Új GT 2016-ra, új Focus RS összkerékkel, 170 lóerős Fiesta ST, illetve az európai Mustang - minden itt köröz, mozog, még a szagukat is érezni. Így nyomasztja standszomszédait a Ford. Azt kell mondanom - egész hatékonyan. Videó a Ford standról, Genfből. Aki beszél: Johnny Herbert ex F1-es pilóta és SkySport F1-szakkommentátor.

Vissza kell szívnom, amit néhány hete, a GT-R LM Nismo, a.k.a. száguldó tacskó bemutatója után írtam a Nissan idei Le Mans-i terveiről. Provokatívan trollkodásnak minősítettem az elsőkerekes versenyautójuk beharangozását, hiszen ők kezdték a provokációt, azzal, hogy elsőkerekesnek nevezték az akkor még összkerekesnek tűnő autót. Most már kicsit többet tudunk a gépről és a tervekről is, ideje árnyalni a képet. Lehet, hogy egy kicsit komolyabban gondolják, mint elsőre hittem.

Vannak szögek, ahonnan egész jól néz ki

Egy brit infografika landolt szerkesztőségi emailjeink között. Ami azonnal megosztotta a társaságot. Az egyik oldal szerint marhaság, ha összesen 370 ezer autót lopnak el, kizárt, hogy olyanok legyenek a top ötben, mint az RS4, meg a BMW M3. Egyszerűen nem jön ki a matek. Aztán van, aki abban hisz, hogy a britek olyan gazdagok, hogy simán kijöhet, náluk annyi menő kocsi van. Én az előbbiek közé tartozom, ezért guglizni kezdtem.

Kattintásra teljes méretben látható az infografika

Önazonos látványtalan őszinte nyugalom

Sokan kérdezik, hogy hogy lehet egy ilyen öreg szarral járni. Ugyanakkor, ha már beülnek, sokak szerint "kellemes". Valójában egy rettentő unalmas autó.

A Google-hirdetések érsebészi pontosságú targetálása néha még engem is megijeszt.

Éppen elmélyülve dolgozom, talán pont a kettes Mégane hibajelenségei után túrom a fórumokat az aktuális használtteszthez, van mit olvasni, de egyszer csak beúszik a képbe jobbról egy 02-es BMW. Majd egy MkII-es Escort. A Velvet nem tud akkora csillagokat rajzolni a címlapfotóira, amelyek jobban vonzanák a tekintetemet. Az életben nem kattintottam még hirdetésre, pedig akkor kezdtem a netezést, amikor menő volt a 14,4-es modem, és lassan öt éve dolgozom kontentgyárban. Most nem bírom ki, az istenverte Marktplaats megtalálta a mikrorepedést az atombunkerem méteres vastagságú vasbeton falán.

Bár már messze nem tartom olyan innovatívnak és elragadó látványvilágúnak a Top Geart, mint mondjuk 5-6 éve (a technika fejlődése ma már elérhetővé teszi a grandiózus képek készítését szinte mindenkinek), de még mindig úgy gondolom, hogy a legnagyobb hatású és kategória- valamint trend-teremtő autós műsor. És az is marad, amíg másfél milliárd nézője van minden egyes epizódnak. Nincs már akkora húzása, mint régen, sok ötlet ismétlődik, néha saját farkába harapó kígyóra emlékeztet és az egyes versenyek túl sokszor keltik az emberben a déja vu-érzést. De mindegy is, mert valójában olyan kevés, jó, nemzetközi szinten is jegyzett autós újságíró van ebben az autós szakmában (egy kezemen meg tudom számolni azokat, akik munkáját rendszeresen követem, de ez lehet csak az én hibám is), hogy mindenképpen figyelni kell arra, amit a három, öregedő zseni mond és csinál (akik mindemellett egészen elképesztően jó könyveket is írnak, azokból ismerni meg igazán őket).

- Szóval a csajnál nem volt pénz, aztán mondta, hogy máshogy is megoldhatjuk – Yussef hevesen dugdossa a mutatóujját a másik kezéből formált lyukba. Az asztaltársaság röhög, én hüledezek, majd egymás szavába vágva lökik a történeteket. Nem értették, hogy miért akarok a helyi taxis szubkultúráról írni, állandóan valamilyen hivatalnokot, vagy rendőrt sejtettek bennem, de miután lerázták a gátlásokat, egész kedélyesen viselkedtek. Taxisofőr, oktató, szerelő, na meg persze kibicek, így alá is merültünk a 200 forintos viteldíjak világába.

A megbízhatóság mintapéldánya

Átültem az Accordba és megmozgattam a váltót. OTT ELDŐLT MINDEN, de nem szóltam senkinek.
Munkatársam is beült és hasonlóan kezdte. Rám nézett... tudtam mi játszódik le benne, hiszen 1 perccel előtte én is átéltem.

Kétezres évjárat, négy légzsák, ABS. Csikós hetekig büntetett verbálisan, jól célzott mérgezett nyilakkal, mert elhagytam a közös egyházunkat, és meg mertem venni a szerkesztőség legfiatalabb autóját: egy olcsó, lepukkant, elárvult cápa Galantot. Ám egy autóvásárlásnál sosem az a lényeg, mi lett a vége, hanem hogy miként, hogyan és miért jutottunk el odáig.

Elvakított a szépsége

Mit vettél, mit vettél? Mindig ezt a halálosan unalmas kérdést teszik fel. Lehet meghökkentő kotvány, dermesztően rossz hírű betegágy, automata SUV vagy akár dízel Alfa, maga a tárgy semmiség a motivációk súlyához képest. Persze, jó móka szívatni a haverokat, úgysem találják ki, mit vettünk: ilyen helyzetekben én is sokáig csak az autót néztem: mit tud, mennyire kívánatos, megérte-e. Sokszor ingattam a fejem, nem értettem, briliáns elméjű, racionális gondolkodású, nálam sokkal nagyobb szaktudású emberek hogyan vehettek ilyen reménytelen vackokat. Most már megbántam a sok huhogást, belátom, vak voltam, a tárgyak lényegtelenek.

December 24-én általában az angyalok járnak köztünk, de 69 évvel ezelőtt a földre pottyant egy bizonyos Ian Fraser Kilmister is. A szép arcúnak bajosan nevezhető angol fiatalember aztán Lemmy néven hódítja majd meg a világot, és umlautot tesz a rock'n roll zenekara nevébe, hogy még gonoszabbul hangozzék. Akinek valami csoda folytán kimaradt volna a Motörhead, az kezdje itt a művelődést (természetesen ordenáré közhely a Motörhead kapcsán csak az Ace of Spades-t és az Overkillt emlegetni, de a fiataloknak valahol el kell kezdeniük, szóval annak jó lesz - Pista):

Veszettül erős ragasztóval dolgozhatnak annál az illetékes szervnél, ahonnét ehhez a táblához intézték a szalagot. Annak a két piros foltnak a folytatása nemrég még egy fektetett x-et formált, az útlezárások egyetemes szimbólumaként takarta ki Solymárt, mint uticélt. Az út már megnyílt, és a táblát az utolsó betűig sikerült felszabadítani: ott valahogy elfogyott a lendület. 

Buszról lőttem, telefonnal, azért ilyen