A mérnökember mindig szeret valamit képletekbe foglalni, pontosan definiálni. Talán ezért is van, hogy mindig értetlenül áll, amikor a ráció felett átveszi az emóció az irányítást. Vannak dolgok, amik a belsőből jönnek, nem befolyásolhatók. Ezeket valaki vagy érti, és nem szorul magyarázatra, vagy soha nem érti meg és akkor meg minek fáradni a magyarázattal. Ilyen a Bogár, hivatalos nevén a VW 1300-as vagy typ1-es szeretete. Munkám és hobbim kapcsán mentem már nagyon sokféle autóval, az egyedileg tuningolt, közel 400 lovas TVR Chimaerával, ProDrive felkészítette Subaruval, de a sajátjaim között is voltak szép darabok, tehát nem arról van szó, hogy azt hiszem, a Világ legjobb autója a Bogár. Megvan továbbá a korabeli szinte összes teszt, úgyhogy, ha esetleg magamtól nem jönnék rá, akkor azokból is látszana, hogy ez az autó a megjelenésekor sem volt a technika csúcsa, sőt a több mint 50 tesztből egy kezemen is meg tudom számolni, ahol nem volt igazi, hardcore fikázás. Nem is akarom senkinek elmondani, hogy milyen jó egy 34-40-50 lovas dudukocsi, aki tudja, az tudja, aki meg nem tudja, az így járt, magára vessen.
A sztori unalmasan kezdődik, és lassan, de biztosan csap át teljes, családbomlasztó őrületbe. Gyengébb idegzetűek nyissanak meg egy másik weblapot....
Barátaim figyelmembe ajánlottak egy eladó első gazdás bogarat. Amikor már két hasonló autóm volt otthon. Hogy talán érdemes megnézni. Ahogy azt már mondtam, az autós ember tetteit néha nem a tudat irányítja, így annak elemzésébe, hogy minek mentem el, minek néztem meg, és végül minek vettem meg harmadiknak, inkább nem mennék bele. Nem is volt olcsó, nem is volt igaz, amit a tulaj unokája állított róla ("sehol sem volt sérült"), láttam is, hogy hazudik, alkudhattam is volna többet, nem is volt pénzem, de a szerelem makacs dolog. Koszos volt, büdös volt, poros volt, de megfogott. Beleszerettem, nincs mit ragozni, na.
Még gyári, de az alkatrészek már várják a beépítést
tovább »
TComment blog
Nincs megjeleníthető elem