Elég sokat vártam rájuk, persze fűtött kávézóban, meg a könyvtárban, ahonnan mailt küldtem. Aztán meguntam és nekivágtam a kb. 7 kilométeres útnak gyalog. Talán erről eddig nem is esett szó, de annyira gyönyörű ez a környék, havas minden, a fjord is be van fagyva, kedves, kisebb-nagyobb, színes fa, kő, tégla házak, takaros, hótakarós környezettel, mosolygós, segítőkész svédekkel.

Tiszta volt a levegő és a nap is szikrázón sütött, mikor elkezdtem gyalogolni. Havon gurulós, repülős bőröndöt azért nem kellemes sokáig húzni, így buszra szálltam, hogy hamarabb Domsjöben (ejtsd Dummsö) legyek. A buszvezető annyira segítőkész volt, hogy túlvitt a belvároson, ezért elindulhattam visszafelé. Szerencsére nem kellett sokat várnom a csapatra, a navi jó találmány.

Állati lehetetlen és szuper dolog így a világ másik végén (jó, kicsit túlzok) találkozni akárki ismerőssel, baráttal, hát még a Zsoltékkal. Jó hangulatban csomaghegyekkel az ölünkben mentünk a házhoz öten, ahol a Ponton szundikált. Szerintem nem szereti a hideget és sikerült megzavarnunk nyugodt téli álmát, amiért úgy látszik, kicsit most bosszút áll.

A sztori eddig:

1.rész, 2.rész, 3.rész, 4.rész, 5.rész, 6.rész, 7.rész, 8.rész, 9. rész, 10.rész, 11.rész, 12.rész, 13.rész, 14.rész, 15.rész, 16.rész, 17.rész, 18.rész, 19.rész, 20.rész, 21.rész, 22.rész, 23.rész, 24.rész, 25.rész, 26.rész

(X) akiknek köszönhetjük: