19:28-kor a megjavított Pontonnal és az Insigniával elindultunk ideiglenes házigazdáinktól a Hudiksvall irányába. Innen 250 km az út, nagyon várjuk, hogy odaérjünk. Zsolt keni neki, mint állat: kilencvennel megy a hetvenes táblánál. A sztori eddig: 1.rész, 2.rész, 3.rész, 4.rész, 5.rész,…

És kis mandulaműtét után végre egészséges krahácsolás hangzik a motortérből.   A sztori eddig: 1.rész, 2.rész, 3.rész, 4.rész, 5.rész, 6.rész, 7.rész, 8.rész, 9. rész, 10.rész, 11.rész, 12.rész, 13.rész, 14.rész, 15.rész, 16.rész, 17.rész, 18.rész, 19.rész, 20.rész, 21.rész,…

A remek ebéd és a kocsi átvétele után útnak indultunk, egy helyi autórajongó telephelyére a gyűjtemény szemrevételezése céljából. Viszonylag gyorsan kellett pakolászni, a degeszre tömött Insigniából a Pontonba kerültek át, amik kellenek az életben maradásukhoz. Csikós és Kati a Mercedesben követték…

Elég sokat vártam rájuk, persze fűtött kávézóban, meg a könyvtárban, ahonnan mailt küldtem. Aztán meguntam és nekivágtam a kb. 7 kilométeres útnak gyalog. Talán erről eddig nem is esett szó, de annyira gyönyörű ez a környék, havas minden, a fjord is be van fagyva, kedves, kisebb-nagyobb, színes fa,…

Nevetni fognak tán, de mélységesen át tudom érezni ezt a pillanatot. Hiszen hiába a hozzáértő kezek által restaurált motor, hiába az optimizmus, azért csak ott lóg a levegőben ilyenkor a kérdés: vajon beindul? Öklömnyi göb csupán a gyomor, a szem tán el sem hiszi, amit lát: kié ez a kéz…

Lent voltam a pincében. Nem olyan nagy dolog, gondolhatják azok, akik nem ismernek engem. Akik viszont már jártak nálam, azok tudják, hogy van a pincémben egy szoba, amit sasfészeknek hívok. A berendezése egyszerű: egy kanapé, egy íróasztal, és körös-körül erős, vastag fenyőből készült polcok.…

Történelmi pillanat, ezért volt minden: az idegölő szervezés, a sok átvirrasztott éjszaka és a kínlódás, a hideg, fagy, véreres szem. Pénz cserélt gazdát, kulcsok csörrentek. De megvan. 13:02-kor került bele az akku, amit vittek, mivel a sajátja lemerült. A belseje csodás, az autó önmagában is…

Elindultunk végre Sundsvallból - ami egyébként egy csodás városka – Domsjőbe. Éjjel ítéletidőben érkeztünk ide, az Insigniát több ízben hótolóként használtuk, valószínűleg pár órával korábban szakadt a hó. De ez csak másodpercekig tartott. A szállóhoz vezető úton konkrét hófal állta az utunkat, mert…

Ma reggel kaptam ezt az üzenetet és két képet Katitól: Hello Omm! Én lettem az első, a busz megérkezett időben, 7.55-re. Küldök képeket utólag, meg előre (ezek még az előző poszt képei voltak - omm -). Még a vonaton megtudtam, hogy a svédek sem szeretik a bonyolult, hosszú szavakat,…

A Koppenhágába tartó vonat (első állomásán szálltam át) elővárosi jellegű, a magyarországi is hasonlóan kulturált, talán csak nem ennyire újszerű. Malmö Syd vasútállomás, ahol át kell szállnom az éjszakai (Nattag) vonatra, kicsit olyan, mint Kelenföld, csak modernebb kiadásban. Zsolt átkozna, ha…

Sőt, sokkal kevesebb, hiszen délelőtt kezdtem írni ezt a posztot, most meg éjjel van, volt közte minden, még egy másik poszt is, de az már megjelent. Meg Tibby is nyomott írásokat. Délelőtt tizenegykor megtörtént a csoda, az előző napinál nagyságrendekkel nehezebben, de nekilendült a csapat. Az…

Nehogy azt higgyétek, hogy minket itt a szerkesztőségben nem döbbent meg az az iszonyatos energiájú narancssárga szeretetsugár, ami a bejövő e-mailekből és kommentekből áramlik a svéd havazásban egyenletes fordulatszámon kilométereket faló Insignia felé. A biztatás mellett nagyon sok felajánlást is…