Rózsa Zoli olvasónk csőre töltött telefonnal (vagy fényképezőgéppel) járja a világot és jól teszi: csodát talált. Én percekig nevettem rajta, de volt, aki sápítozott, pedig valójában csak egy oltári jó - valószínűleg szükség szülte - poén lehet ez a mesterember-pickup. Mindent vállalok: építőipar, kertészet, épületgépészet - hirdeti fennen, na de ki olvasná még el egyáltalán mindezt, ha maga a Mester nem kreált volna köré egy indiai helyi járatot megszégyenítő dekort. Na így már eléri célját, az biztos, Zolinak köszönjük, a Mester előtt pedig le a kalappal, ahogy kedvenc rajzolónk írta anno: elnök a bódé!
Az összhatás már önmagában is figyelemfelkeltő, de nem hivalkodó. A munkához való tüzes viszonyt szimbolizálják a lángnyelvek, innen eredeztethető az Ég a keze alatt a munka-mondásunk. A masszív megjelenés pedig a szolid, tartós végeredmény ígéretét hordozza magában.
Ez az aminek lelke van... Ez az amiről nem tudja szinte senki, hogy mi... Ez az ami hangjával felveri a környéket... és ez az ami 10 litert kajál városba.
Rossz: Giorgio bement a raktárba,körülnézett és levette a polcról a Bosch Motronic befecskendezőjét, odasétált az Alfetta motorházához és azt mondta: "Si, ez jó lesz a duplakarbik helyett!" Nos, nem lett jó.
Azt reméltem, hogy az Avensisünk szerelős posztjai nem fogják a Belsőségről kiszorítani Csikós szarjait, mert hát egy Toyota nem romlik el. Ami persze nem igaz, hiszen kopik, és ami kopik, az egyszer elfogy. Ennek ellenére nem panaszkodnék túlzottan. Tán emlékeznek még páran a nyomtatott Totalcar-magazinra, ahol illett mindenkinek illett pár sort írnia arról, hogy mi történt a kocsijával az elmúlt negyedévben. Hát, kemény volt. Az egyik írásom címe az volt, hogy Ismét mosóban az Avensis – gondolom, ezzel mindent elárultam.
Nagyjából így telt el négy év, talán annyi különbséggel, hogy a mosások egyre ritkultak. Végig gyomorgörcsben, mert hát tudom, egyszer ez az autó is el fog romlani. Na de mikor? Gondolom, egy Citroën XM-mel hamar bekövetkezett volna a megkönnyebbülés, de ennél a Toyotánál sehogy sem akart megtörni a jég. Talán annyi történt még, hogy a kipufogórendszerben elkopott az a kúpos tűzkarika, ami a motorblokk és a rendszer mozgásait hivatott lehetővé tenni. Áprilisban elkezdett rettenetes hangja lenni, annyira, hogy a városi átlagom lement 7,5 literre. Gyorsan elmentem vele a kipufogóshoz, kicserélték, kész. Négyezer.
De ez nem számít elromlásnak, mert lehetett közlekedni az Avensissel. De végre bekövetkezett az igazi elromlás is.
Hiába ugyanis az ultrakirály, dupla-lengőkaros első felfüggesztés, hátul merevhíd van, meg laprugó , úgyhogy pattog, mint a nikkel bolha, örülhetsz, ha tapadást találsz a padka előtt.
Boldogok vagyunk nagyon kikönyökölök az ablakon beállítom a Lonely boy-t a rádión és élvezem az utazást közbe zsűrizem a csajokat a buszmegállóban, remélem még sokáig.
Kézifék? Nem szoktam használni. Visszahúzom eggyel, lelépek a kuplungról és már megy is keresztbe - mutatja be Balázs a gépet. A száz százalékos sperr, a.k.a. hegesztett diffi nem túl kezdőbarát, de annál látványosabban lehet vele autózni, ha ráérzel. Gyomromban háború dúl a fél ötös kelés után, a csata döntetlenre áll. Egyfelől őrületes mókának ígérkezik a nap, hiszen egy kétszáz ló körüli BMW-vel csapathatunk egy félig aszfalt, félig murva ralikrossz-pályán. Viszont nem ismerjük sem az autót, sem a helyszínt, vagyis némi hendikeppel indulunk a szombati napot edzéssel töltő sporttársakkal szemben.
Vasárnap reggel hét körül értünk le Pistával Ádándra. A nyolcvanas években épült, hányatott sorsú pálya a község határától párszáz méterre van. Itt aztán senkit sem zavar a Celica leszakadt kipufogója, a BMW szüntelenül sivító hátsó kereke, a pálya szélét koptató Suzuki felvert pora. Aki meg szeretné nézni a versenyt, kibiciklizik a földúton, kiül a domboldalra, és tökéletesen belátja a kifli formájú pályát. Egyelőre persze szó sincs nézőkről, még a versenyzők is ásítozva dörzsölik a szemeiket, egyedül a locsoló Liaz köszörül rendületlenül, majd egészen váratlanul beindul egy-két hengerrel köhögve.
Dezső testének eddig glazúrmentes, utolsó szegletén is festék van, csillogó, gyári szürke, pont olyan, amilyen előtűnt, amikor 1962-ben a bábaasszony lemosta róla a magzatvizet Untertürkheimben. Ez a karosszéria ezzel a festéssel igazi időutazás – olyan, mintha ötven évvel ezelőtt Samovics kartárs, a hétvégi művezető, egyszerűen lelopta volna a futószalagról némi haszon reményének a fejében. Tehát új.
A legőrültebb megoldások nem zsenik fejében születnek, hanem a szükség szüli őket – erre jutottam ennek a szörnyetegnek a láttán. Harminc henger dolgozik öt sorban, hogy összejöjjön az a háromszázegynéhány lóerő, ami a végén megmozdíthat sok tonna halálos vasat.
Az M3A4 Lee - ezt is az A57-es hajtotta
Elmebeteg motorkonstrukciókban azóta nincs hiány, mióta először épített valaki többhengeres dugattyús motort. A csúcspontot e tekintetben kétségtelenül az 1930-as és 1960-as évek közti időszak jelentette: ekkortájt készültek ellendugattyús 36 hengeres delta-motorok három főtengellyel hajókba és mozdonyokba, H és W motorok repülőgépekbe és versenyautókba, nem beszélve a négysoros csillagmotorokról. Olyan komplikált gépek, amelyekhez képest egy mai luxusautó tizenkét hengeres, duplaturbós motorja mechanikai szempontból egyszerű, mint a szög. Mindig érdekeltek a különleges motorok, így a legtöbb ilyen furcsasággal már találkoztam – nem gondoltam volna, hogy jöhet még szembe meglepetés. Jött.
Látványnak sem utolsó
Egy harckocsi-csatákat szimuláló játék kapcsán akadtam bele a II. világháborús amerikai harckocsik furcsa műszaki megoldásaiba. A Sherman, Lee és Grant harckocsikról nagyjából mindenki hallhatott már, akit érdekelt a téma, és az sem titok, hogy a legtöbbjüket kilenchengeres, repülőgépekből átvett csillagmotor, vagy hatalmas, feltöltött Ford V8-as hajtotta. (Ez utóbbi, a Ford GAA is megér egy misét, 60 fokos nyolchengeres, amelyet egy soha nem használt V12-es vadászgép-motorból alakítottak ki négy henger elhagyásával.) A motor hátul, a hajtott lánckerék elöl – ilyesmit sem látni gyakran, de akkoriban nem is volt olyan ritka a tankok között. Ám a késői modellekben változtattak a hajtáson: a Chrysler A57-es motorját építették a Sherman farába, amelyhez még hasonlót sem nagyon láttam soha. Harminc henger öt sorban, összesen 21 liter és 340-470 lóerő, kiviteltől függően.
Egy kis magyarázat - jól látszik az öt egybeépített, mégis különálló motor
Mint kiderült, szükségből hozták létre a Multibank fantázianevű szörnyszülöttet: lényegében öt, eredetileg autókba szánt hathengeres soros motort építettek össze egyetlen blokkba. Így adódott, hogy az A57-esnek öt forgattyúsháza és öt főtengelye van, az öt hengersor működését pedig fogaskerekekkel hozták össze a kihajtásnál. Bármilyen komplikáltan is hangzik, ez volt a legegyszerűbb módja, hogy a Chrysler harckocsi-motort építsen, hisz így a meglevő gyártósorokat használhatták, és az alkatrészellátás sem okozhatott gondot.
A Sherman M4A4, szintén Multibank motorral
Talán a kipróbált komponenseknek is köszönhető, hogy a motor végülis működött, ha nem is nagyon megbízhatóan, és a Chrysler szerint akkor is elvonszolta valahogy a tankot, ha tizenkét henger valamiért leállt. Arra tippelek, hogy Csodabogár tankjában is efféle motor lehetett a Kelly hősei című filmben - ezzel legalábbis magyarázhatjuk, hogy Moriarty, a harctéri szerelő csupa negatív kisugárzás volt.
A Multibank motort persze azonnal nyugdíjba küldték a háború végén, de így is kivette a részét a németek felett aratott győzelem kivívásában.
Mielőtt azt hiszik, hogy mi csak egész nap ülünk a fenekünkön és hülyeségeken törjük a fejünket, nézzék csak meg, hogyan fest egy átlagos munkanap. Ritkán jön össze mindenki, hiszen sok a dolog, sok a gond. Az íróasztalok azonban nem hazudnak. Mai belterj-infónkat olvashatják.
Winkler nemrég újított egy diszkógömböt, átvette a cseh Mi-2-es helikopter helyét az egyik íróasztali lámpán. Mióta működik a Cougar, azóta a Hubraum, hubraum über alles!-matrica is szebben ragyog az asztalán. Éppen felkonfot forgatnak Karottával valahol a Kopaszi-gáton
Senki nem tudja, hogy Árpád miért cipeli magával mindenfelé a Jawa-tankot, de Charlie Brown-tól sem kérdeztük, miért van törölköző a kezében. Kizárólag a saját laptopján hajlandó dolgozni már évek óta
Sasszem Tom éppen a képek színeit lövi össze, a holnapi cikk ütni fog
Csikós hűlt helye, a szerkesztőség Oscar-díjasa éppen egy nagyon fontos külföldi kupaktanácson vesz részt. Részletek később de jaj annak, aki az Alfához hozzányúl, amíg nincs itt. Kínosan ügyel a cuccaira a crova-készlet Pege Aladárja
Ez itt éppen egy laptopnyi hely szerkesztőségi lírikusunk és viccmesterünk, Zách Dani asztalán. Ő maga éppen római vakációzik egy Vespa-bemutatón
Papp Tibi két cikkben ül éppen nyakig, közben próbálja feldolgozni a vég nélküli, szerkesztőségi e-mail-folyamot
Pista büfés szórólap, szolgálati oldalfegyver, kilátás Angélára, Stig és zongora az asztal alatt, táskában. Ez az én szerény, körbebástyázott hajlékom
Nyegleo négycsatornás, frissen szervizelt helikoptere árnyékában éppen az adatbázissal küzd, majd mindenféle furcsa gépek tűnnek fel monitorjain. Általában sok kerekük van és nehezek vagy úsznak. Hétköznapi autót nála nem találni
Gyakornokunk, Papír Tomi, aki azért illeszkedik be könnyen, mert nem normális ő sem: papírból épít elképesztő dolgokat, hamarosan bővebben is olvashatnak cuccairól. Jelenleg éppen hírszerkesztőnk padavanjaként segít a hír-írásban
Stump Bandi a sarokra szorult, de itt legalább csend és nyugalom van. A figyelmes szemlélő észrevehet két teljesen tönkrement Corolla fékdugattyút a Shitgunból. A fehér sisak a Hagyj békén-sisak, aki azt felteszi, ahhoz nem szólunk
Boldogan vigyorog Asszur, a Totalcar legrégebbi munkatársa. Már csak ő és Winkler maradtak a 12 éve összejött társaságból
Angéla adminisztrál és szégyenlős, pedig nem olyan fából faragták őt sem. Meglepő módon nagyon jól alkalmazkodott ehhez a társasághoz, mi pedig szeretjük őt
Igen, értelme nincs. Igen, iszonyú nagy szívás. Igen, tényleg nincs értelme. Igen, egy csomó másra költhettem volna ennyi pénzt. De. Ennyi pénzből értelmes autót nem kapok, ahhoz nem kötnek történetek, nyolc év az életemből, és annál nem érdekelne, hogy milyen lehetett új korában. Röviden: valami eltört, és megcsináltatom a Yugómat jóra.
Kicsit bűntudatunk is van azért, mert mindig csak az érdekes, valamilyen szempontból kiemelkedő dolgokkal foglalkozunk mindig. Gyarlók vagyunk, számunkra is vonzóbb egy Ferrari mint egy Skoda. Pedig a hétköznapi autók mögött legalább akkora tudomány - ha nem több - áll, mint a csodagépek mögött. Mégsem kapják meg a tiszteletet, amit megérdemelnének. Most törlesztünk és megtudjuk, mi nyugtatja az embert jobban: egy masszázsfotel vagy egy Avensis-belső.
Winkler formában volt és ennek megfelelően pillanatok alatt überelte a Citroen DS5 Hybrid hajtásláncát, házi eszközökkel, fillérekből. Kicsit értetlenül állt a tény előtt, hogy: - nem fogyaszt kevesebbet, mint a mezei dízel - drágább - kisebb a csomagtartója - borzalmas a váltója, az ebből származó bólogatással pedig a villanymotor sem tud mit kezdeni. Ennek ellenére itt van és kapható. De kinek?
Az Extrém Rutin pedig dübörög tovább, nő a feszültség, formában az olvasók, de vajon kitart?
TComment blog
Nincs megjeleníthető elem