Nézem a Top Gear idei második adását (Season 18 Episode 2), röhögök a marhákon, ahogy szoktam, a sorozat ismét zseniális. Azon felül, hogy Hammond bebizonyítja: a NASCAR korántsem gyerekjáték, a másik két hülye elmegy Kínába, megnézni az ottani helyzetet.

Megdöbbentőek a számok, minden két és fél másodpercben gazdára talál egy új autó, míg 2000-ben kevesebb, mint kétmillió járművet, addig 2010-ben 17 milliót gyártottak. Az átlagos, autóipari dolgozó 240 dollárt keres havonta...

Utánajártak, hogy vajon tényleg annyira félni kell-e már most a kínai autómárkák inváziójától. Szerencsére még nem, hiszen minden új típusuk silány másolat vagy elavult technikát használó, levedlett nyugati típuson alapul.

Ha itt most nem is, ellenben a gigantikus hazai piacon azt csinálnak, amit csak akarnak. Hiába akarta őket perelni a BMW a Zhonghua CEO miatt, hiába fortyogott a Renault, akik ipari kémkedéssel gyanúsították őket tavaly... Diplomáciai csatornákon és a médiában is finoman jelezte a kínai kormányzat, hogy ők jól elvannak az országba behozott Renault-k nélkül is, sőt, készek bezáratni az összes Renault szalont. Gondolhatják, mi lett a vége. Semmi. (Nevezzük csak csicskáztatásnak, amit Kína megengedhet magának.)

Nem hinném, hogy bárki meg tudja őket fogni ezen a szinten. Egyedül Richard Carter szavai adnak reményt, akit megkérdeztek a Geely Phantom-másolatáról: a vásárlók tudják, mi a másolat és mi az igazi minőség. Az évek során felhalmozott tapasztalatot és tudást ellopni nem lehet, csak megvásárolni. Márpedig az autógyártók sem hülyék, hogy saját konkurenciájukat erősítve eladják ezeket.

Mellesleg csodálatos, hogy milyen szemrebbenés nélkül lódít Frank Zhao, amikor Andrew Stevens megkérdi, hogy ez most tényleg egy másolat?

A Top Gear szerint még öt évig tartják a frontot az európai gyártók, aztán elsöpörnek minket. Szerintem nem ennyire egyértelmű a helyzet. Ön mit mond?