Csabi lábadozásának környékén lelassultak, sőt, teljesen megálltak az események Dezső körül, ezt sokan észrevették már, a fejemhez is vágták páran. Most viszont, hogy újra munkába állt, úgy felpörgött minden, hogy alig győzöm kapkodni a fejemet, nem tudok olyan gyorsan írni, hogy utolérjem. Annyira követhetetlenné vált a folyamat, hogy szerintem mire ez a poszt megjelenik, már talán el is hoztam az autót.
Mindenesetre most azt az állapotot tudom megírni, ami május 11-én fogadott bennünket. Tudják, amikor a kilyukadt hűtőcsöves állólámpával a szörnyű parádfürdői úton a bokori Traktormajálisról átautóztunk Egerbe. Azóta persze vannak újabb híreim meg néhány frissebb képem, sőt egy videóm is az autóról, éljen az internet nevű csoda.
Ha lenne rajta maszk, nem hiányoznának az első ülések és kerekeken állna, Dezső már teljesen autó lenne. Így viszont éles szem kell, hogy felfedezze valaki a változásokat a március eleji riport óta. Nem kell találgatni, inkább sorolom. Majd lapozgassák a galériát is, mert van 100 kép, mind nem fér bele a cikkbe, pedig egyik-másik érdekes.
Fent vannak a díszlécek. Az ajtókárpitok. Ott az óra, a szőnyegek. Bent a hűtő. És ami a legfontosabb: a motortér két oldalán selymesen fénylenek a papírkürtők, a felületük, mint a babapopsi egy jóféle kenyőcs után. Nem, nincs rajtuk repedés, pedig hetek óta készen vannak, mert Csabi feltörte a diót, kitalálta, hogyan maradnak tartósan is gyönyörűek. Hogy is volt ez…összvissz közel talán fél évig készültek? Ha önök Ponton-tulajdonosokká válnak, kérem, ne kezdjék ezeket javítgatni, vegyék meg a netről darabját 150, tehát a négyet összesen 600 euróért, jobban járnak.
De azért érdemes elidőznünk még az apró részleteken. Felkerültek a csöcsös üvegű Marchal ködfényszórók, és tűnjék bármilyen kicsinynek is, ez nem csekély eredmény. Ezekkel, ugye, több baj is volt, például spéci izzó való beléjük, amit elég sokára sikerült felhajtanom. A foncsoraik is förtelmesek voltak, de azok is megvannak már rég, felújítva. Hiányzott a lábuk is, közvetlenül pedig nem lehet őket felcsavarozni a lemezre, tehát Csabinak talpat is kellett gyártania hozzájuk. Most ez mind készen van.
Közben kiderült egy klubon, hogy a Citroen DS régi, békaszemű változatán voltak ilyen ködlámpák, igaz, azok nem állványon, hanem a karosszériából kitüremkedő kis dudorokban laktak. Istenem, szép is a nemzetek együttélése, kár, hogy nem lett benne sárga izzó is, de ahhoz meg kellett volna a fényszóróba is egy pár, és azzal már tényleg agyonkomplikáltuk volna a dolgot. Már csak a működésüket kellett megoldani. Csabi túrt egy mélyet a maradék pontonos cuccok között, előhúzott egy korábbi szériájú autóról való kapcsolót, fabrikált neki egy hercig kis állványt egy erősen retró visszajelzővel, és minden összeállt.
De elég sok probléma akadt még a szépészettel. Azok a cuccok, amik a szomorú fényezésű, eredeti domsjői Pontonon még szinte világítottak, olyan szépnek tűntek – dísztárcsák, maszk, utastéri kütyük –, azok egy ennyire varázsgömb-szerűen csillogó autón már szörnyűek.
A többségüket, mint például a kilincseket, lámpakarikákat, hátsó fogantyút, zárat, hátsó csillagot, ütközőket kicseréltem, de most megijedtem attól, milyen pocsék a tankajtó zárján a díszkarika. No és az utólag vett külső tükör szára milyen ragyás. Hát még a feje, ami csillog ugyan, de horpadozott. És ott a jobb első ajtókárpiton, a zárat körülvevő kis díszkengyel, aminek a korrózió miatt hiányzik szinte a sarka. No meg a váltóbot, amit ha ide pödröm, szép, ha oda pödröm, ott a nagy, barna folt rajta. Ezeket idővel mind-mind be kell majd szereznem, mert apróságok ugyan, de ordítanak ebben a környezetben.
És ott a maszk. A kocsi sajátján mély kráterek voltak, az egyik függőleges oldala olyan furán volt meggörbülve, hogy a keresztmetszete íves helyett egyenes volt, rosszul is állt a motorházfedélhez képest. Nem baj, még két évvel ezelőtt vettem Ornbauban másikat, ott, a napsütésben gyönyörűnek látszott, bár azt észrevettem, hogy belülről rozsdás, az alján pedig repedt. Viszont egy újszerű maszk a megfizethetetlen kategóriába esik, pláne, mert ez jó a későbbi Mercedesekre is, ezért egy szép állapotúra nem csak az a néhány, késői-Ponton tulaj várakozik, hanem egy seregnyi fecskés is.
Innen nézve viszont nem volt már olyan szép az a maszk. Egyengetni kellett a rácsot, a pálcákat, belülről kitakarítani a rozsdát, alapozni, festeni, alját vonalba hegeszteni – melózott rajta egy keveset a jó Csabi. Most szépen áll, kopottas, sokat pucolt rajta a króm, illik az elképzeléseimbe. Nem akartam ugyanis csúcs-restaurált autót, de ha nekiállsz lakatoltatni, fényeztetni, kicserélni a rossz műszaki elemeket, könnyű eljutni oda. Szerencsére Dezsőnek – egyelőre úgy tűnik – sikerült megőriznie egy kis adag patinát. Nem annyit, amennyire eredetileg vágytak, de érezhető mennyiséget.
Aztán jött volt a rádió is. Ahhoz vettem egy SAL-féle modern hangszórót, mert ezek a régi, apró mágneses, papírszélű cuccok rendkívül pocsékul szólnak, azoknál a kínai (mert a SAL az) is sokszor jobb. Csakhogy az újnak a mágnese túl nagynak bizonyult, nem fért el a polctól, azt pedig nem szerettem volna, ha flexelni kell az autót. Túrtam hát otthon egy pont jó méretű, régi, nem is tudom honnan maradt, kék hangszórót. Csabi kicsit elszüttyögött a hangszórógrill krómrácsaival, a hifi rendszert (lol) tartó bakelit fényesítésével, de most bent van már a Becker Europa, alatta a nagyirádió-hangszóró.
Gyártott állványt az első rendszámhoz (hogy ne álljon olyan ferdén), egy tartót a Simon Laci barátomtól kapott régi H plaketthez, készített egy komplett új akkulefogató-keretet lehúzó csavarokkal együtt.
Aztán betette a szerencsére gyönyörű állapotban megmaradt gumiszőnyegeket, beszerelte a kőfelverődésgátló lemezeket az első doblemezekbe, és nekifogott gyártani egy speciális fedelet a pedálrendszer alá, ami általában nincs már meg a Pontonokon. Ha pedig hiányzik, a sáros latyak bejut a pedáltengelyekhez, onnantól pedig ukmukfukk kikopik az egész. A pedálok tengelyrendszere, a millió spéci persellyel, illesztékkel, szilenttel, lezáró elemekkel pedig nem két fillér ám.
A Pontonban két külön, szimmetrikus öböl van a csomagtartóban pótkeréknek, de még egyetlen autót sem láttam, amiben használták volna a bal oldalit, azon mindig papundekli fedél van, cigarettacsempész üreget képezve ezáltal. Ennek a tartóját újra kellett gyártania, mert az egyik leszakadt – most pántos a megoldás, és olyan erős, hogy szerintem rá is lehetne állni. Megtisztultak a csomagtér-szőnyegek is. Bementek az ajtókba a fém patentek (zsírral!), majd Csab a kárpitok felszerelése előtt mindent több rétegben, Berner üregvédővel, vastagon átfújt. Egy Ponton az örökkévalóságnak, tessék.
Nálam, itthon csak annyi volt a hír, hogy megjött a pár lámpakarika (sokkal szebbek, mint reméltem), az egyiket abból felszerelte a bal fényszóró köré, no meg némi kozmetikázás után lecserélte a karcos bal első lökhárító felet a múltkor már megérkezett szépre. Így mindjárt kerek az autó eleje.
Fenti feladatok nagy része még április elejéig elkészült, mielőtt a Mester bevonult volna a kórházba. A többi apróság viszont a rehab utáni időszakra maradt, tehát május elejére. Akadt még ezer és egy belőlük, például a belső világítás kiépítése, az összes vízcső, no meg a zajszigetelés is.
Ez a Pontonokon egy sima lapokból álló falnak tűnő valami a tűzfal lépcsőjének a szélén, s azt az üreget takarja, ahol például a műszercsoporthoz hozzá lehet férni. A múltkori posztban már írtam, hogy Torjay Laci barátom szerzett nekem valami EPDM-gumilapokat, amelyek kinézetben eléggé közel vannak ahhoz, amilyen az eredeti volt.
Majd’ egy hétig készült kartonból a precíz minta, mert ennek a cuccnak részben kivehetőnek kell lennie (hogy szerelni lehessen a műszert), másrészt csövek, ablaktörlőmotor, egyéb gépészeti dudorok kukucskálnak ki rajta, harmadrészt a széleken, ahol a motorházfedél zsanérja visszabújik, hajlítottan folytatja az útját. Igen szép lett, nem gondolják?
Ott jártunkkor Csabi már fel is töltötte minden jóval a gépészetet, sőt, egyszer indítani is próbálta már, sajnos szörnyű eredményekkel.
Először a karburátorból kezdett ömleni a benzin, de nem kicsit: a tetején, a pillangószelep-tengelynél spriccelve, a talpánál, még a motor oldalán, a szívócsonk alatt is. Szerencsére vettem korábban egy vadiúj Solexet a Siójut bontóban, de mivel abból hiányzott egy állítócsavar, ezért eredetileg inkább az kértem tőle, hogy a régit tegye fel. Azt is felújíttattam Martonvásáron, jónak kellett lennie. Hát nem volt az. Szétszedésre kiderült, hogy hiányzik valami felütköző pöcök a tetejéből, az úszóház nyelve nem lépcsős, hanem ki lett egyenesítve, ráadásul azt a felfekvő részt ilyenkor illik felpolírozni, máskülönben megakad benne a tűszelep vége, ahogy jön fölfele, és ahogy elbillenti, nem tud zárni.
Mindegy, a két karbi ugyanaz a fajta volt (a siójutos valószínűleg egy Citroen DS 19-esé lehet, mert más merre áll a gázkarja és a szívatóbovden-állványa), félnapos munkával össze lehetett párosítani őket. A motor azóta már jár, Csabitól kaptam egy videót, hogy mennyire. Persze a kamera mikrofonja csettegősebbé teszi a működést, a mély hangok pedig nem hallatszanak, de állítólag meggyőző.
Igen ám, de ekkor megjelent egy csepp DOT4 a felújított főfékhenger gumiharmonikáján. Amikor Ujlaki Peti a felújítás után átadta nekem, figyelmeztetett, hogy hamar építsük be, mert ő ugyan feltöltötte és ledugózta, de nem tesz jót ilyenkor az állás. Aztán közbejött pár hónap pihi… Annak ellenére, hogy nem tartottuk be az utasításokat, Peti gavallér volt, mint mindig, mondta, hogy küldje Csabi Pestre, ő állja a postát, azonnal rendbe teszi. Pár nappal később, egy újabb takarítás után, másik karmantyúval a belsejében már jó lett a cucc, ez már megvan.
Mondanom sem kell, drága oldalbordám ekkortájt már rendesen szaglászta a repülősót minden Csabitelefon után, kicsit túl lett feszítve a családi béke ezzel a Pontonnal, no. De amikorra ott jártunk, a karbi már jó lett, a főfékhenger is épp Pesten készült, ígéretes volt a helyzet. Aztán egy újabb csepegés is felütötte a fejét. Fagyálló a fixen összeperemezett termosztáton. Egy eresztő csőcsatlakozást Csabi már korábban újrahegesztett, de a termosztátos épp a látogatásunk napján vadonatúj jelenség volt. Mit teszel egy ilyennel?
Harmincezer forint az alkatrész az ebayen, több hitelt meg nem akartam, talán nem is tudtam volna felvenni, hiszen totál leégtünk, effektíve rég a falnak mentünk a Pontonnal. Megsúgom – végül belement a hűtőtömítő… A rézhűtőknek nagyobbak a járataik, nem fog eldugulni, volt autóm, amiben vagy öt éven át benne volt ilyen lötty minden probléma nélkül. Elvben meg lehetett volna forrasztani, de ahhoz annyira fel kellett volna hevíteni a házat, hogy esetleg kiolvadt volna a bent levő termosztátból a zsír, és akkor mehetett volna az egész a kukába. Időt kellett nyernünk.
De ezzel végre megszűntek az inkontinencia-problémák, szépen járt a motor, mentek a lámpák, működött a fék, viszont hogy a hollywoodi akciófilmek végét megelőző pánik ne maradjon el, kiderült, hogy nincs töltés. Elektromos Csabi barátom figyelmeztetett is, hogy neki az újratekercselés után még mindig gyanús volt a dinamó, mert bizonytalan a töltés, amit lead, de – amint hozzátette - sajnos a mai szakemberek nem tudnak abban a sémában tekercselni, amiben ezt a régi fajtát kell, és esélyes, hogy beépítve úgy lesz szar az egész, ahogy van. Hát az lett.
Szerencsére erre volt időm készülni, és még korábban, több heti vörös szemű figyelés után leütöttem az internet legolcsóbb Ponton-dinamóját. Működőnek hirdették, de féltem tőle, mert igazából egy erdészeti Unimogból került elő, amikor megjött, még faforgács is volt benne. Apró hibájaként azt lehetett felróni, hogy valamikor a múltban nyakon öntötték egy vödör piros festékkel, talán ezért sem licitált rá szinte senki. Elektromos Csabi megnézte a próbapadon, és megállapította, hogy csúnya ugyan, mint egy két hete az ablakban rohadó penne d’arrabiata, de tökéletes, még szépen is jár. Nos, azt futárral gyorsan elküldettem vele Egerbe.
Azóta kaptam képeket – az aranykezű lakatos mester nekiállt, megnyomta a „do the Csabi-trick” gombot, és a bontott dinamó szebb lett, mint a korábban felújított. Szuperül tölt, ezzel is minden rendben. Addigra viszont kiderült, hogy az indexrelé, amit direkt egy pontonos csávónál vettem Németországban, semmit sem ér, mert a visszajelzőt égve hagyja, ha kikapcsolja valaki. Csabi először bele akarta építeni a régi házba azt az új, átlátszó relét, ami a Pontonban volt, amikor megvettem, de az is csak hármat kattintott, aztán csá. Sebtében túrtam otthon két régi, autósboltos, kerek, aluházas, magyar relét, elküldtem, azóta az is jó. Túúúúdommm, túúúúúdommm, az eredetiség, majd kicserélem, de ilyenkor se idő, se pénz már akcióba lépni.
Ja, és még egy magyar alkatrész lett az autóban – a svéd valami rossz méretű légszűrőt tett be, az túl nagy volt és szelelt alatta a ház. Torjay Laci viszont kinyomozta nekem, hogy a Dezsőbe való betét megegyezik a Moszkvics 412-ével. Gondolat gondolatot követett, ha Moszkvics, akkor Armafilt. Felkutatta, hol a cég ma, nekik volt még kettő a polcon, többet már nem gyártanak. Az egyik az enyém lett, fillérekért.
Innentől borzasztóan izgalmas a dolog, hiszen Dezsőnek most már mindene működik, keréken is áll, sőt, ha minden igaz, a futóművestől is visszaérkezett azóta a Csabi garázsába.
Simán lehet, ha Király Tomi, a fényező átpolírozza (ő nagyjából most, a poszt írásakor van Csabinál, azaz Dezsőnél), tényleg elhozhatom. Ha elhozom, akkor pedig bemutatkozhat a Totalcar Pályanapon… És az innen már csak egy hét!
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Megjelent posztok azóta, hogy Dezső a hazánkban állomásozik (időrendben visszafelé):
2013.03.03. Legközelebb talán már el is hozom
2012.12.23. Már csak papírmunka van vele?
2012.10.30. Te jó ég, a végén még elkészül!
2012.09.30. Alagút vége? Az a mozdony lámpája…
2012.07.22. Dezső keréken!
2012.06.10. Vakul, aki látja
2012.03.29. Breaking, a Ponton fényeződik!
2012.03.18. Ponton - lassan már aranyból
2011.11.26. Puchot mentettem, Bianchit kergettem (részben Dezsőről szól)
2011.09.25. Egyre lassabban, de biztosan előre
2011.07.17. Mi van a Mergákkal? (részben Dezsőről szól)
2011.05.01. Egy isteni sellő, avagy a tökéletes krumpli
2011.03.27. A beszakadt köröm öröme (részben Dezsőről szól)
2011.03.06. Utolsó simítások a testen
2011.01.15. A oszlopom már van
2010.12.19. Pokoli örömtűz az alagútban
2010.11.21. A kút neve Dezső
2010.10.03. Dezső a műtőasztalon
2010.08.21. Mozgásba lendül a Ponton ügye!
2010.04.15. Zaba a Ponton árnyékában
2010.04.01. Ponton Dezső először a klubban
2010:03.17. Ponton Dezső zuglói polgár lett
2010.03.12. Négy hülye és a guruló krumpli esete
2010.03.11. Dezső önerős lett!
2010.03.10. Megint röfög a Dezső. És hogy!
2010.03.10. Ennyivel volt csak hosszabb a lánc
2010.03.09. Megjött a diagnózis a motorról
2010.03.08. Végállomás, nem megy tovább
 |
|
 |
|
 |
 |
 |
 |
 |
|
 |
|
Az utolsó 100 komment: