Az imént telefonált Bende Tibi. 9:48 perckor Linz környékén jártak, az Insignia csomagtérajtaja csak harmadik nekifutásra csukódik, annyira tele van. Csikós nagyon ideges és káromkodik, Karesz és Bende folyamatosan dohányoznának, Csik viszont hajt, kapkod és dühöng. Egyedül Sipos tűri sztoikus nyugalommal a körülötte csapkodó villámokat.

5.rész

A sztori eddig:

1. rész, 2. rész, 3. rész

(X) akiknek köszönhetjük:

Csikós és társai ma (kedd) reggel elindultak a 48 éves Mercedesért a 2600 kilométerre lévő Domsjőbe. Több ezer olvasónk és mi is drukkolunk nekik, hogy sikerüljön a vállalkozás és nagyobb gond nélkül hazaérjenek. Blogunkban folyamatosan követjük a történéseket, kora hajnalban meg is érkezett az első e-mail Bende Tibitől.

A sztori eddig:

1.rész, 2.rész

Szervusz Pista!
Reggel 4.25 van, a készülődés utolsó percei. Rita álmosan készíti a szendvicseket, és közben Csikós 4.12-kor átküldött leveleit olvasom a notebookon, és nem csapkodom a térdem a gyönyörűségtől. Lito nevű drága olvasónk írt egy jószándékú használati útmutatót a Svéd télhez, íme:

Tárgy: Tippek az útra

Hali,

most olvastam, hogy mégis nekivágsz az útnak. Gondoltam megosztok veled egy pár infót. Én itt élek Svédországban, kb. a közepén, Fagersta mellett.

Bár már március van, kicsit merésznek tartom a vállalkozást. Nem ijeszgetni szertnélek titeket, de ma is esett erre felé vagy 15 cm hó ami nehezíti a haladást. (nekem az indulást is, ma kb 1 órán át ástam a kocsit, mert elásta magát a parkolóból kifelé menet).
Amúgy nem annyira vészes - főleg, ha már voltál erre felé télen -, csak odafigyelést és felkészülést kíván a dolog. A 4x4 jó "választásnak" tűnik, szerintem nem lesz vele gondotok. A hólánc azért nem árt, és esetleg egy emelő, meg valami alátét, ha mégis elásná magát a kocsi. És természetesen vontatókötél.

El lehet mondani, hogy takarítják a havat, de nem mindig azonnal, ez viszont néha sík terepű parkolókba is megnehezíti a be- és kikecmergést, mivel a friss hó alatt valóban összetaposott hó, pontosabban jég van.

Ez nem igaz a fő közlekedési utakra. Azokat megtisztítják egy jó pár óra múlva, de mikor esik a hó, akkor tisztességesen csak egy sáv járható az autópályán, ahonnan a kocsik menetszele elviszi a havat.

A svédországi utak tele vannak sebességmérő kamerákkal. Az autópályákon nincs, csak az alacsonyabb rendű utakon. Jó előre ki vannak táblázva. Nem tudom, van-e már kapcsolat a két ország között az ilyen jellegű túlkapások behajtására, azért érdemes figyelni. Bár most kevés esély van a száguldozásra.
 
Napokban olvastam A Totalcaron egy szarvas-ütközést megelőző tutorial-t, érdemes észben tartani, különösen a csúszós utak miatt.  A duda hatásos szokott lenni a kisebb vadakra, a nagy jávorszarvas viszont csak áll az úton és néz bambán. A helyszín biztosítása (most maradjunk max. egy defektnél) tényleg nagyon fontos, legyen nálatok háromszög. Ha havazik, vagy fúj, akkor behavazhat a háromszög mire előkerül az emelő és a pótkerék, valaki figyelje, hogy "működik"-e a háromszög fényvisszaverése.

Nekem egy VW T4-esem van, az beindult -25-ben is pöccenésre, szerintem az opellal sem lesz gond. Igaz ez nem -35, de szerintem már ilyen hideg nem lesz, 15-20 viszont lehet. Benzines kanna legyen nálatok, ha nincs, vegyetek egyet és töltsétek meg. Svédország nem Németország, itt nincs minden köpésnél egy benzinkút. (Az "éppen elég"; és az "éppen nem elég" közötti részt át tudja hidalni, főleg, ha valami probléma adódik.)

Jégkaparó (nem hóseprű, bár az is jól jön), napszemüveg ami még hasznos tud lenni.
--
Ha kell internet és drága a roaming, akkor tudtok venni itt egy feltöltős internet modemet valamelyik áruházban ("Comviq Surf Startpaket"-nek hívják), 300 Kr.

Itt a tarifa (napi, heti, havi)
Comviq Dagssurf 29 kr (max 0,5 GB)
Comviq Veckosurf 89 kr (max 1 GB)
Comviq Manadssurf 249 kr (max 5 GB)
--
Téli gumi kötelező Svédroszágban, ha a Mercin nincs, akkor - elvileg - problémázhat a rendőr. Bár ilyen időben még nem láttam rendőrt igazoltatni. Sejtésem szerint viszont a kocsi ki van vonva a forgalomból (ha télen nem használnak ilyet így szoktak tenni, ilyenkor időarányosan visszakapja a tulaj az éves adó egy részét). Viszont így járni vele nem tanácsos, a rendszám alapján pár másodperc alatt kiederíti a mögé keveredett rendőr, hogy ez bizony "e van állítva" (forgalomból kivont). Leállított kocsival egy métert sem lehet menni, nem érdekli a rendőrt, hogy export, vagy veterán. Apropó, veterán! 30 év felett nincs adó, most jutott eszembe. De ugye rendszám az van!??? Rendszám alapján le lehet kérni a kocsi műszaki és tulajdonosi adatait az interneten. 2 korábbi tulajdonos is rajta van ezen a papíron. Ha nincs adó, akkor lehet, hogy nincs is leállítva a kocsi, de kérdezzetek rá, csak egy pár kattintás és máris fogalomban van a kocsi. Tulajdonos váltáskor 2-3 napon belül kell biztosítást kötni, sejtésem szerint ez idő alatt még jogilag él az előző tulaj biztosítása.
Most hirtelen más nem jut eszembe ami hasznos lehet, remélem sikerül a vállalkozásotok!

Az elérhetőségemet megadom biztonság kedvéért. Ha gondba kerültök, hívjatok nyugodtan.

Malmőbe nem hiszem, hogy le tudok "ugrani", de ha itt vagytok a "környéken"; (Stockholm +/- 2-300 Km, akkor oda tudok esetleg menni segíteni, ha kell).

Istenem, ilyen szociális hálóval máris kevésbé aggódom, bár a weather.com szerint ténylg ítéletidő van arrafelé. Pár perc múlva jött egy másik levél, szintén tőle:

Sziasztok,
most nézegetem a híreket, Stockholmban ma este tiszta jegesek voltak az utak, jó sok baleset is volt. A hírek szerint mire megérkeztek Svédországba talán addigra ideér az ítéletidő is, ami Nyugat-Európát megtépázta a napokban.
Szóval úgy tűnik a lehető legjobbkor időzítettetek.

A jeges útról egy tapasztalat ami a napokban hozta rám a frászt. Egy hátsókerekes Ford Sierrával mentem komótosan kb. 80-al, induláskor eső esett. Egy enyhe emelkedőn viszont arra lettem figyelmes, hogy kezd kimenni a kocsi fara, nem kis rémületet okozva bennem, főleg, hogy egysávos úton balról-jobbról is szalagkorlát, pontosabban drótkötél. Teljesen le volt fagyva az út, ott már nem esett eső.
Biztosan gyakorlott vezetők vagytok, inkább csak a figyelmeteket akarom felhívni arra, hogy figyeljetek. (és ha lehet ne hátsó kerékhajtással gyertek).

Ha még vaciláltok, merre menjetek Svédországon belül, akkor szerintem mindenképp az E4-esen, az az "egyenes" út a cél felé és a legszélesebb, legforgalmasabb is (=legjárhatóbb).

Lehet, hogy már 1-1 napot rá is számolhattok az oda és a visszaútra is, csak hogy ne érjen meglepetés.

Jó utat!
üdv

Ne ezt nem mutatom meg a feleségemnek, mert leszedi a fejem. Önöknek további kellemes napot, búcsúzásul megosztanék egy linket, amit Csikós küldött az imént.

4.rész

(X) akiknek köszönhetjük:

Hétvégén megjelent egy poszt arról, hogy kis híján megőrültem egy vén Merci miatt, ami a sarkkörön épp csak innen lakik, és pár nappal korábban eladó volt az ebay aukciós portálon, konkrétan annak a német oldalán, s ez az eladó szempontjából hiba volt. Szerencsére a kocsinak csak az indulóára volt kecsegtető, de miután megmozgattam apait-anyait, gondolatban eladtam az Autobianchit, a Yamahát és a Honda Super Cubot, feléltem minden tartalékunkat, és e fedezet tudtában leszerveztem a kölcsönt, nos, ezzel a közelébe sem értem a rejtett minimálárnak, amikorra az aukció véget ért. Aki nem barátja az internetes aukcióknak, annak csak annyit mondok – ez azt jelentette, nem volt rá elég pénzem. És megint csak hozzáteszem – szerencsére.

Wokingban nagy a feszültség. A McLaren központban mindenki feszülten, lélegzetvisszafojtva várja az új MP4-12C fogadtatását.

A Ferrari 458 Italia és a Gallardo LP560-4 közé szeretnének vele beférkőzni. A technológia és a know-how, a tudás ehhez bizonyosan adott, a kérdés csupán az, hogy a 600 lóerős, 3800 köbcentis, duplaturbós V8, és a minden bizonnyal remek úttartás és menetteljesítmény elviszi-e a hátán a többihez képest jellegtelen formát?

Kedves olvasó, próbálja meg most levenni a rózsaszín szemüveget, törölje le a nyálcseppet, felejtse el a birtoklási vágyat, nyomja el magában a gyermeket. Nézze meg a három autót egymás után, így:

Majd nézzük meg, mit tudott a McLaren uszkve 18 éve.

Tegyék fel bátran a kérdést hangosan. Elég lesz ez? Tény, hogy a McLaren-Mercedes-gépezetbe már jó ideje homok került. Az angolok F1-utódot akartak, míg a németek inkább egy über-GT-t szerettek volna. Megszületett az SLR, ami önmagában is egy furcsa keveréke volt a kettőnek. És kétségkívül nagy üzleti siker (nem utolsósorban pedig tán a létező legszebb hangú kompresszoros V8).

Most, hogy szakítottak, a Mercedes megcsinálta az SLS-t, a szívómotoros (!), 575 lóerős sirályszárnyast, a McLaren pedig az M4-12C-t. Nagyon várom már az első összehasonlító tesztet.

A világ legjobb ajánlatát vázolom az olvasónak: másfél millió forintnyi euróért itt-ott javítandó, negyvennyolc éves Mercedes, Domsjőből. Zsííííír, igaz?

Ja, a lábfejétől, - mondta anno a megboldogult Hofi Géza. Az új vizsgarendszer bevezetése rengeteg kérdést vetett fel az autósok körében. Eredetiségvizsga, zöldkártya, fizetés vagy sem, még az autós társadalom laikus részének is feltűnhet: a kis tócsában akkora a pancsolás, a kenegetés, hogy a sár már a partra is kifröccsen.
- Gyanús, fölöttébb gyanús, - mondaná Fülig Jimmy, - na de pont EZ ne lenne gyanús?

A Cougarba két dolog kell, de izibe’: fejtámlás ülés és hárompontos biztonsági övek. Az öv a nehezebb téma, ha már a korhűségre próbálna adni az ember. 1968-ban még a rendes szedánokban se volt hárompontos öv, a B oszlop nélküli kupékban meg végképp nem. Végignyálaztam az 1968-as Mercury katalógust, de a nagy limuzinokban is csak kétpontos öveket láttam. Lehet, hogy egyidős vagyok a Cougarral, de én már hárompontos öves autókba születtem – ha jól emlékszem, még a családi Zaporozsec is ilyen volt. Hárompontos öv tehát kell, hiába mondták többen, hogy B oszlop nélkül azt nincs hová rakni.

Ellenben még decemberben hakniztam egy bankos rendezvényen a Valent British Motorsnál, ahol egy kiscsávó megmutatta a fastback Mustangját, hárompontos övvel. Barkács megoldás, nem is volt túl szép, de ezen a ponton szívesen engedek az esztétikumból: a medenceöv nagyszerű dolog, míg az ember az első koccanásnál le nem fejeli a perec fakormányt. Egyszer tehát lesz ilyen övem, Zsolti már ki is berhelte az automata csévélős mechanikákat valamelyik F150-romjából, legalábbis ezt mondta. A hárompontos öv azonban távolabbi, komoly hegesztést igénylő projekt.

Majdnem azonnal meglehet viszont a fejtámla. Fejtámla kell, hiszen ha valaki belém jön hátulról, eltörhet a nyakam, meg mindenki nyaka, aki még az autóban ül – a fejtámla az egyik legegyszerűbb, de legokosabb passzív biztonsági eszköz. Márpedig az ostorcsapás-sérülés bekövetkezte erősen valószínű, ha valaki véletlenül elálmélkodna a Cougar hátsó futófény-indexén. Fejtámla tehát kell. Fejtámlás ülés már szerencsére létezett 1968-ban, bár messze nem tartozott az alapfelszereltséghez. Zsolti valamelyik romjához természetesen tartozott is két szép fejtámla – igaz, hogy Ford és 1969-es, de az egész Ford konszern ezeket használta. Jó, a Lincolnra nem tenném le a nagyesküt, de sanszos, hogy még azok is. Zsolti nagylelkűen nekem adta a két fejtámlát, az egyiket haza is vittem magammal – meg nem tudnám mondani miért, talán mert az a tuti, amit hazaviszek.

A Cougar már hetek óta kiszerelt akksival pihengél a garázsban, várjuk, hogy a közterületfenntartó lemossa végre a sós dzsuvát az aszfaltról, mikor szereljük hát ki belőle az ülést, ha nem most? Ülést autóból szereltem már ki, amikor a Tehén első üléseit bőröztettem újra Tuza Daninál.

Hej, a régi szép idők: még az MX-5-össel fuvaroztam őket, azóta az MX-5-ösből Cougar lett, és most ennek az üléseit fuvaroznám a Tehénnel, ha ki tudnám szedni. Viszont láthatóan nem felülről kell nekiesni, mint a Tehénéinek, hanem az alváz felől (oké, tudom, a Cougar önhordó).

Gumidugó a padlón, alulról

Alul gumidugók zárják az alváz lukait. Egyes gumidugók egész jó állapotban vannak, mások már elég kemények – mekkora szerencse, hogy már rendeltem Amerikából egy hatalmas zacskó, pont ide illő gumidugót! Így nem kell finomkodnom: ami kijön szépszerével, azt kipattintom, ami megmakacsolja magát, erőszakkal szétnyúvasztom azzal a hegyesfogóval, amit VMax Zsolt hónapok óta keresett, de hiába, mert csak most találtam meg a vezetőülés alatt.

Zsolti rég elveszettnek hitt fogója

Üresben egész könnyű a Cougart tologatni, ez legalább a gumiknak is jót tesz – az ember legszívesebben a teljes testfelületen átmasszírozná az autót. A tologatásra persze leginkább azért van szükség, mert ha a szomszéd parkolóhelyen állnak, nem tudom sarkig tárni a jókora kupéajtót, úgy meg reménytelen az ülés kiemelése. A csomagtartóhoz is csak így férek: kiveszem boldogult Morzsa kutyám két pokrócát és megágyazok – ezúttal magamnak – a Cougar mellett.

Ide kell a hosszított dugókulcs

A vezetőüléshez tartozó alsó gumidugók nem jönnek ki könnyen, de legalább mindegyik jól megközelíthető. A régi dugókulcs készletemmel hiába próbálkoztam volna, úgyhogy vettem az Obiban egy hosszított dugókulcskészletet, és ahogy VMax Zsolt jövendölte, a collos anyát szépen elvitte a 13-as cső. Izgalmak csak a jobb oldali üléssel adódtak. A belső csavarok már olyan közel fészkeltek az egyik kipufogócsőhöz, hogy komoly nőgyógyászatra volt szükség

Valahogy a jobb 1-et is kiszenvedtem

Másnap megkértem anyámat, hogy ha gyógyszertárban jár, hozzon már nekem orvosi gumikesztyűt. VMax Zsolt ugyanis feltétlenül ajánlotta – pont arról jutott eszébe, hogy elmeséltem, milyen küzdelmes volt kipiszkálni az alvázba pottyant csavart és dugószemet. Anyámnak viszont szerencsére volt otthon is kéznél: még az állatorvos adta neki, amikor Micike bűzmirigye otthoni kezelést igényelt. A gumikesztyűs Dr. House-tapasztalatokról sajnos még nem tudok beszámolni, mert sajnos egyik hétköznap se sikerült fél 10 előtt hazaérnem, pedig elhihetik, nagyon viszket már a Cougar.

Hétüléses Tehén

Szombat (ma) délelőttre esőt mondanak. Terveim szerint tehát berakom az üléseket, aztán az akksit, aztán, ha még esik, és nem száradt fel, az XJR-embe is berakom az akksit. És ha még mindig szemerkél egy csöppet, nincs mit tenni, időhúzásként átmegyek anyámhoz, és az ő Suzukijába is berakom az akksit, amit téli gondozásra magamhoz vettem. Hosszabbítás esetén kiszaladok az Obiba, és veszek egy olyan lábpedálos, nyomásmérős, olcsó autópumpát is, amire már régóta vágyok, és lecsekkolom a teljes családi flottanyomást. Sokan esküsznek a szivargyújtóról működtethető kompresszorosra, de én valahogy úgy képzelem, az izomerő üzembiztosabb.

Rezső övet keres

Rezsőnek a tömést is át kellett egy kicsit konstruálnia; lehet, hogy 1968-ban mai szemmel-seggel ennyire szétültnek hatottak az ülések, de én szeretnék kicsit konkrétabb érzést, mert ez most olyan volt, mint Csikós ERÁjának vezetőülése, amikor megvette. Na jó, nem olyan, de abba az irányba tartott.

Duna oldalkocsi

Zsolti tehát átvitt a szomszédba. Mármint ő szokta Kárpitos Rezsőt a szomszédaként emlegetni, de igazából autóval is bő öt perc. Érdekes volt a találkozás Rezsővel, az élő legendával, aki ugye El Caminós Zorán El Caminójának belsejét is csinálta. Van nála pár szép cucc, többek között egy Pannóniához való Duna oldalkocsi fantasztikus bakelitfekete fényezéssel. És persze mentálisan Rezső sem teljesen egészséges, például teljes komolysággal tudja magyarázni, mennyire praktikus, hogy a nadrágját egy Dodge biztonsági öv tartja: csak egy gombnyomás, és kész. Elég volt őket pár percre magukra hagyni Zsoltival, míg az üléseket vizsgáltam, ők már arról értekeztek, hogy régi GM-övcsatból mennyire jó szíjat lehetne konstruálni, csak Vízzel Vágó Attival kell hozzá vágatni valami alkatrészt.

A késztermék Kárpitos Rezsőnél

Viszont az ülések olyanok lettek, amilyet álmodtam – király ez a széles fejtámla. Magát az ülhetőséget csak óvatosan próbáltam ki; jobb benyomást kelt, de az lesz az igazi, ha végre visszacsavarozom a helyére, fehér gumikesztyűben. És ha nem áll el az eső, legfeljebb ott berregek a garázsban.

Változtatható sűrítés, közvetlen befecskendezés, két ütem a Lotus-féle motorban. És megvan a dízel-benzines meccs végeredménye is: x.

Vélemények az azonos című írásunkról.

...amikor még a világot a dupla Solex-, Weber- és Dell'orto karburátorok uralták és a felkelő nap fénye a trombita-kipufogókon kicsurranó benzincseppeken és a krómon csillant meg, ott, valahol a sperrdifi-hosszú négyes váltó hegygerincen túl, volt valaha egy verseny.

Egy 24 órás verseny, 39 évvel ezelőtt. Az öreg iskola szerint rommá tuningolt BMW-k, Caprik, Mustangok, Chevyk, Opel Commodore-ok, Alfa GTA-k és AZ AMG Mercedes. Egy pályán, ahol van egy hely, melyet csak a legbátrabbak tolnak át tőgázon. Ahol a nyolcvan indulóból 18 ér célba.

Eau Rouge. Keresztben, mindennel, ami mára szent, gyönyörűséges és sérthetetlen. Tekerjék fel a hangerőt, tegyék fel a fejhallgatót. Ha nyáron nem jutunk ki a Targa Florióra, ledöföm magam. És valószínűleg Csikós is...

- It was OK, but one of your teammate just pissed me off, he was so sly with me on the track.
- Oh, really? Was it around 14.30?
- Yes, I think...
- Take it easy, sweetheart, that was me. And that was a race, not a scout-jamboree.

Mai cikkünk blogposztja.

Elképesztő, hogy mennyi autót hiszek mostanában éjjel motornak. Ebből egyszer baleset lesz.

Vélemények az azonos című írásunkról.

A Tehénnel nincs semmi. Na jó, a rohadt Toyotája csak elromlott egyszer: tolatáskor hátrafelé néztem, ne akadjak össze valakivel, közben az autó orra beleakadt egy betonoszlopba.

Hogy valami tudományos publikációt mégis fel tudjak mutatni az autómmal kapcsolatban, elkezdtem keményen számolni, mennyit költök benzinre havi viszonylatban, minden járművemmel. Egyelőre a december-január van meg, akkor pedig csak a Tehénnel tankoltam, meg a Cougart is egyszer, de természetesen elfelejtettem felírni a kilométeróra (mérföld) állást. De legalább most alaposan felírtam: 825-re végződött. Közben persze leesett a hó. A Cougar sose lesz téli gumis műfaj, tehát száraz útviszonyok esetén hetente megsétáltatom, de most az akksit is kiszedtem belőle, és töltőre raktam, mert a február maradéka már nagyon ilyennek ígérkezik. A Cougarba töltött 55 litert tehát nem számítom sehová, mert korábbi fogyasztást nem ebben a két hónapban hoztam össze, és a tankolt benzint se járom ki belőle márciusig, az biztos.

December 1: rögtön bekezdtem egy kemény 40 literrel, per 260 kilométer (fogyasztás 15,3). Egy hét alatt kiautóztam belőle, mert 8-án már 58 litert kért egy 400 kilométeres etap után. Ebben alighanem országút is volt, mert a 14,5-ös fogyasztás nálam kevés. Hopp, 5-én is tankoltam bele egy 28-ast, 200 km-re, az 14-es átlag. 21-én kapott még 53 litert (/370km, 14,3 l/100 km), karácsony másnapján pedig volt egy 110 kilométerre számítható 18 liter. A Tehén tehát decemberben 197 litert fogyasztott. Az 60 ezer forint, ami nem nagyon kevés, de azt gyanítom, hogy decemberben sokat szaladgálhattam mindenfelé. Volt még egy bécsi túra is – drága volt az a süt kolbász forralt borral a Mariahilferen, de mint tudjuk, az élmény megfizethetetlen. Majdnem egy teljes hétig Afganisztánban és Bakuban tartózkodtam, ha az nincs, ki tudja, meddig jutok a fogyasztásban.

Januárban csak 68 liter. Tesztautó lehetett nálam, de amikor teheneztem, az is csak város lehetett, mert az egyik átlag 16,6, a másik 16,4; ezek az én becsületes, téli városi fogyasztásaim. A Cruze egyetlen hete nem eredményezhet ennyire keveset – a tesztautót nem számítva húsz rugóból úsztam meg a januárt. A decemberi nagyon sok, a januári nagyon kevés. Követem a Csikós példáját, és 2010-ben minden egyes tankolást feljegyzek, hogy megtudjam, illúzió-e, hogy a motor kevesebbet fogyaszt, vagy nem illúzió, mert tényleg, csak a motort az ember állandóan használja, ha kell, ha nem. Meg persze a Cougart is. Ínyenc olvasóink kedvéért: Csikós 18 ezerből hozta ki a decembert.

Azt sajnálom, hogy a rádiós pályafutás előtti adatokat nem írtam. A fogyasztások akkoriban természetesen sokkal magasabbak voltak, 17-18 liter között, mert csak az Árpád-híd két hídfője között ingáztam, havi viszonylatban ugyanakkor simán elvoltam egyetlen tankolással. És miután meglesznek az egész éves számok, átszámolok mindent Suzukira, vagy lélegeztetőgépre, hogy a nép is megkapja a napi betevő demagógiáját.