Itt vagyunk Dánia legészakibb részén, Göteborggal egy vonalban, a semmi közepén, a tökéletesen néptelen tengerparttól talán három kilométerre, a helyet úgy hívják: Tannishus. Az északi Év Autója zsűritag-lapok ide szervezik már 34 éve az összes, leendő Év Autóját tesztelésre, sokukat még bevezetés előtt, a happening neve Tannistest. Aki a tagok közül befizeti a nem túl olcsó beugrót, közel egy héten át vezetgetheti, fotózhatja azokat az autókat, amelyek közül a 2013-as Genfi Autószalonra a csapat megválasztja az Év Autóját.
Papp Tibivel hajnali öt óta utazunk, Angéla részben Air Berlinre, részben SAS-ra foglalt jegyet, tehát egy lépcsőben eljutottunk Berlinig, majd onnan Koppenhágáig. Mire a kollégák beértek a szerkesztőségbe reggel, mi már a kajaárakat nézegettük a dán fő-reptér tranzitjában. Szörnyűek az árak, lehet, hogy inkább Legót eszünk - itt ugyanis az a legolcsóbb, Tibi ki is jelentette, hogy ő különösen a sárga kockákat szereti az ízük miatt.
Nézzék a hamburger-standról készült ártáblát. Igen, a dán koronában megadott árat nyugodtan szorozzák fel negyvennel - nagyjából akkor kapják meg, mennyibe kerül forintban. Jól látják, egy hambi, extrák nélkül négyezer forint, és akkor még nem ittunk. A kajáról eszünkbe jut a Budapesten feladott csomag (hiába, mindketten szinte mindig kézipoggyásszal utazunk, nincs meg a reflex), loholunk a futószalaghoz, megvannak, de ehhez már ki kellett mennünk a tranzitból.
Kint azért minden olcsóbb, bár nem sokkal. Végül megtaláljuk az olcsójános turisták kegyhelyét, a 7 Elevent, amely Tokiótól Koppenhágán át New Yorkig az olcsó ételhez jutás lehetőségét adja meg a vándornak. Egy nagy, majdnem éjjel-nappali. Belakunk a padon pizzaszeletből, kis dán sütiből, a gyomorrepedés veszélye messze tőlünk, de már legalább a korgás miatt nem támad ránk a helyi NAK.
Az Aalborgba tartó gép kapuja a reptért túlsó felén van, és mivel közben a mobilomról megnéztük A cigány nevű, régi Alain Delon-filmet, ezért a közel ötórányi tranzitidőből már csak másfél van hátra. A tranzit szövevényes labirintusa után egy végeláthatatlan folyosón caplatunk, amely sokkal inkább hasonlít neogótikus templomra, mint holmi reptérre. Csodás, felesleges, rosszul kitalált szentély ez, de tetszik.
Ez az utolsó repülőutunk olyan rövid, hogy a jegyellenőrzésnél osztják ki a kávéhoz a papírpoharakat, a lefóliázott vizet, ezeket az utasok maguk viszik fel a gépre, hogy a sztuvinak csak szét kelljen locsolnia a kávét. Nézzék, ekkora a szett.
DC-9-essel repülünk, ami a ma tömegforgalomban levő talán legrégebbi sugárhajtásos gép, valamikor a hatvanas évek legeleje óta közlekedik, és hátul, a kloákáján is be lehet szállni. Nézzék, Papp Tibi épp ott caplat felfele.
Szeretem ezt az öreg csatalovat, még olyan igazi, régi repülőgép szaga van, máshogy is mozog, mint az újak. Amióta a Boeing megvette a McDonnel-Douglas gyárat, már ezt se annak hívják, ami, most MD-81 néven fut. Aalborgban készítek róla egy búcsúképet, ki tudja, hogy repülök-e még valaha ilyennel.
Aalborgba Toni Jalovaara, az a finn Év Autója zsűritag jön értünk egy még épp csak bemutatott Mitubishi Outlanderrel, aki az egész Tannistestet szervezi főemberként. Hatvan kilométer az út, dumálunk. Másnap reggel kezdődik a vezetés, a kocsikat egy-másfél órára lehet elvinni. Van egy álcázott Kia is - talán Procee'd, majd holnap megnézem - azt különösen kiemelten kezelik. Lesznek gyári emberek is, lehet mindent kérdezni. Szerda reggelig maradunk, lesz idő mindenre, már most viszket a tenyerem.
Közel egyórányi autózás után végre megérkezünk a Tannishushoz. Az eső rákapcsol, a kocsiból alig bírunk kiszállni, tónyi pocsolyák mindenhol, szerintem még tíz fok sincs. A Papp Tibivel közös apartmanunkban a betonfalak ontják a hideget, feltekerjük azt a három radiátort, amit találunk, és bízunk benne, hogy a notebookok is hozzájárulnak a fagy oldásához egy kis processzorhővel.
Azért Toni megmutaja nekünk a szobát, ahonnan másnap, a nyakban lógós plakettünk ellenében bármilyen kulcsot leakaszthatunk majd a falról. Toyota Auris, Mitsu Outlander, Mercedes S500 (de jó lesz lenyitni a tetejét...), A osztály, Peugeot 4008, sorolhatnám. Vagy negyven-ötven autó van itt.
A lakrészünk bejáratának tövében épp két konnektoros Volvo és egy Prius plug-in hibrid szlopálja konnektorból az elektronokat - ilyet is ritkán lát az ember.
És nézzék csak, az esőtől talán látszik - ott parkol a füvön rögtön három darab 7-es Golf is. Hű de jó lesz - remélem az idő azért megjavul...