Amióta a 95-ös a 310, helyenként a 320 forintos literenkénti árat verdesi, egyre többek fantáziáját mozgatja meg a 210-220 Ft körül mozgó E85, népszerű nevén a bioetanol.

Mai cikkünk blogposztja.

A Totalcar sose volt egy belterjes brigád, ide senkit sem az apukája protezsált. Voltak, akiket fórumokban találtunk, másokat blogokon, mindenesetre ez az első eset, hogy állást hirdetünk. Sokan jelentkeznek nálunk levélben, hogy szívesen írnának autóteszteket – naná, autóteszteket ki ne írna szívesen?! Nem is autótesztelőt keresünk, de legalább belső, a szerkesztőségben dolgozó munkatársat, és azoktól, akik rendesen dolgoznak, senki sem sajnálja a tesztautót.

Új munkatársainknak a következő feladatai lesznek:
- címlap szerkesztése (elég egyszerű tevékenység, nagyjából egyfajta cikk-tetris)
- hírszerkesztés (autós és motoros hírek túrása a világhálón, és azok magyar, de legfőképpen emberi nyelven történő megírása)
- sajtótájékoztatókra szaladgálás, lazacos szendvicsek fogyasztása és a sajtóajándékok továbbadása a rokonoknak
- egyéb apróságok, melyeket inkább élőben beszélnénk meg.

A munkakör betöltéséhez ilyesmikre lesz szükség:
- angol plusz egy idegen nyelv. A plusz egy lehet német, spanyol, olasz, francia, de a japánt vagy kínait is hosszasan ünnepelnénk.
- nem kell autómérnöki végzettség, de a teljes autós fogalmatlanság sajnos kizáró ok
- érj rá hétvégén is
- legyen valamilyen szövegírói gyakorlatod, akár újságírói, akár reklámszövegíró vonalon. Autóbuzinak lenni sajnos kevés, nem sokra megyünk olyan szerzővel, akinek minden mondatát át kell írni.
- legyen egy B kategóriás jogosítványod (plusz egy A kategória természetesen előny).
- otthon is legyen internetkapcsolatod, hogy ne maradj ki a permanens szerkesztőségi szivatós játékból (címlapkép csere éjjel kettőkor, stb.)

Három hónap próbaidő után alkalmazotti státusz.

Rövid önéletrajzot kérünk, lehetőleg csatolt referenciákkal (szöveggel, amit már írtál, az se baj, ha csak egy potencianövelő gyógyszer használati utasítása) és fizetési igénnyel erre a címre. Találkozunk a gyárban!

UPDATE:Elnézést, az inaktív postafiókért, most már rendben van. A jelentkezők küldjék újra a levelet. Köszönjük!

UPDATE 2.: Köszönjük minden jelentkezőnek, a határidő lejárt.

Darwin-díjas ügyfelek, vagy műszaki hiba? A világon hatmillió, itthon akár húszezer Toyotát hívnak vissza a gázpedálok miatt. Elmondjuk a titkot, hogyan ússza meg, ha önnél is beragad.

Vélemények azonos című írásunkról.

A nanotechnológia már az utcán van, ez kétségtelen. Nem kell hozzá sok idő és apró robotok százai nyüzsögnek majd bennünk, pusztítják a rákos sejteket, stimulálják idegeinket és ki tudja még mit.  Alig várom már, hogy megjelenjenek az első nanorobot-chiptuningolók és hekkelők.

Na de mi van, ha ez a remek nano-dolog ütközik valami klasszikus és kultikussal? Mondjuk egy Volkswagen kisbusszal, egy Transporterrel? Hát ez: a nanobusz.

Van köztük egészen jól sikerült is, de a hátsó sárvédőívet kialakítani nem lehet könnyű. A nagy kérdés az, hogy vajon eredeti komponensekből építették, vagy inkább Subaru Libero-technikát rejtenek a formás lemezek? Jópofa és vicces, bár a keresztbordák minden bizonnyal nagyon fájnak egy ilyen nanobuszban. Nem beszélve a világ legalacsonyabb Transporteréről, ami – valljuk be – azért nem egy akkora technikai truváj, csak egy flexre van szükség.

Apropó, milyen korban élünk valójában? Winkler szerint a bigott környezetvédelem korában, Árpád szerint simán digitálisban. Csikós retteg, mert buldózerrel tolják az új autó felé, szerintem pedig annyira nem vészes a helyzet. Ahogy eddig mindig, most is lesz megoldás mindenféle kitiltásra, matricára és korlátozásra. Mert valójában a megoldások korában élünk, csak nem valljuk be.

Szarajevói beépített emberünknek köszönjük a linket.

A Volkswagen vezérkara tegnap a nyilvánosság elé tárta a konszern középtávú terveit összefoglaló „Stratégia 2018” fantázia(dús)nevű anyagot. Nem irigylem az öltönyös-nyakkendős urakat, hisz nem kis fejtörésbe kerülhetett középtávú célként kitűzni azt, hogy a világ vezető autókonszernjévé váljon a VW. Legalábbis ami a tőke- és forgalomarányos nyereséget illeti. Azt, hogy ez németül mit jelent, nem nehéz kitalálni: vasfegyelmet, visszafogott beruházási politikát, szigorúan limitált fejlesztési költségeket.

És még valamit, amit az „építőkocka-elv” még széleskörűbb alkalmazásával írnak körül Germániában. Kedves név ez, igazán nem jelenthet semmi rosszat. Sárga, piros és zöld fakockák jelennek meg egyesek szeme előtt, amikkel boldogságtól ragyogó arcú gyermekek játszanak békésen a földön.

Mások még több, még egyformább Audit, Skodát, Seatot és természetesen Volkswagent vizionálnak. Néhányak előtt pedig - ó jajj – a 914 és 924-es árnyékában felsejlik egy újabb négyhengeres fauvé-porsche (rém)képe. Onnan pedig már tényleg csak egy lépés a TDI-Boxster, ecogommbal és műhanggal.

Egy 30 milliós ház után 75 ezret kellett volna fizetni. Egy félmilliós Saab vagyonadója: 61 ezer.

Vélemények azonos című írásunkról.

A mellettem egész nap meredten Macet delejező Tom küldte át az alábbi képet erről a linkről. Remek meglátás, hiszen az ember valahogy előszeretettel személyesíti meg az autókat. Mert ugye nem azt mondjuk, hogy hű, de ronda maszkja/homlokfala van ennek a xxx-nek, hanem csak annyit: édes Istenem, de ronda a pofája! Milyen ronda segge van!
Nos, íme pár arc, társítva autókhoz. Nézzék meg, a feladat nem lesz könnyű.

Nálunk az Avensis a nyerő a „semmilyen arc” kategóriában, de kíváncsiak vagyunk, vajon olvasóink között akad-e olyan gumiarcú, aki a fenti példákhoz hasonlóan mutatna egy ehhez leginkább hasonlatos emberi arcot.

Nem mondtuk, hogy könnyű lesz, de a nyeremény sem mindennapi. A csapatépítést, autótervezést, felkészülést és a Peugeot 2009-es Le Mans-i győzelméig vezető utat mutatja be rengeteg remek képpel egy gyönyörű könyvben. Kereskedelmi forgalomban nem kapható, gyűjtőknek kötelező dolog.

Ha úgy érzi, bármikor tud egy ilyen Peugeot 4007 arcot vágni, ne legyen rest. Fotózzon, töltse fel a képet és ossza meg velünk kommentben a linket. A határidő holnap délelőtt 10 óra.

ZsoltK-tól kaptuk a képet és eszembe jutott, egyszer a fél városon keresztül követtem az autót, hogy elkapjam a tulajt egy pár szóra.

Milyen jó, hogy van színe, ha fekete lenne, vajon ugyanannyian kiszúrtuk volna azonnal?

2010 január 29. Egy apró, Közép-európai ország autókkal foglalkozó netes magazinjának szerkesztőségében pár pillanatra ismét egymásnak feszült a két gigász: egy 73 köbhüvelykes koreai négyhengeres Chevy és a 146 köbhüvelykes törökországi dízel Ford.

Változnak az idők...

Bár a hazai Jesús Puras fanclub egyedüli tagjaként inkább az aszfaltot kéne szeretnem, de nem titkolt érdeklődéssel figyelem az ex-F1-es pilóta, Kimi Raikkönen szárnypróbálgatását a raliban (eretnekség azt mondani, hogy jobban várom a mai Lappföld-ralit, mint az F1 szezonkezdést?). Persze józanul gondolkodva világossá válik, hogy minden valószínűség szerint nem üt lyukat a világba, ahol hosszú évek óta maroknyi kőkemény profi tartja a szintet, de az esélyt mindenkinek meg kell adni, Raikkönent pedig már finn származása is predesztinálja arra, hogy nem lesz elveszve a mezőnyben. (Hiszen valószínűleg az egyedüli ország ez, ahol a babakocsit is keresztben tolják az anyukák.)

Mindenesetre egész jól megy neki. Bár látszik, hogy ismerkedik még a dologgal, de a legkevésbé sem tűnik szívbajosnak, szimpatikus, bevállalós srác, drukkolok neki.

A Forma-1-es versenyzők amúgy furcsamód vonzódnak a ralihoz, mintha a tiltott gyümölcs vonzaná őket. Gondolom, ki akarják próbálni ők is, hiszen legalább annyian állítják, hogy a rali az autósportok királya, mint ahányan az F1-ről állítják ugyanezt. Szerintem felesleges vitatkozni, mindenki megtalálja a saját kedvencét. Én nem látom lehetetlennek azt sem, hogy mindkettő iránt rajongjon az ember, hiszen még maga Ayrton Senna is élvezte a raliautózást.

Ahogy mi szerettük. Sisakban, kormány mögött

1986-ban próbálta a Phil Collins-féle Brooklyn Motorsport Sierra RS Cosworthot. Először utasként Collins mellett a walesi erdőben. Biztos, hogy nem nyugdíjas tempóval vitte körbe Collins (aki azóta is aktív Fordos), hiszen miután kiszállt, csak annyit mondott: Túl gyors ez nekem.

Aztán persze beült és már az első kanyarban majdnem leesett az útról. Elmondása szerint szokatlan volt, hogy nem utcai autóként fordult a bivalyerős Sierra, hanem konokul alulkormányzott volt mindaddig, amíg nem bő gázzal, folyamatosan csúsztatva vezette, a laza talajon lassan szinte nem lehetett vele kanyarodni.
„Semmit nem tudok a raliról. Láttam képeket újságokban, néha a tévében, de soha is beszélgettem egyetlen ralissal sem. Fel akarom magamnak fedezni.”
És meg is tette, mert érdekelte és kihívás volt. Az egész sztorit itt olvashatják és pár percnyi videó is felkerült erről, sajnos az egész, 22 perces film csak e-bayen keresztül vásárolható meg.

Persze Raikkönen ettől kicsit komolyabb szinten szeretne versenyezni, legnagyobb gondja eddig az, hogy vakon megbízzon az itinerben és navigátorában, ha belegondolunk, azért ez tényleg nem lehet egyszerű. Könnyű lehet viszont tanácsot kérni, hiszen Finnországban a legmagasabb az egy főre eső rali világbajnokok száma: 7, tehát 5 352 000 / 7 = 764 571 lakosra esik egy, szóval kis mázlival bárki beléjük botlik a boltban. Heten nyertek világbajnokságot 1977-óta 14 alkalommal (feltéve, ha a 77-es bajnokságot már világbajnokságnak tekintjük) de a raliban már régen 77 előtt ott voltak az élvonalban, volt olyan szerencsém (ne feledjék: az élet császára, ugye), hogy ülhettem is egy mellett, aki mellett még Mighty Walter Röhrl tanult. Megérdemelten becézték őket (és majd' minden finn sportolót) repülő finneknek (Lentävä suomalainen ) a ralit pedig az északiak sportjának. (Bár Sébastien Loeb elég hathatósan rombolja ezt a mondát.)

Raikkönennek tehát valószínűleg kiváló tanítói lehetnek, kíváncsi is lennék rá, elfogadna-e tanácsot másik nagy kedvencemtől, a hiperlaza Juha Kankkunentől, aki egész egyszerűen nagyobb királykobra, mint Peoples Hernandez, pedig ő egy igazi neighborhood aligator.
Kankkunen tud élni, az biztos, nem elég, hogy négyszeres bajnok és ilyeneket tud a lábával (0:54-től trepni)...

...hanem van egy saját, B csoportos Audi Qauttro S1-ese, amit használ is úgy, ahogy kell (nem rossz a hangja ugye?).

Ha mindez nem lenne elég ahhoz, hogy Juha Kankkunennek ítéljük oda idén a Finn Lazaság Vándorkupáját, akkor pedig ott a bajusz. Az mindent visz. Go on Raikkönen! Tanulj és növeszd a szőrt!

Nehezen tud beállni egy parkolóba? Lehet, hogy ön tényleg béna, de sokkal valószínűbb, hogy a parkolóhely rettentően kicsi.

Vélemények azonos című írásunkról.

Az adott márka PR-gépezetének ugyanis kutya kötelessége és jól felfogott üzleti érdeke azonnal reagálni minden – a konkurencia felől érkező negatív – impulzusra. A világ két nagyon erős és komoly prémium-gyártója közül pedig egyik sem engedhet a másiknak.

Mai cikkünk blogposztja.