Kaptam egy meghívást Hevesre, mármint Heves városba. Az Eötvös József szakközépiskola és gimnázium, amit valamiért ma már oktatási központnak hívnak hívott, hogy utazzak már oda, és meséljek a Totalcarról. Fizetik az útiköltséget. Azt mondtam, oké, viszont spóroljuk meg az útiköltséget, és legalább dolgozni is tudok, a gyerekeknek meg konkrétan mutatom meg, hogyan készül a Totalcar, ha szereznek egy jó tesztautót. Ballagó János, az osztályfőnök hamarosan jelentkezett is a gázsival, ami egy első generációs Mazda RX7-es tesztvezetése volt.

Tudta ön, mi volt a jellemző jármű a Magyar Tudományos Akadémia előtt (és a parkolójában) 1990-ben, amikor az 1999-ig érvényben lévő ötezres metszete készült?

Bizony, egy faros Skoda, talán 120-as. A tanári szakma sajnos már akkor sem BMW-kkel és Porschékkal volt kikövezve...

via

Papp Tibi szokásához híven egy érdekes okfejtésbe kezdett, a minap éppen Kiskunlacházán, a nagy kis-SUV összehasonlító teszten. Ilyenkor érdemes figyelni. Mivel a tévés majmok leginkább csak az OMG stábjának akartak 'nyilatkozni', a weboldal videójához elég kevés kommentünk volt. Tibi rögtön el is ismételte okfejtését (vagy legalábbis elkezdte). Pista még be is szállt a kamera kedvéért, de akkor, jó totalcaros hagyomány szerint a résztvevők először megvalósították a 'sivatagosítás', majd a 'parttalan baszakodás' tényállását. Ebből persze mindig érdekes, ha nem is képernyőképes tartalom lesz.. A forgatásból lett kerekasztalbeszélgetésben akadt Karottának egy coming out-ja, megtudtuk mit jelent az M-paket, mit tesz egy francia a BMW-vel, illetve mi a teendő ha ott marad a cumi a babodi siratófal tetején.

Diesel

Többen írják az elöző ítéletekben hogy nem jó terepen stb na ez nem igaz csak el kellene olvasni a kezelési leírást megtanulni mi hogy működik benne nem csak tudatlan parasztként széttaposni aztán pedig a saját tudatlanságát az autó hibájának feltüntetni.

Nem is tudom, valójában pontosan mikor került sor erre a beszélgetésre, amely végül itt kötött ki, ezen a blogon. Valószínűleg azért, mert úgy gondoltam, hogy mindenképpen érdekes és tanulságos, bátran leközölhető lett volna a sok bulvárszar mellett máshol is, de végül nem így lett, amit egy kicsit talán bánok is. Viszont semmiképpen nem szerettem volna, ha kárba vész, vagy nincs letéve az Internet kellős közepébe, hogy alkalomadtán ráakadjon az is, akit inkább érdekelnek a komoly dolgok, mint a keresztben csúszó vagy körrekordot döntő Lamborghinik.

Egyszerűen csak ott ültünk a szertárban és rádöbbentünk, hogy ennek a munkának is vége van úgy, hogy közben sosem ültünk le egymással beszélgetni úgy, mint újságíró az interjúalannyal, pedig ez az ember ennek az országnak mindenképpen egy olyan rétegéhez tartozik, akik tesznek valamit azért, hogy ne a Balaton vizébe szakadt Hummer és a 8:1 jusson egy külföldinek eszébe akkor, ha Magyarországról van szó.

Diákok százai (ha nem ezrei) formálódtak két lapátkeze alatt és szerintem többségük szívesen gondol vissza Károlyra, akinek bizony nagy igaza van abban, hogy az oktatásban nem szabadna háttérbe szorulni a természettudománynak és talán mai társadalmunk rákfenéje is ez. Hiszen ahol nincs tudomány, ahol nincs eléggé kisúlyozva, ott előbb-utóbb baj lesz. És talán igaza is van. Ez nem egy vicces poszt és nem egy buta ember.

Talán érdemes lenne meghallgatni. Köszönjük a figyelmet.

Két évvel ezelőtt volt egy autóm, melyet legalább annyira szerettem, mint anno a Renault 15GTL-emet: egy 166-os Alfám. Hathengeres, benzines, csodás (és használhatatlan) bőrbelsővel, takony GM-automatával és 17 literes fogyasztással.

Sosem akartam eladni, ahogy az ember sosem akar elválni attól, akit szíve utolsó hajszáleréig szeret.

De nem volt kerek minden körötte, így pár hónap után – és némi ráhatásra – a sunnyogó kereskedő kénytelen volt visszavenni. Innen is üdvözlöm a kedves nénikéje térde kalácsát is. Akkor azonban megfogadtam, hogy lesz még ilyen autóm, mert az Alfa és az olaszautó-métely valami olyan, ami csak azokat fertőzi meg, akik képesek felülemelkedni a megbízhatósági statisztikákon és a szétcsúszó légzsák-csatlakozókon, akiknek a milói Vénusz karok nélkül is gyönyörű. Én valamikor nyolc évesen, nagybátyám Fiat 850 Sportcoupéjának műbőrszagú belsejében kaptam el.

Sokan nem tudják, de Härtlein Károly, azaz nekünk csak Karcsi, hallgatóinak Magic, alapvetően autós ember. Anno az átkosban adagolókkal is foglalkozott, ezért talán nem is meglepő vonzalma a szívódízelek iránt. Igaz, autóparkja csak a legnagyobb jóindulattal nevezhető korszerűnek, de Károly maximálisan biztonsági játékos. Napi szinten egy szívódízel kettes Golfot használ, a templomba járós autója pedig egy W123 220D, amit mindennél jobban szeret.

Meg is lepődtünk, hogy egy kísérlet erejéig végül belógatta a Mercedest, de végül is, nem volt annyira veszélyes. Egyedül akkor suhant át egy kis gomolyfelhő a tekintetén, amikor a kormány mögé ültem azzal, hogy akkor mehetünk. Persze nem lett baj, sosem vettem volna a lelkemre és valószínűleg ha bármi is történt volna, akkor sanszos, hogy folyékony nitrogénnel fagyasztott volna le, mint Han Solót Jabba.

A BMW-nél a NineT bemutatásának napján nagyon gondosan ügyeltek arra, hogy minden figyelem a márkára összpontosuljon. Már a müncheni reptéren beültettek minket egy limitált szériás, V12-es 7-esbe, amellyel csendesen suhantunk a múzeumig. Sofőrünk egyébként diákmunkában furikázik luxusautókkal, általában az országon belül, máskor viszont akár Monacóig is - amikor megkérdeztem, szereti-e a munkáját, csak egy széles mosollyal válaszolt.

A BMW irodaháza négy hengert formál

Tényleg, már szinte el is felejtettem, hogyan nézett ki Karotta, amikor hazajött Amerikából. Mint egy krumpli, amit héjastul a kelleténél tovább felejtettek a sütőben. Ő is nevetett volna az egészen, csak nem mert, mert szétrepedt volna az arcán a bőr.

Természetesen irigyeltük is, láthatják, miért. Remek embereket és csodálatos gépeket ismert meg. És egy más világot. Amely lehet, nem jobb valójában, mint a miénk (de), de sokkal jobban élhetőbb és autóbuzéria szempontjából kellemesebb.

És Winkler? Az olcsó és egyszerű kisautók nagy rajongója? Ő rommá ázott és kipróbálta az autót, amit idehaza még mindig nem vesznek komolyan. Helyette válasszák a pár éves BMW-t vagy Passatot. Pedig azok sem tudják úgy vasalni az utat, mint ez a két sörnyitó közé ékelt kis doboz.

Vészvillogóval, fájdalmas grimasszal az arcán jött le Pista a pályáról. Valami nagyon nincs rendben, elfordítom a kormányt egy negyeddel, és megy tovább egyenesen. Kicsit para - újságolta. Mivel más bajt nem találtunk, megszorítottuk a kormánymű kiszopósodott tartószilentjét egy méretre vágott gumidarabkával, aztán felmentem én. A kör felénél, harmadikban, csőgázon mentem ki szántani a bozótosba. Nem ment arra az autó, amerre a kormányt tekertem. Tényleg para. Így fejeztük be a napot a Shitgunnal, de sokkal fontosabb, hogy előtte mi minden történt.

Balra a pálya-sor, jobbra az ereszdelahajam-sor

Október legszebb napját fogtuk ki a Faluvégi Farolás címer alatt futó pályanappal. Nem hogy egy csepp eső nem esett, de szó szerint pólóban sétálgattunk egész álló nap. Talán ennek köszönhettük azt a rengeteg nézőt, akik szinte az egész lelátót megtöltötték. Nem hittem volna, hogy ennyien lesznek, akik csak nézelődni jönnek ki, de úgy tűnt, ők legalább annyira élvezték, mint akik a pályán koptatták a gumit.