Hollandiában újragondolták. MAN-nel.

 Főnök!

Finoman gyöngyöző vízcseppek, lassú beúszások, lendületes zene, száguldás, van itt minden. Semmit nem tudok róla, de akarom :D

Hihetetlen, hogy már három hét is eltelt azóta, hogy Totalcar lebilincselő cikksorozatot küldött Magyarország legérdekesebb elhagyott katonai létesítményeiről, a Hajagtetőn magasló rádióállomásról, a Pákai védvonalról és Kunmadarasról, ahol egykor négyezren éltek és minden órában harcirepülők süvítettek az égbolton. A Totalsár- Keressük a bajt kalandtúrán kollégáink letértek a járt útról, mert a járatlan érdekesebb. Alaposan megkínoztak egy szinte új Nissan X-Trailt. Sátraztak ott, ahol két évtizede még szovjet csapatok trappoltak és lemásztak oda, ahová manapság senki, akinek kedves az élete.

Talán fel sem figyelünk erre a majd kétéves videóra, ha nem a híres Abbey Roadon készül. Igen, ott, ahol a Beatles legendás fotója készült.

Ezen a zebrán gyakran turista tömegek fotózgatják magukat, hogy leutánozva a világhírű lemezborító fényképét egy igazi londoni szuvenírt vihessenek haza magukkal. Ilyenkor a turisták miatt az autók is lassabban haladnak, gyakran szinte lehetetlenné válik a közlekedés. De most épp senki nem fotózkodott, a forgalom normális tempóban haladt.

Pont a lány előtt kel át egy csoport, éppen akkor indulnak el az autók, amikor ő a zebrához ér. A másik oldalon érkező autók ezért elkezdenek gyorsítani. Ekkor egy magas, fekete SUV takarja őt, a túloldalon közeledő sofőrnek esélye sincs meglátni, hogy mire készül. És ő ebben a pillanatban kezd el rohanni.

Hát többek közt ezért mondják, hogy az úttesten soha ne rohanj. Még gyalogtempónál is előfordulhat, hogy takarásból lép az ember az autó elé, de legalább esélye van az autósnak észrevenni minket, és megállni. Így, ahogy a lány csinálta, esélye sem volt a Golf sofőrjének. A vezető szemszögéből nézve most az a legnagyobb szerencséje, hogy a helyszínen működött a kamera, és rögzítette, mi történt. Enélkül nagyon nehéz lenne bizonyítani, hogy ő szabályos volt, és nem az ő hibájából ütött el egy gyalogost a kijelölt átkelőhelyen.

A liveleak kommentelők persze viccelődnek, Beatles szövegeket idéznek, HELP! she needs somebody, HELP! not just anybooooddddyyyyy, meg hogy Beep-beep-mmmmh-beep-beep-yeah! , mi több, egész versszakokat éreznek idevágónak:

Help me if you can, I'm feeling down
And I do appreciate you being 'round
Help me get my feet back on the ground
Won't you please, please help me

Ez mind jópofa, de annyira azért nem vicces a dolog, ilyen balesetben bármijét eltörheti az ember, de szerencsétlenebb esetben az életébe is kerülhet a figyelmetlenség – kevésen múlt, hogy a lány nem került a szemből érkező kereke alá. Javaslom, mindenki nézze meg egyszer, és lehetőség szerint mutassa meg másoknak is ezt a videót, szerencsére nem történt nagy baj, de tényleg nagyon tanulságos.

Akit érdekel, hogy ebben a pillanatban mi történik az Abbey Road Studios előtt, kattintson erre a linkre, a stúdió kamerája éjjel-nappal mutatja a helyszínt.

Amióta vezetek, mindig is motoszkált a fejemben a gondolat, hogy taxizni kéne. Szeretek vezetni, ismerem a várost, bírom a budapesti éjszaka hangulatát. Ha belegondolok, taxiztam is eleget, hoztam-vittem a rokonokat a reptérről, sofőrködtem a buliból hazafelé nem egyszer, százszor. Főállásban persze hamar az agyamra mennének az utasok, nem lenne nekem való, meg a taxistrükkök se mennének, nem vagyok elég vásott. De hobbiból, mondjuk szilveszterkor, amikor akkora a tolongás, hogy fel se veszik már a telefont a diszpécserek, beugranék egy estére sofőrnek, csak a buli kedvéért.

Amikor meghallottam, hogy itt az Uber, dörzsöltem a tenyerem: ez az, eljött az időm! Autóm van, jogosítványom is, egyszer-egyszer elvállalnék egy fuvart, amikor nincs jobb dolgom. Vagy munkába menet, esetleg hazafelé. Vegyes a megítélése ennek a fénysebességgel terjedő cégnek, de annyi helyen működnek már, csak van benne valami – gondoltam.

Ahogy hallani, külföldön nem egy sofőrnek bejött a dolog, félnek is tőle a taxisok, mint ördög a tömjénfüsttől. A feltételek kissé zavarosak, de egy próbát megér, gondoltam. Ha már ekkora hype lett körülötte, különben is le kéne tesztelni sofőrszemmel. Már csak brahiból is. Ez még a múlt héten volt, amikor úgy tűnt, nagyon be fog indulni nálunk is.

A Juha Kallio nevével fémjelzett finn rockmotorsport két remek kis videót tett közzé. Nem kis fába vágták a fejszéjüket, ugyanis egy 12 éve be nem indított Forma-1-es autóba leheltek újfent lelket. Méghozzá nem is akármilyenbe! A Danka-szponzoros Arrows A18 volt az, amely 1997-ben belopta magát a hazai szurkolók szívébe, amikor a zseniális Damon Hill a Hungaroringen megmutatta (főleg Frank Williamsnek, aki megvált tőle), hogy egy ilyen másodvonalbeli autóval is képes borsot törni a nagy csapatok orra alá.

A Yamaha-motoros autó a szezon elején nem muzsikált túl jól, pedig Tom Walkinshaw (aki a legendás Jackie Olivertől vette meg a csapatot) mindent megtett a jó eredmény érdekében. Aztán zseniális húzással leszerződtette műszaki igazgatónak John Barnardot, aki a Forma-1 talán legnagyobb újítója volt: ő hozta be a félautomata váltót és a karbon-kompozit monocoque-t a sorozatba. És Barnarddal együtt jöttek az eredmények: pontot szereztek Silverstone-ban, a Nürburgringen és persze Magyarországon.

Hill imádta a Hungaroringet és a Hungaroring imádta Hillt. Az utolsó körben adódtak gondjai a gázrudazattal, így végül minden idők legtöbbet érő második helyén fejezte be a futamot Jacques Villeneuve mögött.

Nem tudni, hol töltötte az elmúlt 12 évet a Yamaha OX11-motoros Arrows A18, de az biztos, hogy a finnek most megpróbálták beindítani a háromliteres V10-est. Sokan amúgy nem tudják, de ez a motor valójában egy Judd JV (amely egyenesági leszármazottja az 1991-ben bemutatott, 72 fokos hengerszögű, 3.5 literes, V10-es Judd GV-nek, amellyel a teljesen esélytelen BMS Scuderia Italia-csapat dobogós helyezést ért el San Marinóban), amelyre a Yamaha készítette el a hengerfejet. Az OX11 extrém alacsony súlyponttal és tömeggel rendelkezett (105 kiló a Renault RS09 121 kilójához képest), azonban gyengébb volt (alig 710 lóerő a Renault 755-éhez képest). 

És most jöjjenek a finnek a kicsi műhelyben (érdemes megnézni a háttérben letakart dolgokat), a maximálisan CO-álló, ősz, Arrows-szerelő bácsi és a csoda, ami illúzióromboló lehet annak, aki azt hiszi, hogy egy versenymotor (pláne, ha 12 évet állt) beindítása egyenlő a gombnyomással.

Ez bizony ilyen, de miután már kitisztult a köd és minden üzemmeleg lett... Nos, a V10-es Judd/Yamaha hangja bizony betöltötte a műhelyt. És mindenki mosolygott: él a szörny. Tudják, hol adta le maximális teljesítményét egy korabeli, Forma-1-es V10-es szívómotor? A 17 000 - 20 000-es tartományban. És ebben a videóban nem forgatják 10 ezer fölé. OMFG.

De hogy ne maradjanak hoppon, itt megnézhetik, hogyan dolgozott és szólt a már emlegetett Renault RS09-es 20 ezres fordulatszámon. Libabőr on!

 Ha minden jól megy, akkor talán hallunk még ilyet pár év múlva a Forma-1-ben.

A tunéziai IPEIEM diákjaival együtt élve az ember előbb-utóbb talál beszélgetőpartnert. Én csak vágytam rá, hogy mérnök lehessek, ők viszont jó eséllyel azok is lesznek, nincs olyan napszak, amikor ne görnyednének a könyveik felett. A szomszédom, Anas, lelkesen kapta fel a fejét, amikor szóba került a Formula Student, bár a hangjából kihallottam némi szomorúságot. Azt mondta, nekik sajnos nincs pénzük ilyesmire, de ha egyszer a városában járok, megmutatja, hogy mit reszelgetnek ők.

Paszikaaaa

Tehát: sportosan vezetek, pályán is, mindenhol, szeretem ha egy autó megy, megindul, a hegyekben nagyon jól fekszi a kanyarokat, és meg tud állni, ja és diesel-párti vagyok!

Nem is kellett kétszer mondani a gyártásvezetőnek, hogy ehhez a dologhoz hívjunk inkább kaszkadőrt. Így került képbe Kíves Gyuri, aki a magyar kaszkadőrök rangidős keresztapja, aki Unger Bélával egyetemben kaszkadőriskolát is működtet és megszámlálhatatlanul sok külföldi és hazai filmben szerepelt. Többek között a magyar televíziózás leghíresebb akciójelenetében is őt látjuk (mármint a legurulást Gyuri csinálta):

Nem tudom, hogy a sokkoló képek után van-e értelme még folytatni, talán túlélték és itt vannak még. Na szóval megjött Gyuri és hozott egy vödör tűzálló zselét, ami állagát tekintve a szagtalan gépzsír és a náthás-vizes takony közötti skálán található. Magyarán elég undorító cucc, és ezzel kenték be a fejem a szemetek, nem titkolt örömmel tuszkolták a fülembe is és ha véletlenül kinyitottam a számat tiltakozásul, akkor azonnal oda is tolták. A lényeg, hogy hangosan röhögtek, amikor megállapítottam, hogy most teljesen úgy festek, mint aki véletlenül egy masszív bukkake-partiba keveredett.

A cucc amúgy meggyőző és Gyuri szavára lehet adni, többször gyulladt meg rajta kabát, mint amennyi rajtam elkopott, így ha ő azt mondja, hogy ez a remek vízfelvevő-képességű anyag megvéd, akkor az úgy is lesz. Lényegében hasonló szuperabszorbensként működik, mint a mezei gyerekpelenkában található polimer, amely meglepően sokáig ellenáll a kigyulladásnak, mivel a tűz először a vizet kell, hogy elpárologtassa belőle.

Aztán meggyújtották a fejem. Ami semmivel nem járt, magam is meglepődtem, hogy a zselé által lehűtött fejemen semmit nem érezni. Gyuri azonban óva intett: csalóka a dolog, mert amikor már meleget érzünk, akkor már - jó eséllyel - szagot is fogunk, mert ég a hajunk. Valahová 30 másodperc környékére saccolta az időtartamot, mialatt a sapka átég a fejemen és a lángok elpárologtatják a hajamba kent zseléből a vizet. Viszont nem tudta, hogy lélekben elbúcsúztam a hajamtól abban a pillanatban, amikor elolvastam a forgatókönyvet. Eleve úgy köszöntem el a feleségemtől reggel, hogy megoldom a hajvágást ma, szóval fél percnél nem volt megállás. Aztán szóltak, hogy már átégett a sapka, nem kéne kivárni a végét...

Nem akarom részletesen elmesélni, hogy mi munka volt ezt a dzsuvát letörölni magamról, de a hajam megmaradt, a tűzálló zselé jelesre vizsgázott. És ez még csak a kezdet volt, hiszen a Brutális kémia 3. epizódjában meggyújtottunk egy brifkónyi (kamu)pénzt, nem árulok el nagy titkot azzal, hogy a koffer és az asztal is kigyulladt, de a pénz aránylag sértetlen maradt. Egyszerű trükk, de a metánhabbal ne nagyon kísérletezzenek odahaza, elég veszélyes dolog, bár kétségkívül látványos, ahogy egy pillanat alatt ellobban a kezünkben, mi pedig nem érzünk ebből semmit. Kivéve, ha a szél elfújja a habtornyot és vállig leperzseli a szőrt a karunkról. Akkor lesz egy kis disznótor-szag...

És ez még csak a kezdet volt. Maga az epizód elég forróra sikeredett, a kaszkadőrökre pedig még szükség volt a továbbiakban is. Figyeljék csak szombaton (azaz november 15.-én) 16.00-tól a Brutális kémiát a Spektrum TV-n!

Örülünk, mert tananyag, vagy szakdolgozat már voltunk, de lexikonban szócikk még nem. Mostanáig. Tudjuk, van abban valami perverz, amikor az ember a maga szobrát faragja, de minket sem a szerénységünk miatt szeret az olvasó, szóval megírtuk, itt lehet megnézni.

Tavaly hatalmas siker volt a Faluvégi Farolás nevű low-cost rendezvényünk. Sosem gondoltuk volna, hogy a picike Kakucsringen ilyen remek bulit tudunk csinálni, aránylag problémamentesen, remek hangulatban. Ilyen ni:

Szerintem simán csak az ország legjobb hangulatú rendezvénye volt tavaly, ha másért nem, már csak azért is, mert senki nem költötte el a gatyáját rá, egy-két kivételtől eltekintve hiperjófej volt az egész társaság és végre egy olyan autós rendezvény volt, ahol az autóbuzéria nem szegregált, hanem összekötött. És ez mindennél fontosabb, az egymás elfogadásának és a kirekesztő márkafanatizmusnak itt helye nincs: mindenkinek egyformán jó.

És most folytatjuk. Ezzel kapcsolatban van egy rossz és egy jó hírünk is sajna. Kezdjük a rosszal: a driftelés sajnos a politika áldozata lett a Kakucsingen. Nem kell nagyon belemélyedni, legyen elég annyi, hogy egy igazán szűk látókörű, ostoba és helyi érdekeket kiszolgáló döntés született. Mindegy, meghallgattam a Zero the Hero-t és túltettem magam rajta. Nyilván a drift tiltása nem azt jelenti, hogy ha kanyarban elúszik az autó, akkor hengerbucskázva fúródhatunk csak a földbe, de a szándékos sedrintésért a figyelő szemek bizony keményen szankcionálják a pálya üzemeltetőjét.

Szóval driftelés nincs.

A jó hír viszont az, hogy a hazai rali egyik igazi ikonja, a BMW-k nagy rajongója és a közönség Oscar-díjas szórakoztatója ott lesz autóstul, hiszen Varga "Cigány" Zoli - azon felül, hogy egy közös projekten dolgozunk - még stand-upból is remek. És nem rejti véka alá a véleményét senkiről és semmiről. Cigivel korán reggel kezdünk, elkészítjük a szükséges felvételeket és 10.00-kor átadja a pályát nektek, akik egy aránylag kockázatmentes helyen tanulnátok az íven autózást és tapogatnátok ki határaitokat. Természetesen a mester ott lesz és közös meditációs gyakorlat keretén belül magyarázza el a lapjával való közlekedés fortélyait (na meg mást is).

A móka 10.00-tól 16.00-ig tart (papíron), a helyek száma limitált, hiszen mintegy 50 autót tud kiszolgálni a pálya úgy, hogy ne nyúljon rettentően hosszúra a várakozással töltött idő (sorban állós történet, mint legutóbb). A Totalcar pedig tévézik is (az OMG Visuals ezerrel készül), két, jeles tévés majmunk is eljön, büfé és meleg tea lesz bőséggel, remélhetőleg az időjárás sem lesz mostoha és persze ott leszünk mi is szerkesztőségileg, síppal-shoppal, nádi hegedűvel.

FIGYELEM! A résztvevőknek előzetes regisztráció szükséges. Kattints ide, írj e-mailt, melyből ne feledd ki a neved, ha ketten akartok sofőrködni (maximum ennyi lehet), akkor a mitfárered nevét és az autód típusát is írd oda! Miután elfogytak a helyek, a regisztrációt lezárjuk és csak azok tudnak a helyszínen befizetni, akik idejében regisztráltak! A regisztrációt november 20.-án lezárjuk. A nevezési díj 12 000 forint/autó, + 6000 a második sofőr részére.

Elő a verdát, tele a tankot, találkozzunk november 22.-én, szombaton a Kakucsringen! Gyerönk!