Igen, bevallom: imádtam és elfogult voltam, naná! Mi más lettem volna, amikor végre megérkezik a fekete ötös BMW-k és szürke E-Klassék közé egy Maserati? És ha keresnék a magyarázatot, a titkok kamráját, ahol magyarázatot kapnak arra, miért is szerettem meg azonnal? Elsősorban azért, mert az olaszok szépérzéke a legegyszerűbb érzékszerveinkre hat. A világtörténelem legtöbb gyönyörű autóját ők gyártották, a legtöbb szép épületet ők építették, a legértékesebb festményeket ők festették, ezek művészek és elsősorban a szó klasszikus rételmében vett szépség az elsődleges. És ösztöneinkre ez hat leginkább, talán ön nem hancúrozna egyet mondjuk Monica Belluccival (pedig már 47), csak mert nem tud főzni vagy puszta kézzel feltépni az aszfaltot?

1957 augusztusában nem volt tikkasztó a hőség. A Nürburgring repedezett aszfaltja azonban így is felforrósodott és tükörként sugározta vissza a hőt a pálya szélén álló szerelőkre-nézőkre, akiket azonban ez a legkevésbé sem zavart. Az emberek tízezrei a célegyenes végét nézték mereven, miközben Vanwallok, kis F2-es Cooperek és Porschék zúgtak el orruk előtt.

Feléjük sem néztek, a befutót várták. Mit nekik Stirling Moss vagy Jack Brabham, amikor az élen, az első három helyen a legnemesebb márkák könyörtelen küzdelme zajlik: Ferrari kontra Maserati, Vittorio Jano V8-asa Colombo soros hathengerese ellen. A filigrán bőrülésekben pedig a Formula-1 gigászai: Mike Hawthorn és a legendás Juan-Manuel Fangio. Soha ennyi néző nem látogatott ki Formula-1-es futamra. Mindenki azt várta, mikor botlik meg végre a 46 éves argentin. Ki lesz az, aki megejti rajta az első vágást? A bukást várták, a négyszeres, öregedő világbajnok bukását. És Hawthorn lehetett volna az, aki megállítja abban, hogy ötödször is világbajnok legyen (négy, különböző márkával).

Fangio a harmadik helyről rajtolt, a két gyári Ferrari mögül. Tudta, hogy Hawthorn és Peter Collins boxkiállás nélkül akarják végigcsinálni a versenyt, azért kockáztatott: félig üres tankkal, puha abroncsokkal vágott neki és mindenki számára hamar egyértelművé tette, hogy kirobbanó formában van: nyerni jött, nem veszíteni. Mindkét Ferrarit megelőzve sikerült az első helyre küzdenie magát és saját határain is túllépve, az autóból és a gumikból mindent kifacsarva igyekezett előnyre szert tenni, hiszen tudta: hamarosan ki kell állnia tankolni és új gumikért.

Kézifékrángatók, Zsiguli-betyárok és wannabe-drifterek, halvérű családapák, fiatal utcai versenyzők! Jön a hideg, jön a tél, ilyenkor remegve várja minden gázrugdosó az első havat-fagyot-jeget. Aztán - sokszor - csúnya baj a vége: országos botrány, autótörés, kórház, fokozott rendőri jelenlét és szívatás.

Úgy, hogy közben egy-egy kiadós éjszaka tíz- húszezer forintba kerül alsó hangon. És akkor még nem meszeltek le éjjel a rendőrök. Szerinted nem lenne okosabb megoldás, ha mondjuk 10 000 forintért csapathatnál egy egész napon keresztül egy versenypályán? Ahol - pár egyszerű szabályt betartva - nem lehet nagy bajod? Igen, mondják azt, hogy ezzel teszünk a közlekedésbiztonságért, talán egy kicsit igen.

De persze itt nem csak arról van szó, hogy lazán szervezett keretek közé szorítsuk az autóbuzériát- és menőzést, hanem főleg a szórakozásról és a tanulásról. Mert tanulni aztán lehet még az olyan kicsi pályán is, mint a Kakucsring. Sőt, itt lehet talán a leginkább: nincs nagy tempó, de a hideg aszfalt csúszik, a fejreállás esélye kicsi és nem kell kilométerekről vontatni az autót a pályaszéli garázsokhoz. Amatőröknek való rendezvény ez, azoknak, akik nem engedhetnek meg maguknak egy-egy driftedzést- vagy pályanapot, azoknak, akik csak szimplán megtapasztalnák a határokat anélkül, hogy ez túl sokba kerülne. És ezért kizárólag amatőröket is várunk, ez az ő napjuk, a profik sok száz lóerős autóinak maradjon meg minden más, de a Kakucsring október 20-án a miénk, amatőröké.

Ott ültünk a tévé előtt, majszoltuk a cseresznyét, amit nagypapám fájáról szedtünk. Izgatottak voltunk, hisz alig vártuk, hogy kezdődjön a Tenkes kapitánya. A germersdorfi cseresznye édes volt, Eke Máté nyelve csípős, kardja hegyes, kalandjai pedig felejthetetlenek. Tudod, Taki bácsi, akkoriban azon csatáztunk a szünetekben, hogy ki lehet kuruc és ki lesz labanc. Azok voltak ám a kalandok! Köszönöm, Taki bácsi!

Aztán egyszer felvittek egy vitorlázóval. Egy öreg Góbéval. Sárga volt, piros csíkkal az oldalán. Tudod, ott fent minden tökéletes volt. Pár nappal később apámmal pedig megnéztük a Kétszer kettő néha ötöt a tévében. Akkor már nem akartam kuruc betyárként kalandozni. Pilóta akartam lenni!

1984-ben járunk, a hidegháború már enyhül, de Gorbacsov peresztrojkájára még két évet várni kell. Ugyan a szovjet gazdaság már gyengélkedik, de a hadiipartól sosem kértek számlát, így kezdhettek bele olyan monumentális ötletek megvalósításába, mint a Cellina-2 interkontinentális ballisztikus rakéta szárazföldi szállítóegysége. A legkönnyebb kivitelben is 65 tonnás gép a semmitmondó MAZ-7907 nevet kapta.

Pedig megérdemelt volna valami hangzatosabbat: a 28 méter hosszú gép súlya a felépítménytől függően akár a 200 tonnát is elérhette. Ha laza talajról van szó, akkor a terhet egyenletesen kell elosztani, így került 24 kerék a gép alá, melyek mindegyikét külön villanymotor hajtja. Ennyi motornak persze már tisztes delejre van szüksége: a generátort egy 1200 lóerős, közel állandó fordulatú gázturbina forgatja. Érdemes belegondolni, hogy mennyire bonyolult lett volna az erőátvitel, ha a hagyományos módon, tengelykapcsolókkal és osztóművekkel építik meg.

Öreguras külső, fiatalos dinamika

Előre szólok: elfogult leszek. Szűk családi körben ez a 14. Hondánk. Az első autóm Honda volt, és egyébként is nagyon meg vagyok elégedve a márkával. Az első autómat 1,5 évig használtam, aztán jött fél évig egy Opel Astra H. Egy olyan autót szerettem volna helyette, ami nem harmadik évezredi, amin még bowdenes a gázpedál, nem elektronikus, és nincs teli pakolva mindenféle felesleges dologgal.

Ez az utolsó falat Frankfurter, a kondér alján összekapart maradék, ami sokszor a legfinomabb kanál a főzelékből. Téma nincs, talán egyenes út sem az SD-kártyán rekedt bitfoszlányok között, de vétek lenne egy kegyetlen shift-delete-tel törölni mindazt, ami kevésbé aktuális, mérsékelten izgalmas, vagy egyszerűen bitlisz, mégis imádjuk.

A bitlisz
Alapszabály: nincs bitlisz. Ha lenne, a régóta ismert, ezerszer hallott, egykor érdekesnek tartott, de ma már unalmas vacak lenne. Amit már mindenki megírt, amiről már mindent tudunk, ami túl van az egymillió megtekintésen. De mondom, nincs, mert mi az a négymillió néző a Földön élő hat hétmilliárd emberhez képest?

BMW: i8, X5, Concept Active Tourer

Nem telefonfülke, töltő

Annyira elkoptatták az amúgy zseniális i8-as formáját éveken át tanulmányautókkal és kémfotó-orgiákkal, hogy a nagy-nagy világpremieren már csak ásítottunk, amikor megláttuk. Mindent elmondtak már róla, mindenét megmutatták, nemigen volt mit nézni. Talán a lecsupaszított karbon utascella volt a legérdekesebb, mögötte a pőre háromhengeressel, ami így magunk közt szólva egy vicc egy sportkocsiban. Lehet, hogy a gyorsulásoktól kihullik majd a borostám, ha egyszer valaha kipróbálom, de kétlem, hogy erre sor kerülne. Nem tudok hinni benne, hogy ez a jövő, legalábbis nem a miénk. Talán kevés kivételesé igen, de őket sem irigylem.

A Tannistestnek vége. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem lesz több cikk, mert bár úgy tűnhet, hogy ott vagyunk, már nem vagyunk ott. Sőt, itthon vagyunk. Olyan ez, mint a tévé: nem minden élő.

A Tannistestről annyit érdemes tudni, hogy az összes jelen lévő újságíró szabadon bármit kipróbálhat: tavaly már megmutattuk azt a pár száz milliós kulcstartó táblát, ahonnan leakaszthatók a kocsik. Azonban van pár program, például esti vezetés, hogy a lámpákat kipróbálhassa, akit érdekel és nem ivott túl sokat. Igen, Dániában nem kategorikus az alkoholtilalom, hanem egy bizonyos piamennyiséget megengednek. Praktikusan azt mondják: egy sör. Gondolom, ez kisebb embernek kis sör, az óriásoknak meg egy vödör.

Van, aki útitársat, van aki fuvart keres. Ha a kettő találkozik, mindenki jól jár. Erről szól a telekocsi. Nem olyan rég belefutottam egy kissé hihetetlen telekocsi hirdetésbe. Valaki Mumbaiba, Indiába keresett útitársát. Sőt, útiköltséget sem kért. Járműnek egy Alfa Romeo 1000S volt megadva. Rákeresve a típusra csak egy régi teherautóról találtam képeket. Még inkább viccnek tartottam az egészet. Biztos, ami biztos rákérdeztem a zivi.hu-t üzemeltető srácoknál, hogy valaki szórakozott-e, és kiderült, hogy nem.

Egyedül ott hibádzik a dolog, hogy a jármű nem egy Alfa Romeo teherautó volt. A hirdetés feladója üzleti útra ment Mumbaiba, az útiköltségét kifizette a munkahelye, de nem akart egyedül utazni. Volt jelentkező is, de az indulás időpontjáig nem sikerült a vízumokat elintézni. Nem ez volt az egyetlen ilyen út, más Kazahsztánba ment. Mint utóbb kiderült, valamilyen rallye rendezvény keretein belül. A Sopron-Moszkva, és az egész Nyugat-Európát átszelő hirdetések szinte rendszeresnek mondhatók.

Talán mondhatjuk, hogy a telekocsi a stoppolás modern formája, mely kényelmesebb és biztonságosabb. Van, aki a mindennapokban is folyamatosan telekocsizik, mint sofőr egy Rover 75-össel. Több ilyen témájú magyar oldal is ismert, a legnagyobbak a már említett zivi.hu, és az oszcar.com, de a közösségi oldalakon is vannak ilyen típusú szerveződések.

Az kérem úgy volt, hogy egy szép napon felhívtak, hogy esetleg nem akarnék-e részt venni egy fizikai jelenségekkel foglalkozó műsorban. Én és a fizika? Nem mondom, annak idején a kémia- és matematika után a harmadik helyet foglalta el a legellógottabb óráim és előadásaim között de hazudnék, ha azt mondanám, hogy sosem érdekelt.

Mert érdekelt, csak nem okvetlenül minden. A számolást és a képleteket sosem szerettem, ellenben a jelenségeket- és a demonstrációt igen. Na meg, nem is voltam teljesen hülye, úgyhogy egész ügyesen ment, köszönhető ez természetesen türelmes tanáraimnak is, akik – mikor látták, hogy aznap éppen nem érdeklődöm és inkább vállalom az ötöst (nálunk ez volt a legrosszabb osztályzat), akkor hagyták, hogy a hátsó padban nyugodtan olvasgassam az aktuális Auto Bildet vagy EVO-t, netán kedvenc sportújságjaimat. Hajthatatlan egy önfejű tulok voltam akkor és vagyok ma is.

Naná, hogy érdekelt.
- Fogunk robbantani bármit vagy törni-zúzni? Mert egy száraz beszélgetős műsor nem nekem való.
- Fogunk, erről szól az egész, a bemutatásról.
- Oké, hová menjek?

Aztán valami miatt túljutottam a háromkörös válogatón, pedig nem is tudtam, hogy akarom-e, de jó mókának tűnt odamenni, mondani egy rakás hülyeséget mindenféle idegen előtt és kész. Eközben megismertem Károlyt, akin látszott, hogy nem tudja hová tenni ezt az iszonyatosan sokat beszélő, irritáló idiótát.

Végül rájött, hogy jó lesz ez. Engem pedig megtettek műsorvezetőnek, jelentsen ez bármi is. És még fizettek is érte, ön kihagyta volna? Látják, hát így kerültem én az IKO-n keresztül a Chellón át a Spektrum TV-re, más minden bizonnyal azt mondaná: így lett műsorom, de persze ez nem igaz. Mert ez a műsor nem az enyém, nem is a két fizikusé, akikkel együtt szívtunk hajnaltól-éjszakáig több, mint 15 napon keresztül. Dehogy.

Ez a műsor az önöké, akik megnézik és talán megértik azokat az egyszerű - helyenként mégis nagyon-nagyon erős és veszélyes – fizikai jelenségeket, melyeknek hála működik ez a világ. Fene tudja, hogy látják majd a nézők és a kritikusok: Öveges professzorba oltott Állítólag-klónnak vagy fordítva, de higgyék el, nem terveztük, hogy bármihez is hasonlítson. Ezt egyszerűen csak így lehet csinálni, máshogy nem lehet megmutatni ezeket a dolgokat, ez a műfaj sajátossága. És – bármennyire is fog csörögni a telefonom ez után, de akkor is leírom – a fő a szórakoztatás.

Nem mondom, remekül szórakoztunk mi is, pedig messze nem volt sem könnyű, sem veszélytelen. Száz és száz kilométerek utazni hajnalban és éjjel, fűrészporrá zúzott aggyal negyvenhétszer felvenni egy jelenetet vagy éppen mosolyogva beülni egy jéghideg vízzel teli medencébe, melyben pár pillanat múlva felrobban valami, amiről nem tudjuk, hogy merre és hogyan repül... volt egy két komoly helyzet. Ön például ki tudná számítani, hogy egy acélhordóban felrobbanó másik tartály hogyan veti szét (ha szétveti egyáltalán) magát a hordó és az éles srapnel-darabok merre és milyen messzire repülnek majd? Volt biztosításunk. És vér is néha. Aztán jót nevettünk a végén.

Szerencsére remek csapat jött össze és mindig volt valaki, aki a mélypont kellős közepén képes volt bedobni valami totálisan idióta poént, ami lazított a hangulaton. Talán átjön ebből valami már ebben az első epizódban, melyet holnap, azaz szombaton, 16.00-tól nézhet meg a Spektrum TV-n. És ez minden októberi szombatra érvényes, ráadásul ismétlik is bőven, előbb-utóbb belefut majd ön is, aztán vagy legyint egyet és elkapcsol vagy megnézi, mit tudnak a legegyszerűbb dolgok is, ha egy kicsit tuningoljuk őket. Első műsorunk a sebességgel foglalkozik és ez talán a leginkább köthető hozzánk, a Totalcarhoz. Talán önnek is érdekes lesz látni, mit tud egy ceruza vagy pingponglabda, ha mondjuk 700 km/órára gyorsítjuk őket. Csodálatos és őszinte embereket ismerhettünk meg, néztük közelről, hogyan tör ropira puszta kézzel cserépkupacokat a profi karatés (közelről elég kemény végignézni), hogyan zúz Európa legerősebb dobójának labdája... És még ott a többi is, talán egy kicsit lazábban, mint az iskolában megszokták annak idején.

Mi megpróbáltuk a maximumot kihozni mindenből, elengedtük a gyermek kezét, mondja meg a néző, sikerült-e vagy sem. Fogadják szeretettel ezt a kivonatolt ízelítőt. Szombaton 16.00-tól Brutális Fizika a Spektrum TV-n, jó szórakozást!

Hű, azt hiszem, ez kemény lesz. Most futottam át a Hungaroring talán legbenzingőzösebb hétvégéjének programját és el kell ismernem, hogy majdnem mindent odavittek a szervezők, amit csak lehetett.

Október 4-6 között megrendezik a Hungaroring Extreme Technical Weekend-et, melynek neve nem véletlen, hiszen az autó- és motorsportok hazánkban talán legextrémebb hajtásaival találkozhat mindenki, aki kilátogat. És ez nem kevés, figyeljenek csak: - King of Europe Drift Európa Bajnokság, MNASZ Országos Drift Bajnokság Pro kategóriában, motoros kaszkadőrök fürtökben, Nemzetközi Honda Találkozó, Szlalom Országos Bajnokság és az iszonyatosan brutális Dragracing Gyorsulási Verseny.

Magyarán: drift, szlalom, gyorsulás és valami egészen elképesztő, helikopteres világrekord is akad. És mindezt nem csak nézni lehet, hanem ki is próbálni. Lesz Driftaxi egy profival, amitől valószínűleg az átlagpolgár szívrohamot kap, kipróbálhatod az extrém offroad pályát, ahol sikítani fogsz, de akár benevezhetsz a gyorsulási versenyre- vagy szlalomra, sőt, az igazi bátrak egy épített drift-pályán is kipróbálhatják magukat. Ejtőzőknek ott a gokart, Swarowski- és mattfólia-dzsankik pedig benevezhetnek a szépségversenyre, akár ezen a linken is.

És a gyerekek? A csemeték, akik imádják a tüsszögő-hörgő, bivalyerős gépeket de nem bírják sokáig a hangzavart? Nyugalom: animátorok, ugrálóvár, fotózás, lesz hol megpihenniük. Ha pedig ön vagy gyermeke szeretne segíteni azokon, akikre nagyon ráfér, akkor hozzon egy plüssmackót, melyeket összegyűjtve aztán a szervezők átadják a Bethesda Gyermekkórház kis betegeinek, természetesen egy csekk kíséretében. Az Országos Vérellátó Központ sátrában vért adhatsz, az Összefogás Rehabilitációs Központ jóvoltából pedig bárki vásárolhat valami kedves terméket, mellyel a központot segíti. A jótékonyság megfizethetetlen. Manapság főleg.

És mindezt mennyiért?
Napijegy (szombat vagy vasárnap): 2500 Ft (online rendeléssel: 2250 Ft)
2 napos bérlet (szombat + vasárnap): 5000 Ft (online rendeléssel: 4500 Ft)
2 napos bérlet pályahasználattal (péntek + szombat + pénteken 20 perc pályahasználat a Hungaroringen): 10 500 Ft (online rendeléssel: 9450 Ft)
3 napos bérlet pályahasználattal (+ pénteken 20 perc pályahasználat a Hungaroringen): 13 000 Ft (online rendeléssel: 11700 Ft)
Elővételben 10% kedvezménnyel online rendelhető.

És ha nem lenne elég, akkor nézz el a Dragracing-honlapjára vagy Facebook-oldalára, netán keresd fel a Drifter-hu-t. Mi biztosan kinézünk, ez a gyorsulás-dolog érdekel minket, hmmm...

Október 4-6 között háború lesz a Hungaroringen. A motor, a gumik és a másodpercek háborúja.

Újra itt vagyunk, megtépázva de törve nem, kameráinkban csőre töltött epizódokkal, száguldással (félelemmel), csapatással, egészséges kritikával és - remélhetőleg - élvezetes és szórakoztató műsorral. Az ötödik évadot ezennel elkezdettnek nyilvánítjuk, tessék csak, tessék, fáradjon beljebb, ez itt a TCTV S05, szerda este nyolckor a DoQ Channel műsorán és a Totalcar.hu-n!