Mizi

Írta is a gyerek hogy tuti vétel gyere el nem fogsz csalódni, 0 kilométeres, svájci pap orvos apjának a felesége használta csak minden szökőév húsvétjakor - ő meg a második tulaj és hasonlóképpen törődött vele. Itt már tudtuk hogy egy fosch lesz, de mivel 60 kilométerre volt csak tőlünk mentünk a főnyereményért.

Csúnya dolog raliautóval esni, ráadásul ritka a kicsi bukás, mert ami kívülről nem tűnik annak, az azért odabent eléggé megcibálja az embert. Ilyenkor bizony elkél a szerencse, na de ha már az megvolt, akkor azért csak elszólja magát az ember. A jól vagy? után jöhet a kurvaélet, meg a többi. Aztán vannak olyanok, akik ezt is elütik a viccel (na, megérkeztünk). Eme háromrészes válogatás másodikja a legütősebb, érdemes megnézni.

Ismerjük a látványt: turistabusz hátsó ablakában jókedvű fiatalok kézzel-lábbal kalimpálnak a mögöttük jövőnek. Azt hittem, most is ezt látom, de gyanús volt, hogy lassan csettegő városi buszból nem szokás integetni. És hogy a srác félmeztelen, meg egy női(nek tűnő, sose tudhatjuk, ugye) láb feszül a vállának.

Be is vártam, hogy megbizonyosodjam, tényleg az történik, amire gondolok. Az. Ha meg már láthatóan pornót forgatnak a városi forgalomban lassan guruló buszon, meg is örökítem, hátha valaki nem hinné el. Pista többre számított, de micsinájjak, személyautóból csak ennyi látszik. Transitból jobb lett volna a belátás, de most sajnos csak ennyi sikerült - élőben tisztán és jól látható volt a dolog.

Emlékeznek még Jan de Rooyra? Tudják, ő az az őrült, aki a 2000 lóerős, kétmotoros kamionjával még Vatanennek is tudott újat mutatni a Dakaron. Úgy látszik, a vér kötelez, és ahogy 1987-ban az apa, úgy most a fia, Gerard sem veszi el a gázt.

A rajtra kész állapotban közel tíz tonnás dögöt olyan könnyedséggel hajtja keresztbe dombnak felfelé, mintha csak egy békebeli sperrdifis Lada lenne a havas dobogókői szerpentinen. Bár a szabályok már nem engedik, hogy az apja Turbo Twinjéhez hasonló szörnyeteggel álljon rajthoz, azért a videón látható, 2011-ben használt Ivecója sem volt kispályás. A 13 literes sorhat több mint 900 lóerőt tud, de a nyomaték büntet igazán, a 3600 newtonmétert már 1200-as fordulattól megkapja a négy kerék.

Ha Stump Bandi vagy én későn érünk haza, annak sok esetben a BDA/BDG az oka. A BDA/BDG egy drog. Beépül az agyunkba és nem ereszt, havonta legalább kétszer kéri a szervezet az adagját, ilyenkor - általában - brit, ír vagy skandináv rali-bajnokságok videót KELL néznünk. Legalább 8-10 perceseket, ilyen hosszban már tutira akad legalább egy BDA/BDG. És a hozzávaló autó, leginkább egy kutyacsont-Escort.

Bármi mehet előtte-utána, lehet az 928-as Porsche (mert olyannal is raliznak), Stratos vagy hathengeres Volvo, szemünk csak akkor lábad könnybe, amikor feltűnik egy ilyen apró, széles kerekein, húsos gumijain, masszív szélesítésekkel és a géptető alatt üvöltő duplavezérműtengelyes, kétliteres Cosworth-motorral (amit az ősrégi Kent-blokkból reszeltek szabadidőben, miközben a legendás DFV-n dolgoztak). Egy autóforma autó, könnyű, erős, hátsókerekes, csodálatos. Egy John Wilcox-féle BDA/BDG-Escortért és egy murvás erdei útért cserébe simán odaadnánk Csik egész garázsát (bocs, Kopasz). 

Mai nosztalgia-posztunkat olvashatták.

Háromszáz

Azt már csak remélni tudom, hogy az utóddal, szintén K11, sem fogok. Bár, és ez sajnos az évjárat miatt elkerulhetetlen volt, az újban már mindenféle firlefáncok vannak, amik elvileg az ember életét konnyíteni hivatottak, a gyakorlatban azonban – majd meglátjuk. (Szervókormány, villanyablak, csupa marhaság – kozponti zár, ami kéne, az bezzeg nincs. Nem mintha nem érném el bármelyik ajtó-nyitót a vezetoulésbol.)

Mostanában, amióta Kati korábban jár dolgozni, mint régen, hetente általában háromszor, néha többször is én viszem a kölköket suliba. Sebaj, így legalább a Foltos is rendszeresen megtornáztatja a tagjait, mert a motor és a tesztautók miatt az utóbbi bő két hónapban nem ment túl sokat. Persze, őszölni Miskolc-Tapolcára, Egerbe, a szilveszter előtti Borszalonra vele utaztunk, mialatt a csillogó tesztautó pihent a ház előtt, mert néha nekünk is kell egy kis szórakozás, de tény, a napi intézni valókat azért nem állólámpás Mercedesszel nyomom.

Jósvafő, Öregmalom csárda

Sebaj, a reggeli rövid utakra már csak gyermekeim rugdalózó, nyomokat hagyó, kicsiny, sáros lábai miatt is inkább a Foltost választom. Foltos egészen december elejéig kifejezetten örült ennek (telepatikus kapcsolatban vagyok az állólámpás Mercikkel, tehát tudom), de egyik reggel furcsa, finom, kopogó hangra lettem figyelmes.

Iskolai járatban a suli előtt

Éreztem, ahogy szemvillanás alatt vér tódul a fejembe, a pánik keserű vasíze járta át a számat. Így érzi magát a katona, amikor tüdőlövést kap Sztálingrád alatt. A vezérlés hangjait felismerem, azok mindig magasak, vékonyak, ha a lánc lenne, az ráadásul terhelésváltásra kerregne. Ja, és azt nemrég néztük, közel tökéletes.

Nem egyszer láttuk már ezeket a videókat, nem is kétszer, de mindig akad, akinek ez még friss. Ráadásul most össze is hasonlítjuk, és nektek, kedves olvasók, lehetőséget adunk arra, hogy megmondjátok, vajon a zwickaui vagy az eisenachi gyár volt menthetetlenül és kőkorszakian elmaradott.

Néhány extrém pillanatot ki is emelünk nektek, hogy a KGST-államok annyira jellegzetesen bizarr pillanatairól azok se maradjanak le, akiknek - koruk miatt - ez elsőre nem esik le.

Da-ler Mehn-di a legnagyobbkirály,
a legnagyobbkirály,
a LEGNAGYOBB KIRÁLY!

Javaslom mindenkinek tanulmányozásra ezen a szürke pénteki napon a Daler Mehndi-életművet.

Gondolok itt nem elsősorban és nem kizárólagosan a Tunak Tunak Tun című örökbecsű dalra. Bár annak official videoklipjének megtekintése önmagában is elegendő boldogságot sugároz a hétvégére (a kaftán alatt hordott kifogástalan európai úriemberre valló fekete és/vagy fehér farmer/garbó összeállítás, vagy a saját magával énekelve-táncolva mulatozás kiemelendő itt), de autóbuzi szemmel a Saade dil te című opuszban sokkal érdekesebb vágásokra lelünk.

Van ott pillanatokra felvillanó jobbkormányos, oldaldobozos W124 (jól nézem, hogy mintha el lenne maszkolva az eleje?), egy zöld Valami, de még régi műszerfalas, tehát valószínűleg még Japánban gyártott (=nem Maruti) régi Swift is.

Persze nyilván a swiftes csajra utazik, de a Mercedesből már az elején kipattan, hiszen egy igazi úriember nem a kocsival próbálja levenni a Nőt a lábáról.

Hanem... a turbánjával.

Hiába, Daler Mehndi a legnagyobb király. Na.

Hatvanról, állóra fékez a 3909-es. Mondjuk sokszor vezettem az ilyen mentőt a seregben, de azon kívül, hogy egyszer - egy hasmarsos újoncot szállítva - lebontottuk vele a Nagyrőcei kereszteződésben egy jobbkezet meg nem adó Octavia egyharmadát, nem emlékeztem rá, hogy ennyire hülyén viselkedne. Mondjuk igaz, elég nehéz volt a cucc hátul. Természetesen a helyszínelés után továbbhajtottunk a kórházba, a Skoda nem, sajnos a srác közben kénytelen volt a szolgálati vödröt használni én pedig bevertem a térdem a műszerfal aljába, de nagyobb bajunk nem lett.

Valószínűleg az elvtársak nem gondolták, hogy valaha is üresen fog hatvanról állóra fékezni. De nem viccel, az biztos.

Én megszavazom ennek a srácnak, pedig az eddigi év legizgalmasabb autóversenyét nem ő nyerte, sőt, csak negyedik lett. Mondjuk ezt enyhíti egy kicsit a tény, hogy életében először ült középmotoros versenyautóban. Méghozzá egy elég hegyesben, mert a McLaren MP4 12 GT3 minden, csak nem gyenge vagy lassú. A mezőny pedig nem kezdőkből állt.

Mindezektől függetlenül Shane van Gisbergen úgy robbant a 12 órás Bathurst-i futam mezőnyébe, mint egy tökéletesen dobott kézigránát. A 89-es születésű srác hihetetlen agresszív, ugyanakkor zseniális érzékkel tartja kézben az autóját, ami jellemzően egy V8-as Ford, mellyel Shane az ausztrál V8 Supercars-sorozatban vitézkedik.

Zörög, morog, lelke van. De mindent kibír

A dolog úgy kezdődött, hogy kitaláltunk, indulunk a Bamakón. Oda Toyota kell és régi. Így lett ő, az egykori dán katonai mentő.