Nem is olyan régen volt egy cikkünk arról, hogy mi hogyan éljük meg a mindennapi közlekedési kultúrát (vagy annak hiányát) idehaza és külföldön. Van, aki magában fortyog, van aki büntetne, de alapjában véve próbálunk nevelni és jólneveltnek maradni minden szituációban. Talán több értelme van és - ha minél több közlekedő viselkedik civilizált ember módjára - akkor a bunkóság lassan olyan ciki lesz, hogy az azt művelő dinka is ingerküszöbét is megüti.

Persze vannak olyan országok, ahol ez az ingerküszöb nagyon alacsony, megütni pedig a helyi erők útjába kerülő autóst fogják. És akkor még örülhet is.

Első videónk Csecsenföldön játszódik. Nem tudjuk kik és hová sietnek a konvojjal, melynek egyik felvezető autója lehet a fehér Samara, jobb egyben a dallamkürt gyanánt Kalasnyikovot ropogtató mitfárerrel. Az biztos, hogy nagyon sietnek és a közéjük keveredő ladás tanácstalansága kiborítja a bilit.

Persze orosz barátainknál is történnek dolgok, bár az ország viszonyait ismerve tán annyira nem is meglepő, hogy a türhő módon parkoló E-Mercedes sofőrje nehezményezi, ha rámutatnak bunkóságára. Kiszáll és üt-rúg, aztán jön a meglepetés egy alumínium baseballütő képében.

Nem tudni, hogy az Audi rendfenntartó sofőrje a sapkás idióta főnöke, aki megelégelte a beosztott durvaságát, vagy egy éppen ott parkoló erősebb kutya, azonban kétségkívül megtalálta a hangnemet, amelyből az ilyenek értenek.

Durva? Az. Ne vegyünk példát róluk, és mielőtt autóba ülünk, ültessük magunk mellé az emberségünket. Jobban megbecsülnek majd a többiek, mint a bunkókat.

 

Egy Vel Satis mellett ácsorogtunk a Weltautónál, mustrálgatva a használttesztre felkínált gépeket, amikor kicsúszott a számon, én bizony nem mernék beleugrani egy kétszázezret futott dCi-be. Winkler persze azonnal lecsapott: milyen autót is vettem a közelmúltban? Jogos, francia is, dízel is, ráadásul minimum háromszor olyan öreg, mint ez. De van egy apró különbség: ami egy közös nyomócsöves dízelnél egy párszázezres szervizszámla, az a mechanikus adagolóm esetében egy ötezer forintos javítókészlet.

Nem véletlenül van alatta a karton

Még ha van is igazság a kicsit sántító párhuzamban, senkit nem beszélnék rá az ódon technikára. Aki végigolvassa a posztot, kap is egy kis ízelítőt, miért. Irdatlan szívás, fogja mondani, teljes joggal, hiszen a csendes többségnek eleve nyűg és kínlódás, ha foglalkozni kell a mozgó dobozzal.

Ki tud felsorolni legalább öt magyar személyautó-gyártót a háború előttről? A MÁG, az ő Magomobiljaival és Magosixeivel, ugye, megvan talán mindenkinek, a Csonkát ismerjük, hiszen az a történelem része, aztán az aradi MARTA-gyár is készített kocsikat, meg nagyon kis szériában Fejes Jenő is képviseltette magát a lemezmotoros gépeivel.

Egyetlen, háromötöd emblémát találtak, abból rekonstruálták ezt a hármat

A New Jersey-i Bloodmasters-brigád az, amelyik lényegében tesz mindenre. Leszarják a sztereotípiákat, a tömeg véleményét és a maguk szórakozásával törődnek. A fenti kép sokat mond legfrissebb videójukról: a végletekig nyers, őrült és egyszerű, ugyanakkor maximálisan szórakoztató is. A szabadság és a haverokkal-bulizunk-a-versenypályán-érzést pumpálja agyunkba minden másodperce.

A Chris Forsberg Formula D driftbajnok köré szerveződött csapat bolondjai az Englishtown-ban található, ritkán használt Raceway Parkba szabadulnak be szakadt patkányaikkal, hogy keresztül-kasul közlekedjenek úton és út mellett.

Nagyobb térképre váltás
Hogy közben lesz egy-két új horpadás a szakadt SX-eken? Kit érdekel? Hogy esetleg beleállnak a gumifalba? És? Ez a kisfilm talán csak még inkább megerősíti meggyőződésemet, hogy önfeledten szórakozni csak olyan technikával lehet, amit nem sajnálunk, mert többre nem érdemes. Tudom, hogy a gépek vannak értünk, nem mi a gépekért kezdetű gondolatsor meddő vitához vezetne, ezért - ha lehet - ne menjünk el ebbe az irányba és főleg: ne verjen éket közénk a tény, hogy bizonyos tárgyakhoz másképpen kötődünk. Utóbbi mondatomat szeretettel küldeném azoknak, akik szerint az ajándékba kapott Shitgun jobb sorsot érdemelt volna. Nem hiszem. Nem tudok elképzelni egy lényegében klinikai halott autó számára méltóbb jövőt annál, hogy ismét szórakoztasson és örömet okozzon. Nekünk pedig ez a fontos és úgy csináljuk, ahogy mi szeretnénk. Csak el kell fogadni és tolerálni más heppjét, ennyi az egész.

Valahogy úgy, ahogy a Bloodmasters srácait is elfogadjuk. Szórakozzanak és szórakoztassanak, íme a videó. Patkányok előre!

Tudják, az elmúlt négy hónapban – hogy is mondjam, hogy ne tűnjek teljesen őrültnek – afféle küldetéstudatom lett. Lehetetlen dolgot készülök megvalósítani: oldtimerrel szeretnék járni. Persze nem minden nap, hiszen hűséges és szintén öreg Honda Spacy robogóm az elsődleges közlekedési eszközöm, mert hülye nem vagyok, hogy két kézzel szórjam a pénzt benzinre, gázolajra, félórákat keressek reggelente parkolóhelyet. De ettől még nagyon sokszor szükség van autóra – gyereket kell oviba, isibe vinni, szállítanom kell cuccokat, ilyenek. Öt munkanapra legjobb esetben is csak négy motoros nap jut, egy tuti, hogy autó után kiált.

Így kaptam meg az autót - pár nappal a szülinapom után, a megfelelő évszámmal a jobb egyen

Nem vagyok egyedül ezzel az oldtimeres közeledéssel. Nem biztos, hogy a Belsőség és a Totalcar olvasóinak átjött, hogy a szerkesztőségben manapság egyfajta csendes forradalom zajlik. Egy csomóan megbolondultunk, és öreg járművet akarunk napi használatba bevonni. Van, aki már űzi is a sportot. És az "öreg" itt olyan járművet jelent, amit a társadalom nagy többsége már evőpálcikával sem piszkálna, a kisebbik része pedig csakis múzeumban fogadna el látványként – belefér a negyvenöt éves amerikai batártól a húszéves robogóig minden, ami valószerűtlen az utcán, pedig egykoron, talán más helyen, nagyon is igazi volt.

Minek is? Csak rablás, pénzkidobás, semmi értelme blablabla, a téligumi-ellenesek n+1 számú érvet tudnak felhozni ellene, lelkük rajta. De azért álljunk meg egy pillanatra és nézzük meg ezt az alig négynapos videót egyenesen az Újvilágból. Seattle nem egy mediterrán turistaparadicsom, hóból jut itt mindenkinek bőven, minden évben.

A kérdés már csak az, hogy akkor miért nem vesznek téli abroncsot? Miért szívatja magát az autósok többsége évről-évre ilyenkor? Nem akartam hinni, de - úgy látszik - mégis csak lehet abban valami, hogy az autók többsége eleve négyévszakos gumit használ, az új autók jelentős hányadát is ezekkel szerelik. A téli abroncsot pedig merő pénzkidobásnak tartják, hiszen a négyévszakos azért az, mert működik télen-nyáron. Hát nem, a négyévszakos gumi az, amelyik sehol sem jó. Se havon, se vízen, sem szárazon. Hogy érdemes-e a fillérba spórolhatnékból elkövetett gumivásárlásnál megfogott pár ezer forintot szembeállítani egy baleset következményeivel, mely amúgy már egy olcsó téligumi-szettel elkerülhető lett volna, nos, azt döntse el mindenki maga. Addig viszont nézzük, hogyan bénáznak az Államokban és örüljünk annak, hogy volt annyi józan eszünk és van téligumi az autónkon. Ha van. (A videóért köszi Krisztiánnak!)

Könnyen meglehet, hogy már ilyen korán kénytelenek vagyunk kiosztani ezt a címet. A Volkswagennek - úgy látszik - bejött a Csillagok Háborúja-téma, hiszen tavaly több díjat is besöpörtek a kis Darth Vaderrel. A SuperBowl döntőjének legnézettebb reklámfilmje lett, márpedig ez Amerikában nagy szó.

Ami működik, azt nem kell elrontani, a 2012-es Volkswagen Game Dayre ismét egy iszonyatosan vicces és jópofa reklámot hoztak össze. A The Bark Side (bark-ugatni, csaholni) kötelező darab minden SW-rajongónak. A kutyakórusban minden főszereplő felfedezhető, mi az aranyérmet mégis a boldogan farkat csóváló Lord Vadernek adjuk, pedig a végén betipegő whippet-lépegető nagy poén.

Tudjuk, hogy a tűzoltók megszállott emberek. Életüket teszik kockára, hogy másokét megmentsék. Ha megszólal a riasztás, azonnal bepattannak a védőfelszerelésbe, felkapcsolják a kéklámpát és a szirénát, robognak a nagy piros autón a bajbajutottakhoz, akár esik, akár fúj.

Tudjuk, hogy a tűzoltóautók speciálisan felkészített, különleges felépítménnyel rendelkező célgépek, kimondottan tűzoltóknak fejlesztett felszereléssel és célszerszámokkal. Nem csoda, hogy szinte bármilyen mentési feladatot el tudnak látni egy jól kistafírozott géppel. De az alap általában valamilyen sorozatban gyártott teherautó, természetesen olyan, ami a lehető legjobban megfelel a célnak. Csak bizonyos speciális feladatokhoz gyártanak egyedi járművet, mint például a reptéri tűzoltók elképesztő monstrumai.

De ha menni kell, hát menni kell, még akkor is, ha a vonulás közben a Das Boot film zenéje a legstílusosabb aláfestés:

Elképesztő, ahogy az Isuzu alapokra épített, magyar szemmel egészen furcsa elrendezésű tűzoltóautó lendületesen megérkezik az elárasztott útszakaszhoz, és szinte gondolkodás nélkül belehajt a sofőr a vízbe. Egyre mélyebbre süllyed a gép, egyszer csak eléri a szirénát a víz, elhallgat a vijjogás, a kabin egy magas vízfalat tol maga előtt. A felépítményben kuksoló tűzoltók rémülten pattannak fel, a víz itt már nagyjából két méter mély. A dízel motoros teherautó -minden bizonnyal összkerekes, és a légszűrő is a kabin tetejéről kapja a levegőt- a legkisebb torpanás nélkül tör előre a riasztóan magas vízben, tisztán csak a két megdöbbent tűzoltó sisakja és a kék meg piros villogók látszanak.

Ahogy egyre sekélyebbé válik a víz, a sofőr bekapcsolja az ablaktörlőket, amint kiemelkedik a sziréna a vízből, megint tisztán hallani a nénót. A dögrácson uszadékfa és egyéb hordalék akad fent, a kocsiba beszivárgott víz minden létező résen keresztül ömlik kifelé. Az anyósülésen ülő tűzoltó még az ajtót is kinyitja, hogy gyorsabban szabaduljanak meg a zavaros létől. 

Meglehetősen impresszív vonulás, azt meg kell hagyni. Azonban nem mindenki volt elragadtatva a mutatványtól: a feletteseik elővették a tűzoltókat, mivel olyasmit csináltak, amit a helyi hatóságok határozottan ellenjavallanak. Nem túl okos dolog az elárasztott területeken megkíséreli áthajtani bármilyen járművel, ugyanis az áradásokban sokan vesztik így életüket. Szerencsére a helyi polgármester kiállt a tűzoltókért, és megvédte őket: a  gép személyzete vészhelyzetben cselekedett, mikor életek forognak kockán és gyorsan kell döntést hozni. Bizony, mindenki szeretné, ha olyankor, mikor az ő életéért rohannak a szirénázó autóban, győzzenek le minden akadályt.

Hozzátartozik a dologhoz, hogy a sofőr maga sem gondolta, hogy a víz ennyire mély, viszont mikor már nyakig ültek a lében, nem volt visszaút, nyomni kellett a gázt. Mekkora szerencse, hogy a technika bírta a kiképzést. Nem lennék meglepve, ha az Isuzu ezután sok megrendelést kapna tűzoltóságoktól. Ha valaki hirtelen rákívánt volna egyre, használtan itt vehet is akár.

Péntek reggel láttam a DS-t. Ha motor lenne, Baowah azt mondaná, hogy patkány, lehet pár ilyenből válogatni a Sebesség Oltárán. Most én mondom erre a Citroënre, hogy patkány, de nem koszspray-vel és kamurozsdával, hanem igazi rohadásokkal, évtizedek horpadásait magán hordó lemezekkel, kusza illesztésekkel. Mégis csodálatos. Egyébként egy épelméjűnek tűnő, ápolt külsejű fazon vezette.

Jó volt látni. Ment a Lágymányosi-hídra, én meg másfele, épp hogy le tudtam fotózni.

Röstelljük magunkat, hogy ilyen szakadt, lúzer, hatéves A6-os Audikba kényszerültek azok, akiknek nem jutott már a hamvas Superbekből. Tényleg, őszintén. És még nehezen is indulnak. Mi javasoljuk a márkaszervizt, ha valami gond van. Istenem, mi jöhet még?! Tata Nano?

(Mindazonáltal ha szerelő kell jó áron, akkor Karesz vagy Sabc elvállalja, feltéve, ha előre fizetnek...)

Köszi Egyenlitő blog!

I swear I’m gonna make it,
sooner or later
(Ígérem, megteszem
előbb vagy utóbb)

Ezt hallhatjuk az aláfestő kis dalban, nem véletlenül. A kisfilm – minden valószínűség szerint – a kor követelményeinek megfelelő, helyi igényekhez tökéletesen igazodó autókölcsönző cég reklámja lehet. Lényegében maga a testnedvekkel festett rögvalóság, egy újkori mese.

Az aranytojást tojó tyúk a bútorház ügyeletes, hosszúlábú menő csaja, a szegénylegény szerepében pedig (mondjuk) Ivan Ivanov, az üzletház figyelemre sem méltatott mindenese, aki serény kisvakondként ott szerel, fúr és farag, imbuszkulcs-forgatásban már 24-es szintű nagymester, mégis…

Natasa, álmai nője, megdönthetetlen csúcsként magasodik fölötte, mint az elérhetetlen Csomolungma. És a keleti oldal nehézsége semmi nem volt Natasához képest. De Ivan Ivanov tudott járni a világban, a terve kész volt.

Kellett egy menő öltöny, egy bérelt hotelszoba és nem utolsósorban egy pár buznyákért bérelt penge_verda. Fekete Toyoták, Lexusok és Porschék, de Ivan Ivanov tudja az örök Gábor Gábor-féle igazságot: a jó megjelenés a sikeres vállalkozás alapja. M-csomagos X5 a tuti.



De amikor a kis rib kisasszony rádöbben, hogy egy segédmunkás tépte le amúgy is kérdéses ártatlanságának újabb bimbóját: priceless!

Tanulság? Nincsenek megszerezhetetlen nők, csak ötlettelen férfiak. Hiszen még Beavisnek és Buttheadnek is összejött.

Tavaly, december 13-án számoltunk be az év egyik nagy hülyéjéről, a tolvajról, aki sztreccslimót lopott egy szál cerkával felfegyverkezve, majd érthetetlen módon, feltartott kezekkel próbált menekülni a megtermett rendőrkutya elől.

A történet felettébb vicces végkifejletét láthattuk, az előzményekről azonban nem tudtunk semmit, a híradásokból ez kimaradt. Ezért megkértük vállalkozókedvű olvasóinkat, próbálják meg kiegészíteni a történetet, természetesen némi koncért cserébe.