót, próbálják elképzelni azt, ahogy 220-as tempó mellett érkeznek egy töltéshez a szántásból… (Vagy éppen tűnnek el hirtelen a képből, mint 1:17-nél, netán döngetnek pár tucat métert hátsó kerekeken, mint Gordon 3:40-nél.)

Nyilvánvaló, hogy egy utcai pick-uphoz az ég egy adta világon semmi köze nincs. Az egyik alapvető követelmény, hogy a motor attól a gyártótól jöjjön, amelyikre a műanyag-karosszéria utal. Természetesen a legnagyobb kaliberű játékosok a NASCAR-ból jól ismert, 700-725 lóerős V8-asokkal gurítanak. A merev és masszív csőváznak köszönhetően 2245 kilósak az autók, mégsem merném lassúnak nevezni őket. Automataváltó van, szélvédő természetesen nincs, ahogy félelemérzet sem. Tessék, valahogy így épül:

Azt hiszem, kezdem tisztelni ezeket a betegeket.

Pár napja felröppent a hír, mellyel mi is foglalkoztunk, hogy hajszálon függ a néhai, nagynevű luxusmárka létezése.

A Wilhelm Maybach által 1909-ben alapított motorgyártó céget 1997-ben támasztotta fel a Mercedes-Benz, mint saját luxusmárkáját. Ez az évtized kettes számú ballépése volt a Daimler AG részéről, hiszen azon túl, hogy az iszonyatosan veszteséges Chrysler (a rekordévben 637 millió dolláros veszteségét volt kénytelen benyelni a Daimler) mázsás koncként lógott a nyakán, még kerek egymilliárd dollárt is beletolt a Maybachba.

Sokan mind a mai napig foggal-körömmel védik, a valóság azonban az, hogy kínai kezdő formatervezőket megszégyenítő külsejével inkább riasztóan hatott a potenciális vásárlókra. Így – amíg a BMW Phantom-kaszája alatt hullottak a pénzes fejek, a VW pedig a Phaeton-alapú Continentallal lepte el a piacot – a Mercedes erősen a háttérbe szorult. Hiszen mit ér a belbecs valamirevaló köntös nélkül?

Dieter Zetsche, a Daimler AG ügyvezető igazgatója szerint: „Nem volt ügyes dolog befektetni egy ilyen kisszériás autómárkába.”

Tavaly 157 autót gyártottak le, 63-at adtak el az Egyesült Állmokban, ez messze elmarad az 1500/500-as számtól, amely mellett akár nyereséget is hozhatott volna.

Jelenleg – Zetsche elmondása szerint – két út áll előttük: vagy simán megölik a márkát, vagy keresnek egy stratégiai partnert a következő generációhoz. Természetesen nem hisszük, hogy eltűnne a Maybach, Zetsche is inkább hajlik a pozitív végkifejlethez.

Egy ilyen kooperációra viszont jelenleg egyedül a David Richards (Prodrive) nevével fémjelzett, valójában kuvaiti befektetőcsoport (és részben még a Ford) által másodvirágzását élő Aston-Martin alkalmas (és mutatkozik hajlandónak).

A kooperációra nagy az esély, hiszen az Aston könnyedén juthatna modern V8-as motorokhoz, vásárolhatna V12-eseket és megkaphatná a remek, hétsebességes automatát. Az még egyelőre titok, hogy mindezért mit ad majd a Daimlernek, de nem lesz kevés, ebben biztosak lehetünk. És valószínűleg veszik majd, mint a cukrot.

Így, 66 évvel a második világháború után bizony megtörténhet az, hogy a brit repülőgépipar egyik nagy beszállítója hasznot húz a német hadiipar legkomolyabb motorgyártójából és viszont.

Rettenetesen kíváncsiak vagyunk, mi sül ki belőle.

Megelégelte a kormány, hogy egyre több, becslések szerint már közel harmincezer hazai autós próbál külföldi rendszámmal adót, bírságot elkerülni.

Mai cikkünk blogposztja.

A hazai WTCC-hétvége óta tudjuk: a versenycsapat boxánál nincs jobb hely egy ilyen futamon. Több, mint 60 ezren drukkolták végig a vasárnapi futamokat, ordították rekedtre magukat, menesztették mennybe a magyar fiút. Felemelő érzés volt mindenki számára, és nem csak a lelátókon. Norbi édesanyjának szemében is megjelentek a könnyek, amikor több tízezernyi torok üvöltötte fia nevét. Tessék, ilyen volt odabentről:

Nagy dolog volt ez, aki ott volt, tudja. És majd megtudjátok, milyen volt mindez odabentről, ha elkészül dokumentumfilmünk. De ehhez idő kell, márpedig verseny lesz e hétvégén is. Ha mindig is szeretted volna tudni, hogyan néznek ki odabentről a dolgok, vagy szimplán csak ott szeretnél lenni, igazi drukkerként végigizgulni az egész napot, dumálni egy jót Norbival, tolni egy sült kolbászt és egy jó sört, akkor játssz most!

A Dension jóvoltából öt darab VIP paddock-jegyet adunk annak az öt olvasónak, akik először helyesen válaszolnak a furmányos kérdésekre. A Zengő Dension Team pedig nem gördített akadályt annak útjába, hogy ott lehessünk velük, ha kell.

Az utazás miatt sem kell túlzottan aggódni: a sofőr én leszek, remek kisbuszunkba pedig kényelmesen elfér az öt szerencsés, tokkal-vonóval. Indulás Budapestről, a Flórián-téri szerkesztőségből vasárnap reggel fél hatkor, majd a következő útvonalon haladva érkezés Brünnbe, kábé kilenckor. Remek helyszín, csodálatos hangulat, mindenkinek érdemes legalább egyszer elmenni:

Nagyobb térképre váltás

Naná, hogy ha valamelyik nyertes útközben szállna be, akkor megoldjuk azt is. A játék értelemszerűen addig tart, amíg meg nem érkezik az első öt helyes válasz. Na gyerünk!

(A nyerteseket e-mailben értesítjük!)

Kérdések:
1. Mi a Dension Car Dock?
2. Hányadik helyezett a magyar App Store-ban a Dension Car Dock Mode ingyenes alkalmazás?
3. Hogyan lehetséges, hogy az Iphone hangját ( beszéd, zene, app.audio) bármely autóban lehet hallgatni?
4. Milyen iPhone-okkal működik a készülék?

A Last Barons megindult az elvémaxzsoltosodás útján.

Vagy ha nem is az egész klub, de a beszerzési részleg mindenképpen. Három hónapja már egészen félkész volt a Cougar. A félkész ez esetben egy optimista félkész állapotot jelentett: az ülések áttömve-áthúzva, a motortérben minden kicserélve, amit kellett, esztétikailag gyönyörűen rendbe rakva, a futómű összerakva, de azért még nem finomhangolva, tető kívül-belül áthúzva, padló és tetőkárpit alatt Dynamat, műszerfal felújítva, hogy a fékek már újak-e, arra nem is emlékszem, de volt szó ilyesmiről. A rádióantennát a Baronsnak se sikerült megcsinálni, ez már a harmadik csapat, aki röhögve áll neki a problémának, aztán addig tart a vidámság, míg nem mutatom, hogy még mindig rossz: a motoros antenna valami kontakthibától időnként fel-le mozog, és a rádióvétel is akadozik.

A két szélvédőt még szigetelni kell, hiányoznak a tetődíszlécek, de még a kora tavaszi fagyokban mentem egy tesztkört. A Cougar a váltócsere előtti utolsó próbám alkalmával tipikusan még nem állt össze-jellegzetességeket mutatott, vagyis sokkal rosszabb volt vezetni, mint mielőtt nekiálltak, hogy kicseréljék a felét. Mentem vele néhány óvatos kört ott Diósd-külsőn: a fék össze-vissza fogott, a fékezéstől viszont akkorákat bólintott az eleje, hogy leért, a kormányt alig lehetett tekerni, mert mikor haljon le a szervó, ha nem ilyenkor, és persze megszűnt a váltóban a harmadik fokozat.

Géza azt mondta, a féket meg a futóművet beállítják, lesz új szervószivattyú, a váltónak meg valószínűleg az a baja, hogy bírta 42 évig, de most, hogy a rendes beállításnak köszönhetően kicsit erősebb is lett a motor, feladta. Megrendeltük hát az új váltót, konténeres szállítással. Felújított, overdrive-val. Konténeres szállítás, a vételár 200 ezer forint, a szállítás, a vám és az ügynökség díja 101 ezer forint. Ezzel nincs is baj, csak három hónapig tartott az út. És még ezzel sem lett volna baj, ha közben nem szarták volna le a projektet, és nem kúrják ki az autómat az esőbe-napra az udvarra, ahelyett, hogy legalább a gumikédereket, a díszléceket meg a szervót megrendelik, satöbbi.

Lehet velem egy olyan baj, hogy mindig azonnal fizetek, ami egy iparost nyilván nyomaszt. Elvégre ha az ügyfél késik néha a lóvéval, lehet egymásra mutogatni: oké, én fél éve felé se szagolok a kramancodnak, de te is lógtál három hónapig hatvanöt rugóval. Nem voltam tehát elégedett, amikor rajtaütésszerűen kilátogattam a Baronshoz, hogy na, vajon megint csak épp öt perce tolták-e ki a Cougart az udvarra. Naná. De legalább meg tudták mutatni a váltót, ott hűsölt a betonon. Kicsit fagyos volt a hangulat, Kölyök, a píáros meg is jegyezte, milyen jó pedig az olyan ügyfél, aki állandóan őrjöngve akar fizetni. Talán az lenne a legjobb, ha nyitnánk egy Totalcar Trollszervizt, ahol azok a fórumhozzászólók javítanának autót, akik mindent jobban tudnak: csak letámasztanám a Cougart, és egy hét múlva mehetnék is érte.

Na de nem kellett egy hét, és már mehettem is az első óvatos tesztelésre. Az első pillanat jelentős csalódást hozott, mert kiderült, hogy a váltó ugyan bent van, de kell még állítani a rudazaton, ugyanis csak az első fokozat megy, meg a hátramenet. Nagyon nem akaródzott menni egy próbakört, hagytam is Gézának, aki visszajött, és rendelt még öt liter váltóolajat, aztán újra elgurult a Cougarral. Melyen egyébként már a gyári kipufogóelrendezést is visszaállították: kioperáltak egy közösítőt, ami természetesen az egyik leghálásabb vitatéma a tuningolók között. Géza, a szófukar azt mondta, ő nem foglal állást hitbéli kérdésekben, de az biztos, hogy a Nascarban nem használják ezt a megoldást.

Az eredmény érdekes, mert ahogy a videón is hallani, kicsit mintha egyenetlenebb lenne a kipufogóhang, mégis átkozottul krémes. Nem kellett nagyon sokat győzködni, hogy azért én is menjek vele egy kört. Féltem, hogy megint olyan összeállatlan lesz, mint legutóbb, de a váltót leszámítva nagyon szépen megy. És igazából a kettest is ráváltja, de csak úgy 4500-as fordulat körül. Lehet tehát, hogy egy kellően hosszú kifutópályán meglehetne a hármas is. A váltón kívül a fék sem az igazi, az elsők alig fognak, de Géza majd még megcsinálja.

A végén azért jobban éreztem magam, mint előtte. A V8 önmagában is végigsimít az idegpályákon, erősödik, vagy kicsit helyreáll kapcsolatunk a szeretőnkkel, félig-meddig talán elhisszük, hogy igazából van egy autónk, még ha ritkán látjuk is. Legalábbis én szeretnék hinni benne, hogy most már lassan visszakapom.

A Forma 1 mókuspisi ehhez képest, ha azt nézzük, mi történik a pályán. Pedig a bokszban zajlanak az igazán érdekes dolgok.

Mai cikkünk blogposztja.

Egy érme, mellesleg jó nagy, olyan bő négy centi átmérőjű. Szép.

Egyelőre örüljünk annak, amink van, vagyis amink nincs.

Mai cikkünk blogposztja.

Idén harmincadszor rendezték meg a német tuning legnagyobb ünnepét. Ami a magyar  amerikaiautósoknak Komárom, a brit veteránosoknak Beaulieu, a német tuning rajongóinak a klasszikus osztrák helyszín. Fotós kollégánk, Bessenyei Gergely idén saját, csilliárdokért restaurált Golf 3 kombijával látogatta meg a rendezvényt, de a Wörthersee Tour már csak ilyen. Kérem, gyönyörködjenek velünk!

Tessék, van új a nap alatt! E csodás, 1985-ös Porsche 911 Carrera SS Targa tulajdonosa igazán rendhagyó módon vágott bele az autóeladásba. A 145 ezret futott 911-es minden bizonnyal jó vétel lehet 11 ezer fontos áron, ám a több tucat hirdetésből nem igazán lóg ki. Ezért megkérte Olajos Tamás-t, hogy ugyan, fotózza már le, ő pedig mesterit alkotott.

Mikor mindezzel készen voltak, felpakolták a tumblr.com-ra és ízléses környezetbe helyezték őket. Le a kalappal, valahogy így kell ezt csinálni. Vajon mennyi idő alatt kel el?

Hopp, ráadásul készült egy remek kisfilm is hozzá, nem kevésbé meggyőző minőségben. Rendezte Deák Kristóf, operatőr Olajos Tamás. Csekit!

Ezen a hétvégén talán egész Magyarország ott nyomorgott a Hungaroring lelátóin, a maradék pedig a boxutcában, gondolom, nem kell mondani, mi okból és miért.

Természetesen mi is lehajtottuk magunkról a menetet, péntektől forogtak a kamerák, a legutolsó sarokba is bebújtak az Indexvideós srácok, semmi nem maradt rejtve, komoly munka volt, az eredményre érdemes lesz várni.

Azonban volt egy beépített emberünk, ráadásul a WTCC vitán felül leggazdagabb és legprofibb csapatánál. Iszonyat érdekes dolgokat élt és tapasztalt meg, három napig velük élt, barátságosan fogadták és munkára is befogták. De nem ez a lényeg, hanem az ezernyi apróság, melyekből kiderül, miért tart ott a Chevy, ahol.

Telós Bandi majd elmeséli részletesen a héten, előzetesben csak kutyafuttában körülnéztünk náluk.