A nanotechnológia már az utcán van, ez kétségtelen. Nem kell hozzá sok idő és apró robotok százai nyüzsögnek majd bennünk, pusztítják a rákos sejteket, stimulálják idegeinket és ki tudja még mit.  Alig várom már, hogy megjelenjenek az első nanorobot-chiptuningolók és hekkelők.

Na de mi van, ha ez a remek nano-dolog ütközik valami klasszikus és kultikussal? Mondjuk egy Volkswagen kisbusszal, egy Transporterrel? Hát ez: a nanobusz.

Van köztük egészen jól sikerült is, de a hátsó sárvédőívet kialakítani nem lehet könnyű. A nagy kérdés az, hogy vajon eredeti komponensekből építették, vagy inkább Subaru Libero-technikát rejtenek a formás lemezek? Jópofa és vicces, bár a keresztbordák minden bizonnyal nagyon fájnak egy ilyen nanobuszban. Nem beszélve a világ legalacsonyabb Transporteréről, ami – valljuk be – azért nem egy akkora technikai truváj, csak egy flexre van szükség.

Apropó, milyen korban élünk valójában? Winkler szerint a bigott környezetvédelem korában, Árpád szerint simán digitálisban. Csikós retteg, mert buldózerrel tolják az új autó felé, szerintem pedig annyira nem vészes a helyzet. Ahogy eddig mindig, most is lesz megoldás mindenféle kitiltásra, matricára és korlátozásra. Mert valójában a megoldások korában élünk, csak nem valljuk be.

Szarajevói beépített emberünknek köszönjük a linket.