Amióta vezetek, mindig is motoszkált a fejemben a gondolat, hogy taxizni kéne. Szeretek vezetni, ismerem a várost, bírom a budapesti éjszaka hangulatát. Ha belegondolok, taxiztam is eleget, hoztam-vittem a rokonokat a reptérről, sofőrködtem a buliból hazafelé nem egyszer, százszor. Főállásban persze hamar az agyamra mennének az utasok, nem lenne nekem való, meg a taxistrükkök se mennének, nem vagyok elég vásott. De hobbiból, mondjuk szilveszterkor, amikor akkora a tolongás, hogy fel se veszik már a telefont a diszpécserek, beugranék egy estére sofőrnek, csak a buli kedvéért.

Amikor meghallottam, hogy itt az Uber, dörzsöltem a tenyerem: ez az, eljött az időm! Autóm van, jogosítványom is, egyszer-egyszer elvállalnék egy fuvart, amikor nincs jobb dolgom. Vagy munkába menet, esetleg hazafelé. Vegyes a megítélése ennek a fénysebességgel terjedő cégnek, de annyi helyen működnek már, csak van benne valami – gondoltam.

Ahogy hallani, külföldön nem egy sofőrnek bejött a dolog, félnek is tőle a taxisok, mint ördög a tömjénfüsttől. A feltételek kissé zavarosak, de egy próbát megér, gondoltam. Ha már ekkora hype lett körülötte, különben is le kéne tesztelni sofőrszemmel. Már csak brahiból is. Ez még a múlt héten volt, amikor úgy tűnt, nagyon be fog indulni nálunk is.

Hamar felpattantam az oldalukra, ami egyébként első blikkre elég profinak tűnik, a logó legalábbis menő, és a hangvétel is olyan, amit 2014-ben elvárunk egy gigahullámon szörföző start-uptól. Beregisztráltam, megadtam a mobilszámomat, egy percen belül jött is egy üdvözlő sms egy +1-es, vagyis amerikai számról. Ekkor már az adatlappal bíbelődtem.

Az első kérdés, hogy van-e négyajtós járművem, egyből megakasztott. Főleg, hogy mellette egy Prius képe virít, ami ugye ötajtós. Aztán jöttek olyan fura kifejezések, mint hogy tiszta törzskönyv (nincs sérült jármű), és ex-fordítóként már téptem a hajam. Talán a clean title-t próbálták magyarítani? Egy biztos: lehetne még finomítani a webes felület nyelvezetén.

Az ötlépcsős adatbekérésnél, aminek a második lépése amúgy background check, így, magyarosan, a harmadik a dokumentumfeltöltés, a vége pedig az üdvözlő videó, nem jutottam messzire. Nem szerepelt ugyanis a Peugeot 504 a járművek listáján. Nem kell egyből lehülyézni, én most ezzel járok. És gyilkosozni se ér, mert a megkövetelt kiváló állapot nem egy egzakt definíció. Nem kell aggódni, annyira véresen komolyan nem gondoltam, csak eljátszottam a naiv júzert.

Ha nincs a jármű a listán, írjak e-mailt, mondja az oldal. Hát írtam. Röviden, tömören, gondoltam, vagy azonnal lebukok, ha olvasnak Totalcart, vagy kapok egy sablonválaszt.

Közben elkezdtem kutakodni, mégis, mi kell ahhoz, hogy Uber-sofőr legyek. Bekamuztam egy autót, vettem egy nagy levegőt, és rákattintottam a folytatásra. Rám zuhant a betűtenger egy kis ablakban. Nagyon dörzsölt, tapinthatóan amerikai típusú háttérvizsgálati feltételeket közöltek, amelyekkel beleegyezek, hogy kikurkásszák az anyósom orrszőrébe ragadt fikagöböt, ha volna ilyen. A Rasier LLC-nél természetesen mindent bizalmasan kezelnek, és bármikor bekérhetem a rám vonatkozó nyomozási adatokat – írásban. Mindezt a benyújtás gombbal elektronikusan aláírom, ami épp annyira kötelező érvényű, mint a tintával írt aláírásom. Kedves szöveg. Nem írtam alá.

A regisztrációs folyamatnak ezen a pontján fogalmam sincs, miért, mit adnak cserébe, mennyit kereshetek vagy bukhatok, vagy hogy egyáltalán hogy működik az egész. Legalább olyan jó bulinak tűnik, mint egy frankhitel 2006-ban.

Volt időm kicsit körbenézni, amíg vártam a válaszlevelüket. Kilométerdíj 130 forint, ez utasoldalról eléggé rendben van a taxi 280-ához képest, az Uber sápja 20%, vagyis 104 jár a sofőrnek. Ha még adózni is kell, jó, ha kijön az autóm tényleges kilométerre leosztott költsége. Ez egy spórolósabb autónál úgy 70 forint/km. Ha full svarcban nyomom, akkor egy tíz kilométeres fuvaron keresek háromszáz forintot. Nem ebből fogok Hawaii-on nyaralni.

Elkezdtek szpemmelni. Itt már körvonalazódtak a feltételek: legyek legalább 21 éves, legyen legalább egy éve jogsim, legyek büntetlen előéletű, és az autóm ne legyen öregebb tízévesnél. Az utolsó feltételen elbuktam, de kíváncsiságom nem lankadt. A robotlevelezés profiságára utal, hogy a második azt a tárgyat kapta csupa nagybetűvel, hogy kérjük, hagyd figyelmen kívül a másik, tőlünk kapott e-mailt. Egyébként egy személyes beszélgetésre hívtak, ahová a közlekedési előéleti pontjaimról hozzak igazolást, és akkor tíz rugó bónuszt kapok. Végül három nap után megérkezett egy valódi ember által írt válasz, amelyben leírták, hogy 2004-es vagy fiatalabb autóval regisztrálhatok.

Bukó. Nem fogok kapni bónuszt, és nyilván sofőr sem leszek, hiszen nem tervezem, hogy tízévesnél fiatalabb autót vegyek. De baromi kíváncsi vagyok, mi sül ki ebből az Uberből, miután hétfőn rekordsebességgel jött az NFM-közlemény, amely csírájában próbálja elfojtani a kezdeményezést. Megjegyzem, szeretnék olyan tűzerejű lobbit magam mögött tudni, mint a taxisok.

Rövid, és plátói afférunk után egyébként messze nem kaptam kedvet az uberezéshez (ubereléshez?). Sőt. Nemzetközi fellépésük alapján nem valami szimpatikus társaság, inkább egy arrogáns, mohón növekedő multinak tűnik. A vaktában elfogadni kötelező lenyomozási meghatalmazásuk ezt elég rendesen alátámasztja.

Az NFM reakciójából egyértelmű, hogy tűzzel-vassal megpróbálják majd védeni a taxisokat, és elűzni a gonosz nyugati betolakodót. Az Uber vagy belátja, hogy fölösleges küzdeni egy ekkorka piacért, vagy tesznek az egészre, és illegálban nyomják, amíg lehet. Nem lennék mindenesetre a sofőrök helyében, mert mostantól bármikor megrendelhet két NAV-os próbavásárló egy fuvart, és annak jó vége nem lesz. És nem, nem arra gondolok, hogy tolmácsot kérnek.

A vihar a biliben mindenesetre megmutatta, hogy rég eljött az alternatív megoldások ideje. Az átlagember szemével ma a pesti taxi rohadt drága. Volna itt igény okosabb megoldásokra. A sofőrszolgálatok, amelyek egyébként legalább olyan szürke zónában kaszálnak, mint az Uber, úgy virágzanak, mint még soha. Amikor pedig egyesével ülnek az emberek az autójukban, zsebükben ott az okosteló, és egyre nyitottabbak mindenféle közösségi kezdeményezésekre, oltári butaság lenne a városvezetés részéről elfojtani minden ilyen kezdeményezést, ami még a dugót is csökkentheti.

Valami jönni fog. Én kicsit remélem, hogy nem az Uber, ami zavaros üzenetével zugtaxizásnak is értelmezhető, hanem valami kevésbé agresszív, kevésbé pénzéhes. Annyira tudnék örülni egy hasonlóan ügyes, de ingyenes okostelefonos megoldásnak, amivel nem is taxiznék, csak felvennék útba eső stopposokat. Valaminek, ami nem 1990, mint az Oszkár, hanem egy 2014-es felület, városon belüli használatra. Kinyírná még az Ubert is, simán.