
Mostanában, amióta Kati korábban jár dolgozni, mint régen, hetente általában háromszor, néha többször is én viszem a kölköket suliba. Sebaj, így legalább a Foltos is rendszeresen megtornáztatja a tagjait, mert a motor és a tesztautók miatt az utóbbi bő két hónapban nem ment túl sokat. Persze, őszölni Miskolc-Tapolcára, Egerbe, a szilveszter előtti Borszalonra vele utaztunk, mialatt a csillogó tesztautó pihent a ház előtt, mert néha nekünk is kell egy kis szórakozás, de tény, a napi intézni valókat azért nem állólámpás Mercedesszel nyomom.
Jósvafő, Öregmalom csárda
Sebaj, a reggeli rövid utakra már csak gyermekeim rugdalózó, nyomokat hagyó, kicsiny, sáros lábai miatt is inkább a Foltost választom. Foltos egészen december elejéig kifejezetten örült ennek (telepatikus kapcsolatban vagyok az állólámpás Mercikkel, tehát tudom), de egyik reggel furcsa, finom, kopogó hangra lettem figyelmes.
Iskolai járatban a suli előtt
Éreztem, ahogy szemvillanás alatt vér tódul a fejembe, a pánik keserű vasíze járta át a számat. Így érzi magát a katona, amikor tüdőlövést kap Sztálingrád alatt. A vezérlés hangjait felismerem, azok mindig magasak, vékonyak, ha a lánc lenne, az ráadásul terhelésváltásra kerregne. Ja, és azt nemrég néztük, közel tökéletes.
tovább »
TComment blog
Nincs megjeleníthető elem