Észrevettem, hogy a családi Forester műszakija lejár, ezért azonnali telefonálásba kezdtem, ki csinálja meg egy nap alatt az amúgy remek állapotú autó műszakiját és zöldkártyáját. Lett is hamar vállalkozó, semmi trükk, elviszi, kész lesz. Oké, de mivel megyek haza és másnap reggel Szentendrére tárgyalni?
Feszítő érzés, lemondani nem lehet a megbeszélést, hetek óta húzódott. Az se megoldás, ha hazadob valaki, mert be kell jönni másnap egy közel 100 kilométeres kerülővel. Autó kell.
Kérdezgettem a kollégákat, van-e olyan tesztautó, amivel meg tudom oldani a hazajutást és a másnap reggelt. Öldöklő harcban brusztoltam ki a frissen érkezett Kia Soult, ezzel keltve általános ellenszenvet. Sajnálom, srácok, de az üzlet az első, bocs.
Szóval elhiénáztam a tesztautót, és reggel mindenki érdeklődő tekintettel kérdezgette: Na, milyen? Jó volt? Vennél?
Nos, jó volt. Kisebb kerékkel, automatával kéne. A fejtér bőséges, a rugózás – a kereket leszámítva, amik nagyok, és emiatt püfölnek – kellemes, a hátsó lábtér bőven elég, a hifi jól szól. Ha lenne belőle összkerekes 2 literes motorral, tetőablakkal, ülésfűtéssel és automatával, az lenne a Kánaán. De így is nagyon rendben van, nekem kéne.
És mindenki megkérdezi, ez meg mi?
