Volt luk, nincs luk

Nincs több kibúvó. Ez egy tökéletes autó. Kényelmes, halk, takarékos, gyors. Újonnan kell venni, sokat kell bukni rajta és négyévesen el kell adni.

Vélemények az azonos című írásunkról.

Az Európai Uniós szabályozások kivégzik az autórajongók utolsó bálványait. Halálsoron a szupersportkocsi, és a kéziváltó.

Vélemények az azonos című írásunkról.

És természetesen bedöglött. Nem, nem egy dolog, hanem négy. Hiába volt már ötszázas Fiatom, meg a feleségemnek is. És hiába szedtem szét én a Bianchit, hiába szereltem nettóban több hetet az utóbbi pár évben, hiába bontottam már magam széjjel a motorját vagy ötször, ennek ellenére a mai napig nem tudom eldönteni biztonsággal, hogy maga a konstrukció ilyen tré, hogy egy elég alapos felújítás (mondtam volna régen restaurálásnak, de azóta már változtak a nézeteim) után sem bír ki kétszáz kilométert, vagy általában ennyire pocsék lesz egy autó, amikor mindenhez hozzányúl az ember. Márminthogy ilyen hosszú utána a lábadozási időszak.

De ne menjük elébe a sztorinak.

Egy augusztusi hétvégén úgy döntött a család, hogy elgurulunk Kemencére megnézni az Magyarországon még egyetlen működő, 600 milliméteres nyomtávú kisvasutat. Tóth Gabi barátom, aki Puch-guru, mellesleg VW Transportereket és Bogarakat szerel, és teljesen mellékesen évek óta minden hétvégéjét Kemencén tölti sínépítéssel, műtárgy-rendbehozatallal (híd, korlát, szemafor, ezek a műtárgyak, ha jól tudom), mozdonyrestaurálással, masinisztáskodással, nos, Tóth Gabi barátom évek óta mondogatja, hogy nézzünk már le hozzájuk, nem bánjuk meg. Nem bántuk meg. Nagyon nem.

A Nagy Népvándorlás utáni pakolgatás közben akadt a kezembe a brit Autocar július végi száma. Nem is emlékszem, hogy a közös szerkesztőségi archívum-kupacból vagy Csikós asztaláról. Akkortájt nyaralhattam, így történhetett, hogy nem olvastam, a hiányt pedig illik bepótolni, haza is vittem, átrágtam magam rajta.

Semmi extra, hozta a megszokott színvonalat, a brit autós újságírás természetesen ugyanolyan részrehajló, mint bármely másik (gondoljanak csak bele, ha nekünk is lenne hazai márkánk), de ettől függetlenül a világ egyik legjobbja (ha nem a legjobbja) már ami a tartalmat és a színvonalat illeti. Matt Saunders rövid interjúját azonban kétszer is elolvastam, szöget ütött a fejembe.

Albert Biermannt az M GmbH fejlesztésekért felelős vezetőjét (remélem, pontos a funkció, nem venném a lelkemre) kérdezte arról, vajon kerül-e dízelmotor a csúcs-BMW-kbe.

Az M-divízió is tisztában van azzal, hogy csökkentenie kell sportautói CO²-kibocsátását és nem zárkózik el attól, hogy esetleg a fekete pisztolyos kútoszlophoz álljon be a jövőben egy M-tulajdonos.

Biermann szerint egyelőre még a távoli jövő zenéje csupán, de ettől függetlenül el tudja képzelni, hogy az egyre fejlettebb dízel-technológiának köszönhetően elkészül majd egy motor, amely teljes mértékben megfelelő lesz majd egy M-típus számára.

"Az X5 és X6 M esetében dízelmotorjaink nyomatékgörbéje akár ideális választásnak is tűnhetne, de a sportos karakter hiánya egyelőre kizáró ok." - mondja Biermann.
"Nem hinném, hogy a jelenlegi piac igényelné a nagy dízelmotorral szerelt, nagy teljesítményű autókat, de ha ez a jövőben változna, akkor szeretnénk mindenképpen jó kiindulási pozícióból nekivágni és lépéselőnyben lenni." 

Az M GmbH mindeközben folyamatosan dolgozik azon, hogy a BMW új hibrid technológiáját a legsportosabb modellekhez adaptálja.

"Az elektromos rásegítéssel megnövelt teljesítmény nagyon ígéretesnek tűnik számunkra, ebben az irányban próbálunk elmozdulni."

A Z4 M-roadster és kupé modellek minden valószínűség szerint utód nélkül maradnak. "A Z4 egy nehéz autó" - magyarázza Biermann - "éppen ezért nagyon nehéz effektíven növelni a teljesítményét. Ráadásul ha megkapná a 4 literes, V8-as motort, szinte lehetetlen lenne elhelyezni a modellpalettán anélkül, hogy ne veszélyeztetné az M3 kabrió pozícióját. A 3,2-es hathengeres pedig már nem felel meg a szigorú emissziós normáknak."

Mindenesetre nincs még veszve minden, van rá remény, hogy megjelenik egy új, elérhető árú M-modell. A nemsokára bemutatkozó roadster az új 1-es osztályra épül majd, könnyen elképzelhető, hogy lesz M-verziója is.

Biermann egyetért: "Szeretném ha lenne egy ilyen autónk. A számokkal harcolni nagyon nehéz ugyan, de ugyanakkor tudom, hogy nem vagyok egyedül ezzel az ötlettel."

Eddig az interjú, szabad fordításban.

Nos, mit szólnak hozzá? Vajon mennyire távoli a Biermann által felvázolt jövő? Minden további nélkül elképzelhető, hogy pár éven belül tényleg megjelennek a dM-mek, sőt, ha valaki, akkor a BMW motortervező részlege jó eséllyel tán meg is tudja csinálni a sportautó-dízelt (és itt most egy ténylegesen sportos dízelmotorra gondoljanak), de azért titokban, icipicit reménykedjünk, hogy nem lesz az olyan korán és nem a "Csapatnál nagyot az M-mel? Menj egy kört a dízelemmel!"-típusú szlogenek adják majd el a jövő legjobb BMW-it, hanem ilyen reklámok:

Megéri az árát?

Mikorra végre Münchausen báróként, saját hajunknál fogva kihúztuk magunkat maró kétségeink mocsarából ismét elindulunk a lejtőn. És sosincs vége.

Véleményük mai cikkünkről.

Emlékeznek még az 1991-es, mára már kultikussá vált Manta, Manta című filmre? A tinibálvány Til Schweiger még tejfölösképű suhanc volt, úgy döngetett 83-as, Mattig-tuning GT/E-jével városban, városon kívül az egyszerű naiv kis sztori szerint.

Sztori szempontjából nem volt nagy durranás, mégis, minden akkori fiatal srác karmolta, hiszen sosem látott autós üldözések és akkoriban igazi "kúl" verdák tűntek fel benne. Na és a sérók, a színvilág, a kóla és az elöl rövid-hátul hosszú életérzés? Odavágytunk.

Mondjuk már akkor is én voltam az ünneprontó, hiszen megkérdőjeleztem a tényt, hogy egy Manta durván lenyomjon egy Ferrari 308GTS-t, de aztán megnyugtattam magam, hogy minden bizonnyal egy szénné tuningolt C20-motor volt az Opelben. Mondjuk úgy kiadja.

De ez csak egy mellékszál, hiszen a balfék Klausit játszó Michael Kessler az, aki az alábbi videó főszereplője. A Kessler Etikettje (Kessler Knigge) c. többrészes sorozatot ajánljuk mindenkinek, sírva röhögtünk a ruhakabinos részen, meg úgy nagyjából mindegyiken. Ez volt a legjobb, jó szórakozást!

Fuh, de gyorsan szétröppent a neten. Aki már látta, attól elnézést kérünk.

Szemelvény a belső levelezőlistából:

Tárgy: Pistának, szeretettel
Feladó: Zoltán Tóth
Dátum: 10:46

Schumacher feszülős polóban promózza a Ferrari 458 Italiát.

Tárgy: Re: Pistának, szeretettel
Feladó: omm
Dátum: 11:43

Szájbak*rtan jól néz ki.

És nem csak az. Gyönyörűen mozog, és úgy néz ki jól, biztosak vagyunk benne, hogy a szaksajtó egy emberként esik térdre előtte. Ami ennyire szép, az rossz nem lehet.

Újabb híresség eladó autójáról szeretnék beszámolni itt a Belsőségen. Szándékosan nem tettem ki előbb, nehogy az árfelverés vádjával illessenek Csak tegnap éjjel találtam a linket a postaládámban, még van hátra vagy másfél óra az aukcióból a vaterán. Orbán Viktor Volkswagen Golfja az, 2001-es, 1,4-es, nem teljesen alap, van benne mindenféle.

1,1 millióért árulja a tulaj, a papírokban benne van a politikus neve, tehát ez a volt vagyonnyilatkozatban szereplő autó. Vicc, hogy az ár egyáltalán nem tartalmazza a celeb-felárat, utánanéztem, ez a középárfolyama az ilyen korú, ennyit futott 1,4-es Golfoknak. Úgy látszik, lehet Orbán, Gyurcsány, Antall, Dávid, akárki, a politikusokért tűzbe menni szokás ugyan, de relikviákat gyűjteni csak róluk, és tőlük szokás mifelénk.

Mindenesetre aki időben kattint, azt még tehet egy utolsó licitet, ki tudja, rövidesen a tízszeresét érheti. De ha másért nem, érdemes megnézni, lehet rajongani, gunyoros megjegyzéseket tenni, mások már úgyis elkezdték a cikk levlistájában.

- Mennyi kéne?
- Hát, egy Ferrarira való.

Nincs új a nap alatt, a krómozás, polírozás, aranyozás, platinázás, karbonozás és minden -zás már úgy hozzánőtt a drága és exkluzív autókhoz, mint Magdi anyus a Barátok közt-höz, nélkülük már szinte nincs is élet negyvenmillió forinton túl.

Emlékeznek az arany-platina E60-ra? Nem volt valami szívderítő látvány, a méregdrága „fényezés” nem sokat adott hozzá az autó szépségéhez. De nézzék csak meg ezt a Ferrari 599GTB-t. A mattfekete minden világos színnel kombinálva jól mutat és ízlésre, valamint némi koncepcióra utal, hogy nem az egész autót forgatták meg a nemesfém-ködben. Úgy tűnik, a szaúdi milliárdosoknak jobb az ízlésük, mint orosz kollégáiknak.

Furcsa, de ezen az autón inkább zavar az amúgy minden bizonnyal méregdrága és minőségi Hamann-tuning. Egy ilyen kategóriájú autóhoz, pláne egy Ferrarihoz nyúlni mindenféle külső elemekkel, óriás felnikkel...hát...nem tudom, van-e értelme. Vajon szélesebbre nyílik a monacói kaszinó ajtaja? Különbözni azonban kell és illik is, egy mezei 599GTB a maga 611 lóerejével néhol snassz, kell még hozzá 53.

Viszont, amit nem tudnak sem az arabok, sem az oroszok az egy tuti tuning, ami csak az én RR Phantom Drophead Coupémon lesz: kitépett cserebogár szárnyak borítják majd szépen, precízen egymás mellé ragasztva. El ne árulják senkinek.
Önöknek van ötletük?

(Köszönjük Johnibá\\\' olvasónknak)

Képaláírás

Igen, továbbra is ezt kell megvenni, de nagyon vigyázzanak, mit sóznak még önökre.

Vélemények az azonos című írásunkról.

Nem az a baj, ha valaki jobbról előz. Szabálytalan, de nem vagyok én rendőr. A gond akkor van, ha ezt úgy teszik, hogy tudják: a végén le kell majd szorítani a belső sávban autózót.

Vélemények az azonos című írásunkról.

Bizony ám, a Guns n' Roses klasszikusa teljesen helyénvaló bár a költözéshez nem kellett lenyúlni anyánk autóját és az öreg hitelkártyáját, elég volt csupán bedobozolni motyónkat és matricát biggyeszteni mindenre, amit meg akartunk tartani. A költöztetők elvitték, de csak azt, amire a misztikus számsor volt ragasztva.

Utolsó nap Újpesten, az én egyetlen dobozom valahol a rakás alján, Gumicsávót már megmentettük, csomagoltuk

Elsőre könnyűnek tűnik, elvégre a mocskos munka javát nem nekünk kellett végeznünk. Mekkora tévedés ez! Ha költöztek már önök valaha is, akkor nagyjából tisztában lehetnek azzal, mivel jár ilyenkor csupán maga a pakolgatás, a szinte már a padlóval összenőtt bútorok, évek óta mozdulatlan kábelek nyugalmának megzavarása, amire persze ezek öngyilkos pöfetegként azonnal támadásba lendültek és köbméternyi porfelhőket okádtak a magasba. Meg az érdeklődő arcába. Csikós mesélte, hogy valamit megmozdított az asztala alatt, közben egy fél kilós pormacska a lábujjára esett és majdnem eltörte, veszélyes dolog ez.

Hűha, Csikós fényképezett, de még nem dobozolt, ez az ő sátáni konyhasarka

Mint azt a költözés blogon olvashatják, vegyesen élik meg a kollégák a jól megszokott székház elhagyását. Az biztos, hogy olyan gondokra kell megoldást találnunk, melyek elsőre triviálisnak tűnnek, de borzasztó nagy hatással lehetnek akár magára a Totalcarra nézve is. Először is, hol veszünk tökmagot? A tökmag a szerkesztőségi narkólistán abszolút első, a véletlenül betévedt látogató elé nem egyszer furcsa látvány tárulhatott, ahogy szó nélkül, gépiesen, mint háttérsugárzást kapott mókusok, csak ülünk és ropogtatunk, csámcsogásunk messziről hallatszik. A tökmag jó dolog, a zabálás mechanizmusa elfeledteti az emberrel az éhségérzetet, sőt, a dohányzást is, hiszen a „na még ezt a kupacot elrágom, aztán megyek” után mindig automatikusan túrunk ki egy pár szemet a zacskóból. Ottani boltunk, a Tibi csemege nekünk köszönhetően Európa egyik legnagyobb tökmagforgalmát lebonyolító üzletévé nőtte ki magát. Persze az előre megrendelt adag most rájuk rohad, ilyen ez a kapitalizmus.

Tóth Zoli a tőle megszokott pózban, Angéla nem

Mondanom sem kell, hogy most is rágom, miközben pötyögöm ezt a pár sort. Ebből rájöhetnek, hogy megoldottuk a dolgot, szerencsére akadt még egy pár szatyor import-cucc Újpestről.

Szóval a költözés nem volt egyszerű, Csikós megküzdött a temérdek Classic&Sports Cars-al, a Veglia Borletti óracsoporttal, ami egy Citroën Visaból került hozzá valamikor, na vajon miért is tartotta meg? Nyegleonak sem volt könnyű dolga, hiszen a Totalcar Csendes Gyilkosa eszement dolgokat gyűjtött maga köré. Elsősorban is jeleskedik a lehetetlen nevű energiaitalok fogyasztásában. A dobozokat persze elrakja, van itt Bulldozer nevű román serkentő, Yakuza, Adrenaline és a legjobb, a Bandita és még sokan mások, a fene sem jegyzi meg mindet.

Elképzelni sem tudjuk, hová rakott Winkler mindent

Megelőlegeztük a kollektív röhögést Winklernek, az elszállítandó kacatmennyiség tetemes, az asztal  alatti kőzetrétegekből pedig mindenféle távirányítók, sajtóanyagok, Yamaha zsebkönyvek kerültek elő. A közös bokszzsák, a több tucat matchbox, a muscle-car könyvek, körülnézve öt jókora dobozt látok magam körül, Lemmyt, a szerkesztőségi (tán) madárpókot még idejében hazamenekítette. (Azért, mert szőrös, csúnya és az Arachnophobia óta tudjuk, hogy a pókok fejhangon sikítanak.)

A Totalcar házi totemoszlopa Ducéval és Gumicsávóval

Gondolom néztek furán a költöztetők, mikor a figyelmeztető táblát kellett hozniuk, hiszen mindamellett, hogy baromi nehéz a talapzata, idővel még valamiféle totemoszloppá avanzsált. Régi maradvány a Duce-főzőkötény és a Gumicsávó, akinek párja, a Gumicsaj a Velvetnél lakik. Gumicsávó nem volt mindig ilyen petyhüdt, valaha büszkén meredezett, de aztán szögre futott egy íróasztal sarkán és kiszakadt szőrös mellkasa. Külön mázli, hogy a pakolás során Csikós kezébe akadt a gyári javítókészlet, megfoltozzuk, hiszen elég lehangoló látványt nyújt így, mindenesetre matricát kapott ő is, jött velünk. A TC-táblán lógva lenne a helye a fekete, félméteres Anal Attackernek is, díszdobozos, egyedi plakettel ellátott limitált széria, zsibbadt agyú pécsi barátaink ajándéka és nem utolsó sorban elég elrettentő büntetőeszköz, de legalább 15 kiló, így a költöztetők levágták, de visszakerül.

Legnagyobb bánatunkra az új ülésrend elválasztott minket a Velvettől, elmondásuk szerint ők is bánják, bár ki tudja, mit pletykálnak a hátunk mögött. Mindenesetre a TC-Velvet bimbózó kapcsolatának oktatói jellegéhez kétség sem fér, zenei fronton mindent megtettünk Winklerrel azért, hogy szélesebbre nyíljon horizontjuk. Bár mosolyuk sokszor nem volt őszinte, de még évek múlva is garantáltan emlékezni fognak a Stressz együttes Bőrös srácaira, egy-egy megindító Pokolgép vagy Mobv Dick balladára, mi pedig sosem felejtjük el a kisebb-nagyobb celebek hisztérikus, kihangosított kirohanásait, az üresfejű címlaplányok dumáit és az alkalomadtán bárhonnan felhangzó sikító káromkodást.

Jókora a csarnok, nem kell hozzá nagy jóstehetség, hogy megmondjam: lesz még itt focimeccs is a sportosok ellen

Most Sportgézáékkal osztozunk a téren, a volt dohánygyár épületében irtózatos a belmagasság, végre van levegő és fény, lassan ideje lesz elkezdeni zenei nevelésüket, amit remélhetőleg bírnak majd. Az szép, oszlopos csarnok szabadságérzete pedig remélhetőleg remek és kellően hülye dolgokra inspirál majd minket a jövőben, hogy egy még jobb dolog böffenjen mindenkire a monitorból, amikor beírja a böngészőbe, hogy www.totalcar.hu.

Első galériánkban régi helyünkön töltött utolsó perceink, másodikban az új hely első napja.