Akár rosszul is elsülhet, ha az egyik kéz nem tudja, mit csinál a másik, de a kis káoszban mindenképpen van valami aranyos: a spontaneitás. Ez aztán vagy működik, vagy nem, szerencsére most – legalábbis úgy tűnik – működött.
A múlt hétvégén (július 10-13.) elég komoly dínomdánom volt Egerben, ahol már 18 éve rendezik meg Szent Donát napján az Egri Bikavér Ünnepet. Ez nagyjából azt takarja, amit gondolnak róla: kivonulnak a gazdák mindennel, amijük van, felsorakoznak a borászok (szintúgy mindennel, amijük van) és nagyjából mindenki végigissza a hétvégét hamisítatlan és kötetlen vidéki hangulatban.
Amit én nagyon szeretek, mert nincs benne semmi álság és nem botlik az ember lépten-nyomon túlképzett borszakértőbe és önjelölt sommelierekbe, akik az őrületbe okoskodják magukat, miközben kezükben a nyári nap elolvasztja a borospoharat. Na ők azok (tisztelet a kivételnek), akik leginkább beszélnek róla, pedig a bort inni kell, ilyen egyszerű. Nagyapám is értett hozzá, itta is, aztán mégsem ez vitte el.
tovább »
TComment blog
Nincs megjeleníthető elem