Az Oldtimer Premier mérete nagyjából megduplázódott a tavalyihoz képest, ezt már sejtettük a regisztrációk száma alapján, de más ezt élőben megtapasztalni. Délelőtt állítólag az autópályáig állt a sor a Premier Outlettől, annyi autó jött és cipőkanállal kellett betuszkolni őket a rendelkezésre álló területre, meg kellett csonkítani az 1/100-as vetélkedő pályáját is. Az eseményre tényleg annyian jöttek el, hogy már ahhoz is sorba kellett állni, hogy a gyerek feljusson arra a padra, ahol sorba ülhetett a lufifigurákat hajtogató bohóchoz.

Tényleg volt itt minden, annyi és annyiféle kocsi, hogy az felfoghatatlan. Az amerikai izomdögöktől a Piaggio miniautóig, elmesélni is lehetetlen. Itt volt viszont velünk Kéner Eszti, aki szokása szerint végigfotózott egy csomó érdekességet. Azt nem állítanám, hogy mindent, mert azt lehetetlen - még a mai SD-kártya árak mellett is csak a mikroszkópikus mennyiségű szelete fér el itt látott szépségeknek. Fogadjátok szeretettel a képcsokrot és gyertek el jövőre is. Ha mindez kevés lenne, nézz fel a Facebookra, oda is feltöltöttünk egy galériát. Katt a képre és lapozz!

Amikor meglátod a hőerőművet, akkor kell figyelni, ott van jobbra a Brezova Gokartland. Nekünk még hajnal van, de a traktorosok már napkelte óta kint vannak a zsíros mátraaljai földön, van munka ilyenkor. Szántók között, a ligetben, vidáman zöldellő fű között lapul a pálya, ahányszor ide jövünk, mindig jól esik a vidéki, friss levegő. Mekkora kontraszt már, ahogy gyűlnek a trélerek, terülnek a szervizponyvák, csilingelnek a racsnis kulcsok. Ma itt van a Faluvégi Farolás, és igen jó a hangulat.

Elég sokat vagyok autómániás emberek között, tehát már ezerszer szóba került a Mazda MX-5-ös. Jó autó meg könnyű meg szép a forma. Tudom, tagadnom kellene, de a forma miatt vettem meg. Soha nem vezettem, soha nem ültem benne, nem tudtam, milyen, viszont nagyon tetszett. Régóta nézegetem őket, de valójában csak idén jött el a pénzügyi lehetőség, hogy el is menjek megnézni pár eladót.

Ezt a családi háznyi területre zsúfolt kiállítást írnám fel minden feledékenynek öööö a hogyishíjják azt a gyógyszert, mmmmm… Ja megvan, Cavinton. Szóval, ezt írnám fel Cavinton helyett. Nagyon durva emlék-villanásaim voltak, pedig már jártam néhány retro témájú rendezvényen. De a szentendrei Retro Design Centernek sikerült olyat és úgy mutatnia, hogy letaglózzon. Ráadásul mindezt úgy, hogy korábban nem is akartam megnézni a helyet.

A sétányról ezt láthatjuk, messziről észre lehet venni a Retro Design Center bejáratát

Végül azért keveredtem ki Szentendrére, mert a Szovjet Járműves Baráti Társaság április 12-re hirdetett szezonnyitó rendezvénye tökéletes indok volt, hogy lemossam a kocsit, és kiránduljak egyet. Mivel a gyülekező a Retro Design Center előtt volt, arra gondoltam, hogy ha már a retrózás néha a könyökömön is jön ki, csak megnézem magamnak a helyet. De persze a dolgok nem pont úgy alakultak, ahogy terveztem.

Mint minden előre beharangozott, látványos rendőri akciót, ezt is nagy médiaérdeklődés kísérte

...ha szétdriftelted az agyad a Faluvégi Faroláson, ha zsong a fejed az Oldtimer Premier megszámlálhatatlan mennyiségű, zagyva, régi autójától ... vagy ha egyszerűen csak nyugalomra, biztos pontokra, igazi, belülről feltörő, zsebkendőbe fújós nosztalgiázásra vágysz, most szombaton (vagy akár vasárnap) Csepelre kell menned, itt nincs appelláta. Mert a Veterán Zsiguli Klub idén is megrendezi a Retropartyzánokat, ami nekem - annak ellenére, hogy életem egyetlen szakaszában sem süthette rám senki, hogy rajongtam volna a szoci cuccokért - az egyik kedvenc rendezvényem. Mert nagyon emberközeli, a mérete is, a tematikája is, a hangulata is. Egyetlen csarnok, mellette parkoló, másfél óra, de minden ízére emlékezni fogsz.

A Kia Sorento kamerarendszere négy kamerából áll: egy az első embléma alatt, egy a rendszám fölött, kettő pedig a tükrök alján. Aztán jön egy ügyes számítógép, amely egy felülnézeti(-szerű) képet generál ebből. Ma már van ilyen sok autóban, a Lexusoktól a Nissan Pulsarig, bár azt nem állítanám, hogy teljesen hétköznapi dolog. A Kia úgy oldotta meg, hogy 20 km/h alatt egy gombbal bekapcsolható, és lehet tévézni. Például a mosóban. Hát íme, így néz ki egy mosás, kissé felgyorsítva.

Olvasónk, Kiss Krisztián hívta fel a figyelmünket erre a nagyon érdekes sportágra. Az Association of Classic Trial Clubs szervezésében kerülnek megrendezésre ezek a futamok, amik a régmúlt trial/raliversenyek szabályai szerint kerülnek megrendezésre. Alapvető különbség nincs a maiakhoz képest, csak annyi talán, hogy megpróbálják hűen szimulálni a hőskor úttalan útjait. 14-18 speciális szakaszt kötnek össze a 70-100 mérföldes etapok. Kicsit uncsinak hangzik, amíg meg nem nézzük, hogy egy-egy ilyen szakaszon mit kapnak ezek a koros (és helyenként youngtimer bármilyen) gépek. Hülye angolok, angol hülyék :)

Talán sok, mai, modern autós ifjú titán mosolyog, netán lefitymállva elhúzza a száját, amikor a Veterán Zsiguli Egyesület nevét olvassa valahol, hiszen benne van a veterán és a Zsiguli szó is, ami a fordított sapkák, zsebes hordárgatyák, bömbölő szarzene és a netes fórumon tutimegmondó szakemberek korában anakronizmusnak, a nagyapa könnyes szemű emlékezéseinek tűnhet.

Krisztián Sándor videóján hatalmasat mentett valaki a pétervásárai ralin. Tökéletes kontroll, abszolút lényeglátás, villámgyors reflexek (a piros Lada elhaladása után figyeljék!). Ilyet Loeb sem tudna. Maximális tisztelet!

Nekem utoljára 18 éve sikerült ilyen a Hegyalja rockfesztiválon, azt hiszem.

Aranyoskám

...kiakadt a gázbovden. megáll, kiszáll, megnéz. hát... kiderült, hogy nem bírta a drótozott-ragtapasszal előző tulajok valamelyike által készített, innovatívnak innovatív, de szépnek nem mondható rögzítés. fúrás, faragás, menetfúrás és megvan az új megoldás. tökéletes, már vagy 3500 km óta ezzel megyünk.

Abdellal egy nyirkos februári estén találkoztam, akkorra már negyedik hete esett folyamatosan. Én éppen a csapatimat küzdöttem le - helyi tésztaféle, remek töltelékekkel, ha arra járnak, ne hagyják ki -, ő melóból tartott haza, de amikor megláttam, majdnem a torkomon akadt a harisszás csirke. Nem is maga a srác tűnt fel, hanem a Specialized Demo 8 downhill bringa, amit tekergetett. Itthon egy ilyen gépért akár kétmilliót is elkérhetnek, odakint ennyiért már inkább három Volkswagen Polót vesznek, fél év alatt ez volt az egyetlen ilyen bringa. Hamar kiderült, hogy egy nyelvet beszélünk, meg is hívott a szokásos hétvégi szeánszukra.

Emlékszem, annak idején, amikor a tavalyi Golf-napok egyik válogató zsűritagjaként egy éjszaka alatt kellett kiválasztanom kb. 1900 autó közül azt a - ha jól emlékszem - százat, amelyek bekerülhetnek a szűkebb, kiállított keretbe, na azon az éjjelen kaptam életem legtöményebb dózisát a hazai tuning-társadalomból.

Valószínűleg soha az életben nem találkozom még egyszer ilyen rövid idő alatt ennyi GTI-re átépített 1.6-os ötös Golffal. Sok közülük tökéletes munka volt, megvolt minden bel- és kültéri elem, a felnik, a dupla kipufogó, az ülések, egyszóval minden. De hogy milyen rohamosan fejlődik ez az autóipari gigapiac, azt mi sem mutatja jobban, mint a találmány, amellyel a napokban szembesültem és melyet most potom 17 ezer forintért bárki magáénak tudhat, ki tudja, mennyire lenne teljesebb a GTI-illúzió egy ilyennel. Több száz lóerő csak megér ennyit. A dolog szépséghibája, hogy ezeket a lovakat igazából a kívülállók képzelik majd oda, de ne legyünk igazságtalanok, hiszen a pávakakas díszes faroktollai is csak arra szolgálnak, hogy a tojót elkápráztassák, a valóságban csak a terhére vannak és jelentősen csökkentik túlélési esélyeit a ragadozókkal szemben.