Megint itt az ideje, hogy vegyek valami vackot kétszázért. Épp ki se hevertük a Subarus bukót - ott 800 ezerbe került az autó eladása - amit egyébként az új tulajdonos totálkárra tört azóta. Ő köszöni jól van. Így néz ki, tessék, ha ilyet akarnak csinálni, a sztrádán kell rohanni a megengedett tempó felett, esőben, majd rángatni a kormányt, és kész is. Átpördülés a szembe sávba (sztráda!). Felhívott, és köszönte, hogy tényleg nem törött kocsit kapott, abban ugyanis nem maradtak volna egyben. Sajnálom.

Szóval épp ki se hevertük a subarus szopást, amikor a Toyota kezdett rakoncátlankodni, és kis híján nyomorba döntötte a családi kasszát, még a nyáron. Pedig csak a Balatonra szerettünk volna lemenni. Azóta megjavult, illetve kicsit eszi a vizet (inkább elcsöpög, mert nem kilométer- hanem időfüggő), meg rendszeresen kiég a bal első lámpa. Teszi a dolgát, nemsoká kap finom téligumit, nyami-nyami.

De nem is ez lett volna a lényeg, hanem, hogy vennem kell valami olcsó bontószökevényt a télire, de a következőn is tartson ki. Volt ugye a múltkor a BX, most is ebben a kategóriában néztem szét. Nincs egyszerű dolgom, mert épp annyira vagyok hülye, hogy az eladó Ladák-Suzukik tömegének gravitációja ne tudjon eltéríteni eredeti célomtól: legalább érdekes legyen, ha szar is. Legyen kicsi, legyen nagy, hidrós, esetleg rózsaszín vagy citromsárga. Lehetőleg ne egye a rozsda, legyen első tulajos… na jó, abbahagytam.

Ebben a szellemben túrom hetek óta a netet a kollégák idegein táncolva. Nos lássuk, miket találtam.

Renault 4 - eredetileg egy fehéret néztem Kópházán, de azt sajnos eladták. Vagy lejárt a hirdetés és az unoka elfelejtette megújítani, esetleg a sok pornólevél között veszett el a figyelmeztető mail. Mindenesetre lekerült, ezért itt a második favorit, a zöld. Ezek zömében Merkúros kocsik, kintről behozottak, kábé annyira bonyolult átütni rajtuk a számot, mint jegyet lyukasztani a buszon – egy helyen van, popszegeccsel. Ettől még egy ósdi, nem biztonságos, 34 lóerős vacakról beszélünk, amik a fentiek miatt évtizedekkel fiatalabban árulnak eredeti évjáratuknál. Felújított, újrafényezett, nem kell.

Aztán itt ez a bugyikék, háromajtós AX, kis benzinessel, de ha jól látom legalább zöld matricás. Ja el is felejtettem, az is jó lenne, de nem feltétel. Ilyen színben szinte biztosan nem volt cégautó, második női tulaj, elteszem.

Régóta szemezgetek a Tercelekkel, úgy tűnik gyengém a bakancs forma. Ezerötös motorral, legalább injektoros, vagy valahonnan lett rá zöld matrica. Ezekkel az a baj, hogy ennyi idős korukra reménytelenül elvásnak. Ez a konkrét darab a képek tanúsága szerint valamelyest megúszta, de azért nem indulnék el vele Stockholmba. Beszélek a tulajjal, mit mond. Sokadik autó, anyós járt vele a telekre. Kell ez nekem?

Ezért sokat kaptam itt a szerkesztőségben, hogy a Sierra nem is autó, ilyent csak idióták vesznek. Engem elsősorban nem is a szarautósága, hanem az állapota érdekel. Valahogy vonzanak a keveset futott régi autók. A nem lehasználtság jó dolog, csak ne lenne ilyen marha drága. Ja és automata, ami aztán végképp a gyengém. Csak ez messze túlmutat a kitűzött határértéken, 300.

Ha már filléres válságautó, itt van ez. Egy bajom van vele: azon túl, hogy olasz, régi - nincs teteje, elavult az egész, de még nem kult, de mi a bánatnak kell elgázosítani? Megy vele évi 50 000 kilométert, hogy megérje? Vagy csak sajnálja a 12 ezer forintot a 40 liter benzinért? A fene se érti ezt, minek kellett, ha megvenném, menne a gázszett a levesbe. Amúgy kéne.

Kezdődik a végeláthatatlan szopás, előkerülnek a forgalmi és vizsga nélküli, befizetetlen biztosítási csekkes szörnyedvények, málló műszerfallal, tartalék motorral, dohszaggal. Nem is értem, miért ezt ütöttem be a keresőbe: Renault 16. Van valami szerény francia bája. Ja tudom. Egyszer voltunk Jugoszláviában nyaralni, több autós konvoj úgy húsz éve nagyjából, majd az albán határig mentünk, egyik család és mi Wartburggal – 353W, a harmadik autó volt ilyen. Gyors volt, kényelmes, egyedi, csak épp Csikós szerint egy rakás szar, sose működik, drága és nem megvehető egy csomó dolog hozzá. Meg trailer, meg próbarendszám, ha ingyen adná, megvenném. Talán.

És a fő vezérhangya, a nem létező autógyár sosem létezett terméke, az Autobianchi A112. Ebből is néztem párat a neten, Prostreet Söndör is megtekintett személyesen Pécsett egyet. Az fehér volt, ennél milliószor jobb, de nincs vizsga és alapjárat, át van kábelezve, más ülések vannak benne. Ugyanakkor kis városi gyösz, gyenge, nincs benne semmi érdekes, attól eltekintve, hogy mechanikailag egy Fiat 127-es. Ebben a kékben meg ott a giga tetőablak. Olasz autóm még nem volt. Viszont jár hozzá két váltó, néhány kasztnielem, három szett gumi; mind vacak, de a felni jó lehet, és úgy nagyjából két salgópolcnyi főfékhenger és ilyesmik. Hogy hozzam el? Hová tegyem? Rita megöl.

Ez még nincs lefutva, a deadline elseje. Addigra autó kell.

Ui: a tuti tippet persze nem tettem be, nehogy megvegyék az orrom elől.