Jó néhány hónap eltelt, amióta utoljára piszkáltam Erát, de mint korábban is írtam, a szerelése még korántsem fejeződött be. Célom persze nem a tökéletes, muzeális állapot elérése, hiszen az kisebb anyagi Taigetoszt jelentene számomra, de mindenképpen kellemesen használható, Mercedes-szerű járművet szeretnék kapni a végére.

Era egyébként köszöni, teszi a dolgát, megy ide-oda, már a fogyasztását is tudom, vegyes, jórészt városi üzemben 10,2 liter. Ez a típus ismeretében barátinak mondható. A dízel Mercik közül ugyanis a négyhengeresek az igazán takarékosak, azok eljárnak olyan 7,8-9 literrel (országúton kevesebbel is), ám ezek a háromliteresek tipikusan 10,5-11,5 között kajálnak, még a kisebb kasznikkal is. Era viszont kombi, a saját tömege kis híján 1,6 tonna, ezért én speciel abszolút elégedett vagyok a takarékosságával. Úgy tűnik, jól is sikerült az adagolóbeállítás, az új porlasztócsúcsok is szuperálnak, mert füst állandó menetben egyáltalán nincs (más nézettem másokkal, hátulról, menet közben), csak nagyon nagy gáznál jelenik meg, de olyankor ezeknél kötelező elfogynia az oxigénfeleslegnek, ha nem, rosszul vannak belőve. Ja, hadd tegyem hozzá a fogyasztáshoz, nem száguldozok, de nem is simogatom a gázt.

 
A sztori olyan egyszerű és jó, hogy nem is kell neki körítés, önállóan fogyasztható, a puszta tények tálalásával is.
Adva van egy állami szervezet és annak egyik szolgálati autója. Az autó egy 1.2-es, háromhengeres VW Polo. Lényegében egyedi példány, ezt főleg felszereltségi szintjének köszönheti. Illetve annak, hogy nincs neki ilyen. Mert ugye, ahhoz, hogy felszereltségi szintről beszélhessünk, valamivel fel is kellene szerelni a gépjárművet. Nincs kormányszervó, sem elektromos ablak netán klíma, még csak rádió-előkészítés sem. A történet szempontjából ez mindegy is, csupán jegyezzük meg a tényt, hogy a „fapad” kifejezés is legalább oly csillogást takar, amilyet szerencsétlen autó még távolból sem látott.
Az inkriminált gépjárművet 2005-ben helyezték forgalomba, azóta nem is használják sokat, értsük ezt úgy, hogy a kilométeróra még csak öt számjegyet mutat és 26-tal kezdődik. Mégis, az autó négy éves, elkelne neki az időszakos szervizelés.

Az állami szerv jóhiszeműen fel is keresi a hivatalos márkaszervizt - jól csengő a név, csak értenek hozzá,.- és kér egy előzetes árajánlatot a javításokra, cserékre. Önök már sejthetik, hogy elértünk a történet lényegéhez, de talán még a legnagyobb szkeptikusok is megcsóválják a fejüket: a háromoldalas lista alján a végösszeg 399 671 forint, valamint tortát díszítő habként még kézzel odafirkantva: + 7770 Ft illeték.
 
Csuda dolgok jöttek össze már az első oldalon is, mindenki talál magának valót. Tárcsafékbetétek ki- és beszerelése hatezerért vagy egy okvetlenül szükséges segédkeret ki- beszerelés színesíti a listát. Valaki egy próbát hatér’?

A középső lap tetején mindjárt kiderül, hogy kicsit drágán mérik az olajat, biztos valami spéci adalék lehet abban a fránya Softec-ben. Emellett a 33 896 forintos féktárcsák már labdába sem rúgnak, esetleg az 1 darab 6126 forintos ablaktörlő lapát lehet még befutó. Aztán jön az igazi úri truváj, a 80 287 Ft-ba kerülő „AGREGÁT TARTÓ”.

Szép kis szám, talán belefért az árba egy presszógép is, mást elképzelni sem tudok, hacsak nem valami nagyon spéci, ezektől itt eltérő, egyedi alkatrész. És még nem is keresgéltünk nagyon:

Hiába, a modern technikának ára van.
Mindenki látott már ilyet, talán ennyire sűrűn kell cserélni? Fene tudja. Az autó csak és kizárólag Budapesten és környékén mozgott, jellemzően rövid távokon.

A harmadik, egyben utolsó oldal már csak levezetés. Egy darab 13-as felni 14-ért, na ne vidd el, és a szép végösszeg: 399 671 Ft + 7770 illeték.
Jó utat kíván Önnek XY munkafelvevő. Na, ennyi pénzért bizony igen jó utat is kívánhatna…

És hogy mi lett a vége? Csalódni fognak megérzésükben, szerencsére. A történetünkben szereplő állami szervezet visszautasította az ajánlatot. Értik ezt? Pedig az adófizetők pénzét költhetnék boldogan és soha, senki bele nem ütné az orrát. Mégis, úgy látszik, volt ott valaki, akinek helyén volt a józan esze (vagy a lelkiismerete) és visszadobta en bloc az egészet. Mert ilyen is van és ez - valljuk be - jóleső érzés.
A szervizt pedig elvégeztették máshol, ugyanolyan minőségben, kevesebbért.

Hepi börzdéj, Index!

Winkler végre megírta a Cougart, nekem pedig eszembe jutott, hogy kell lennie valahol egy nagyon rövid kis videónak, amin hallatszik a hangja.
Megtaláltam.

Szerintem tíznél kevesebb autómárka már a négykerekű armageddon, eljövetele tragikusan szegényes választékot jelentene. De talán ezt még akkor is megússzuk, ha tovább durvul a recesszió. Talán.

 Vélemények az azonos című írásunkról.

A kakucsi versenypályára indultam, hogy a mai Totalbike tesztmotorunkat fotózzam és kicsit megmozgassam a kanyarokban. A létesítménybe Újhartyán községen át vezet út. Aki figyelt az iskolában, tudja, hogy V. Ince pápa 1276. május 20-án keltezett bullája már megemlíti a Kiskunság homokhátságának északi szélén fekvő települést.

A kulcsszó: a homok. Ez lehet a magyarázat a furcsa balesetre – gyors homokvihar, vagy a egy véletlen fata morgana jelenhetett meg a falu végén, megzavarva az álmatag autóst. Pár lépésnyi féknyom, de akkor már késő volt: az Opel Corsa oldalával beletespedt az árokba.

Egy pillanatra megálltam, a bóklászó helyiek még a szemüket sem mozdították a két kerekét levegőbe emelt gép irányba. Sőt, rám néztek furcsán, én voltam a furcsa, idegen, aki fotóz valamit. Talán az állandóan súgó kunsági szél és a szálló homok csalta meg őket? Nem hittek szemüknek, vagy nem is látták tán?

Youngtimernek nevezzük azokat az autókat, amik nem elég öregek ahhoz, hogy oldtimerek legyenek. Természetesen ezek között a harminc évnél fiatalabb szerkezetek között is szép számmal akadnak szeretett-féltett, tulajdonosaik által körülrajongott darabok, egy Alfa Romeo GTV-t vagy egy Ford Caprit kevesen dobnánk ki az ágyunkból.

A szerelemes andalgáson gép és ember egybeforr ezt a célt szolgálják a Yetro túrák, amikből a múlt hétvégén megrendezett idei immár az ötödik volt. Tekintettel a bődületes világgazdasági válságra, a szervezők, Ragoncza Ádám, Groll Róbert és Turbék Gergely a recesszió tematikájára fűzték fel a kétnapos jövés-menés közben végrehajtandó feladatokat. Gyöngyösről indult a több mint 200 kilométeres túra szombat reggel nyolckor, és a késő délutáni egri befutóig több játékos feladatot és agyerőltető fejtörőt kellett megoldani a Mátra és a Bükk kanyargós szerpentinjein kijelölt állomásokon, például a kisnánai és a siroki várnál. Az egri bázison kaptuk el a csapatot, ahol gyors fotóleltárt készítettünk a túragépekről, és a szervezőktől megtudtuk, hogy harmincöt autó indult az idei túrán. A VW Bogártól a Porsche 944-en át a Chevrolet Corvette-ig terjedő típuspaletta széles és színes, mint az fotóinkon is látható. Este is várt még egy feladat a résztvevőkre: annyit kellett enniük és inniuk a Szépasszonyvölgyben, amennyit csak bírtak. Érdekes módon erre a programra a többség szeretett autója nélkül indult el…

Másnaposság ellen állítólag a legjobb szer a geocatching, azaz különféle célpontok megtalálása gps-készülékek segítségével a megadott koordináták alapján. Vasárnap délelőtt tehát ezzel múlatta az időt a csapat a siroki vár körüli erdős-rétes területen. Yetro Túra természetesen lesz jövőre is, és attól tartok, újabb tematikát sem kell keresni hozzá - a recesszió lesz a barátunk 2010-ben is…

Azt mondják, németül nem lehet igazán jól káromkodni. Tény, hogy a magyar nyelv lenyűgözően változatos kifejezéstárával nem vehetik fel a versenyt, van azonban néhány nagyon praktikus szavuk, melyek egészen összetett dolgokat sűrítenek néhány karakterbe. (Persze igaz ez visszafelé is: mondja azt például bármilyen nyelven egyetlen szóval, hogy „olajszőkítő”.)

Ilyen szó például a Foliendrauflasser, azaz az az ember, aki rajtahagyja a fóliát. Mindenen. A mobiltelefonon, a GPS képernyőjén, elvetemültebbek a mikrohullámú sütőn és a karosszéken is. Egy életmód ez, egy szemlélet, egy hozzáállás a dologokhoz, ami a használati tárgyak, eszközök szinte minden áron való megóvását és konzerválását tűzi ki célul. Megvan a katódsugárcsöves monitorra borított terítő? Vagy az öreg bácsi, aki a tízéves, negyvenezret futott Suzukiját vasárnap délután letakarja a ponyvagarázzsal, majd hétfő délelőtt leszedegeti a ráhullott faleveleket, nehogy foltot hagyjanak a ponyván?

Ez a poszt azonban nem a germánokról, hanem a koreaiakról szól, akik között csak úgy nyűzsögnek a Foliendrauflasserek. Aki járt már autógyárban, vagy van valami kötődése egy autószalonoz, jól ismeri az ajtók élére cuppantott szivacsdarabkát: a roppant praktikus eszköz egyrészt a kinyíló ajtó élét, másrészt a mellette álló kocsit védi a sérülésektől egészen addig, amíg a boldog tulajdonos birtokba nem veszi a karcmentes autót.

Pár héttel ezelőtt megjelent egy cikk, abban megpróbáltam beszámolni az új E-osztály tengernyi különleges szolgáltatásáról, zanzásítva volt egy pöttyet. A kábé háromórás agytágító után - mint minden sajtótájékoztatón - ebéd következett, amelyet ott, helyben, azokban az iskolapadokban ülve fogyaszthattunk el, amelyekben pár perccel előtte még jegyzetelni próbáltunk félkómában.

A nyammók pompásak voltak, figyelmünket mégis elvonta a kivetítő, amelyen immár nem felszereltségi szintek, krómozott, illetve krómtalan oldaldíszek, multifunkciós lámpák és légzsákok bukkantak fel, hanem egy hosszú film pergett.

A Mercedes középkategóriás limuzinjainak sztorija. Egy magyar stúdió készítette, csodás, korabeli reklámklipek, tanulmányfilmek, valamint a megfelelő korszakhoz kapcsolódó, a világban zajló eseményekről készült snittek összevágva, ízlésesen, rimusosan. Rég el akartam indulni, de nem bírtam otthagyni a vásznat, el is késtem kicsit bentről.

Még akkor kaptam egy ígéretet a Mercedes sajtósától, hogy mihelyt tudja, és jogilag lehetséges, átadja nekünk a filmeket. Azért erőltettem, mert úgy véltem, az olvasó nem maradhat le ennyi szépségről.

Edina tartotta az ígéretét, most már itt vannak a szerveren a filmek, önöknek már csak kattintani kell és sóhajtozni.

A legkorábbi, E-osztály-előd 170-esekről főként fényképek, szöveg, zene, de ami film akad, az zseniális. A háború utáni időszak, ufók, hiperinfláció Magyarországon, Sztálin, és persze a csőrös, vén Benzek, tart a film 1947-től 1953-ig.

...a tulajdonos kérésének és a Thema 8.32-teszthez tartozó blogposztot levettük a Totalcar-címlapjáról, valamint a Belsőség posztjai közül. Szerkesztőségünkbe küldött faxa alapján: "A honlapon megjelent tartalmú cikkhez, fotókhoz, illetve a fotók alján elhelyezett szövegek megjelenítéséhez semmilyen formában nem járultam és járulok hozzá. Továbbá kérem a cikkhez kapcsolódó kommentek végleges törlését is."

Jogászaink jöttek, összedugták fejüket és döntöttek. Ez egy ilyen szakma, a jog szigorú, az emlékezet képlékeny, neki pedig minden bizonnyal igaza van. A méltatlan szerepeltetésért pedig én kérek elnézést.

Veszélytelen, jól kézben tartható, de vidám és látványos farolásra, gyors és hatékony négy keréken sodródásra bírható a Swift Sport. Ez pedig a legjobb dolog, ami egy elsőkerekes izomautóval kanyarban megtörténhet. A Suzuki is tudja azt, amit a Twingo, csak kevésbé szájbaverő előadásban, kevésbé pofaletépő könyörtelenséggel.

A vaddisznó

Írok még egy pár sort; szóval, megjárta sikeresen a Budapest-Bamako útvonalat oda-vissza. Műszaki hiba mindössze annyi történt, hogy a motor kapott egy kis igazítást indulás előtt, aminek következtében a vezérműtengely szabályzócsavarja Monaco magasságában kirázódott a helyéről.

Jaguár - mert megérdemlem...

Az autó egy totális véletlen következménye. Minden álmom egy BMW 740i-730i volt az E38 as szériából.

Klasszikus modell, legendás sportkocsi

Időközben majdnem eladtam, de amikor megmutatni vittem, a gyászhoz fogható érzés fogott el. Úgyhogy másképpen próbálom a válságot átvészelni.

Hogyan vegyünk Puntót

Először is, ebből kár keresni törésmentest, mert olyan már nincs. Másodszor, tudom hülyén hangzik ez, de legjobb azzal kezdeni, hogy veszünk egy széthajtottat, hallott turbóval, KO motorral...