Nézem a Top Gear idei második adását (Season 18 Episode 2), röhögök a marhákon, ahogy szoktam, a sorozat ismét zseniális. Azon felül, hogy Hammond bebizonyítja: a NASCAR korántsem gyerekjáték, a másik két hülye elmegy Kínába, megnézni az ottani helyzetet.

Megdöbbentőek a számok, minden két és fél másodpercben gazdára talál egy új autó, míg 2000-ben kevesebb, mint kétmillió járművet, addig 2010-ben 17 milliót gyártottak. Az átlagos, autóipari dolgozó 240 dollárt keres havonta...

Utánajártak, hogy vajon tényleg annyira félni kell-e már most a kínai autómárkák inváziójától. Szerencsére még nem, hiszen minden új típusuk silány másolat vagy elavult technikát használó, levedlett nyugati típuson alapul.

Ha itt most nem is, ellenben a gigantikus hazai piacon azt csinálnak, amit csak akarnak. Hiába akarta őket perelni a BMW a Zhonghua CEO miatt, hiába fortyogott a Renault, akik ipari kémkedéssel gyanúsították őket tavaly... Diplomáciai csatornákon és a médiában is finoman jelezte a kínai kormányzat, hogy ők jól elvannak az országba behozott Renault-k nélkül is, sőt, készek bezáratni az összes Renault szalont. Gondolhatják, mi lett a vége. Semmi. (Nevezzük csak csicskáztatásnak, amit Kína megengedhet magának.)

Nem hinném, hogy bárki meg tudja őket fogni ezen a szinten. Egyedül Richard Carter szavai adnak reményt, akit megkérdeztek a Geely Phantom-másolatáról: a vásárlók tudják, mi a másolat és mi az igazi minőség. Az évek során felhalmozott tapasztalatot és tudást ellopni nem lehet, csak megvásárolni. Márpedig az autógyártók sem hülyék, hogy saját konkurenciájukat erősítve eladják ezeket.

Mellesleg csodálatos, hogy milyen szemrebbenés nélkül lódít Frank Zhao, amikor Andrew Stevens megkérdi, hogy ez most tényleg egy másolat?

A Top Gear szerint még öt évig tartják a frontot az európai gyártók, aztán elsöpörnek minket. Szerintem nem ennyire egyértelmű a helyzet. Ön mit mond?

A földgolyó másik oldaláról érkezett a levél, mely csak megerősített engem abban, hogy az ausztrálok a világ leglazább emberei (ilyen ősökkel mondjuk nem nehéz). Csodás dolgaik vannak, jó sörük, tengerpartjuk, V8 Supercars-sorozatuk (amely a BTCC-vel egyetemben a világ legkeményebb ilyen bajnoksága), remek versenypályáik és igazi rögbijük. Valahogy elvannak ott a maguk kis földrészén, köszönik szépen. Alkalomadtán pedig az öregfiúk összejönnek egy kis hússütésre az Albert-parkban. (Erről jut eszembe, ilyet akár mi is csinálhatnánk alkalomadtán, tetszőleges budapesti helyszínen, hmm?)

Most pedig következzen Csaba:

Helló!

Melbourne-ben élek lassan fél éve és mint itt oly sokan, én is sportolok. Futok és bringázom. A reggeli futás az Albert tó korul (a Forma 1-es Albert Parkról van szó, mellette lakom jó 50 méternyire) történik, két kör, azaz 10 km.
Délután pedig letekerem a napi 50 kilométeremet szokatlan módon egy vastagkerekű hegyi biciklivel.
A minap, ahogy a Forma1-es pályán tekeregtem - ami egy parkolón vezet át - felfigyeltem pár igen régi autóra.
Továbbmentem, hiszen máskor is lehet egy-egy ilyet látni. A következő körökben egyre több ilyesmi gyűlt össze, ennek fele sem tréfa. Hazaugrottam a fotómasináért és amit tudtam, lefotóztam. A "srácok" (kb. a legfiatalabb tulaj is a dédnagyapám lehetne) a klubban megbeszéltek egy barbacue-s pikniket péntek délutánra és kiültek a parkba egy kis baráti csevelyre.
Annak ellenére, hogy nagy autórajongó vagyok, ezek a veteránok nem hoznak annyira lázba, inkább csak érdekesek számomra. (Sokáig nagy Hondás voltam, de mostanra csak a GT-R kéne nagyon.)
Viszont akiket lázba hoznak e képek, azoknak küldöm autóbaráti szeretettel.
Üdv
Csaba

ui: Nem egész két hónapja, ugyancsak bringázás közben egy régi Rolls Royce-ot pillantottam meg az út szélén. Megálltam beszélgetni a tulajjal, amikor észrevettem, hogy egy hangár előtt állunk (vagy 1000 m2 volt), ami TELE volt régi Rollsszal. Be is invitált és körbevezetett, mesélt, én meg csak ámultam, köpni-nyelni nem tudtam...
Ott  volt pl. Rudyard Kipling autója is 1910-ből. Na majd ezeket a képeket is küldöm hamarosan :)

 Köszönjük!

Meleg, nyári estén ültünk nálad az udvaron az olajos nadrágoktól megfestett kempingszékeken és röhögtünk Tie-on, azon a címeres ökrön, hogy micsoda trójai falovat kapott ajándékba, amikor a Velvet hasonmás versenyén megnyerte Jáksó ezüst Range Roverét, amit a kétállú még a nevére sem vett soha. (Cserébe ennyire iszonyú képet csinált rólad a telefonjával.)

Ott szívtuk a vérét a porrá mállott hátsó ajtóval, a kehes motorral (és mennyire megkönnyebbültél, mikor végre sikerült kiszedni). Ott állt a csodás, kocka LC-d és a Pajero is, amit később megírtam. Ott és akkor derült ki, hogy kafferbivalybalamber és Trebitsch néven igazi törzskommentelő vagy, nem csak itt, hanem az Index fórumain is. Ott, az udvaron derült ki, mennyire is szeretjük mindketten Rejtő Jenőt (te még a bálba is Trebitschnek öltöztél, az igazinak) és a jó zenét.

A kávé erős volt, a sör pedig hideg és én már akkor is csodáltam azt a végeláthatatlan optimizmust, szókimondást és jókedvet, amit magad körül árasztottál. Úgy, ahogy csak a halálos kórral megküzdött ember teszi. Egy jókedv hot-spot voltál ebben a világban és az maradsz nem csak a terepjárósok, hanem mindenki emlékezetében, aki ismert. Testedet legyőzte, szellemeden csorbát nem ejtett a betegség, így maradsz meg nekünk.

Vass Gábor, élt 52 évet, ezt olvassák majd idegenek, ha feléd tévednek ezek után. De mi, akik ismertünk, tudjuk, hogy te voltál az Igazi Trebitsch, és ez nagy szó! Ég veled cimbora, lett volna még mit lesöröznünk, de megtesszük majd egyszer. A Zöld Pofa vizein, ahol csak a Na,mi újság Wagner úr? jár hetykén félrecsapott kéménnyel. Őszinte részvétünk a családodnak, nem felejtünk el.

A sárga tengeralattjáró

"A neve elhallgatását kérő tulajdonos szerint, az esti órákban Akarattyán egy helyi lakos tájékoztatta egy ismerősét, miszerint egy autó beszakad a jégen. Az ismerős keresésre indult az egyik Hummerrel, de nem találta meg a beszakadt gépjárművet, viszont Ő is beszakadt a jégbe.

Akkor hívta segítségül a másik Hummert, aminek ekkor csak az egyik kereke szakadt be, de mivel megmozdulni nem tudott, ott kellett hagynia a terepjárót. Reggelre a második autó alatt is beszakadt a jég."

forrás: Porthole.hu/FB

Imperial Walker AT-AT, avagy a birodalmi lépegető - A birodalmi katonák ellen a jégen tartózkodás szabályainak megszegése miatt szabálysértési eljárás indul.

Gyönyörű történet – nem csak minket hatott meg. A Hummer Búvár Kund Editionből azonnal mém lett és elkezdett terjedni az interneten. A fotosoppos fiúk máris munkához láttak. 

Fizika, érted?

A csodabusz

Beszakadt a Hummer két Balaton alatt. A tavak valószínűleg a tetőn vagánykodtak, ezért szabálysértési eljárás indul ellenük.

Víz alá a légiforgalommal!

Vegyék, vigyék!

A halak jelleme

 

 

 

 

 

 

 

Egykori kollégám mondása, „hogy csak a káröröm az igazi öröm, mert nincs benne irigység.” Ennek ellenére nem szép dolog, még ha nehéz is önuralmat gyakorolva tárgyilagosan szemlélni azt, hogy valaki Hummerrel megy a balatonakarattyai jégre és az beszakad alatta. 

A képet olvasónk küldte, köszönjük!

További képek a Porthole jóvoltából itt. 

Már vagy két hete túl vagyok a dolgon, de egyszerűen nem bírtam leülni, hogy megírjam. Majdnem sírtam. Nem vicc. Az Integra előtt nem volt olyan autóm - pedig volt hat -, amit egy évnél tovább használtam volna. Nem telt bele fél év, és vagy elkezdtem utálni, vagy elkezdett szétesni, vagy mindkettő.

Az Inti bezzeg állta a sarat, én meg egyszerűen nem untam meg. Pedig nyolc év nagy idő, igen, ennyi telt el azóta, hogy megleptem magam karácsonyra. No, mindegy, most már mindez múlt idő. Jelenleg rengeteget kutyázom és pont egy sportkocsi az, amire a legkisebb szükségem van, úgyhogy döntöttem: feladtam a hirdetést.
 

Halogattam, amíg lehetett. Beállítottam a garázsba, és inkább kerülgettem. Ha nagyon útban volt, kiálltam vele egy-két napra, de rettentő nehezen szántam rá magam, hogy megbontsam. Hiszen működött, pöccre indult, sőt, egész jól ment. Még így, legatyásodott kasztnival is mindig felgyorsult a pulzusom, amikor elfordítottam a kulcsot.

Egy megbízhatóan működő autót szétbontani?

Tizenöt éve az enyém, ezalatt kétszer szedtem morzsáira. Először, amikor megvettem 96 májusában, törött dugattyúgyűrűkkel, repedt hengerfejjel, faékkel kitámasztott generátorral, agyonkókányolva. Muszáj volt nulláról újjáépíteni. Másodszor 2002-ben újítottam fel, miután összetoltak szendvicsbe. Meggyűrődött az orra és a fara, és a rozsda is előjött már. A nyitott tütéken keresztül etetett motor is szétkopott - nem kellett sokat gondolkodni, szétkapjam-e.

Most viszont csendben nyammogott a rozsda az elrejtett zugokban. Ahol a felszínre tört, ha már nagyon fájt a látvány, elkentem egy kis glettel, ráködöltem némi kéket, és jó volt még egy pár hónapig. Nem szép megoldás, de szerkezetileg annyira egyben volt az autó, hogy még a szétszedés gondolata is fájt. Görgettem magam előtt a hógolyót, amíg akkorára nem nőtt, hogy nem láttam el fölötte.

Kedves olvasóink,

hosszasan magyarázhatnánk, honnan jött az ötlet, és milyen egyéb ötletek jöttek még, de akkor sosem lenne vége. A lényeg, hogy önök most egy kísérlet szem- illetve inkább fültanúi. Természetes, hogy nekem és a Karottának hiányzik a jó öreg rádiózás, de ez igazából nem arról szól: inkább megpróbáljuk hetente egyszer továbbvinni azt, amin az értekezleten a legjobbat vitatkoztunk. Vagy vitatkoztunk volna, de nem maradt rá idő. Sok olyan információ pedig a cikkekbe nem fér bele, mert mondjuk túl belterjes, egy Belsőség-poszthoz ugyanakkor túlságosan kevés.
 

Az FF fura egy jószág. A megrögzött Ferrari-hívők (akik jó eséllyel nem azonosak a célcsoporttal) legszívesebben helyben eltemették volna, hiszen nem elég, hogy négyszemélyes, de összkerekes is. Innen az FF-rövidítés (Ferrari Four) is.

Persze Maranellóban tudják, mit csinálnak és azzal, hogy visszahozták ezt a shooting brake-szerű formát, ismét megmutatták, hogy van még variációs lehetőség négyajtósszemélyes szupersportautó-témára, nem kell leragadni az Aston Rapide-Porsche Panamera-vonalon.

Mi imádjuk, nem csak azért, mert 660 lóerős, hanem már csak azért a finom haszontalanságáért is, mellyel az utas elé is terveztek egy fordulatszámmérővel kombinált sebmérőt. Megkímélve így a sofőrt a folyamatos mennyivel megyünk?-kérdéstől. Hülye olaszok, olasz hülyék, így szeretjük őket.

És a 360 fokos gömbkamera nagy találmány. Csapatnának egyet a havon? Tessék, nézelődjenek nyugodtan, az egérrel lehet húzni a képet.

A Volkswagen nem adja fel. A múltkori kutyás téma után talán úgy érezték, hogy ideje lenne visszautalni a tavalyi év nagyon sikeres reklámsorozatára, a kis Darth Vaderre.

Kombináltak egy kicsit és a végén csak kiadta. A Star Bar-ban játszódó jelenet végén (tudják, ahol Luke és C3PO bajba kerülnek és a háttérben feltűnik a NASA-űrhajós) azonban a seggarcú figura (Ponda Baba a neve és a Quara fajhoz tartozik, a Wookipedia szerint) és pöszeorrú haverja (Doctor Cornelius Evazan, akinek a filmben Obi Wan levágja az alkarját pisztolyostul) ezúttal sem ússza meg. A sötét oldallal nem lehet szórakozni. Még ha kicsi, akkor sem. (De mit keres egy gyerek a kocsmában?)

Mostanában kiadta az élet. Kiszakadt a Porsche-zsák, napokra kiürül a szerkesztőség. Csikós organikus beszámolója az első, melynek kapcsán hosszú, bólogatásba hajló mély egyetértésben konstatáltuk, mint a öreg, bólogató eperfák, hogy igen, a 911, hajjaj, hajjaj...

Telós Bandi egyelőre 911-szűz, ilyen újkorihoz még nem volt szerencséje, ezért gyanakodva figyel minket, valamiféle világméretű Porsche-összeesküvést sejt a háttérben, pedig nem, csak tudjuk, hogy olyan, amilyen.

Papp Tibitől kérdeztem, hogy a bemutatón, melyről éppen megérkezett, ott volt-e Walter, de nem találkozott vele. Viszont Csik volt az, aki Röhrl kapcsán csak annyit jegyzett meg: érdekes, hogy mindenki mennyire az Audival és a Porschéval azonosítja Röhrlt, holott egy Fiattal és egy Opellel lett világbajnok.

A crovakészlet Pege Aladárja megint fején találta a szöget. Tényleg. Közben túrtam itt-ott, vajon mit csinál Röhrl mostanság, így akadtam rá erre a két régebbi videóra. Nem tudom, hogy vannak vele önök, de én (még akkor is, ha Röhrl mellé kapásból oda tudnék még írni pár nevet) kifejezetten becsülni tudom azt, ha egy ember még ennyi év után is csinálja, szereti a sportot és talál még kihívást benne x százezer versenykilométer után is. Walter nagy császár és azért még mindig tudja, merre van az előre. Még egy ilyen aljas és ordas autóval, mint ez a régi 911S is. És ez kérem a tudás és a tehetség. Csoda.

Hogy miért? Nem is tudom, kicsit azért gyanús... (katt a többiért!)