Akad közös pontjuk: vicc mindkettő. A különbség a poénban rejlik. Mert csak az egyiken lehet őszintén nevetni.

Végre közeleg március eleje, nem kell tovább tűkön ülniük, rövidesen megtudjuk, mi lett a 2015. Év Autója, 2-án, a Genfi Autószalon előtti este mindannyian tudni fogjuk. Én mindenesetre még nem is sejtem, melyikre szavazok, ahhoz ülök majd egy napot, táblázatokat készítek, szétrágok néhány ceruzavéget, majd rövid riportokat írok a COTY honlapjára - az Év Autója zsűri nem a magyar állam, itt bárki egyet kattinthat, és láthatja, mi történik a színfalak mögött. A nyertesre várás nagy izgalmában valószínűleg sokaknak kontakthibás lett a memóriája - bevallom, fejből én is csak második nekifutásra tudtam felsorolni a végzősöket - ezért most megint leírom, mely hétből választunk:

- BMW 2-es Active Tourer
- Citroen C4 Cactus
- Ford Mondeo
- Mercedes-Benz C osztály
- Nissan Qashqai
- Renault Twingo
- Volkswagen Passat

Sok kreténség lóg már a szerkesztőség falain. Nem készült leltár, szemre Winkler magasan ver mindenkit a Skinmaker oldalpárjával, az ezredfordulós dedikált BB Pongó-képpel, de a friss év képalájában és a dzsipszi Csikósban is van húzás. Utóbbi kettő Pista műve. Szóval van hova tévedni a szemnek, ha megszakad a gondolatmenet, de egyvalami még hiányzik: egy saját naptár.

Az egymás nyakát szaglászó kopaszok volt már? Részlet a Winkler-sarokból. #szerkesztoseg

A photo posted by Totalcar.hu (@totalcarhu) on Feb 19, 2015 at 4:24am PST

A szürke egy árnyalata az agyagos sáré. A dzsuváé, ami megfog és nem ereszt. Akkor sem, ha történetesen egy 21 tonnás, lánctalpas exkavátor vagy. Ez a tény - kombinálva azzal, hogy a legjobb filmek már régen nem Hollywoodban, hanem Észak-Európában készülnek - eredményezte ezt az egészen elképesztő, mesterien magával rántó, lebilincselő kisfilmet, melyet megnézve tökön szúrnák magukat a Wachowski-fivérek bulett-time-ostól, CGI-stül. Természetes, maximálisan realista és monumentálisabb, mint a Titanic. A storyline nyílegyenes, mégsem fullad unalmas sztereotípiába a történet, nincs unalmas beszéd, csak a képek. Az erő és az ész mesteri kombinációja. De legyen óvatos, a szar is vigyázzba állt bennem, amikor 11:00-nál megreccsentek a frissiben legallyazott törzsek. Terri Bärgarn for prezident, Amerika segget csókolhat.

Zivány vadállat

Elkezdte vizsgálgatni, nézi a motort, de sztem még életében nem látott ilyet :D Erre azt a következtetést vonta le h a jobb első lengéscsillapító cserélve volt :D Na mondom ok, nem Ő fogja szerelni a verdát ha megveszem az tuti :D

A helyszín a Kalinyingrádi terület, Oroszország exlávéja a Baltikumon. Egy sokáig poroszok lakta föld, ami a második világháborút követő leosztásban a Szovjetunió része lett, de leginkább orosz. A háborút kis számban túlélő németeket a sztálini vezetés pillanatok alatt telepítette ki innen, oroszokat rakva a helyükre, két-három generáció után így senki sem kérdezte, a szovjet felbomlással miért került Oroszországhoz.

Mert nagyon gyors, mert nagyon fiatal és nagyon szerény. És persze szereti a gépeket, van belőle pár neki. Ha létezik kedvenc rali-versenyző, akkor ő az.

Előrebocsátom: kevés nagyobb baromságot tudok, mint az autós kötélhúzás. Gyilkolja a kocsit, és sem a gép, sem az ember képességeit nem mutatja meg, legfeljebb csak azt, hogy ki nyomja nagyobb súllyal a kerekeket a földhöz. Alapvetően erre a videóra is csak legyintettem volna, de az univerzum annyira távoli pontja a két autó, hogy muszáj volt kattintani. Bal sarokban az 1,8 tonnás, összkerekes Toyota Tacoma, jobb sarokban a kétszáz kilóval könnyebb, hátul kaparós M4-es BMW. A számok alapján ez a meccs már a kulcsok elfordítása előtt eldőlt, és tényleg nyer is a Toyota. Ami viszont igazán meglepő, hogy egyáltalán nincs könnyű dolga: az ember azt várná, hogy a pickup olyan könnyedén húzza el a BMW-t, mint izgatott kaukázusi juhászkutya a nagymamát, de nem. A Toyota minden centiméterért megszenved, még ha látszik is, hogy a diffik nincsenek lezárva.

Ön szerint hogy lehetséges ez? Ennyire béna volt a Toyota sofőrje? Netán ennyire jó az aktív sperrdiffi az M4 alatt? Esetleg a csaj számított a csomagtartóban? Vagy a plüssállatok?

Olvasónk és több Totalcar-cikkhez is autókat adó barátunk (Matra M530 LX, Opel Olympia Rekord, NSU Ro 80, Talbot-Matra Rancho), Kemény Attila most nem restaurátorként, hanem egy eldugott, ám annál érdekesebb francia autómúzeumhoz vezető túra főszereplőjeként jelentkezett. Bevallom, soha nem jutna eszembe épp Romorantinbe, a Matra autógyártó volt telephelyére zarándokutat tervezni, de ez talán azért is van, mert nincs Matrám, Attilának ellenben (ha jól tudom) négy is van otthon. Hülyén haltam volna meg, ha nem látom ezeket a képeket, a Matra-múzeum autói az autóbuzi legrejtettebb tudatalattijában turkálnak. Zseniális az egész, a belépő egyébként csak 5 euró, gyerekeknek 3,50. Itt a honlap a részletekkel.

Romorantin felé

Jöjjön hát Attila túraleírása – az út 4600 kilométeren át tartott, a főbb állomások Nürnberg, Párizs, Romorantin, Mont Saint-Michel voltak. A képekre pedig kattintsanak, a galériában akad belőlük bőven. A szerk.

A Forma-1? A rali? Motorverseny? Ugyan. Ez mind csak üzlet. A vegytiszta verseny ez. A Fülöp-szigeteken érzik a bugit. És kőkemények.

Megbízható, fürge autó

Pont a francia autó példájából tanulva kerestem én is olyat, amivel biztos, hogy minden reggel bejutok a munkahelyre, nem hagy cserben, és nem drága fenntartani.

Attól tartok, ilyenünk nem lesz soha. Pedig annyira jónak tűnik a videók alapján, hogy minden szabad percemet itt tölteném. Hegyünk még csak volna hozzá, de látszik, egy ilyen pályát összerakni nem két fillér, komoly betonteknő, bukóterek, felvonó és egyéb kiszolgálás kell hozzá. Igaz, a "versenyautók" már egy deci üzemanyagot sem kérnek, a karbantartás filléres tétel lehet. És mekkorát lehet velük csatázni! Ez nem olyan, mint az itthoni bob-pályák.

Az igazsághoz tartozik az is, hogy aki egy ilyen bobra felül úgy, hogy csak egy sisak van rajta, csúnyán összeverheti magát, elég nagyot lehet taknyolni, ha az embert elkapja a hév, vagy egy másik versenyző.

Én biztos, hogy rendes sisakot vennék, meg potektorokat, a francnak sem hiányzik, hogy a térdemről-könyökömről a beton radírozza le a bőrt. De attól félek, nem jutok el Új-Zélandra, de még a kanadai vagy szingapúri pályát sem próbálhatom ki. Márpedig ilyenen van értelme bobozni, itt rendesen versenyezni lehet, ideális ívre, féktávra figyelni. Komolyan, az első videót nézve nekem is adrenalin-zubogásom lett. Nem tud valaki ilyet Európában?