Oké, nem mai anyag, de okkal került be a Minden idők legdurvább versenybalesetei válogatásba Diumar Bueno 2012-es balesete. Tudjátok, a Fórmula Truck az a brazil versenysorozat, ahol az 1200-1300 lóerős gépek sebessége nincs 160 km/órára korlátozva, mint Európában (illetve csak a pálya egy pontján kell erre a sebességre lassítaniuk). Elég látványos, bár tény, hogy amikor 185-ös tempónál elmegy a fék, akkor sok esélyed nincsen. Diumar túlélte, bár mindkét lába és jobb karja eltörött. Nagyon nem lettünk volna a helyében arra a pár másodpercre.

Mondjuk Dilmar nem tud kicsit esni, hiszen két évvel korábban is úgy akadt össze Bruno Junqueirával, hogy ihajj. Junqueira neve ismerősen csenghet, a tehetséges srác Mark Webber előtt nyerte meg a Formula 3000 bajnokságot, volt Forma-1-es tesztpilóta és évekig a Champ Car élvonalában autózott. Úgy látszik, végül a kellő mennyiségű adrenalint itt találta meg.

Érdekes egy dolog ez a tévézés, magával hozza azt, hogy néhanapján vadidegenek köszönnek rá az emberre, akikről persze aztán kiderül, hogy tök jó fejek, kedvesek és valójában szeretik azt a hülyét, akivé néha lenni kell. Sokszor a szerep kedvéért, de van olyan - és ez utóbbi az igazi -, amikor csak úgy, spontán jön a jókedv. Mert jó a hangulat és végre, végre olyan dolgokról beszélünk, melyekre sokan keresték már a választ. Mert a kérdés sokszor egyszerű tűnik, pedig...

Azt hiszem, olyan vagyok, mint egy gyerek: minél tovább mondják valamire, hogy nem szabad, annál kíváncsibb vagyok. Most például a wankel-motorra zizzentem rá. Az utolsó szériás (FD) Mazda RX-7-es úgy tizenkét éves korom óta izgat, de a stabil likviditási zavaraimnak hála marad a netes csöpögés. És a YouTube valamelyik nap ezzel kezdte a számomra ajánlott rovatot:

Elmúltak már azok az idők, amikor az újságkészítés csak fotózásból és írásból állt, végeredményben pedig cikk- és hírközlésből. Amely újság ma nincs ott a közösségi média ilyen-olyan felületein, az annyit is ér. Mi is annyi helyen vagyunk már ott, hogy a leghűségesebb olvasók sem tudják követni, de néha még mi sem. Most letisztázzuk, melyik mire jó. Rövid közösségi médiás gyorstalpalóval egybekötött infódömping arról, hol és milyen minőségben követhetsz minket.

Facebook

Pista vezényletével negyedik éve kezeljük Facebook-oldalunkat, amit már több, mint 74 ezren követnek. A közösségi oldalak number one-járól van szó, aki ne tudná miről, az nézze meg David Fincher Közösségi Háló című filmjét, vagy olvassa el a Facebook wikis szócikkét, ott tényleg mindent megtalál. 

Hogy az ember mennyire élvezi a bringázást, leginkább a saját kreativitásán múlik. Először mindenki csak leféli magát a lejtőn, aztán, ahogy gyűlik a tapasztalat, úgy lesz egyre élvezetesebb játszótér a hegyoldal. Egy földkupac, amiről el lehet ugrani, egy vastag gyökér, ami mandínernek is jó, vagy nagyobb kő, amiről elpattanva átrepülhetjük a sziklakertet. Nincs két egyforma nyom, és ahogy a századszor is végigcsinált pályának is megvan a maga szépsége, úgy egy friss ösvényen zúzni is élmény.

Nem tudom, hányan emlékeznek még a régi 124-es Merci kombimra, amit jó hét éve adtam el. Született is belőle egy cikk anno, Intergalaktikus lúzerszopás fénysebességgel címen. Mert az volt. Az eladás is, az autó is.

Egy vagyont költöttem rá, hogy ilyen legyen

Irtózatos Gumimaci

Mindenféle G-t nyúztam már az elmúlt röpke 16 évben, tudom az összes erényét és bambaságát, de egyszerűen nem tudtam kiverni a fejemből, hogy nekem a végére kell járnom ennek az irtózatdús sztorinak, beleülök ebbe a híres modellbe csak azért is!

...akkor most fogod.

Ez a féltengelycsukló:

forrás: educationalgifs.com

A differenciálművet pedig egy remek, 1937-es (!!!) oktatóvideóval magyarázzuk el:

Ja, hogy ne nézzünk ennyire amatőrnek? Akkor lépjünk egyet, tudod, hogyan működik a sebességváltó szinkronizálása?

Neked, kedves Olvasó, mi a kedvenc szemléltető mozgóképed?

Ha szombat délután szeretnél egy jót szórakozni, még mindig nem késő elindulni a Kakucsringre. Bár a pályázóknak előzetes regisztrációra volt szükségük, nézelődni bárkinek lehet, természetesen ingyen és bérmentve. Van mit nézni, látványból nincs hiány – annak ellenére sem, hogy ezúttal nem driftes bulit tartunk.

Velünk van Varga „Cigány” Zoli is, akivel mindent felvettünk, amit csak kellett, így már tíz órától azoké a pálya, akik felhőtlenül szeretnének egyet csapatni. Van büfé, meleg tea, és persze nem hiányozhat a Totalcar szerkesztősége sem. Gyere hát, ne habozz, ebéd utáni programnak is kiváló ez a benzingőzös móka! Délután négyig kint vagyunk.

Már a legyeken is látszik, hogy ősz van, még ha viszonylag meleg is az idő az ilyenkor szokásoshoz képest. Kicsit bágyadtabbak, először észre sem veszik, hogy elindult a kocsi, aminek a szélvédőjén megpihentek. Utána pedig már csak kapaszkodnak, ahogy bírják. A lábán tapadókorongjai vannak, azzal nem nehéz, de a végtelenségig a légy sem bírja. Ha már úgy adódott, hogy kipróbálhatom, lefolytattam egy kísérletet. Elnézést az álló formátumú videóért, de a spontán kísérlet olyan hirtelen adódott, hogy a kapkodásban így vettem fel.

A légy pont akkor adta fel, amikor megnyomtam a telefonon a stop gombot. Természetesen komoly biológiai megállapításokra ez a kísérlet sem ad alapot, ahhoz komolyabb méréssorozat kéne, de erre csak a brit tudósoknak van kapacitása. Továbbá bármiféle megállapításnak azt is tartalmaznia kell, hogy mindez kifejezetten a Suzuki Balenóéval azonos állásszögű szélvédőkre igaz.

A fenti mondatot az után mondtam, hogy a hatalmas fémkonténer megremegett a robbanástól és sűrű, maró fehér füst kezdett el terjengeni, amit a szél naná, hogy felénk fújt. Addig sem nézték túl jó szemmel ténykedésünket a vastelepen, pedig ez a műsor aztán igazán kapcsolódott a helyhez.

Ugyanis a fémekről volt szó és mint olyanok, a fémek nagyon-nagyon érdekesen képesek viselkedni. Többségük pl. por formájában elképesztően gyúlékony, lobban- és robbanékony, mindenféle tűzijáték remek alapanyagául szolgálnak. De míg többségüket jól ismeri mindenki (magnézium, vörös vas-oxid) mi beszereztünk pár igen-igen ritka fémet is, melyeket konkrétan aranyáron adnak. Persze csak azért, hogy megnézzük, tényleg úgy viselkednek-e, mint azt sok laikus feltételezi és leírja akár tankönyvekben is.

Igen, volt egy kis fricska is az egészben, mert kiderült, hogy azért nem minden van úgy, ahogy gondolták, de ez a gyakorlati tudomány már csak ilyen. Mondjuk azt éppen nem gondoltam, hogy valaha az életben megismétlem még a tínédzser oroszrulettet, de a helyzet megkövetelte. Csak a meggyújtott petárda helyett itt egy gyors mozdulattal egy kicsit neccesebb szitut kellett megoldani. Van ilyen, ezért hívják a kísérletet kísérletnek és nem másképp.

Na mindegy, a lényeg, hogy az üvegszál-karosszériás kis villanyautó rosszul viseli, ha mozgó tűzijáték-platformnak gondolják, a Vasúttörténeti Park közelében lakó gyerekek viszont feledhetetlen hétvégi látványosságot kaptak. Kinek volt az ötlete, hogy majd Csabi cimborám a platóról lövöldözzön egy gigacsúzlival (szemüvegben és vegyvédelmiben) színes tűzvirágokat az égbe, na azt csak sejtem, de az biztos, hogy régen nevettem már magam úgy könnyesre, mint ott és akkor.

Ne legyenek restek, sírjanak és szörnyülködjenek önök is velünk szombaton, 16.00-tól a Spektrum TV-n a Brutális kémia utolsó, negyedik epizódján. Bolond egy műsor lesz, én szóltam.

Garantáljuk, hogy ilyet még nem láttak. Gépek, melyeket megkönnyezünk és művészet a raktérben.